Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-03-19 / 15. szám

1904. márczius 19. VADÁSZ- ÉS VKRSENY-LAP. POZSONYI ÜGETÓVERSENYEGYESÜLET. 129 A tavaszi meetingen a magyarországi istállótulajdonosok 3050 koronát, az ausztriaiak pedig 31800 koronát nyertek. A Magyarországon elletett és nevelt ügetök közül 15 nyert dijai 10500 korona értékben Pozsonyban. Osztrák belföldi ügető 21 nyert 22050 koronát, s három amerikai ügető nyerése 2300 koronára rug. A pozsonyi tavaszi meetingen dijakra 34.850 kor.-t adtak, melyben a következő istállótulajdonosok osztoztak : Wienerwaldi ménes 9800 K, Schlesinger W. és Isa 9000 K, Wöss Gusztáv 4400 K. Mr. Lacroix 3100 K, Nóvák Ferencz 1750 K, Wankó Lipót 1700 K, Senyey Géza báró 1350 K, Wampetich Ferencz 1000 K, Pillát György 500 K, Dessewffy Miklós gróf 450 K, Schmidt Károly 450 K, Dr Krausz Károly 350 K, Sternbach L. báró 300 K, Richter Károly 200 K. Keglevich Grula gróf 200 K, Mr. Muchope 150 K, Zichy Károly gróf 100 K. Wolai ménes 50 K, Harberger Tivadar 50 K. A hajtók közül lefolyt meetingen a kövelkezök nyertek : Nelson 7 Ederer 1 J. Brown 5 Mac Donald 1 Wöss M. 4 Keefe 1 Cassolini 2 A. Piatnik 1 Dieffenbacher 2 Az ügetök közt Páva H. 3400 korona, nyeréssel állt a meetingen az első helyen. Öt követik : Steffi 2700 K, Saphir 2500 K, Brumbar 2250 K, Batonin L. 2200 K, Hilda King 1750 K, Lidi H. 1550 K, Patriot 1400 K, Czicza 1100 K, Kim bilir 1350 K, Buha 1300 K, Cadi 1250 K, Aegir 1200 K, Bandit 1150 K, Kati 1000 K, Achilles 1000 K, Gyulio U00 K, nyeréssel. Lackenbacher F. fiókja: YI. ANDRASSY-UT 1. Telefon : 2653 Lac^eníiacfiei

1 F. 1Y„ SZÉP-UTCZA 3 SZ Telefon : 650 Az összes bel- es külföldi versenyekre fix- és start-odds mellett fogadásokat elfogad Márczius 22-én. Lincolusliire Handicap : 1600 m. Márczius 25-én. Grand National 7500 m. Ezen versenyekre eredeti angol oddsok. Rákosi dij. 2'/, Kioto 4 Toldi 4 Mad de Deols 6 Amras 7 Gyopár 8 Limonádé 8 Ornament 8 Gaudibunda 8 Applaus 8 Sunyi 10 Ugyanaz Alagi Nagy akadályverseny. 3 Boka 8 Hasterman 4 Cserhát 10 Ugyanaz 5 Mystery 10 Socius 7 Füies 10 Gyopár Przedswit Handicap : 4 Durban 14 No good 12 Töpijrtyü IC Rózsa Lili 12 Talvolta 16 Donald 14 Barbarossa 11. 16 Royal Flush 14 Davensberg 16 Malupri 14 Capellmeister 20 a többi ellen. iiéresek nagy Handicapje 7:1 Harczos 7:1 Rosenmontag 12 Lotto 14 Rabulist 14 Victor 14 Petrolay 14 Czipó 16 South Star 20:1 a mezőnyre Trial-Stakes. lb, Bon marché 8 Vice versa 7 Augur 5 Con amore 6 Bob Adams 7 Tarai 8 Hírmondó II. 8 Réve d' or 10 Ma Doable- és Treeble-eventek fogadások. Halmozott Duplacsövű puskák, kakasokkal vagy azok nélkUI, valamint önfeszUlö — — hármasok : a Jager-féle be-, levonó'készülékkel (szabadalmazva az összes államokban.) = Ausztria-Magyarország főraktára = PETERL0NG0 JÁNOS, fegyvergyára Innsbruckban (Tirol) Árjegyzék ingyen. Az orosz népies lótenyésztés. Urussov herczeg a közel múltban érdekes fölolvasási tartott a szent-pétervári gazdasági egyletben az orosz parasztok lótenyésztéséről. Miután Oroszország a lókivitelben, főleg a remondákban hosszú ideig erös vetélytársunk volt, bizonynyal nem lesz érdektelen Urussov herczeg fejtegetéseit figyelemmel kisérni, jóllehet Oroszország, mint lótenyésztő terület idegen vásárlók számára megszűnt lenni : a legtöbb tartományból immár ugyanis tilos remondákat exportálni. A herczeg azzal kezdte felolvasását, hogy az orosz népies lótenyésztés siralmas állapotban van, jóllehet arra nagy a szükség, mert a lakosságnak kétharmad része gazdasággal foglalkozik. A mai degenerált parasztló minőségileg nem megfelelő, mert a belterjes gazdálkodásnak nem képes eleget tenni. Évrőlévre nö ama paraszttelkek száma, amelyeknek nincsen lovuk, tehát a mennyiség aránya is kedvezőtlen. Legerősebb a hanyatlás a Volga mellett fekvő kormányzóságokban, továbbá Közép- és Déli-Oroszországban, tehát épen olt, ahol a nép leginkább foglalkozik gazdasággal. 1882-ben az európai Oroszország 40 kormányzóságában 100 lakosra 25'5 ló esett, 1900-ban már csak 21-5, e tizennyolez év alatt tehát az arány 15'5%-kal rosszabbodott. Párhuzamosan e számokkal, a melyek a lakosság szaporodását tekintve, viszonylagosak, a lovak mennyiségének absolut hanyatlását is megállapíthatjuk. 1864-töl 1882-ig a lovak száma Oroszországban 23%-kal nőtt, 1882-töl 1900-ig már csak 3'7%-kal. Az utóbbi idő alatt tiz kormányzóságban a lovak mennyisége nem hogy gyarapodott volna, de 489,555 darabbal fogyott. 1882-ben a ló nélküli telkek száma az összes telkekhez viszonyítva 27-57», 1888-ban 29'47

0, 1894-ben pedig már 31'77

0. A parasztló hanyatlását, mondja a herczeg, egész Oroszországban láthatjuk. Hogy ez mit jelent, mutatja az, hogy az összes lóállományból 86% parasztkézen van, tehát körülbelül 32 millió.Hogyan lehetne rajtuk segiteni, erre vonatkozólag Urussov herczegnek több terve van, a melyeket érdekesen indokol. A paraszt, ugymónd, nem passionatus tenyésztő, ellenkezőleg kénytelenségből lesz azzá. Lovától első sorban munkabírást követel s ugy takarmányozza, a hogy éppen lehet. Természetes, hogy a jövővel nem igen számolhat, hanem máról holnapra él. Ha a lova vemhes, csak az akadály neki a munkában s igy nem örül neki. A népies tenyésztés tehát nem szivesen fedezteti kanczáit, a mit abból látunk, hogy 15—16 millió kanczának legalább 60,000 ménre volna szüksége, a melynek tartása 7 millió rubelbe kerülne. Ilyen áldozatot Oroszország nem is birna el, s ennyi mén megközelitőleg sem áll rendelkezésre. De a parasztot még egyéb tényezők is elriasztják : a fedeztetési állomások messze esnek töle, a kanezát egész tavaszszal és öszszel nem lehet egy órára se nélkülözni és igy tovább. A felnevelés szintén nehéz, Urussov herczeg szerint Oroszországban legelökben nagy a hiány, a takarmány pedig drága. E bajokon a felolvasó szerint első sorban gazdag lódijazásokkal lehetne segiteni. Minden jó alakú mént és kanczát meg kell jutalmazni s miután munkalovakról van szó, a díjazásból a herélteket sem lehet kizárni. A hol a régi törzsek még meg vannak, azokat a herczeg tisztán akarja tovább tenyészteni, a többi vidéket pedig tájfajtákra szeretné osztani. Felolvasása végén Urussov az Oroszországban még mindig kiirthatatlan ló-kötésröl emlékezik meg, a melyeknek okát a humánus törvényekben és arendöri felületességben keresi. Különösen kifejlett a lopás e neme nyugoti Oroszországban, némely helyen szervezett bandák foglalkoznak vele. Ezen mielőbb erélyes intézkedésekkel kellene segiteni. Végeredményben a herczeg azt tartja, hogy egész Oroszország népies tenyésztését megjavítani lehetetlen. Meg kell állapitani azokat a vidékeket, a m lyek lótenyésztésre alkalmasak s olt méneseket kell felállítani, fedeztetési állomásokat építeni, kiállításokat rendezni. A keleti törzseket, a melyek napról-napra fogynak, nem szabad kiveszni hagyni s a lótolvajokat szigorúan kell megbüntetni. Az érdekes fejtegetésekkel, a melyek uj képet mutatnak Oroszország lótenyésztési viszonyairól, mert azokat általában kedvezőbbeknek tartották, az illetékes körök is foglalkotni kivannak. A pótlovazás kérdéséhez. Mélyen tisztelt szerkesztő ur. Becses lapja tizedik számában azon felhívást találtam, hogy mi, mint lótenyészbizottsági elnökök, Abauj-Torna-vármegyének a kormányhoz intézett és pártolás végett valamennyi törvényhatóságnak megküldött feliratára véleményünket ez uton is közöljük. E feliratnak első sorban oly reform szolgálna alapjául, a mely szerini ezentúl, nem mint eddig, csak a csikótelepek számára, hanem általában, tehát egyenesen az ezredekhez is, a pótlovak három éves korukban lennének besorolandók. Azt hiszem, hogy e czél nem lesz elérhető, mert tekintettel arra, hogy nálunk a lovak általában későn fejlödnek ki és a hároméves csikók az úgynevezett csikóbetegségeken többnyire még tul nem estek, az a hadsereg harczképességével össze nem egyeztethető. Bizoniitja ezt a lovasságnál fennálló rendelet, a mely szerint a századoknál csak akkor szabad berangirozni a pótlovakat, a mikor csikófogaikat már kiváltották. Hogy azonban a bároméves korukban beassentált lovak két éven át a keretszázadok vagy remonda-osztályokban maradjanak, azt már nem igen tudom elképzelni. Az a könnyen félremagyarázható állandó panasz, hogy a tenyésztők kezén levő lovaknak csak 5—7 százalékát veszi meg a lóavató bizottság, holott a lókereskedő kezén levőknek 80—90 százaléka válik be, azt hiszem, nem reális számításon alapszik, mert hiszen nem ugyanazon száz darabból kerül ki az a 80—90 százalék, a melyből a tenyésztőnél csak öt-bét százalék assentáltatik, hanem más, esetleg már húszszor annyiból kiválasztott, vagyis a hozzáértő kereskedő által mintegy már előzetesen assentált száz darabból. Ezen tévedés nyilván azon alapszik, hogy a mint Csillaghy György t. kollega ur igen találóan megjegyzi, a tenyésztő és lótartó közönség általában véve nem tudja megbirálni a katonaló kivánatos kellékeit, mig ellenben a vele foglalkozó lókereskedő azokat jól ismeri. Azonban az a kicsinyelt öt-hét százalékos arány még akkor sem fog megváltozni az egyes tenyésztők előnyére, ha a bizottságok a lókereskedöket mellőzni is fogják, mert — talán nem tévedek nagyon, midőn a négy és öt, illetve hatéves lovak számát az egész országban évente háromszázezerre becsülöm — ennek az öt-hét százaléka nagyon is felülmúlja az évi katonalószükségletet. A probléma tulajdonképpeni megoldása tehát csak a körül foroghat: miképpen lehetne elérni, hogy a tényleges szükséglet kizárólag és közvetlenül a tenyésztőktől vásároltassák meg? Erre nézve, mint ezt már máskor is hangsúlyozni alkalmam volt, azt hiszem, hogy a lókereskedök a pótlóvásárlásoknál teljesen mellőzhetők sohasem lesznek, már azért sem, mert a lóavató bizottság nem egész éven át s nem is folyvást veszi meg a lovakat, a tenyésztők pedig nem mindig hajlandók, de nem is mindig képesek a pótlóvásárlási időt bevárni. Ha azután, mikor a tenyésztő lovát eladni akarja, a lókereskedő azt töle nem fogja megvehetni, mert be nem assentáltathatja, akkor el fogja azt adni bárki másnak, a ki közel fekvő okoknál fogva a tenyésztő eladási kedvét vagy kényszerét éppen ugy ki fogja használni, mint a lókereskedő. Gyakorlati szempontból sokkal inkább kivánatos, hogy minél több lóvevö legyen, mert minél nagyobb azok közölt a konkurrencia, annál kevésbé van kényszerítve az eladó, hogy lovát első Ígéretre elvesztegesse. Hogy azonban azon eladók részére, akik a pótlóvásári időt bevárni képesek — tegyük fel, hogy azok a tenyésztőknek nagyobb részét képezik — a közvetlen eladás biztoritva legyen, e czél elérésének egyedüli módja, szerény nézetem szerint, a lóavatóbizottságok számának szaporítása, valamint a beszüntetett ambulans katonai lóvásárok újbóli életbeléptetése és pedig azon módosítással, hogy a lóavatóbizottságoknak tulajdonképpeni székhelyű-