Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-04-14 / 22. szám

1E-8 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1905. április 10 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS, A lótenyészkerületek kérdése. Irta: iAiczenbacher Miklós. i. Az OMGE. felhívása folytán készséggel vállalkoztam arra, hogy a lótenyésztési kerületek kérdésében, valamint az országos lótenyésztés jelenlegi állapotára vonatkozólag, különös tekintettel a legutóbbi időben megtartott értekezletekre, valamint az ezekkel kapcsolatban megjelent ujságczikkekre és brosürákra nézeteimet nyilvánítsam. Vállalkoztam ezen kissé kényes feladatra, mert némileg feljogosítottnak éreztem magamat vélemény nyilvánítani e kérdésekben azáltal, hogy 17 évet töltöttem felejthetetlen emlékű megboldogult leveldi Kozma Ferencz min. tan. oldalán és ez idő alatt bő alkalom nyilott egyrészt megismerkedni alaposan azon czéltudatosan kitűzött és általa szigorúan betartott irányelvekkel, melyekkel országos lótenyésztésünk fellendülését és virágzását nemcsak hogy remélte, hanem tények bizonysága szerint keresztül is vitte, másrészt az ország minden vidékét bejárva, megismerhettem az ország lótenyésztésének minden rétegét. Német- és Francziaorságban, valamint Angliában tett többszöri tanulmányutjaim alkalmával ezen országok köztenyésztését is behatóan szemügyre vettem és összehasonlitva a mi viszonyainkkal, nem egv becses tapasztalatra akadtam. Előre akarom bocsátani, hogy ha jelen fejtegetéseim során egyszer vagy másszor ellentétbe kerülnék a lótenyésztési ügyek jelenlegi vezetőségének felfogásával, erre egyáltalán nem kritizálási viszketeg késztet, hanem csupán és egyedül csak azon törekvés, hogy hazai lótenyésztésünknek ezáltal szolgálatot óhajtok tenni. A lótenyésztési kerületek felállításának kérdése volt a több oldalról fejtegetett egyik főkivánalom; tudtommal ez ügyben a minisztérium részéről a mnlt évben az ország több vidékén hivattak össze értekezletek, de sajnos, hogy ezek lefolyásáról, valamint az ott történt, megállapodásokról a nyilvánosságra semmi sem került, pedig bizonyára érdekelte volna a tenyésztőket megtudni, hogy jött-e létre eziránt határozat vagy sem. Magánértesülésekből ugy tudom, hogy a minisztériumnak szándéka volt az ezen különbözö helyeken tartott tanácskozások eredményét egy Budapestre egybehívandó országos enquete elé terjeszteni véleményadás végett, de ebben a politikai életben előfordult zavarok akadályozták meg. Nem ismerve tehát a'fent érintett tárgyalások rezuméját, a magam részéről a kérdésben a következőkben foglalhatom össze állásfoglalásomat. Nemzetiségi és alakosság vagyoni viszonyaira való tekintettel teljesen képtelennek és kivihetetlennek tartom tenyészkerületeknek olyformán leendő beosztását. hogy egvik kerületbe csupán csak nagy Nonius mének, a másikba kis Noniusok, Gidránok, Furiozok, kisbéri magasvérü félvérek, arabsok vagy lippizai mének osztassanak be, illetve hogy ily lovak tenyészése erőszakoltassék. Vegves ajkú lakosság hiába fog kapni egyöntetű apaállatokat, a német tenyésztő bővebb etetés, gondosabb ápolás és nagyobb kímélés folytán egészen más egyedeket fog fölnevelni, mint az ugyanazon községben lakó magyar vagy szerb gazda. Másrészt elképzelni is nehéz azt, hogv állana-e rendelkezésre az ilynemű elkülönítéshez okvetlenül megkívántató egyöntetű ménesanyag. Más dolog volt az, hogy Mezőhegyes tájékán létesítettek tájfajta tenyésztést, melynek eredményei állítólag igen kielégítők voltak, de kérem szépen, amit az ország egyik legkisebb terjedelmű vármegyéjének két-három járásában, a törzsmének igénybevételével és a legjobb egyöntetű mének kihelyezésével lehetséges elérni, ahol a kanczaanyag is már a törzsménes és egy ménteleposztály ott létesítése folytán igen magas fokon és kiegyenlítetten rendelkezésre áll, ugyanazt elérni óhajtani az egész országban, mégis nagy különbség. Az országnak több televénydus vidékén igen jó sikerrel fogjuk alkalmazhatni a nagy Nonius-méneket, melyek után erőteljes tüzérségi és trainlovakat ojmak nevelhetni; nem oszlozhn'om ugyanis azon felfogásban, hogy a ma létező Nonius törzs ártalmára legyen a köztenyésztésnek, mert ha még a 30—40 évvel ezelőtti Noniussal is lehetett sikereket elérni, mennyivel inkább kell, hogy alkalmas legyen persze csak egyes vidékeken, a mai, öshibájából jóformán teljesen kivetkőztetett Nonius törzs, az országos tenyésztés előbbre vitelére. A kis Nonius és úgynevezett mezöhegyesi félvérmének jóformán mindenütt a siker legbiztosabb reményével alkalmazhatók az országban, már a kisbéri magasabb félvérmének és még inkább az angol telivérmének alkalmazásánál a lehető legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk, mert tény az, hogy nem a helyükön alkalmazva, az országos tenyésztésnek több kárt fognak tenni, mint hasznot. Hála Istennek tenyésztésünk az ország több vidékén oly magas fokon áll, a hogy minden scrupulus nélkül hasznát vehetjük és jól elhelyezhetjük azon körülbelül 300 angol telivérmént, melyek a telepeken állanak, valamint a kisbéri félvérménes leszármazottjait is. A telivérmének számának megnövekedésére vonatkozólag itt tartom czélszerünek felhozni azon körülményt, hogy az állam évente az öszi ménvásárokon 15—20 drb. telivérméntj szokott megvásárolni; ezekből két-három darab a törzsménesekbe szokott beosztatni, 8—10 drb. pedig bérbe vitetik el, ugy, hogy legfeljebb 8—10 jut a telepekbe, ami alig jelenti az évi elhullás és kiselejtezés pótlását. Az arabs jellegű apalovakra még mind'g igen nagy szüksége van az országos lótenyésztésnek, mert ott, ahol alapot kell teremteni, megbecsülhetlen és nélkülözhetlen az arabs vér befolyása ; sajnos ugyan, hogy annyi áldozat után is, amennyit már eddig lótenyésztésünkre fordítottunk, az ország sok vidékén meg mindig csak az alap megvetésénél vagyunk, ha pedig helyes és biztos alap nélkül építünk tovább, később adjuk meg az árát. A lippizai ló tenyésztését főleg a hegyvidékre kell szorítani, de erre ugy Magyarországon, mint a Királyhágón tul bö alkalom kínálkozik. Végül még rá kell térnem talán a legnehezebb kérdésre, az úgynevezett nóri faj tenyésztésének területére. Erre nézve Kozma Ferencznek tántoríthatatlan meggyőződése volt, hogy ezen lófajnak tenyésztését az államnak csupán csak ott szabad támogatni, ahol az ennek megfelelő kanczaanyag létezik és másfajta véralkatú kanczákkal való keresztezéstől mindenáron óvakodjunk ; ezen nézet igen sok ellenmondásra talált, arra való hivatkozással különösen hogy a tenyésztőnek fődolog az értékesítés, már pedig a nóri faj csikót már kétéves korában nemcsak használni lehet, hanem árt is olyat kapunk érte, mint a másvérü négyévesért; de hát semmikép sem kifogásolta Kozma Ferencz a tiszta nóri faj tenyésztését, sót igyekezett az ardenni és pinzgaui mének kihelyezésével istápolni és csak az úgynevezett magyar ló keresztezését nórival perhorrescálta azon okból, mert a várható ivadék sem az egyik, sem a másik czélnak nem fog megfelelni. Összegezve a fennebb mondottakat, arra a végső eredményre kell hogy jussak, miszerint szorosan vett tenyészkerületek létesítését minálunk az adott visznyok között kivihetetlennek tartom ugyan, de a meglevő tapasztalatok nyomán kijelölendönek vélném azon vidékeket, hol az állam az úgynevezett nóri fajló tenyésztését állami mének kihelyezésével támogatja, valamint azokat is, hol czélszerü a lippizai mének és az arabs apalovak kihelyezése. Egyebekben pedig a lótenyésztési ügyek vezetősége és a méntelepek tisztikara egyetértve a megyei lótenyészbizottmányokkal, minden nagyobb nehézség nélkül megállapodásra fog juthatni az iránt, hol helyezendök el legczélirányosabban a rendelkezésre álló többi fajta ménlovak. Folytatjuk. ... Újdonság |Arjegyzék ' <—' gyfogásra Ungar Emil kárpitos és diszitő in ff von es bérmentve. Bécs, VI., Kasernengasse 11. Vidéki megbízások pontosan eszközöltetnek. VEGYES. Krausz Lajos ur hosszas szenvedés után szerdán éijel két órakor elhunyt. A megboldogult, a ki a maga szakmájában a legkitűnőbb erők egyike volt, a sporttal is nagy szeretettel foglalkozott s évek sora óta nagy istállót tartott fönn, a melyet H. Fries trainirozott. Betegsége, egy szívbaj, már régebbi keletű volt, tavaly öszszel annyira erőt vett rajta, hogy orvosai tulajdonképp már akkor föladták a beteget. Krausz Lajos a tél egyrészét Meranban töltötte, de gyógyulást ott sem talált, Budapestre hazatért s most a halál megváltotta szenvedésétől. Közvetlen modoráért, jó szivéért és őszinte jelleméért mindenki rokonszenvezett az elhunyttal, a ki jó sportsman is volt s szívesen hozott áldozatot az ügynek. Istállója legszebb diadalait 1903-ban aratta, mikor lovai 223.675 koronát nyertek. Telivérei közül a legjobbak Szentenczia (a Trial Stakes fél nyerője), Viribus unitis, Ismét (a Schönaui dij nyertese) Facon, Augur, Camperdown voltak s közülük Augur még a bécsi megnyitó nap első versenyében diadalra vitte a most letünö dresst. Az elhunyt rövid életrajzi adatai a kővetkezők : Krausz Lajos 1844-ben született és apjával együtt vetette meg alapját a Krausz-szeszgyárnak és a Gizella malomnak. A 80-as években a király magyar nemességgel tüntette ki, majd királyi tanácsos lett. Több izben volt országgyűlési képviselő. Temetése pénteken délután 3 órakor lesz. Springer Gusztáv báró leánya Springer Márja Cecilia bárónő szerdán délelőtt esküdött Bécsben örök hűséget Fould Jenő párisi bankárnak. A szertartás a dettenstetten utczai zsinagógában ment végbe nagy számú, diszes közönség jelenlétében, a melynek soraiban ott láttuk a magyar sportsmanok legtöbbjét is. .a templom gyönyörűen volt feldiszitve és kivilágítva, a nói toilettek is látványosság számba mentek. Tanuk voltak : br. Springer Gusztáv, Fould Leo, Schwaiger lovag, br. Oppenheimer, Radzivill Leo hg., Fould Achilles. Az ifjú párt Güdemann főrabbi adta össze. Gróf Chorinsky Frigyes déli útjáról, a melynek keretében übessziniáig ment le, visszaérkezett Bécsbe. A gróf sok egyéb zsákmányon kivül egy pompás him és egy szintén kapitális nőstény-oroszlánt ejtett el. Luczenbacher Miklós ur, mint lapunk legutóbbi számában jelentettük, folyó hó 10-én délután 6 órakor az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben «A lótenyészkerületek kérdése» czimen nagyérdekü felolvasást tartott. Luczenbacher úr szívességéből abban a helyzetben vagyunk, hogy az országos lótenyésztésre kiválóan fontos értekezést teljes egészében közölhetjük. Egy uj dress jelent meg ma a nyilvánosság előtt. Ez magában nem ritkaság s ha mégis külön felemiitjük, annak oka, hogy az uj szin a jövendőben gyöpünköu bizonyára jelentekeny szerepet fog játszani, mint a versen} ügyünkben olyan kimagasló helyen álló Festetich család jelvénye. Az uj dresst Merry Agnes, gróf Festetich György, gróf Festetich Tassiló bának négyévese hordozta elsőnek s ha ezúttal el is maradt a siker, ebben tekintve azt a kiváló teuyészanyagot, mely a grófi ménesben áll s azt az áldozatkészséget, melylyel a család a versenyügyet szolgálja, a jövőben bizonyára nem lesz hiány. Miss Rose, a ki nagyobb versenyistállót szándékozik alapítani, Phonolat a mai eladó gátverseny után Orcust is megvette. Slinn az eladók gátversenyében az utolsó előtti gátnál Ismerőssel elbukott, de a jeles lovasnak baja nem történt. A Krausz-istálló lovai az év végéig álnév alatt fognak futni s azután a szövetség, a mely a folyó esztendő befejezéséig alakult meg, felbomlik. A lovak tudvalevőleg Krausz Lajos ur, mr. White és Ferdinándy Béla ur tulajdonát képezik. Az uj szövetség Comp. K. B. F. álnév alatt fog futtatni és szinei a következők lesznek: Fehér test, vörös szalag, fekete sapka. Bon Marche most rövid pihenőt élvez s igy nem fut a 20000 koronás Allamdijban. A Turul gátversenyben csupán Czipes: (Csompora) és Sphinx (Slinu) indulnak. Vaduz holnap elhagyja a Freudenaut. Macdonald ós Tarai teguapelött érkeitek meg Pisából Tatára.