Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-12-24 / 109. szám

784 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19'J3. deczember 24 iiüsen Mezőhegyes talaján, absolut bizonyossággal kell, hogy sikerüljön; hiszen maga irja, hogy: «Л mezőhegyesi négy ménesben évtizedek óta jó eredménynyel miiködnek angol telivér mének, s hogy az ottani fajtákban előforduló puhaságot és petyküdtséget egyszerre kiküszöbölni nem tudták, az nagyon természetes.» Nos ? Mi egyebet mond hát az emlékirat ? Hát ha egyszerre nem tudták kiküszöbölni, hát miért nem adnak alkalmat nekik, hogy kétszerre, háromszorra, négyszerre küszöböljék ki a beismert puhaságot és petyhüdtséget ? Mire jó akkor a visszatenyésztés nebántsvirágának a féltékeny ápolása ? Tisztelt collegám jónak látta, hogy egy velem elkövetett többé-kevésbbé jó tréfát, olyan komoly ügyben, reális bizonyítékul hozzon fel, de itt ismét elmulasztotta az óvatosság meglehetősen primitiv mértékét alkalmazni a részben, hogy az okfejtésének alapjául venni szándékolt tény minemüségét a valódiság szempontjából tegye scrupulosus kritika tárgyául. Értem ama bizonyos Nonius négyes fogatok históriáját, a melyiken engem egyszer Mezőhegyesen megkocsikáztattak. Lássuk hát, miben állott ez és mi következik belőle. Az 1902. évi október hó 25-én, tehát egy rövid őszi napon, délután, 2 óra tájban, Mezőhegyesen, a központból több fogaton kocsizott ki egy nagy társaság. Az első fogat 4 nagy Noniusból állott, be volt fogva két Durczás-Nonius, egy Zsarnok-Nonius és egy XXIX-es tiszta Nonius. Nekem az a szerencse jutott, hogy ezen fogaton mehettem kifelé. Megmondatott nekem a lovak származása, meg is néztem őket, ki is fejeztem nézetemet, hogy a ZsarnokNonius nem elégítette ki Ízlésemet, s hogy a XXlX-est még privát ménesbe se merném besorolni. Ezen a fogaton mentünk ki az egyéves korban vásárolt mének egyik istállójához, mint a ménparancsnok ur mondta, 7% kilométernyire, ismét az ö időmérése szerint, — ha jól emlékszem — 3 p. 5 mperczes tempóban. Kifejeztem elismerésemet a tisztességes tempó fölött. Megérkezve, leszáltunk, % órát ott töltöttünk, ez alatt a fogatok pihentek. Innen ugyanezen fogaton vittek a vásárolt méncsikók másik istállójához, kb. 2 kméternyire. Itt is % órát pihentek a fogatok. Innen azután tovább mentünk kb. ismét 2 kmnyire a kanczacsikók legelőhelyéhez, de csak kettőn a 4 nagy Nonius közül, mert valami rugdalódzási és hámfatörési eset miatt kettőt ki kellett fogni. Itt is egy félórai pihenés. Innen visszafelé, egy más kocsiba ültettek, a melybe 4 kisebb pej volt fogva, melyekről azt mondták, hogy ezek már nem Noniusolc, hanem félvérek. Én bizony nem gondoltam a megtréfáltatásra, az esti szürkületben nem néztem a különben is felszerszámozott lovak bélyegeit, hanem figyelemmel kisértem az ismét kb. 7'/

2 kméternyi, a központba vezető uton a négyes pej mozgását, s azt a véleményt mondtam, hogy sokkal jobban tetszenek nekem, mint a nagy Noniusok, melyeken kifelé hoztak, és fenntartás nélkül, a magát jól érező vendég hálás udvariasságával dicsértem őke j, mint igen derék, hasznavehető kocsilovakat, к ffogásolva ezeknél is a nyergest, mint a többi közé, járásra nézve nem illőt. Megérkezésünk után közöltetett velem, hogy ezek is Noniusok (a vérskálafokát elf elejtettem megkérdezni, máig sem tudom) és lön nagy gaudium, hogy én, Noniusok esküdt ellensége megdicsértem 4 Noniust. Ennyi a tény, már most kritisáljunk. Tehát: az a4 Nonius ment egy egész délután, háromszori, legalább félórás pihenőkkel, is summa 20 kilométert, circa 3 perczes tempóban. A kérdés már most az : mit ér az olyan ' ménes, a melyik 86 év alatt (t. i. a Nonius senior j importja óta) az állam segélyforrásaival a háta megett j még ennyit sem tudott volna produkálni ? és hol I a kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy e téren s ! azon ahelyen többet produkált, mint akármely értelmes ! magántenyésztő tudott volna ? Volt e valaha, tenyészI tésbe vétel előtt alávetve 4 Nonius kancza annak a i próbának, a melyik a Dőry-féle "dombovári ménesben szabály ? t. i. kizáratik a tenyésztésből az a kancza, a melyik meg nem teszi 4-es fogatban, egy hajtásra a 60 kilométert 3 perczes átlagos tempóban. Ebből világos, hogy egy kis correcturára szorul tisztelt collegám azon értesülése, hogy «egy egész napi kocsizás után. agyondicsértem» 4 Noniust, nem I tudva, hogy Noniusok. Erre nézve ismét constatálnom ! kell, hogy tisztelt collegám nem méltatta figyelmére i az értekezlet emlékiratának idevonatkozó, következő I részeit : «Az a jelenség, hogy ezen (t. i. a mezőI hegyesi) ménes productumai között is akadtak és I akadnak olyanok, a melyek tehetséget, képességet j árultak el, csekély mértékben nyereg alatt, talán valamivel nagyobb mérvben hámban nem szabad, hogy a gondos megfigyelőt s a kutató észt megtévessze. Ugyanis nem szabad elfeledni, hogy azon korszak, a melyikben, csekélyebb kanczalétszám mellett, 10 — 12 telivér mén fedezett Mezőhegyesen, a tehetségnek oly tökéjét gyűjtötte mégis össze, a melyiket talán még 2 generatió alatt sem lehetett egészen elpazarolni, de nem szabad azt az alapelvet sem elfeledni, hogy egy állami ménesnek nem az a ! rendeltetése, hogy többé-kevésbbé hasznavehető egyedeket producáljon, hisz ezt az utolsó paraszt ember is képes egy bizonyos fokig, hanem hogy oly méneket neveljen és adjon az országos, a népies lótenyésztésnek, a melyekben a tehetség nem véletlen, esetleges, hanem generatiókon át constanssá vált tulajdonság, a melyik éppen megrögzött voltánál fogva I képes át is öröklődni a gyakran ész nélküli keverékI tenyészetből származó népies kanczaanyagon». j Ez az én válaszom is az előczibált Nonius tréfára. Arra is hivatkozik t. collegám, hogy 1868. óta az I országos értekezletek mindig helybenhagyták az állami tenyésztés főirányait. — Ugyan kérem, hány ember tudta azt, a mi csak a báró Podmaniczky Gyula féle könyvből pattant ki, hogy 1890. óta az I állami Nonius kanczák száma 214-ről 515-re, tehát i kb. 300-al szaporodott ? Ez a Kozma-féle irány ? I Hát Kozma nem 10—12 angol telivér mént hagyott Mezőhegyesen, és nem volt azóta egy évekre terjedő időszak, a mikor 3—4 telivér volt összesen azon ménesben. A mezőhegyesi arab méneskivánalmát illetőleg igen sajátszerű a helyzet. — Mi, a massa állítólagos ellenségei kívánunk egy nagyobb, massivabb arab törzset is, mint a bábolnai, tisztelt collegám pedig, a ki a massának még az aczélt is áldozatul dobná, perhorrescálja ! Még egyet nem tudok érteni. T. collegám helyteleníti azon az általam is vallott axiómát, hogy az állami lótenyészintézeteknek az a rendeltetése, hogy lassankint önmagokat tegyék fölöslegesekké. — En az ő helyében, már csak a méltányosság szabályából folyólag sem hagytam volna el a megtámadott fél czikkének közvetlenül erre kővetkező részét az idézetből : «Ezt mi meg nem érjük, söt ez honvédelmi szempontból aligha lesz valaha elérhető». Végezetül t. collegám kiindulási pontjára térek vissza. Ö t. i. nem hagyhatta szónélkül az értekezlet nézeteit, meg az enyémeket sem, nehogy valaki azt hihesse, hogy a lótenyésztők többsége ugyanazon nézeten van. — Én felőlem ám higyje hogy a többség vele van egy nézeten, habár igazán nem tudom micsoda plebiscitum utján volna ez megtudható. De én más módot ajánlok, s abban bizonyos vagyok, hogy ez úton ö marad törpe minoritásban és ez a mód az 1848 előtti specialis magyar felfogás : «Vota non numerantur, sed ponderantur.» S most még pár szót az igen tisztolt Szerkesztő urnák is. Igen köszönön a dicséretet, az elismerést, azonban tisztelettel hárítom át az értekezlet valóban illetékes és nagytekintélyű tagjaira. Teljesen méltánylom a Szerkesztő ur helyzetének nehéz voilât, s azt, hogy elismerésre méltóan igyekszik a collisio officiorum helyzetét megoldani. Ne disputáljunk, tehát a Noniusok minemüségét illetőleg egymással, hanem egyezzünk meg a következőkben : Ezennel és nyíltan apostropliálom Magyarország valamennyi falkanagyját, cs. és kir. lóavató bizottsági elnökét és honvéd huszárezred-parancsnokát, nyilatkozzanak minden fentartás nélkül a tiszta és visszatenyésztett Nonius használati értékét illetőleg általában és szórványos kivételektől eltekintve, a vadászmezőnyben és a hadseregi szolgálatban. Ifaiii mei sberff László. Abauj-Torna vármegye lótenyésztési bizottságának elnöke. Fedezési hirdetmény. Gróf Károlyi István Nagykárolyi ménesében az 1904. évi fedezési idényben fedezni fog Teneriffe. s. m. ell. 1898 apja Bona Vista anyja Arcadia Isonomytól (Teneriffe Cylenne édes testvére.) Fedezési dija 500 k. Bejelentéseket elfogad Gróf Károlyi István ménesintézősége Nagykároly. Eladás. A nagykárolyi uradalmi erdőszetnél nagyszámú élő fáczán-kakas bocsáttatik eladásra. A fáczán-kakas ára, ab Nagykároly vasút állomás, darabonként 10 korona. A szállításhoz szükséges ketreczek vevőt terhelik. Megrendelések Toóth Sándor urad. intézőhöz, Nagykároly czimzendök. AZ urad. Intézőség ^ MP* *V* #V* *V* *V* ^p ^p ^p ep ep ^P ^p 'hess FERDINAND szállodái = BÉCSBEM. = „König von Ungarn" „Österreichischer Hof" I., Schulerstrasse Nr. 10. I., Rothenthurmstrasse Nr. 18. Előkelő családi szálló a belváros középpontján a Szt.-Istvántemplom mellett. A legmodernebb kényelmi berendezés. = Elegáns étkező-termek, I MÜLLER ANTAL * ÉTTERMEI AZ ORSZÁGOS KASZINÓ ÉPÜLETÉBEN — KOSSUTH LAJOS ÉS UJV1LÁG-UTCZA SARKÁN. = A FŐ- ÉS SZÉKVÁROS EGYIK LÁTVÁNYOSSÁGA. Reggelik $ Ebédek £ Vacsorák teritékenkint 2 forinttól feljebb, vagy árjegyzék szerint bármely időtájban szolgáltatnak. MEGRENDELÉSEK társas ebédekre vagy lakomákra mindenkor legpontosabban teljesíttetnek, azonkívül kis külön ebédlő-termek társaságok számára mindenkor rendelkezésre állanak.