Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-01-01 / 1. szám

1906. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 17 István 7 esztendős szürke lován Gearing ellen, a mely azonban korán kivül körülbelül 37 fontot adott ellenfelének. A pesti első meeting azután 6 nap múlva junius 15-én fejeződött be. Ezúttal csak egy külön fogadás és paraszt lovak versenye szerepelt a programmon. Az ismételten futandó külön fogadásban a távolság 2 angol mértföld, a tét 100 arany volt. A mérkőzést gróf Széchenyi István saját nevelésű szürke lova Bonassus nyerte meg Boggis János alatt gróf Esterházy József -1 esztendős szürke kanczája Sultana ellen. Bonassus- az első futásban nehezen, a 2-ikban könnyen nyert. A meetinget paraszt lovak versenyfutása zárta be. Harmincznégy ló indult, három csoportban s a győztesek egymás közt újra mérkőztek. A 40 forintos első dijat Szeleczky Adám, a másodikat Rugós János, a harmadikat Szlezsák György lova nyerte meg. * Ezzel véget értek a pesti futtatások s a telivérek pihenni tértek. A legjobb lónak, mint láttuk Bolivárt és Al Borákot kellett minősíteni. Al Borúkkal már följebb tüzetesen foglalkoztunk, az előbbiről pedig a következőket jegyezhetjük föl. Bolivar pej mén volt Grimalkintól, mig anyja Lodona Sorcerertöl s egy Pot 8 os kanczától (Champion testvére) származott és gróf Széchenyi István importálta. О volt az anyja a szintén jó képességű Babiekúnak is, szintúgy Emirnek, a mely utóbbi egy Monacky nevü arabot vallja apjának. Babieka apja Sledmere volt. Lodona ép ugy mint Maria a 3-as családhoz tartozott és 1824-ben mult ki. Megérdemli Grimalkin, Bolivar és AI Borúk apja is, hogy pár szóval megemlékezünk róla. A pej mén 1808-ban elletett s mr. Dunconbe nevelte Chance-Jemimaból, apjaPhoenomenon auyja Eyebrigbt, a mely Conductor testvére volt (G. St. В. И. 136.) 1814-ben vette meg herczeg Trauttmansdorff ; a mén később a kladrubi cs. k. udv. ménesbe került. Grimalkin a 12-es örökítő családba tartozik. Az 1827-ben dijakat nyert lovak mind magyarországi tenyésztésüek voltak,kivéveJo'wí«7,a mely Magistratetól s egy hl h о da Puta kanczából származik s Bröuenbcrg (a gyepkönyv szerint Broemberg ur) az ozorai ménes vezetője Angliából importálta. Az elsó pesti meeting a főurak, polgárság és a nép körében egyszerre uepszerüvé tette a ló versenyzést. A junius 7-én a «Bét választó fejedelmek» nevü szállóban bankett volt, amelyen a társaság elhatározta, hogy a versenyeket jövőben is fönt tartja. Az ebéden az elsó felköszöntöt, kezében a billi kommal Lichtenstein herceg mondotta, a Magyarországi lótenyésztés felvirágoztatására. Ezután a serleg nyertese báró Wesselényi Miklós mondott toasztot az angol és német vendégekre. (Az Asszonyságok dija.) Gróf Széchenyi István a lelkesedés által elért hatás alatt a főúri hölgyekhez fordult és egy Dáma dij alapítására hivta föl óket. Igy keletkezett a máig is fenn álló Asszonyságok dija, mig az úgynevezett «első pálya dij»-ból a Nemzeti Hazafi dij fejlődött ki. A Dáma dijat a következő főúri hölgyek irták alá: Gr. Széchényi Pálné, Gr. Zichy Emilia Körmöczi arany 10 Gróf Andrássy István özvegye Gróf Festetics Mária 8 Gróf Esterházy Casimir özvegye Gróf Castiglione Borbála 6 Gróf Esterházy N. Jánosné, Gr. Esterházy Josefa * 3 Gr. Gyulay Ignáczné Gr. Einsiedel Juliánná 6 Gr. Széchen Miklósné, Gr. Forgách Francisca 6 B. Forray Andrásné, G. Brunsvik Julia 6 Gr. Zichy Mihályné, B. Stoppingk Soga 6 Gr. Zichy Károlyné Gr. Seilern Crescence 6 Gr. Zichy Ferdinándné, Gr. Széchényi Sofia 6 Végh Istváné, Gróf Almásy Amália ... 6 Gr. Keglevicb Gáborné, Gr. Sándor Mathilda 6 В. Orczy Lórinczné, Gr. Batthyány Theresia 6 Gr. Zichy Lászlóné. Gr. Széchényi Mária . 4 Gr. Pej ache vi ch Péterné, Gróf Esterházy Franciska. 6 Gróf Teleki László özvegye, B. Mészáros Johanna 6 Gróf Teleki Johanna kisasszony ... 6 B. Orczy Josef özvegye, Gróf Pejachevich Franciska 6 Gr. Almásy Aloyzné Gr. Wilczek Louise 2 Gr. Almásy Lajosné, Hg Bretzenheim Leopoldina 2 M. Almásy Josef özvegye Berzeviczy Sofia 2 В. Orczy Györgyné, Gróf Berényi Erzsébet 6 Gr. Hunyady Ferenczné, Gr. Zichy Julia 10 Vay Abrahámné, Kazinczy Sofia .... 6 T. László Ferenczné, Szűcs Josefa ... 3 Grf. Batthyány Imréné, Grf Majláth Erzsébet 6 Gróf Széchenyi Lajosné, gróf Wurmbrand Francisca 10 Grf .andrássy Károlyné, Grf Szápáry Adélé 12 Grf Esterházy Vinczéné, Hg Liechtenstein Sofia 3 Herczeg Grassalkovichné, Hg. Esterházy Leopoldina 5 Gr. Károlyi Lajosné, Hg. Kaunitz Ferdinanda 5 Gróf Esterházy Károlyné, Báró Perényi Antonia 3 Gróf Batthyány Juliana kisasszony ... 2 Gróf Batthyány Eleonora kisasszony . . 2 összesen : 195 db. Az 1828-ki versenyekre kitűzendő dijakra a főurak 847 aranyat és 445 tallért jegyeztek alá, beszámítva ebbe a gróf Festetich László és gróf Károlyi István adta 100—100 arany értékű billikomokat. Az aláírók között ott látjuk Magyarország legfényesebb neveit, szintúgy a költségekre szánt összeg összeadói között. Az utóbbi célra összesen 310 frt. gyűlt össze, de ez a kis összeg utólag is erősen gyarapodott meg. Mielőtt az 1828-iki versenyév ösmertetésére térnénk át, emlékezzünk meg e helyen versenyügyünk megteremtőjéről, a legnagyobb magyarról. (Gróf Széchenyi István.) Gróf Széchenyi István tevékeny életének ösmertetése csak annyiban tartozik munkánk körébe, a mennyiben annak egyes részei a versenysportra vonatkoznak, miután azonban ez érintkező pontok sürüek, kötelességünknek tartjuk, hogy Széchenyi életét enciklopédikus adatok nyomán főbb vonásokban ösmertessük. Gróf Széchenyi István, «a legnagyobb magyar», gr. Széchenyi Ferencz és gróf Festetich Julia fia, 1791. szept. 21-én született Bécsben. Katonai pályára lépett s az 1809. évi insurrectióban főhadnagy lett; a háború végével a huszárokhoz, majd a dsídásokhoz tették át. A lipcsei csata után, melyoen mint futár, hasznos szolgálatot tett, kapitány lett. 1822-ben utazott Angliába s onnét busz lóval és két csikóval tért vissza. Az 1825-diki országgyűlés után kezdte meg politikai működését. 1826. nov. 3-ikán a rendek kerületi gyűlésében egy évi jövedelmét a magyar tudományos akadémia alapítására ajánlotta föl. 1827-ben állandóan Pestre költözött s minden idejét nemzete felvirágoztatására fordította. Buzgó előmozdítója volt a Lánczhid, a dunai gőzhajózás és szabályozás, a magyar színház, stb. eszméjének, nem is szólva a versenyügyről, melynek alapját Magyarországon ő vetette meg. 1828-ban jelent meg elsó röpirata a Lovakrul, 1830-ban a Hitel látott napvilágot. 1848-ban közlekedésügyi miniszter lett, de jós szemmel látvameg a forradalom borzalmait, megtébolyodott a hazája iránt érzett aggodalomtól s igy került Döblingbe. Állapotában pár év múlva javulás állott be s 1856-ban visszanyerte szellemi rugékonyságát, jóllehet máj baja egyre erösebben lépett föl. DöbliugDen irta meg a Hunniát, a Pesti por és sár, a Blicket, egyik legszellemesebb müvét. 1860-ban április 7-ikén éjjel Széchenyi öngyikosságot követett el Döblingben. (Széchenyi levelei és a sport.) A versenyügyre vonatkozó életrajzi adatokat leginkább leveleiben és naplójában találjuk meg, a melyeket az Akadémia őriz ; e tekintetben természetesen a Lovakrid és a Lóverseny körül czimü munkái is sok támaszpontot nyújtanak. Leveleit áttanulmányozva azt látjuk, hogy Széchenyi először 1816. január 10-én beszél sportról, amikor megírja Liebenbergnek, jószágigazgatójának, hogy néhány bét múlva Czenken rókavadászatot akar rendezni, s e czélra negyven kopót vásárolt. 1822. november 27-én egy br. Wesselényi Miklóshoz intézett levelében Széchenyi azt irja, hogy a versenyügy se előre, se hátra nem megy, s egyúttal egy jockeyról is megemlékezik, a kit gróf Batthyány Baptistnak engedett át. Egyébként azt is jelzi, hogy ez a versenyügyben az uralkodóhoz fog fordulni s akkor majd «beszélnek a dologról». 1827-ból datálódik gróf Széchenyi Istvánnak első, Döbrentey Gáborhoz irt levele, a melyben az asszonyságok díjának aláírásairól szól s a versenyügyre ezt mondja: «На mást nem nyertünk, azt legalább véghez vittük már most, hogy némelyek gougolkozuak, némelyek kételkedni kezdenek.» Ezután a lóversenyek megalapítója gyakran ir Döbrenteynek levelet, egyebek közt 1828-ban megjelent a Lovakrul czimü munkájáról is, a mely máig megtartotta aktualitását és érdekességét. 1828-ban és a következő évek leveleiben alig van egy-két levél, a melyben, ha röviden is, lóversenyről ne volna szó. «Nincs nyugtom — irja 1828. okt. 26-án gróf Esterházy Károlynak — még a versenyfutást ... oly lábra állítva nem látom, hogy az örökké való utánasegéllést többé szükségképpen ne kévánják . . . Csak még egy kis állhatatosság és megyen minden, jótállok érte.» Ez időből való s a versenyügyet érintő levelei leginkább br. Wesselényi Miklóshoz és Döbrentey Gáborhoz vannak intézve. 1830-ban Széchenyit már a haza iránt való egyéb kötelességei (az Akadémia, a bid, a Dunaszabályozás, hajózás s főként munkáinak megírása) annyira igénybe vették, hogy már ritkábban foglalkozhatott a lóversenyzéssel, jóllehet kedves eszméje maradt az továbbra is. 1835-ben azonban ismét erélyesebben veszi kezébe a versenyzés ügyét, mint Tasnerhez bizalmas emberéhez intézett levelei is mutatják. Egy ilyen epistolájából tudjuk meg például, hogy gr. Széchenyi István páholya a régi lóversenytéren a 37-es számú volt. (Tasner Antalhoz, 1838. május 14-én). A keltezés évében egyébként a legnagyobb magyar sokat betegeskedett. Ez év november 30-án gr. Sándor Móriczhoz intézett terjedelmes levelében Széchenyi a versenyekről való nézeteit kifejti s már ekkor sürgeti, hogy az állam adjon dijakat a futtatásokra. E jelzett levelében proponálja egyébként az akkori Sándor dijat, egy gátversenyt két mértföldre, ismételt futással. A versenyügy iránt való szeretete később sem csökken, s hogy mennyire szivén feküdt minden, a mi a sport ez ágával összefügg, egy «ismeretlenhez» czímzettlevele mutatja, A Pester Tageblatt 1842-ben kikelt az ellen, hogy Bethmann frankfurti bankái a pesti gyöpön Orelia nevü kanczájával a Károlyi tétversenyt, Bococoval pedig más dijakat nyert, egy ujabb czikkben pedig a versenyeket felnőtt emberek játékának tartotta. Széchenyit ez mód nélkül indulatba hozta, s talán összes leveleiben ez az egyetlen, a melyben heve annyira elragadja, hogy ugy mond: «csaknem ostorral lépett föle czikk ostoba és alávaló irója ellen.» (Levél egy ismeretlenhez, Czenkröl, 1842. szept. 3.) Széchenyinek a versenyügyben való bizalma csak egyszer inog meg, 1844-ben, mikor azt irja Tasuernak, hogy a futtatások Pozsonyban és Somogyban elaludtak s «nein volna-e jó az egészet majd jövó tavaszkor deponálni?» (Levél Pozsonyból 1844. szept. 21.) De csakhamar újra visszanyeri kedvét, a melynek elvesztéséhez az is hozzájárult, hogy nagyratartott «Christina— Privatier csikója megsántult... a mi annyira felingerié, hogy legalább is egy font epét vesztett», és friss passióval tanácsolja br. Wesselényi Miklósnak (Levél Pozsonyból, 1844. szept. 30.) a Nemzeti dij és az Erdélyi dij összekapcsolását. Nem tartom érdektelennek, mielótt Széchenyi leveleiből a versenyügyre vonatkozó ösmertetését lezárnám, egy Jackson jockeyhoz 1839-ben irt levelét közzétenni, a mely élénken mutatja, hogy a lovasoknak milyen pozicziójuk volt az akkori idóben. (Széchenyi levele egy jockeyhoz.) Jackson azon idóben egyike volt a legjobb jockeyknek.kita versenyek alkalmával a sportsmanek siettek lefoglalni. Erre vonatkozik Széchenyi nek hozzá irt levele is, melynek fordítása ez : Kedves Jackson ! Minthogy a legközelebbi tavaszi versenyeken én is szándékozom egy hároméves lovamat futtatni a Károlyi Stakesért, ön annak jó állapotáról értesülve, engem igen lekötelezne, ha azt lovagolná, s beleegyezéséről engem Írásban értesítene, minthogy azt már nekem tegnap élő szóval is megígérte. Én tényleg azt hiszem, hogy legjobb szer a nyerő lovak kipróbálására a háromévesek futtatása ; s megvagyok lepve, hogy idáig is nem a háromévesekkel kezdették e futamot. Nagyon okos lett volna, ennélfogva senki előtt sem említeni, hogy én szándékozom megkezdeni lovaim egyikével a a futtatást; és hogy önt leköteleztem a lovaglásra, hogy igy talán el fogják felejteni, ezt az előnyt 2