Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-12-24 / 109. szám

766 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. I903 deczember 24. Plaque 1829-ből, viharban Budára átlovagolni kénytelen. «Csak egy kis jóakarat, egy kis egyesülési szellem, szólott a főurak egyike, s mind e bajon segitünk. Alapító tagokból egyesülő társulat épületet emelhet.» E szavakat gróf Szapáry Antal mondotta s azok nem hangzottak el a légbe, mert egy hét elmultával, a gróf kész tervet mutatott fel. Számilása szerint a telek és a reá építendő épület 120,000 pengő forintba kerülne, mely összeget 600 darab 200 pengő forintos részjegy aláírásával szerezhetik meg. A területet báró Prónay Albert jutányos áron átengedi és Ybl már tervet is csinált az épületről. Ezeket adta elő a gróf, a jelenlevő társaság üdvösnek fogadta el a tervet s alig nyolcz hónap múlva a Nemzeti Lovarda megnyitását ünnepelhette a mai helyiségben. Wesselényi Miklósról, e néven az elsőről jegyzik fel a régi foliansok az alábbi jellemző esetet: Wesselényi egykor Drágba utazott nagybátyja Wesselényi Farkas látogatására, szokása szerint délczeg paripán. — Nézze csak bátyám e csikót, most tanul, de pár hétre a világnak legnagyobb ura is megülheti, — szólott Miklós báró s lovát az udvaron körülszöktette. — Való, hogy ritka a párja, — felelte bátyja — születve van ur alá. — De oda is készül ám, Bonaparte fogja ezt mielébb lovagolni. A nagybátya béketlenül rázta fejét s feddő hangon mondotta: — Ez már még sem járja; ne feledje Ked, hogy Bonaparte a mi királyunknak ellensége. És hogy még fennáll Kufstein. lan kilencz eves naval, egymástól negyven lépésnyire. A hajtók zajára a sürüböl vadkan törtet előre, a gyermek Miklósnak tart, ez bátran reátüzel, de a seb nem halálos s a vad bősz haraggal ront a fiúra. Az apa egyetlen reménye és a rohanó vadkan között csak néhány lépés, a tér, idö és bizonyos halál között csak egy hajszál . . . azonban roppan a fegyver, az apa Teli Vilmosi éberséggel lő, s a vadkan hörögve karikázik le a fiu lábai elé. Urlovas lovaglást keres. Az ötvenes években lapunkban a következő hirdetmény jelent meg : Gróf Batthyány Géza elfogadja minden ló lovaglását a bécsi, pesti, székesfehérvári, fóti és aradi gyepen tervezett urlovas versenyeken. Legcsekélyebb suly, melylyel lovagolni szándékozik 120, a legnagyobb 140 ausztriai font. Lakhelye Egyed, Sopron megyében, utolsó posta Csorna. Busbyval, a jeles jockeyval történt meg a következő mulatságos eset. Busby a hetvenes évek elején Debreczenbe rándult, hol akkor jockey versenyek is voltak. Meleg nyári nap volt. Busbynak izzadnia kellett. Szokás szerint vastag téli ruhába, bundába felöltözve neki vágott a Hortobágynak. A pusztabiró szerűbe találkozik vele, s öltözetét látva, futó bolondnak tartotta. Minthogy Busby más nyelvet, mint az angolt nem beszélte, nem tudta magát megértetni, söt mikor a pusztabiró nem akarta tovább ereszteni, káromkodni kezd -tt, a mi még inkább megerősítette abban a hitet, hogy őrülttel van dolga. Legényeivel lefogatta a jockeyt és miután Busby még inkább dühöngött, kényszerzubbonyba bujtatta és bevitette a közkorházba, hol véletlenül akadt egy angolul értő orvos s igy Busby nagy bocsánatkérések közt kiszabadult kényszerzubbonyából. Plaque 1835-ből. A régi világból. Báró Wenckheim Béláról szól az alábbi történet, mely nemcsak a szótartási point d' honeur remek példája, de fényesen jellemzi Wenckheim Béla vasakaratát, sport szenvedélyét. A békésgyulai kastélyban 1840-ben a megyei közgyűlések alatt több vendég mulatott együtt, közöttük A. József is, a megyei főispáni helyettes testvére. Báró Wenckheim Béla, ki akkor Békés megye alispánja volt, szokott élénkségével azt állította, hogy a fiatal korral forró vér és bátor tüz és ezekkel ismét a szabadelvüség kapcsolatban jár. A politikailag is ellenpárton levő A. József viszont azt vitatta, hogy ez nincs mindig igy, mert íme ő, már koros ember és mégis van benne annyi tüz és vér, mint bármely más fiatalban, söt tovább menve azt állította, hogy a bravourjaiért hires Wenckheim Béla nem tehet oly vakmerő dolgot, a melyet ö utána ne csinálna. — S ha én most a Körösbe ugrom, kérdi Wenckheim Béla. — Énis utánad ugrom. A báró ekkor hirtelen kinyitotta a teremnek a parkra nyíló ajtaját s a mintegy 50 méternyire folyó Körösnek rohant ; A. József utána. A part szélén azonban a báró megállott és a nyomába levő A. Józsefnek ezeket mondotta : Látom, tovább is követnél engem, de ez reád koros emberre életveszélyes volna, térjünk vissza. Meg kell jegyeznünk, hogy ez novemberben történt, és a Kőrösön már jéghártyák úszkáltak. Visszatértek a kastélyba, de ott az öreg Szt. azt találta mondani, hogy a báró ur megijedt a hideg fürdőtől. Megsértődve vágta vissza a báró Sztnak : — Fogadjunk tiz pengőbe, hogy most azonnal átúszom a Köröst. A fogadás állt. Wenckheim Béla felső ruháját lerántva, pár pillanat múlva a zajló Körösben úszott, s a folyam közepéről visszakiáltott testvérének : — Laczi, incassáld a tiz pengőt. * Báró Wenckheim Béláé a főérdem, hogy a pesti lóversenyek 1851-ben újra feléledtek. Ö maga ritkán szállt nyilvánosan nyeregbe, bár mint tudvalevő, a legjobb lovasok egyike volt. Egyik legszebb győzelme 1837-ben volt a pesti pályán, mikor Steamer nevü félvér lován egy akadály versenyt meg. A futás távolsága négy angol mérföld (6400 méter) volt 16 akadálylyal, köztük egy 14 láb széles árok, két 12 láb széles kettős árok, több Ц láb magas szilárd sövény. A báró Steameriel mindezt hibátlanul vette, mig ellenfelei, László testvére kivételével, ki útközben egyszer szintén elbukott, nem értek a czélhoz. * A nemzeti Lovarda január,7-én fennállásának 48-ik évfordulóját üli meg. Alapításának rövid története a következő : 1857-ben az akkori uri-utcza (most Koronaherczeg-utcza) egyik föuri salonjában több mágnásunk kandalló körül szivarozgatva, felmerült a régi panasz, hogy Pestnek nincs alkalmas lovardája s a ki a Nautman-féle szük helyiségben fejének a mestergerendába ütközését nem kívánja, az szélben, Plaque 1833-1)01. A feddő szavak ingerlékenyen hatottak Miklósra, vére felforrott s lovát hirtelen megfordítván, kiszáguldott a kapun. Később azonban visszatért s bus hangon szólott : — Bátyám igazságtalanul bánt ma velem, istenemre, csak az ősz fürtöknek bocsáthatom meg. Es ott ült bátyjánál egész napon át, többnyire könnybe borult szemekkel, de további kitörés nélkül. * Egy kép a két Wesselényi Miklós életéből. Zsibó őserdejében hajtóvadászat van. Ott áll az apa oroszA ló minden időben becses volt, de még sem anynyira, mint mai napság. Olvassuk, hogy Kr. sz. u. 930. évben Nagy Hugó fejedelem Athelstan királyrak versenylovakat küldött ajándékba, mi azt bizonyltja, hogy ezek kiválóan becses állatok voltak. Később látjuk, hogy a szász király tilalmat szabott a lovaknak bármily ürügy alatt történő kiszállítására j nézve, kivéve a királyi ajándékokat. Ez ama korban volt, mikor Szászországban a fényűzési lovakat tenyészteni kezdték. Disraeli egy lóversenyről tesz em[ itést, mely Smithfielden ment volna végbe, hová a I régi időkben minden pénteken szép lovakat szállítottak eladásra s London lakosai ott már futtattak, mielőtt Newmarketen versenyeztek volna. Gr. Esterházy Mihály cseklészi uradalmában mult hó 24—27 napjatn tartották meg a szokásos téli hajtóvadászatokat. Eredmény : 872 fáczánkakas, 58 fáczántyuk, 64 fogoly, 8 erdei szalonka, 216 mezei nyul, 13 üregi nyul és 5 darab egy ébb különféle vad. A vadászaton résztvettek ; gr. Zichy István, gr. Esterházy János, gr. Esterházy Imre, gr. Esterházy Pál, gr. Esterházy Béla, gr. Sigray Antal, Schawel Jákab és a háziúr.