Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-12-16 / 125. szám

840 EDELSTEIN KÁROLY BUDAPEST IV, Károly-körut 10 sz TELEFON : 83-02. WIEN I., Adlergasse 6. telefon : 21266. Budapest, 1905. deczember 16. 1906. évi Osztrák Derby. 4 4 8 12 12 16 16 2£ Mac G. 4 Fels Rother Stadl Tóth G. Elzevir Hammurabi Galantuomo Theodosius Khedive 16 Baj mester 16 Morpeth 16 Toreador II. 16 Nénémasszony 20 Walperl 20 Rátartó 20 Martalóc 20 Máskor II. 1906. Király dij. 2\ Mac G. 3é 54£ 3 Rother Stadl 3é 51 6 Walperl 3é 48 6 Patience 4é 63 6 Elzevir 3é 51 8 Horkay 4é 61 10 King Rob 4é 61 10 Titina 3é 49 12 Galantuomo 3é 48 14 Theodosius 3é m megegyezés szerint a többi. Double- és Treeble-Eireaitek! Halmozott fogadások. Vidéki megbízásoknak készséggel teszek eleget. IV., Károly-körut 10. sz. (TELEFON: 83-02.) A bookinaker-startodds hivatalos jegyzései a magyarországi versenyekre a « Vadász- és Versenylap», az ausztriai versenyekre a «Wochen-Rennkalender»ben jelennek meg és a fogadások ezen jegyzések szerint számittatnak és fizettetnek ki. ff*!K****»***X*M*ft Fedezési hirdetés. Az 1906. évi fedeztetési idényben a kisbéri magyar királyi állami ménesben fedez Sorrento apja Martagon, anyja Southfield, apja Springfield, anyja Zaruma, Hermit-töl. Fedezési dij: 700 korona. Csak 30 kancza lesz elfogadva A tulajdonos fenntartja magának a jogot igen öreg, vagy hibás kanczákat visszautasítani. Bejelentések a magy. kir. állami ménes parancsnoksághoz, Kisbérre intézendök. A lesvári ménesben anyakanczák, csikók, lovak egész éven át tartásra és ápolásra elfogadtatnak. Tartás és ellátás kisbéri árszabály szerint. Bejelentéseket elfogad és bővebb értesitést Jaross Sándor ad, Puszta-Lesvár, posta- és távírda állomás: Téth, Győr mellett. távja az 1600 mt. itt meg lesz verve, absolute nem csodálatos, s ha a fótámaszpont megdőlt, a trial többi kouzekvencziái maguktól elesuek. De van Tatán még egy eset: a hegyről le a város felé próbálni. Ez esetben a lovak mintegy lejtön jönnek lefelé, a speedesebb telivértk könynyebben érvényesülnek s bár a táv 1600 mt., az a valóságban aligha felel meg ennyinek. Ugyanezek a viszonyok körülbelül az alagi hegynek emelkedő pályán is s azért ehelyeken nagy elővigyázattal és a viszonyok helyes mórlegelésével keli trialezni. .Mint látjuk legczélszerübb a próbákra magát a versenyteret kiszemelni, de itt is nagy figyelemmel kell lennük egyes konjunktúrákra, a melyeket, ha számba nem veszünk újra csalódásnak vagyunk kitéve. Igy például a korteherskálát nein szabad holt betűnek fölfogni s ahhoz mereven ragaszkodni, Lássuk például a következő esetet: 1200 meterig a korteber tegyük föl áprilisban 9 kg., 1600 rn.-re — vagyis a kővetkező fokozat — 10} kg. De ha p. o. 1400 méterre próbálunk, nem vehetjük sem az 1200, sem az 16u0 méteres skálát, hanem a középszámot, figyelembe véve azonbau azt is, hogy p. o. egy hosszú egyenes más beszámítás alá esik, mint egy gömbölyű pálya hasonló távolsága, A talajviszonyokat is mérlegelés tárgyává kell tenni a próbálónak s helyes, hogy ha trial könyvébe bejegyzi milyeu miuóségii pályáu folyt le a próba. Vaunak lovak, a melyek keraéuy pályáu absolute nem tudnak érvényesülni, mások a puha talaj iráut vaunak averzióval. Igeu uehéz a trialekbe az úgynevezett hajtós lovakat beállitaui. Apróba ugyanis nem lesz oly erélyesen kilovagolva, mint maga a verseny s igy a lusta telivérek benne rendszerint meg vannak verve. Ha most a próbáló egy ilyen lovon áll meg, föltétlenül csalódni fog, viszont, ha a hajtós ló fölött a trial alapján pálczáttör, hasonló módon jár. Régi tapasztalat, mely e megfigyeléssel karöltve halad, az, hogy a próbákat többnyire íiyerek nyerik meg: ök gyorsaságuknál fogva mindjárt helyből elónyre tesznek szert s a nehezebben lábra kapó lovak jockey-i — idö elótt felhagynak a küzdelemmel. A ki igazában próbál, annak a lovasoknak ki kell adni az ordrét, hogy s legerélyesebben lovagoljanak, a minek azután nem egyszer az az eredménye, hogy a ló a trialben futja ki a versenyét, sót az egész társaságot összetörjük. A mi az időmérést illeti az a próbákban nézetünk szerint nincs hivatva szerepre. A ki stopperrel mér, többnyire nem elég routineált rá, hogy mikor indítandó és állitandó meg az óra — még ugy áll ez zászlóval való startnál — s igy a hivatalos vilamos órát kell igénybe venni, de itt meg az a hátrány van, bogy a lovasoka trial végküzdelmének érdekében starttól nem a leggyorsabban ugranak el, hanem egymást mintegy bevárják, ne hogy az aránylag roszabbul sikerült start tönkretegye a próbát. Ez természetesen befolyással van az időre, a másik körülmény pedig az, hogy az óra megállítására a legtöbb embernek természetesen nincs meg a kellő routineja s igy tévedés bizonynyal gyakran megesik. Hozzájárul ehhez, hogy pl. a kottingbrunni pálya igen gyors s az itt elért idők a többi idővel nem arányosak. A trial beállításában sokan azt az elvet követik, hogy a tulajdonképeni próba tárgyát képező lovat pönalizálják, vagyis ugy állítják be, hogy ha az illető ló második vagy harmadik lesz is, még mindég a legjobb résztvevőnek bizonyul. Ez veszedelmes fegyver, (czélja az volna, hogy a próba eredménye^lehetőleg titok maradjon) mert az igy pönalizált ló tulajdonképeni képességét gyakran pontosan megállapítani nem lehet,az ered mény taksálása csaknem illuzorius s néha az a ló, a mely egy stone-nal többett vitt kelleténél e 6 kg.-mal oly messze marad el társaitól, hogy hajlandók vagyunk azt 10 — 12 kg.-ra is taksálni. Egy stone hosszakban kifejezve igen sokat tesz ki, de hogy mennyit azt már csak azért is nehéz konstatálni, mert a megvert lovat a végletekig kilovagolni nem lehet s ha igen az, mint föntebb is mondettuk, súlyos következményekkel jár. Azt mondottuk, hogy a tulajdonképpeni fiuish vagyis az eredmény taksálása nehéz dolog. A laikus ezt addig nem fogja elhinni, mig egy trialt közvetlen közelből nem látott. A training pályán, a hol a fix pont a judge rendelkezésére nem áll s a hol a lovak közvetlen elótte száguldanak el, atrial-biró, ha nincs nagy routineje, sokszor még azt se fogja tudni, hogy melyik ló is nyert voltaképp s ezt az optikai tévedés miatt még akkor se tudja, ha nem nyakhosszakról, hanem hosszakról van szó. Hát még a stilus megítélése: könnyen nyert-e az A. ló, mennyire volt tóle a C. — oly kérdések, a melyek a legtapasztaltabb sportsmant is erősen próbára teszik. Még a versenypálya birói székéből nézve is a trialt, hasonló, ha nem is oly nagy, tévedéseknek vagyunk kitéve, miután a lovak tulközel futnak el elóttüuk s csak ilyenkor látszik milyeu nehéz állás a biróé. De mindezek a tételek elenyésző csekélysógüek ahhoz a kérdéshez, hogy milyen lovakat kell tulajdonképpen a próba értékmérőivé tenni? Végiglapozva, az utolsó évek eredményeit és handicap-vonalait meg kell állapitanunk, hogy ideális trial-lovat csak elvétve találunk. Felosztva a pályákon megjelenő telivéreket, azokat a következő csoportokba helyezzük: a) ingadozó formájú telivérek, b) emelkedő formájú telivérek, c) eső formájú telivérek, d) constans formájú telivérek. Az első osztály a legnagyobb. A lovak időrendi formáiban csaknem állandó ingadozás vau, a mi számokban való kifejezése annak, hogy: 1.) az illetó ló nem neki való távolságon, 2.) nem egészen allright, 3.) frissen vagy fáradtan, 4.) nem neki való talajon, 5.) nem alkalmas lovas alatt, 6.) nem helyes instrukcziöval, 7.) rossz startszámmal, rossz poziczióval, 8.) más ló által, akadályoztatva stb. futott. Ezek a számjegyekben kifejezett ingadozások 4—5, esetleg több kilogrammig is emelkednek, vannak lovak, a melyeknek formái még jobban eltérnek, jóllehet összformájukat nem nehéz értékelni. Olyan telivérek pl. mint Calabrias, Foglaló, Lucy, Galanterie, Makerlo, Pergőid, Prototyp, Visegrád, Toast, Madelaine, Mädi, Róna stb. mindenek inkább, mint jó próbalovak s náluk a trialezó soha se lesz tisztában melyik képességüket akczeptálja, Még veszedelmesebb kaliber az u. n. emelkedő formájú lovak. Beszéljüuk példákkal. Rizi Bizi április 18-án Bécsben 50 kg. alatt csak küzdelem után tudta Trés comique-ot (45) megverni, az utóbbi tehát mintegy 7 kg.-mal bizonyult rosszabbnak nála. Vegyük most, hogy Trés comique-ol e futás után megpróbálták s nála egy X. nevű ló 7 kg.-mal bizonyult jobbnak. Miután Rizi-Bizi e verseny után még két handicapot nyert, F.-nek is — hasonló súlyviszonyok mellett — ugyanilyen esélye lett volna s mégis e számítás egészen hamis, mert RiziBizi erősen emelkedő formájú ló, a mely pár nap alatt stone-okkal lett jobb. Ugyanilyen csalódást okozott volna azonbau például Rizi-Bizi is, ha próbába állítjuk be. Jó képességű lovakat, coupe-okra alkalmasokat is megvert volna s ilyen módon szintén illuzoriussá tehetett volna nem egy jó fogadást. Hasonló eseteket mutatnak lto, Liliomfi, Augur, Kris- tály, Vergissmeinnicht stb., a melyek emelkedó formáik alaptrialekre teljesen hasznavehetetlenek lettek volna, mert két különböző formájuk közt próbálva meg őket, nem lehetett volna kideríteni, hogy a próbában az előbbi vagy az utóbbi képességet mutatták-e? Még rosszabb a helyzet, hogyha hanyatló formájú lóval próbálunk, p. o. Senkitöbbettel, a mely a tavasszal figyelemreméltó képességet mutatott s aztán succesive 10 kg.-t esett, de talán még többet is, mert hiszen a korlátok közé szorított negativ képesség számokkal való jelzése éppen nem felel meg a valóságnak. Ilyen lovak voltak Xama vagy Meteor is s rajtuk át próbálva alapos csalódásnak lettünk volna kitéve. Veszedelmesek azok a lovak is, a melyek emelkedó formát mutatnak, aztán megállauak s visszamennek képességben, néha hihetetlen mélységre. Ilyen telivérek voltak annak idején, mikor Milue istállójából kikerültek: Barbarossa II., továbbá Lotto. a melyek, rossz idóben használva föl próbalovakj nak, vagyonokba kerülhettek volna. Ha még ehhez hozzávesszük a flyereket s a hajtós lovakat, a melyek szinten többnyire rossz próbalovak (Bon amie, Fonóka, vagy Glory, Ma, Kikelet) és puha kanczákat meg a rogueokat, ugy azt kell látnunk, hogy ideális trial-telivérek alig vannak. Ezek közt az utolsó évek tapasztalatai alapján a legjobb próbalónak Ebenzweiert kell tartanunk. Ez a hü Bsnnithorpe kancza két éven keresztül úgyszólván grammig csaknem mindig ugyanazt a