Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-12-12 / 107. szám

748 1903. deczember 12. ösmert könyvét nézzük, nagy számmal vannak, лет is szólva a kisemberekről, a kik számára Mezőhegyes a népies tenyésztés mintaképét jelentette s jelenti. A mintagazdaságnak neve mutatja czélját, de kitől vegyen példát a kis tenyésztő, ha egyszer Mezőhegyes mai irányával megszűnik У Térjen át ő is a teli vérre s méntelep, községi mén mind angol telivér legyen ? Vajon képesek vagyunk-e ennyit termelni, holott az államnak ma is reszben külföldön kell keresni még a félvértenyésztésre szánt stallionokat is? Es mi lesz ez esetben a félvérménekkel, kinek lesz rájuk szükségük, s hova lesznek azok a tenyésztők, a kik a lónevelés ez ágával foglalkoztak ? Mi tehát, mint föntebb jeleztük, nem merjük kimondani a mai Mezőhegyesre a delendam esset s különösen hisszük, hogy a Noniusokra az országban szükség van s ez az évszázados törzs nem érdemli meg, hogy egyszerűen félre tegyék. A memorandum egyéb tételei azonban mind fölötte megszívlelni való tanácsokkal szolgálnak s azt hisszük, az illetékes tényezők nem is fognak fölöttük megállás nélkül elsiklani. Igy a mentől erősebb kipróbálásnak mi is hivei vagyunk s magunk is aláirnók, hogy a ménesek félvéreinek kipróbálásánál javítani való akad. A kanczákat már fiatalabb — mondjuk hároméves — korukban kell szigorú trainingnek alávetni, jóllehet az a nézet, hogy befedezett kancza nem mutathatja képességét, a versenytéren gyűjtött tapasztalat szerint, nem minden tekintetben áll meg. Azt a kanczát, a mely a traininget s versenyt nem végzi jó eredménnyel, mi is és minden raczionálisan gondolkozó tenyésztő vallja : ki kell zárni a tenyésztésből és egészséges eszme, hogy az állami kanczák nyilvános konkurrencziákban mutassák be képességüket. Hogy azonban ezt el lehessen érni,előbb a félvérversetiyeket kell uj alapokra fektetni, nagyobb dijakkal életképesekké tenni s az állami lovakat hors concours futtatni, mert ma a félvérversenyekre igy is alig van pályázó, hát még ha az állam áll be ellenfélnek. A vidéki versenyegyleteknek ezt a kérdést amúgy sem tudjuk eléggé a szivükre kötni, sajnos azonban a félvérversenyek évről-évre inkább fogynak, semhogy növekednének. A memorandum egyik másik kitűnő eszméje, hogy Bábolnán, Mezőhegyesen és Kisbéren kopófalkák rendszeresítessenek, hogy az anyag vadászatok révén helyben két éven át kipróbáltassék. Ez egyúttal eszköz volna a méneskar tisztjeinek, legénységének szakszerű kiképzésére, hivatásuk megkedvelésére, kedvük, önérzetük emelésére : csupa oly tényező, a melyeket nem lehet eléggé aláhúzni. Nemkülömben tetszetős eszme, hogy egyes kanczák két hadgyakorlaton vegyenek részt s hámban való erős szolgálatban, esetleges nélkülözések között mutassák szervezetüknek egészségét. Ugyancsak aláírjuk, hogy a telepek ménjeit mentől nagyobb számban adják ki vadászatra (a mi lehetőség szerint most is megtörténik) s a méntelepeken is falkák létesitessenek. De az elősoroltakon kivül mégegy csomó helyesebbnél-helyes tanácsot találunk a memorandumban. Hogy a katonaság szürke lovat nem vesz s Bábolna; mégis szürke csődört ád, tényleg kontroverzia, a mely megoldásra vár, s még nagyobb hiba az, hogy a hadseregi lószállitók üzérkedéseinek még nem szabtak batárt. Ez a kérdés napról-napra égetőbb lesz s a kistenyésztőnk türelme, hogy megoldását várja, egyre fogy. Az emlékirat az anomália megszüntetésére igen helyesen azt javasolja, hogy a hadsereg és a honvédség minden pótlovát már bárom éves korában vásárolja meg, és pedig közvetlenül a tenyésztőktől. Ennek előfeltétele természetesen kellő számú pótlovazó bizottságok és csikótelepek létesitése. Nem sorolhatjuk fel egyenként a memorandum minden helyes eszméjét, a ki az országos lótenyésztéssel foglalkozik, úgyis bizonynyal elolvasta vagy el fogja olvasni az emlékiratot, a melynek a részletekre vonatkozó propozicziói, ugy hisszük, minden szakértő nézetével találkozni fognak. Örömmel látunk tenyésztésünk terén ennyi uj és egészséges eszmét s reméljük, hogy nemcsak a papiroson akadunk rájuk, hanem testté válva az országos tenyésztés mesgyéin is. * Hunkár Dénes ur a következő levél közlésére kért fel bennünket. Nem hagyhatom felelet nélkül a Köztelek folyó évi 96-ik számában, Hammersberg László név fölött megjelent «Az országos lótenyésztés kérdéséhez» czim alatti czikket, miután a nagy közönség még azt hihetné, hogy a lótenyésztők többsége ugyan azon nézeten van. A lónevelés annyira tapasztalati tudomány, hogy bár elismerem a minden részről való kritikának jogosultságát, de hogy eredménydus állami lótenyésztésünket, lóneveléssel egyáltalán nem foglalkozó urak akarják theoretikus elveik szerint irányítani, ezt legalább is visszás helyzetnek tartom. Állami lótenyészintézeteink lónevelésének főirányai az 1868. óta tartott országos értekezleteken mindig nemcsak hogy helybenhagyattak, hanem az értekezletek azon határozattal záródtak, hogy az eddigi eredménydus iránytól egyáltalán eltérni nem szabad. A folyó évi augusztusban tartott értekezlet olyan kis körre terjedt, hogy azt mérvadónak el nem ismerhetem, különben is igen tisztelt czikk iró ur igen szép ideális eszmeit fogadta el, bár azokban némelyekkel egyetértek. Igy egyáltalán nem érthető hogy a mi 36 év óta jónak bizonyult, az most egyszerre rosz legyen. Animozitással ir az igen tisztelt czikk iró ur Mezőhegyes, különösen pedig a ma még Nonius elnevezés alatt ismert törzs ellen, pointirozom az elnevezést, mert az 1816-ban Mezőhegyesre került angolnormandi Nonius ménből a mai utódokban hány csepp vér van, azt az igen tisztelt czikkiró ur szakértő meghatározására bizom. A mezöhegyesi ménes talaj, éghajlati viszonyai, a jól felfogott országos érdekű tenyészirány, az erös félvér angol jelleg kifejlesztésére tartatik fenn, hogy pedig ez mennyire szükséges hazánkban, azt leginkább látjuk a mén kiosztásnál különösen Dunántul, hol minden lótenyésztési elnök és kistenyésztö csak is az erősebb lovat kéri és keresi ; s hogy ezen erősebb anyag kellő számban nem állott rendelkezésünkre, egyik oka, hogy tul a Dunán a nemes lónevelése számbelileg visszamegy, miután kistenyésztöink az elfinomodott anyagot sem eladni sem pedig avval dolgozni nem tudtak, nemes lovaikat elvesztegetvén, reá térnek a nori ló vagy a nyugoti marha tartására. A mezöhegyesi négy ménesben évtizedek óta jó eredménnyel működnek angol telivér mének s hogy az ottani fajtákban előforduló puhaságot és pegyhüdtséget egyszerre kiküszöbölni nem .tudják, az nagyon természetes, de azért ezen tenyészirányt megváltoztatni országos kárnak tartanám, söt arra kérem az intézkedő köröket, hogy az aczélosság rovására az erősebb csontozatot és nagyobb test masszát fel ne áldozzák. Hogy pedig mennyire menőképesek ezen telivérek utáni mezöhegyesiek, annak legerősebb tanuja és bizonyítója az igen tisztelt czikkiró ur, aki egy egész napi kocsizás után agyondicsérte a befogott lovakat, nem tudván, hogy azoknak Nonius nevök van. A vadászatokon is nagyrészt beválnak, a minta tudósítások bizonyítják. A mi egy félvér arabs ménes Mezőhegyesen való felállítását illeti, tökéletesen feleslegesnek tartom, mintán a bábolnai mostani produktumok egészen megfelelnek a számbeli kívánalmaknak, söt sokszor nehezen is helyezhetők el az állomásokon. A czikkiró ur mint axiómát állítja, fel, hogy az állami lótenyészintézetek rendeltetése, hogy lassanként önmagukat tegyék feleslegessé. Már engedelmet kérek, ez is csak theoria, mert meg lehet győződve az igen tisztelt czikkiró ur, hogy ha ma megszüntetnék az állami mének fedezését, tiz év múlva nem lenne elégséges remonda. A mi az ügető előállítását illeti, belföldi alapból kiindulva, nem tartom helyes ideának, mert ehhez egy ember élet nem elégséges s miután ma már meg van az egész világon a fölénynyel ügető amerikai ló, hogy pedig az állam ezen tenyésztés irányítását kezébe vegye, felesleges, miután az csak gazdag uraink kedvtelésének kielégítésére szolgál, a kik az állami támogatásra nem szorulnak. Nem tudom az igen tisztelt czikkiró ur mennyi csikót nevelt fel s ezekből hányat hajtott vagy lovagolt be eladásra, de meg vagyok győződve, ha ezzel haszonnal foglalkozott volna, más nézetei lennének. Emberek levén, lótenyésztésünk vezetői alatt bizony történtek kisebb-nagyobb hibák, de a I nagy országos érdek és czél soha fel nem lett áldozva. Okuljunk a multakon s ennek alapján haladjunk. Szolgagyőr, 1903 decz. 4. Hunkár Dénes veszprémmegyei lótenyészbizottsági elnök. A Magyar Lovaregylet gyűlései. A Magyar Lovaregylet deczember 9-én tartotta meg gróf Batthyány Elemér elnöklete alatt válaszmányi, majd rendes közgyűlését. A választmányi ülésen a kővetkező urak voltak jelen : gróf Batthyány Elemér, Blaskovich Elemér, gróf Csekonics Endre, gróf Dessewffy Aurél, gróf Esterházy Ferencz, gróf Festetics Tassilo, Jankovich Bésán Gyula, gróf Nádasdy Ferencz és Tamás, herczeg Pálffy Miklós, Szemere Miklós, herczeg Taxis Miksa Egon, gróf Teleki József, báró Üchtritz Zsigmond. A közgyűlésen az emiitett urakon kivül még részt vettek : Baranyay Pál, gróf Csekonics Iván, Fay Halász Gida, Jankovics Elemér, gróf Pejacsevics Albert, báró Podmaniczky Géza és gróf Széchenyi Péter urak. A választmányi ülésen a felolvasott hozzávetőleges zárszámadásokban mutatkozó kedvező eredményt örömmel tudomásul vették és ezután az 1904. évi költségelőirányzatot elfogadták. Számvizsgálóknak báró Harkányi János, Luczenbacher Miklós és gróf Wenkheim Dénes urakat kérték fel. Egyúttal az igazgatóságot felhatalmazták az 1905., 1906. és 1907. évi tenyészversenyek kiirására. A báró Wenckheim Béla emlékverseny első diját pedig 20.000 koronára emelték fel. A versenyszabályoknak az igazgatóság által javasolt módosításait a választmány változatlanul elfogadta. Ezután az 1904-től 1906-ig terjedő időszakra igazgatósági tagokul gróf Batthyány Elemért, gróf Degenfeld Imrét és gróf Nádasdy Tamást választották meg. A közgyűlés az alapszabályok értelmében kilépő választmányi tagokat és pedig Esterházy Miklós Móricz grófot, Blaskovich Ernőt, Inkey Antalt, Esterházy Ferencz grófot. Nádasdy Ferencz grófot, Pálffy Miklós herczeget, Szemere Miklóst, Thurn Taxis Miksa Egon herczeget, Teleki Gyula grófot, Tisza István grófot újra megyálasztotta. Az elhunyt gróf Andrássy Aladárról, Tomcsányi Lászlóról és Vay Dénesról az elnök kegyeletesen megemlékezvén a közgyűlés gróf Csekonics Endre indítványára elfogadta az alapszabályoknak azt a módosítását, hogy a mindenkori földmivelésügyi miniszter hivatalos működése tartalma alatt a Lovaregyletnek tiszteletbeli tagja legyen. Az 1903. évi május hó 4-én tartott rendes közgyűlés által elfogadott és a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabály módositás folytán gróf Batthyány Elemér lemondott az elnöki állásról. Az elnökválasztást az uj igazgatóság, miután egyik tagja gr. Degenfeld Imre, ezidöszerint nincs Budapesten, a hónap közepén tartja meg. Nevezési zárnapok. Deczember. 15. Bécs : Metropole dij 1904. Nevezés — — Marchfeldi dij 1904. — — Kisérleti verseny 1904. — — — Trial Stakes 1905. — — — Kanczadij 1905. — — — Derby 1905. — — — Esterházy memorial 1905. — — — Austria dij 1905. — — — Esterházy memorial 1904. . Kisbánat — — Austria dij 1904. — — Karlsbad : Egerlandei dij 1904. Nevezés — Kottingbrunn : Heienenthaii dij 1904. — — — Kisérleti verseny 1904. — — Krakkó : Tarnowski memorial 1904. — Bejelentések a bécsi Jockey-Clubhoz, Wien, I., Augustiner-Strasse 8. küldendők. Eladás. A nagykárolyi uradalmi erdőszetnél nagyszámú élö fáczán-kakas bocsáttatik eladásra. A fáczán-kakas ára, ab Nagykároly vasút állomás, darabonként 10 korona. A szállításhoz szükséges ketreczek vevőt terhelik. Megrendelések Toóth Sándor urad. intézőhöz, Nagykároly czimzendök. AZ urad. Intézőság.