Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-02-21 / 8. szám

1903- február /.• VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP.77 Ezen tényszerű jelenséggel szemben csak egy kérdés tolul önkénytelenül előtérbe és pedig: Ha a Nonius törzs elite-je, a mezöhegyesi törzsmének gárdája, azon a talajon, a melyiken a törzs keletkezett és fejlesztetett közel 90 év óta, a legszigorúbb alapszabályokkal biró táj faj tatenyészetben, a melyikben a párosítást, a besorolást, a kimustrálást a legjobb szakerők teljesitik, s a melyből a legjobb szakértők válogatták ki az állam számára a relative legjobb egyéves méncsikókat, csak azt képes producálni, a mit már egy nagyszabású selejtezés után mi láttunk, mit producál a stácizóra adott átlagos Nonius a népies tenyésztésben, a melyikben sem alapszabály, sem szakértő tanácsadó, sem szakszerű párosítás, sem szakszerű selejtezés és besorolás nincs? A józan ész kérlelhetetlen logikája erre a kérdésre csakis egyetlen választ adhat s én nem habozom ezt le is irni, t. i. hogy a Nonius az országos, népies tenyésztésben, azon vidékeken, a melyeken correct alkatú, a honvédelem és a tömeges kivitel számára alkalmas lovat akarunk tenyészteni, hasznavehetetlen. Még csak néhány észrevételt a T. Szerkesztő Ur megjegyzéseire. En is olvastam egy németországi trainingjegyzékben, hogy egy ottani sportsman egy hatéves Páva nevű sárga heréltet, melynek apja egy Vihar-Nonius volt, trainiroztat. Hát ez nem sokat bizonyít. A kérdés az volna, hogy mit és milyen társaságban nyert ez a ló ! A német versenynaptár szerint eddig semmit, mert még nem is futott. Hogy valakinek annyi pénze van, hogy az ilyen, még kísérletnek is curiosus dologra költhet, az magában véve sem pro, sem contra nem bizonyíték. A jó vérmérsékletet illetőleg, én nem merném ezt sem miféle faj vagy törzs megállapodott tulajdonságául oda állítani. Ez egészen individuális dolog. De feltűnt, hogy a masterek, már emiitett nyolcz évi relatióiban, legalább olyan nagy százalék arányokban, mint más fajuaknál találtam, a Nonius-ok classificatiójában is az olyan hizelgő epithetonokat, mint : gonosz indulatu, rossz temperamentumu, makacs, lusta stb. A Noniusok csontjáról, melyet a szerkesztői megjegyzés szintén kiemel, nehéz disputálni, mert nincs reális basisunk. E lapok hasábjain (1901. évi 4-ik és 1902. évi hatodik számban) részletesebben foglalkoztam e kérdéssel. Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, de mindaddig, mig igen sok egyedet illetőleg nem lesz meg az összehasonlító, átlagos számadat fajtánkint és törzsenkint arról, miként viszonylik a szárcsont mérete a test súlyához, addig azt hiszem, hogy a testsúlyhoz képest a Noniusnak általában vékonyabb és gyengébb csontja van, mint a nemesebb vérű fajtáknak s törzseknek. Ismétlem : a gazdasági ló tenyészkerületeibe beléillik a Nonius, a nemes vérű ló tenyészkerületeiböl ki kell zárni kérlelhetlenül. Bevégzem, és pedig a budapesti falka nagy tekintélyű masterének Nádasdy Ferencz grófnak e lapok 1902. évi folyama 123. lapján olvasható következő relatióját és a hozzá fűzött következtetést idezve «A telivérek utáni egyedek a nehéz napokon végig helyt álltak, midőn a kevésbbé nemesen neveltek kidűltek és lemaradtak.» Továbbá: «. . . . országos tenyésztési és kivált katonaló szempontjából föltétlenül a vérlónak kell előnyt adni.» Hammersberg László. Hammersberg László ur czikkét készséggel közöltük, mert barátai vagyunk a szabad véleménynyilvánításnak s mert azt hisszük, hogy az eszmecsere nemcsak mint polémia fogja érdekelni az olvasót, hanem az országos lótenyésztés egy kérdésének tisztázásához vezet. El kell ösmernünk, hogy a képviselő ur véleménye s annak indokolása sok érdekes adatot revelál, de összességében a Nonius ellen való animozitás bélyegét hordja magán. Azért a tisztelt czikkiró ur, a ki a maga meggyőződését szeles alapokon kifejtette, nem fogja tőlünk rossz néven venni, ha a magunk megjegyzéseit szintén az olvasó objectivitása elé visszük. Sajnos, lapunk terjedelme nem engedi meg, hogy a részletekbe belébocsájtkozzunk s igy csak röviden összegezzük válaszunkat, annál inkább, mert a hippológiai fejtegetések szörszálhasogatásától tartózkodni kívánunk. Abban egy nézeten vagyunk a tisztelt képviselő úrral, hogy az angol telivér hegemóniáját senki kétségbe nem vonhatja. De éppen ezt a szempontot elfogadva nem írhatjuk alá, hogy a Nonius közel áll a hideg vérhez. Nem szükséges rámutatnunk a Nonius eredetére, a melyet itt elmondani annyi volna, mint az elemi dolgokra áttérni, csak azt konstatáljuk, hogy Mezőhegyesen nincs egyetlenegy kancza sem, a melyik második vagy legfeljebb harmadik generáczióban legkevesebb egy angol telivérágat. ne mutatna. E tekintetben rendelkezésére állanak Hammersberg László urnák Mezőhegyesen gyűjtött pedigreeink, a melyek közül nem egy magas vér az ágig emelkedik. Ez ellen a tisztelt czikkiró ur aligha bizonyíthat br. Wesselényi I Bélának idei relácziójával, melybe az íródeák hibájából a Nonius-ok mellé a nori jelző csúszott. Sértést követnénk el az erdélyrészi falkavadásztársaság mastere, hazánk egyik legkiválóbb szakértője ellen, ha erre a dologra, a Noricum-ra és Normandia-ra, csak egy szót is vesztegetnénk. A nóri és a normandiai ló között oly nagy a különbség, mint per analogiam a holsteini és holicsi ló között. S itt mindjárt megragadjuk az alkalmat, hogy a Noniusok reláczióiról szóljunk. Figyelemmel lapoztuk át a mastereknek a Noniusokról az utolsó nyolcz évben küldölt minösitvényeit, de azokból, sajnálatunkra nem szűrhettük le azt a következtetést, hogy ez a törzs, bár igazi rendeltetése nem az, ne volna vadászlónak is alkalmas. A képviselő ur mint legclassicusabb tanujára br. Wesselényi Bélára hivatkozott s igy azt hisszük, legigazságosabbak s egyúttal legrövidebbek akkor vagyunk, ha az erdélyi falkavadásztársaság masterének jelentéseire reflektálunk. A báró ur 1897-ik évi minősítésének zárszavai például ezek : Az idényben elsöosztálgu vadászlovaknak bizonyultak: North Star Camillas, 68 Vihar, 113 Tartar Nonius, 163 Nonius. A kitűnő vagyis elsőosztályu vadászlovak közt 1902-ben a 136 Nonius és 350 Nonius szerepelnek. Sajnos, a többi esztendő jelentései nincsenek döntő minősítésekkel ellátva, de bizonyítéknak, azt hiszszük elegendő, ha látjuk, hogy az első klasszisu vadászlovak 33 százaléka épen Nonius. De nemcsak báró Wesselényi Béla, Nádasdy Ferencz gróf, Sachse ezredes, a központi honvéd lovasiskola s a többi falka masterei is minden évben, s épen a képviselő ur által reánk olvasott esztendőkben, jó minősítéseket küldöttek a Noniusokró\. Ez adatokat összegyűjtöttük s a tisztelt czikkiró ur rendelkezésére állanak. Hogy egyes lovakról a masterek elitélöleg nyilatkoztak, az összesség rovására nem irható. Épp oly igazságtalan volna például az egy, Nádasdy gróf által az öszszel hazaküldött Lator miatt a félvért elitélni, vagy egyes a vadászatra teljesen alkalmatlannak minősített arabs lovak miatt Bábolnát eltörölni. Hogy a Nonius nem a legrosszabb vadászló, igazolja a lapunkban 1891-ben közlött adat is, — mely szerint a kossuthfalvai kanálist, a melynek szélessége (nem a koronát számítva) 7 m. 60 cm, mélysége pedig 4 méter 70 centiméter, egy lereplovaglásnál három tiszt ugratta át s közülük az egyik Nomas XV.-7-en ült, a másik pedig Nagg-Vezéren, a melynek ősanyja ugyancsak Nonius-kancza volt. A kik objektive nézik a helyzetet, alig tagadhatják, hogy ez már magában véve is ne volna hátas-ló kvaliíikáczió. Hogy az a ló, mely a falkavadászatokon megállja helyét, mely, mint azt a bécsi Reitlehrer Institut parancsnokai igazolhatják, a lovardában is kitűnően megfelel kötelességének, a mely record-számba menő ugrásokat tud tenni, a mely a tüzérség pótlovainak nagy hányadát adja, ne volna alkalmas hátas-ló : tehát nem mérnök apodictice oda állítani. Hogy a Noniusban meg van a kellő vér, éppen a tegnapi győri értekezlet igazolta. Hogy a debreczeni honvéd-huszárezred nem tudott a maga kerületében alkalmas lovat kapni, szintén nem lehet bizonyítéknak elfogadni. Tudnivaló hogy Debreczen város ménesét czéltalan keresztezésekkel tette tönkre, s példáját egész Hajdú megye követte. Mikor a rendszer visszásságai egyre erösebben mutatkoztak, a város Kozma Ferenczhez fordult s épen lótenyésztésünk ez a talán legnagyobb kapaczitása, a kinek nézeteit talán a képviselő ur is aláírja, volt az, a ki a törvényhatóságnak a Noniusokat ajánlotta korrekturának. Hogy a lótenyésztésben hosszú évtizedek, de évszázadok is kellenek egy-két elhibázott év hibáinak megjavítására, azt talán nem szükséges indokolnunk. Még soká kell várnunk, mig Hajdú megye tenyésztése azon a fokon áll, hogy a kellő alapot a tovább működésre visszaszerezze. A mi a czikkiró urnák a. korrekt alkatra való megjegyzéseit illeti, azoknak bővebb vitatásába talán nem kell belebocsájtkoznunk. Azt hisszük minden jó lónak karakterisztikumja a jó hát, a hosszú és rézsútos lapoczka, a tiszta csontozat, az erős far stb. s ebben a dologban eltéréseket nem lehet konczedálni. Ezeket a vonásokat egyformán találjuk meg az angol telivérnél, a régi magyar lónál, az arabsnál,a berbereknél, stb. feltéve mindig, hogy jó productummal állunk szemben. S hogy ez igy áll, s hogy e pointek a Noniusban is meg vannak, arra nekünk is volnának classicus tanúink, a kik közül csak egyet emiitünk meg. Lótenyésztésünk egy buzgó hive, a ki a magas vérű lónak nagy barátja, leutazott Mezőhegyesre, ahol meg akart győződni a Noniusok hasznavehetetlenségéröl. A ménes parancsnokság, amelynek nem hivatása a vitatkozás, de a mely szeretettel csüng lovain, be akarta bizonyítani vendégének, mennyire téves a Noniusokról alkotolt fogalma. Ezt a czélt ugy érte el, hogy a látogatónak rendelkezésére bo. csájtott négyes fogatú lovaira azt mondta hogy félvérek. A vendég nap-nap után járt a nyolcz lóval s végül kijelentette, hogy kalapot kell emelni a lovak előtt, a melyeknek vére, gyorsasága, szívóssága, előkelősége egyforma kitűnő- Ekkor vallotta be a parancsnok, hogy a nyolcz ló egytöl-egyik a sokat ócsárolt Noniusok közül való. Ez az eset szórói-szóra igy történt s a tisztelt czikkiró ur is bizonynyal tud róla. Annyival inkább, mert a dolog egyik legüsmertebb hippológusunkkal esett meg. A tenyészterületek ügyében csütörtökön Győrött, a megyeház nagytermében, a földmivelési miniszter képviseljenek Losonczy Mihály miniszteri tanácsosnak vezetése alatt értekezletet tartottak, a melyen a székesfehérvári méntelep hatáskörébe tartozó tizenhét vármegye küldöttei jelentek meg. Az értekezlet meleg érdeklődéssel kisérte a tanácskozás minden mozzanatát és általánosságban egyhangúlag magáévá tette Hunkár Dénesnek, a veszprémmegyei lótenyésztési bizottság elnökének álláspontját, természetesén a helyi érdekek figyelembevételével. Hunkár kifejtette, hogy e vidéken az angol faj az uralkodó és ennek tenyésztését kell fejleszteni, azonban megjegyzi, hogy ugy a Noniust, minta Gidrdnt, a melyek angol vérrel annyira át vannak alakítva, szintén az angol felvérhez számítja. Olyan anyagot kell tenyészteni, hogy vele a mezei munkát, fuvarozást és katonaságot szolgálhassák. A tájfajta megállapításánál Sopron-, Vas-, Zala- és Somogyvármegyék azon vidékeit kivette, ahol már a hidegvérű fajt elfogadták. Trencsén-, Nyitra- és Barsvármegyék hegyes vidékein a lipiczai táj faj megállapítását, a többi vármegyére a tömörebb angol félvérló nevelését javasolta. Az értekezleten felszólaltak még : Rohrer Ferencz mosonmegyei küldött, Csertán Károly zalai alispán, Usztanek Antal esztergomi lótenyésztési bizottsági elnök, gróf Cziráky Antal, Balogh János, Somsich Andor, Stáder János, Jeszenszky Andor, gróf Széchenyi Imre, Dombay Vilmos barsmegyei bizottsági elnök, gróf Wilczek Vilmos és Stankovánszky János Tolna-megye lótenyészbizottsági elnöke. Az 0. M. G. E. lótenyésztési bizottsága ^legutóbbi üléséből kifolyólag felkérte gróf Esterházy Béla és Hunkár Dénes tagokat, hogy a lótenyészkerületek tárgyában Győrött tartandó értekezleten az egyesületet képviseljék ; a debreczeni értekezletre nézve gróf Szapáry György és Liptay Béla tagokat kérték fel. Bolgár kormányküldöttek Bábolnán. A bolgár kormány megbízásából Kardjeff ménesigazgató s a lótenyésztési osztály három tisztviselője hazánkban az állami lótenyésztést tanulmányozzák. Minap Székesfehérvárit tekintették meg a mén telep-osztályt, onnét Kisbérre, majd Bábolnára utaztak. Az osztrák lótenyésztési kormányzat most bocsájtotta ki hirdetményét a tenyészmének bevásárlása ügyében. A mének beszerzése körüli eljárás némileg különbözik a nálunk divó rendszertől. A méneket április végéig kell a földmivelésügyi minisztériumnak bejelenteni. A bejelentett méneket az állami méntelepek egy kiküldöttje lehetőleg még a fedezési idény alatt megvizsgálja s az esetleges megvásárlás őszszel történik. Az apai és anyai származást okmányokkal kell igazolni. Csak oly mént vesznek, a mely betöltötte második, illetve harmadik életévét. Végül megjegyzi a hirdetmény, hogy a bejelentőnek szabadságában áll a bejelentelt lovat bármikor eladni. Francziaországban a mének vásárlása az állami telepek számára két hónapig tart, szeptember végétől november végéig és négy sorozatra oszlik : nehéz igáslovak, félvér-lovak, arabs és angol-arabs lovak, s végül angol telivér-lovak vásárlására. A nehezebb fajta lovakat három helyen vásárolják: Bernay-, Amiens- és Mortagne-ban, ez utóbbi helyen a percheronokat. A félvér-lovak vásárlási helyei Rochefort és Caën : Rochefortban tavaly októberben 135 félvér-