Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-05-16 / 40. szám

298 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1904. május 13. Foxhall és Bendigo. Az utóbbi hetekben Angliában két törzsmén mult ki, amelyek mindenike a maga idejének egyik legjobb versenylova volt és a versenyek látogatói közül ezreknek szive lüktetett hevesebben, mikor a fogadásokban kisebb-nagyobb összeggel fejezték ki bizalmukat e két ló iránt. Most, mikor e lovak kimúltak, vájjon hány ember emlékezik arra, minő szerepet játszott a versenypályán Foxhall és Bendigo ? Sajátságos, hogy ménesbe jutva egyik is, másik is teljes csalódást okozott tulajdonosának, s a milyen jó lovak voltak ők maguk, olyan hasznavehetetlenek voltak a ménesben. Dicsőségtől és hirnévtöl környékezve kezdték meg működésűket a telivértenyésztésben, a tenyésztők a legjobb kanczákat fedeztették velük, de az ivadékok a várakozáson alul silányak voltak, s igy csakhamar a jó kanczák elmaradtak. Most mikor a ket hires versenyló kimúlásának hírét veszszük s látjuk, hogy a telivér tenyésztésben nem tudtak gyökeret verni és mihamar még a nevüknek se lesz nyoma. Foxhall amerikai ló volt, Mr. James R. Keene elsö angliai expeditiója alkalmával került Európába 1880 ban. Az év őszén, mint kétéves, mindjárt első alkalommal győzött a newmarketi Bedford Stakesben Lord Roseberynek Myraja ellen, azonban még ugyanazon a héten Lord Roseberynek Savoyardja megverte az Ashley Sweepstakesben. Harmadik és abban az évben utolsó futása alkalmával megnyerte a Bretly Nurseryt. Következő évben Ben d'Or legyőzte a City and Suburbanban, de azután megnyerte a Grand Prix de Parist fejhosszal Tristan ellen. Az ascoti Gold Cupben, a melyet Robert the Devil nyert meg, csúfos vereséget szenvedett. Az őszig pihenve a newmarketi Grand Duke Michael Stakest olyan könynyen nyerte meg, hogy rögtön a Cesarewitch kedvencze lett. E versenyt meg is nyerte Chippendale, Fiddler és 16 más ló ellen. A reá következő napon 5 font tehertöbblet daczára könnyen verte le Tristant a Select Stakesben. A mén ezután mutatta legjobb formáját, mikor hároméves létére 9 stone teher alatt megnyerte a Cambridgeshiret Lucy Glitters és Tristan ellen, mig a többi 29 ló kőzött olyan nagyságok voltak, mint Ben d'Or, Elizabeth, Corrie Roy és Wallenstein. Ehhez a formájához Foxhall nem tudott többé felfutni, noha a következő évben az Ascoti Gold Cupben győzedelmeskedett. Az év végén tulajdonosa a mént 7000 guinea árért eladta Lord Roseberynek, aki ménesében akarta kihasználni, de ebben nem volt köszönet. Egyetlen jobb ivadéka volt Corstorphine, a mely a Rosebery színeket néhány szép győzelemre vitte, de ettől eltekintve egyik ivadéka roszabb volt a másiknál, ugy hogy az utóbbi években már nem is vették hasznát a telivér ménesben. Ezt a sikertelenségét a Bruce Lowe féle elmélet alapján meg lehet magyarázni a származásából, a melyről csak annyit jegyzünk meg, hogy apja King Alphonso volt (apja Phaeton anyja Capitola) az anyja ellenben Jamaica (apja Lexington anyja Fanny Ludlow). Foxhall Lord Rosebery mentmorei ménesében mult ki. A másik hires ló, mely a mult hónapban kimúlt, Bendigo volt. Mint fiatal csikót 800 guineárt Mr. H. T. Barclay vette meg, de nem indította hároméves koráig, a mikor is 1883-ban a mén a Cesarewitchben futott először és jó szerepet játszott, igy sokan megfogadták a Cambridgeshirere. Ebben a versenyben, noha az egész pálya szélességében oldalt kitört, a mén győzelmet aratott lonans fölött. Négyéves korában nem tudott figyelemreméltoan futni, ámbár majdnem megnyerte a Cambridgeshiret. A következő években évről évre jobb formába jött. 1885-ben megnyerte a Lincolnshire Handicapet és második volt Blaisanterie mögött a Cambridgeshireben, a következő évben pedig megnyerte az elsö Eclipse Stakest, Legszebb sikereit 1887-ben érte el, megnyerve az elsö Kempton Park Jubilee Stakest. Ezután jó harmadik volt Ormonde és Minting mögött az emlékezetes Hardwicke Stakesben, a mikor Minting majdnem megverte Ormondet és végül igen szépe* futott: 9 stone 13 font terhével, egy fejhosszal maradva e a nyerő Gloriation mögött a Cambridgeshireban. Ez volt utolsó futása, a következő tavaszszal megkezdte működését a ménesben, de minden eredmény nélkül. Szép formájú, de nagyon rosz ivadékai csakhamar elrettentették a tenyésztőket, s akkori tulajdonosa kísérletet tett vele és Németországba küldte, hogy talán az éghajlat változás és a más vérű kanczák meghozzák a várva várt jó ivadékokat. De minden hiába volt. A Bendigo-csikók nem tudtak futni, még az akadály pályán se lehe tett őket kihasználni, a mén a németeknek se kellett, s igy vissza került Angliába, a feledésbe. Legjobb ivadéka a sok közül még Bentinck volt, a mely, minálunk Wahrman Richárd ur színeiben futott és nyert néhány jobb versenyt. Most Bendigo kimúlt és Gaddesbyben lett elföldelve. A tenyésztők elmélkedhetnek fölötte, hogy mi lehetett az oka annak, hogy szép ló is volt, jó ló is volt, és az ivadékai mégse sikerültek. Dr. R-r. BACHRUCH A. csász. is kir. udvari és kamarai ékszerész Budapest, •» -»Raktár* * j * * Gyár * * IV. kir., Váczl-utczi 4. i Királyi Pál-utczi 13.' Különlegességek : Sport-tárgyak, verseny- ós vadászdijak saját mintázatok és rajzok szerint. Vadászati bérbeadás. Gróf Esterházy Imre Bédei uradalmában (Veszprém megye, Zirczi járás) két terület vadászati joga 1904. évi julius 1-töl 5 évre bérbeadó. 1. «Imremajor» félórányira a Zirczi vasúti állomástól, 415 catasteri hold mezőgazdaság és 1090cat hold erdővel. 2. «Szépalma-Pálihállás» egy órányira a Zirczi vasúti állomástól, 929 cats : hold mezőgazdaság és 2108 cats : hold erdővel. A területeken van nagyvad, sertevad, és özvad. Közelebbi felvilágostást kívánatra ád az uradalmi intézőség Rédén (pósta állomás) Veszprém megye. 1 — 1 P ANN ONI A-8ZÁLL ODA. BUDAPEST, VIII., Kerepesi-ut7.sz. Elsőrangú szálloda a fő- és székváros középpontján. A keleti és nyugati pályaudvarok közelében, a nemzeti- és népszínház között. Villamvasuti közlekedés minden irányban. Az njkor igényei szerint minden kényelemmel berendezve. 130 szoba, fürdő-szobák, diszes olvasó-terem, gyönyörű üvegfedelü téli kert, elegáns éttermek. Külön szobák (Chambres séparées). Kávéház. Villamos személyfelvonó (Lift). Kizárólag villamos világítás o a ház összes helyiségeiben, o Folyosók, lépcsőház, fogadó csarnok és a téli kert légfűtéssel vannak ellátva. Kitűnő konyha és pincze. o o Mérsékelt árak. o o Glück Frigyes = tulajdonos = V£> A hunter. Beautort herczeg a The Badminton Library, Hun- ting «The Horse» czimü fejezetében a vadászló történetét is elmondja Cäsar idejétől napjainkig. Ez a leirás, eltekintve a reminestentiáktól, érdekes dolgokat nyújt a lócultus keletkezéséről, és elterjedéséről s ezért nem lesz érdektelen, ha azt itt ösmertetjük. Az angol lótenyésztésbe az elsö idegen vért a norroánok bevándorlása (1066) hozta be, a kiknek hatalmas arányokban kifejlett csata lovai voltak. Majd Athelstan száz flamadriai mént, III. Eduard pedig 1327-ben spanyol lovakat hozatott be, hogy a tenyésztést felfrissítse. E kísérleteknek azonban nem lett meg a kivánt eredményük, mert a III. Eduard alatt kiütött franczia háború alatt a britt lovasság részére a kontinensről szerezték be az anyagot. Ez adhatta meg az impulzust arra, hogy az ország komolyan foglalkozzék lótenyésztése emelésével. E tekintetben II. Richard (1399) VII. Henrik (1485), a ki behozta a zárt legelöt és VIII. Henrik (1509), a ki törvényt hozott a ló párosítást illetőleg, tekinthetők uttörröknek. Igy, miután abból, hogy a vadonban legelésző legkülönfélébb fajtájú és alakú lovak egymással párosultak, semmi jó sem származhatott, elrendelte, hogy az összes grófságokban két éven aluli és 152-nél alacsonyabb lovat legelőre vinni tilos, s az olyan kanczákat, melyek már dologra képtelenek voltak, vagy egészséges utód nem volt várható tőlük, lebunkóztatta. Elrendelte, hogy minden érsek és herczeg köteles két lovat tartani, mely 1'42-nél alacsonyabb nem lehetett. Ogyanugy miden lelkész, a kinek száz font évi jövedelme volt, vagy a kinek felesége bársony kalapot viselt, egy lovat kellett, hogy tartson. Az energikus király később a földbirtokosokat is kötelezte a lovak tartására. Ezeknek minden négyzet mérföldnyi terület után két tenyészkanczát kellett tartamok. Majd Törökországból, Nápolyból és Spanyolországból, az akkori idők leghíresebb lótenyészhelyeiröl hozatott anyagot, de ezek nem igen váltak be. Ebből az időből való az elsö nyom, mely a hunterröl hirt ad, egy 1522 évi krónikában. Az angol lótenyésztés VIII. Henrik halála után láthatólag emelkedett. János király egy arab mén Markhammot inportált 1616-ban, melyet 154 fontér vásárolt egy hason nevü kereskedő. Az utóbbi ma is meglevő Írásai szerint, a tisztán angol nevelésű ló «temperamentum, gyorsaság és kitartás tekintetében minden más fajjal felveszi a versenyt. Régi Írások szerint az angol ló inkább tehervonásra való, mint lovas alá. A valódi angol ló, ha megfelelő éghajlaton és jó földön nevelik fel magas és mégis sok földet takar, feje, habár nem oly nemes mint a berber vagy a török lóé, egyenletes és szimetrikus. Nyaka csak a méneknél szalonnás, de a herélteknél kemény és erős. A háta széles és egyenes, n inden csontja erős, finom és elasztikus. A kitartást tekintve pedig láttam, hogy minden más lónál többel bir ki. A párisi szörnyű Bertalan éj alkalmával Montgomery egy angol lovon úszta át a Szajnát, s aztán ezen tovább menekülve számtalan mérföldet vágtatott be.» Markham az elsö, a ki a «hunter» tulajdonságágairól, kiképzéséről ápolásáról behatóan ir. Megjegyzései, még ma is sokban találók. «Sokan azt gondolják, úgymond, ha a ló galoppozni tud, az már egyúttal született vadászló is. S ámbár vadászmezőnyben sok lovat látunk, mely valóban más nem tud, mint galoppozni, s azt sem soká, az én véleményem az, hogy speed, stamina, jó tüdő és sziv kell ahhoz, hogy a ló megérdemelje a vadászló elnevezést. Ha valaki vadászlovat akar vásárolni, jól nézze meg mit vesz. Sok ló van, mely a saját minőségében hasznos : hadiszolgálatra, versenyre kocsiba, vagy teherhuzásra : de olyan, mely társa közül kiválik, az ritkább. A vadászlónak pedig e tulajdonságokat mind egyesítenie kell magában. Benne van a hadi ló ereje, a póstaló kitartása, a versenyló gyorsasága, a kocsiló mellkasa, a teherhuzó ló csontozata és háta. A vadászló megítélésénél három nézőpont mérvadó. Szarmazása, szine és alakja. A mi a származását illeti, az mellékes hogy spanyol vagy hollandiai keresztésü-e, (az apának, vagy az anyának angol eredetűnek kell