Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-01-01 / 1. szám

14 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1904. január 1. Szembeállítva tehát a lefolyt és a jövő fedeztetési idényre vonatkozó adatokat, tapasztaljuk, hogy a szepsiszentgyöri méntelep területén sem a fedeztető állomások, sem pedig a mének számában a végöszszegben változás nincsen. Az állomásokra kiosztandó mének számához hozzávetve a méntelep egyes osztályainál tartalékban maradó 14 darab mént, valamint a méntelep állományából egyesek által kibérelt 5 mént, a méntelep állományaként mutatkozik ez idő szerint 399 darab mén, mig a lefolyt fedezési idényben az állomány 383 ménből állott s igy a szepsiszentgyöri méntelep állománya 16 darab ménnel emelkedett. Szemügyre véve a közölt adatokat, az erdélyrészi vármegyék közül a közlótenyésztésben csupán Nagy Küküllő, Szeben, Brassó, és Háromszék tűnik ki, tekintettel az ott elhelyezett mének számára, valamint a mének kihasználása tekintetében s ezen vármegyékben remélhetőleg nyerni fog a köztenyésztés intenzivitás tekintetében. Egybefoglalva az ország négy méntelepe működését, találjuk, hogy az állományukból, a jövö fedezési idényre szervezendő fedező állomások száma a lefolyt idényben működésben volt 954 fedező állomás számával szemben hárommal csökkenni fog, mig a kiosztandó mének száma a lefolyt fedezési idényben kiosztva volt 3017 ménnel szemben 38 darabbal szaporodni fog. Vizsgálva ezen mozzanatot, megállapíthatjuk, hogy a fedezési állomások számában mutatkozó csökenést a székesfehérvári méntelep működési körzetéhez tartozó vármegyékben e tekintetben mutatkozó hanyatlás okozza, mert mig itt a fedező állomások száma 7-tel csökkent, addig a nagykörösi és debreczeni méntelepnél az állomások száma négygyei szaporodott. Az egész állományban mutatkozó ménlétszám emelkedés is ugyancsak a nagykőrösi és debreczeni méntelepek működése javára tudandó be, mert mig a székesfehérvári méntelepnél a ménlétszám 15 darabbal csökkent, a sepsi s t. györgyinéi pedig változatlan maradt, addig az előbb emiitett két méntelepnél az állomány 51 darabbal szaporodott, hogy a fokozodtabb igények kielégíthetők legyenek s bátran állithatjuk, hogy hazánk alföldi vármegyéiben, daczára az utóbbi évtizedben történt nagy gazdasági átalakulásoknak, a lótenyésztés iránti kedv és hajlam nemhogy csökkent volna, de söt határozottan emelkedőben van. Összefoglalva fejtegetéseinket : a lótenyésztés intenzivitás szempontjából határozott fejlődést mutat mindenek előtt hazánknak az alábbi vármegyékből alkotott, összefüggő részében : Baranya, Tolna, PestPilis-Solt-Kiskun, Heves, Abauj - Torna, Szabolcs, Szatmár, Hajdú, Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Arad, Csanád, Csongrád, Bács-Bodrog, Torontál és Temes valamint az ország északnyugati részében Nyitra és Bars vármegyékből, úgyszintén az országellenkező, illetve délkeleti részében Szeben, Nagyküküllö, Brassó és Háromszék vármegyék által alkotott szigétekben, és végül tekintettel a hidegvérű lótenyésztésre Zala vármegye területén. Félreértések elkerülése végett ismételve megjegyezzük, hogy mindeme fejtegetéseinket és következtetéseinket csupán az állami méntelepek működéséből vezettük le s nem vettük ezúttal figyelembe a köztenyésztésére igazolványnyal ellátott magánmének, valamint az úgynevezett községi mének számát és működését, melyre más alkalommal térünk ki, mert ez idö szerint a jövö évi fedeztetési idényre igazolványnyal ellátott magánmének száma, mivel a ménvizsgáló-bizottságok működése még befejezve nincsen, valamint a kedvezményes áru és ingyenes községi mének száma, ezek engedélyezése illetve átadása még folyamatban lévén, megállapítható nem volt. br P. Gy. Páratlan után származó yearlingek, két telivér anyakancza, kocsilovak, amerikai ügető csikók behajtva és nyers conditióban eladók. Bővebbet Szigethy Győző e lap szerkesztőségében. i Az országos lótenyésztés kérdéséhez. Hammersberg László ur czikkére vonatkozólag Melczer Gyula úrtól az alábbi levelet kaptuk : Az igazság és az ügyszeretet késztet a felszólalásra, mert Mezőhegyes lótenyésztése és ezzel kapcsolatosan a lótenyésztés érdekében történt berend' zése ellen intéztetett támadás. Az augusztus hó végén megtartott zártkörű értekezletnek eredményeként egy emlékirat fogadtatott el és intéztetett a földmivelésügyi miniszterhez, melynek valószínű czélja az angol telivéreknek érdekében, a mezöhegyesi tenyészirányt alapjában megváltoztatni. Fekete Ferencz ur által a Köztelekben, továbbá e lapok 107-ik számában az emlékirat szerzőjének: Hammersberg László urnák — objektiv érveléssel — megadatott az igen helyes válasz. Hunkár Dénes ur levelének pedig minden szavát helyeslem, melyek a gyakorlati tenyésztő tollából folytak. Az ügy fontosságát tekintve azonban, több felszólalást, esetleg eszmecserét, de minden esetre több tiltakozást vártam, de hát a magyar tenyésztő soká alszik, és csak akkor jajgat, a mikor már elütötték rajta a port. Azon öreg emberek közé tartozom, a kik az országos lótenyésztés előmozdításánál, sok szakavatott, lelkes, ügybuzgó társaimmal, boldog emlékezetű Kozma Fernecz barátommal együtt működve, annak idejében a munkából mindenikünk kivette osztályrészét. A tenyészirány meg lett állapitva, a minek alapján a ménes-intézetek berendeztettek, mely szerint nem csak Kisbéren, de Mezőhegyesen is, kiváló gonddal lettek az angol telivérek alkalmazva. Megyénként lótenyésztő bizottságok alakíttattak, hogy az országos ügyhöz minden tenyésztőnek szava lehessen, söt legyen. Hogy lásson, a fiatalabb nemzedék tanuljon. A bírálatoknál szemmel tarthatók legyenek a párositásí kísérletek és meggyőződhessenek az elért eredmények felől. Az ott szerzett tapasztalatokat érvénvesithették megyéjükben s a hol a tenyésztés lendületet nyert, az méltányoltatott a mének kiosztása alkalmával azok kvalitását illetőleg. Kozma Ferencz sok angol telivért vásárolt, és osztott be a telepekbe is, mert a jó angol telivért, a világ első lovának tartotta, de öröklő hibával, bárminő jónak mutatkozott is a verveny pályán, még telivért sem vásárolt, s e tekintetben kérlelhetlen volt. Ezen berendezésnek, és szigorúan betartott tenyész elveknek köszönhetjük azon eredményeket, amelyeket ugy Kisbéren, mint Mezőhegyesen és Bábolnán, valamint ezek által az országos tenyésztésben Kozma Ferencz még életébon elért, és sikereiben gyönyörködhetett. A tenyésztő közönség pedig — halála után — hálás elismeréssel követelte és kimondotta, hogy a jónak és sikerdusnak bizonyult tenyész irány továbbra is követendő. Munka társai pedig, működésének azon a terén, a hol ugy a gazdasági, valamint az óriási horderejű nemzetgazdagsági szempontokból, a sokoldalú állattenyésztés fellendítésénél a legnagyobb eredményeket érte el : Mezőhegyesen emlékének szobrot emeltek. Magyarország lóanyagát, az mentette meg, és tenyésztését az növelte a fejlettségnek mostani fokára, hogy annak idejében az állam vette kezébe a lótenyésztés ügyét, és hogy ez ügy kezelésének élére, egy Kozma Ferenczet adott nekünk a gondviselés, aki éles látásával, páratlan lóismeretével, tapasztalatával és szavának meggyőző erejével, biztosítani tudta ügyünknek a — hazánkban még most is mindenható — katonai köröket. Mert a hadseregnek ló, sok ló, és jó ló kellett. A gazdasági első berendezésre, és az ügy fejlesztésére pedig, a lelki. ösmeretes szakértelem mellé, pénz és sok pénz kellett; miután a földbirtok akkori állapota szerint még nem jövedelmezhetett annyit, hogy az állami lóte nyésztés fokozott költségeit részben is fedezhette volna, a belterjessé átalakításnak óriási költségeivel együtt. A nemzetgazdasági czéloknak, a katonai czélokkal történt szerencsés összeegyeztetésének köszönhetjük a mezöhegyesi sikereket. Kozma Ferencz korai halála után, a jónak és sikeresnek bizonyult tenyész irány becsületesen, lelkiösméretesen és odaadó szakértelemmel folytattatik szemmel látható eredménnyel, de a fejlett tenyésztés nagyobb mennyiségű ménszükségletet követel, s miután az állami tenyésztés számszerűleg már nem fokozható, a magán tenyésztés fejlettsége pedig képesnek látszik a hiány pótlására, ennek fedezetét az állam három mód szerint igyekszik a tenyésztésnek biztosítani. 1. A teljes korú méneknek bevásárlása által. 2. A kiválóbb ménes tulajdonos tenyésztőkkel kötött szerződéses bevásárlások által, mely szerint az apa lovaknak alkalmas, kiválóbb példányok 1500—1600 korona árban 3 éves korukban átvétetnek. 3. az által, hogy tenyészképességet igérő egy éves méncsikók, kissebb tenyésztőktől300—400korona árban vásároltatnak, a melyek aztán a mezöhegyesi ménes birtokon felneveltetnek, hogy azoknak java, a méntelepekbe, és községi méneknek beosztható legyen. Az e czélra alkalmatlanok pedig kivágatva a katonai ló sorozó bizottság elé állitassanak. Az első beszerzési mód a leghelyesebb. A második módozatnak az az előnye ; hogy sok kiváló csikó példány a köztenyésztésnek megmenthető, mely nélkül a tenyésztő azokat a drágább tenyésztési rendszer és koczkázat miatt — apa lovaknak fel nem nevelné, de hátránya az : hogy a magán tenyésztő saját állatait ^előszeretettel szokta elbírálni, homályos szemüvegen át nézve azoknak hibáit, és megneheztel, ha az elbírálásra és átvételre kiküldött állami komissió, csikóik egy némelyikénél öröklő csont, vagy egyébb. — az apa lovaknál kifogásolandó — hibát fedez tel, a mely hibák miatt azon egyedek a méntelepekbe be nem oszthatók, s legjobb esetben mint községi mének, kedvezményes olcsó áron adatnak el, ha azon okból vétetnének át esetleg, hogy a tenyésztő tenyésztési kedvét ne veszitse. A harmadik mód szerintem csődöt mondott, és mielőbb beszüntetendő volna, mert a nagy költségen felnevelt csikók közül alig egynéhány válik be a telepekben, és községi ménekül, igen jelentékeny része pedig, még katona lónak se alkalmas. Ha ezt a tényt figyelte volna még Hammersberg László ur Mezőhegyesen, és emlékiratában ezeknek azonnal való feloszlatását javasolta és sürgette volna bizony hálás elismerésben részesítette volna a tenyésztők összesége, mert az ezekre forditott költségeknek megtakarításából sok jó telivér, és félvérmén lenne teljes korban a telepek számára vásárolható. Ezekből az a tanúság, hogy Magyarországban el nem fogadható azon axióma: miszerint az állami lótenyész intézetek rendeltetése: hogy lassanként önmagukat tegyék feleslegessé, mert a magyar birtok viszonyok olyanok, a tenyésztők konzervatizmusa oly ingatag, gyors változtatásra söt pusztításra hajlandó, miszerint elvonul még egy század Magyarország tenyésztőinek generátiói felett, a mig ez a csalhatatlan oda állitott axióma elfogadható lesz. Kozma Ferencz idejében hasonló czélból — nem egy nézetet valló urak zártkörű értekezletében — de nyilt szinen, egy országos lótenyésztési kongresszuson intéztetett támadás a bábolnai arabs tenyésztés ellen, a melynek feloszlatását indítványozták. Hála isten, a támadás nem sikerült, mert az arabs törzs az alföld népies tenyésztésénél mint nemesítő, a tulfinomitott angol fajta nevelésnél mint regenerátor, megfizethetetlen, a hegyi lótenyésztésnél pedig nélkülözhetetlen. Bábolnának most békét hagynak, annál kiméletlenebbül támadják Mezőhegyes tenyészirányát s az emlékirat szerzője, a czél elérése szempontjából legczélszerübb eszköznek tartja a mezöhegyesi Nonius, Furioso és Gidran törzseinket a sárga-földig legyalázni és az eddigi tenyészirányt helytelenítve, azt rosszallani. Hammersberg László ur különös kedvteléssel támadja a Nonius törzset, holott mi tenyésztők ennek nagyobb részét már — az angol telivéreknek több generation át történt keresztezése folytáu — jó félvéreknek tartjuk, a melyek a belterjesebb gazdaságokban till a Dunán és a Bánátban, jövedelmező tenyésztést biztositnak a gazdának, mert használhatóságuk sokoldalú. A szakavatott tenyésztő e törzsből nevelhet aczélos, kitartó vadászlovat, értékes kocsilovat, jó katona és ágyús lovat, a mely egyedek pedig e czélokra be nem válnak, még mindig igen