Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-11-28 / 105. szám

1903. deczember 24. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 733 mény Elemér, Kendeffy Lajos, Kritsch hdn., Kaiser G., Klinger О., gr. Koziebrodsky száz., br. Ludwigstorff C. hdn., Lobacewski fhdn., Lindenmeyer fhdn., Mayhirt hdn., Mc Nevin hdn., Mindi fhdn., Margetic fhdn., Meissner V., Mascha R., Morvay A., Mittenhuber fhdn., Nachodski hdn., báró Nopcsa S., Nitsche fhdn., Osadzinski hdn., gr. Pongrácz 1. hdri., Pasini hdn,, Pronay fhdn., br. Podmaniczky B. hdn., Petrovics hdn., gr. Pallavicini hdn., br. Petrino J., Peits A., gr. Pálffy I., br. Puteani hdn., Peitler száz., Rahm H., Reviczky hdn., Rothermann f'hdn., Riedl fhdn., Rohonczy Lörincz, Szatmáry Királyi kadet, Sibrik hdn., br. Skal fhdn,, Savel fhdn., Serédy hadnagy, Szakonyi iőhadnagy, Steinbrecher főhadnagy: Szukonits főhadnagy, Sényi Sándor, gr. Szápáry Iván, Stojanovics főhadnagy, Sréter K., Sterbeczky fhdn., Spilka fhdn., Springer száz., Simon fhd , Saudi fhdn., Schirger J., Salamon F., Szentkirályi hdn., hg Taxis Miksa Egon, Tarv hdn., Újhelyi fhdn., Ujhazy fhdn., Ujfalussy 1., Vidovics hdn., Wessendorff 0., Weörüs hdn., br. Wildburg fhdn., br. Wimpffen hd., Wesselsky hdn., Winterslein fhdn., gr. Wenckheim Pál, Waclawiczek százados, Zhorsky fhdn., Zborowic fhdn. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Lótenyésztésünk mai állapota. A földmivelésügyi miniszter kiadványainak sorában most jelent meg Magyarország földmivelésügyénekmksodik kötete, mely az 1897-től 1903-ig terjedő fontosabb gazd-isági momentumokat jegyzi föl. A nagy gonddal egybeállított kötetben a lótenyésztés természetszerűleg szintén helyet talál s azért e rész ösmertetésének sorát ejtjük. A lótenyésztés helyes irányban való fejlesztése és általános felvirágoztatása országos érdek, még pedig ugy gazdasági mint honvédelmi szempontból. Ennek az utóbbi szempontnak lehet jórészt tulajdo nitani, hogy állattenyésztésünk valamennyi ága közül épen a lótenyésztés volt az, mely az államhatom szervező és fejlesztő beavatkozásában legkorábban részesült s monhatni, hogy még ma sincs több oly európai állam, hol a lótenyésztés a törvényhozásnak oly kiváló gondoskodásában részesülne és hol a kormány oly sokféle segédeszközöket bocsátana a lótenyésztők rendelkezésére, mint éppen hazánkban. Számolva a lótenyésztés fentebb vázolt értékével, a kormányzat különösen az utóbbi években az állami lótenyészintézeteket tetemesen fejlesztette ; emelte az anyakancza-létszámot az egyes ménesekben ; szaporította az állami ménesek számát, gazdaságilag nevelt ménesek létesítésével ; szervezte továbbá a bukinpalánkai csikótelepet, a tenyésztőktől éves korban vásárolt méncsikók elhelyezésére. A mellett szaporították a méntelepek ménlétszámát, uj teleposztályt létesítettek, intézkedés történt a teleposztályoknak a kor igényeinek megfelelő elhelyezése iránt stb. Hathatós segélyben részesittetnek a kisgazdák is a lótenyésztés terén. Ez intézkedéseknek köszönhető, hogy a magyar ló a megváltozott gazdasági viszonyok közt is megtartotta világhírű voltát. A lótenyésztés ügyének ily nagymértékű állami felkarolására inditó okul az a körülmény szolgált, hogy az elözö század sok háborúja, az ország lóállományában végzetes pusztításokat vitt végbe, ugy hogy saját tenyésztésünk nem volt képes a hadi czélokra szükséges lóanyagokat kellő mennyiségben és minőségben előállítani. E baj megszüntetése végett legelőbb a katonai kormányzat vette kezébe a lótenyésztés ügyét és ménesek, méntelepek létesítésével kivánt gondoskodni arról, hogy az ország tenyésztői részére megfelelő számban jó minőségű fedező mének álljanak rendelkezésre, s igy elértük nemcsak azt, hogy hadseregünk foKozottabb igénye is kielégítést nyer, hanem hogy lókiviteiünk is hatalmasan kifejlődött. Ez maradt a lótenyésztés fejlesztésére irányuló állami tevékenységnek legfőbb czélja akkor is, a mikor az alkotmány helyreállítása után a lótenyésztés ügye is a magyar kormány hatáskörébe ment át. A katonai szervezetet csak annyiban tartották meg, hogy a ménesek és méntelepek közvetlen vezetésére és kezelésére tudvalevőleg katonai személyzetei alkalmaznak,melyet a közös hadsereg bocsát a földmivelésügyi miniszter rendelkezésére, az utóbbi években a kormány által létesített gödöllői és kolozsi ménesek kivételével, hol a kezelés teljesen polgári. A földmivelésügyi miniszter 1897-ben Gödöllőn a «Kis Nonius»» ménest, Kolozson pedig az angol félvér ménest létesítette. A ménesekben nevelt számfeletti kanczákat, mint tudjuk, nyilvános árverésen adják el, a ménivadékokat pedig 3.1 éves korukban a négy állami méntelep (Székes-Fejérvár, Nagy-Kőrös, Debreczen és Sepsi-Szt.-György) állományába osztják be :i köztenyésztés czéljaira. Mindegyik méntelepbez egy-egy méntelep-kerület tartozik és pedig a székesfejérvárihoz a nyugoti, a nagykörösihez a déli, a debreczenihez az északi, a sepsi-szt.-györgyihez a keleti vármegyék. Az egyes telepek ismét teleposztályokra oszlanak. A székesfejérvári telep magában foglalja a székesfejérvári, bábolnai, nyitrafi nagyatádi és palini osztályokat ; a nagykőrösi telep a nagykőrösi, verseczi, békéscsabai, bajai és dorozsmai osztályokat : a debreczeni telep az eperjesi, debreczeni, turjaremetei, rimaszombati, szatmárnémeti és jászberényi osztályekat s végül a sepsi-szt.-györgyi telep ahomoródi, sepsi-szt.-györgyi és deési osztályokat Magán tenyésztőktől háromféle módon nyerik a telepek a méneket és pedig : 1. egyéves méncsikók vásárlása utján, melyeket 3}éves korukig a bukinpalánkai csikótelepen tartanak, 2. teljes korú mének vásárlása utján és 3. az országnak mintegy 40 kiválóbb magánménesével történt megállapodás szerint hároméves korukban való átvétele utján. Az ország ilyeténképen szervezett lótenyésztésének minél általánosabb fejlesztését igyekszik a földmivelésügyi miniszter előmozdítani, akképen, hogy idörölidöre Angliából angol telivér, Arábiából arab telivér méneket és kanczákat vásároltat. Igy 1898-ban Angliában Bona-Vistát 400.000 koronán vásároltatta meg s egy 1901. év őszén Arábiába küldött expediczió arab telivér-anyagot hozott be ; a folyó 1903. évben pedig Not Out angol telivér mént vásárolták 28.756 koronáért Angliában. Az országos lótenyésztés fejlesztésére szolgál az az intézkedés is, hogy az állami fedező állomásokra helyezetteken kivül még egyes községek is kapnak meghatározott módon kedvezményes árban, söt teljesen dijtalanul méneket az államtól. A kormány a lókiáilitásokat, lódijazásokat, közös csikólegelők létesítését támogatja, versenytársulatokat segélyez. Ily körülmények közt a hadi szolgálatra szükséges lóanyag még a hadsereg mozgósítása esetén is bőven rendelkezésünkre áll. A fedező állomások és fedező mének számát a következő táblázat tünteti föl. Fedező állomások Összes álÉv száma lami mének Év mén állom. száma szama. szama drb darab 1895 918 2.564 247 2.811 1896 946 2.609 229 2 833 1897 972 2.691 207 2.898 1898 977 2.762 186 2.948 1899 973 2 841 200 3.041 1900 984 3.023 207 3.230 1901 987 3.072 196 3.268 1902 972 3.101 191 3.292 1903 954 3.017 186 3 203 Jóllehet tehát a köztenyésztésnek már több mint 3200 állami mén áll rendelkezésére, a minek számbeli nagyságajfölér bármely európai állam ilynemű intézményeivel, mégis az utóbbi években arra is fokozottabb gondot fordít a miniszter, hogy az egyes községek, főleg a hol nincs fedező állomás, községi méneket szerezzenek s ebbeli tevékenységüket a földmivelésügyi tárczából is előmozdítja. Községi méneket kétféle módon juttat a községeknek : vagy kedvezményes (600—800 K) árban bárom évi részletfizetésre, vagy szegény községeknek teljesen díjtalanul ; mind a két esetben azonban kiköti, hogy részletfizetésre vásárolt mén csupán 3 év múlva és a vételár teljes lefizetése után, az ingyenes mén pedig 5 év multán válik a község korlátlan tulajdonává s ezen határidőig a mént kellően gondozva tenyésztésre kell használni s hogy addig az ideig a mén állami felügyelet alatt áll. Ily módon átengedett a földmivelésügyi miniszter a községeknek : 1895-ben 24 drb mént, 1896-ban 31 « « 1897-ben 77 « « 1898-ban 85 « « 1899-ben 131 « « 1900-ban 82 db mént, ebből 7 drb ingyen, 1901-ben 122 « « с 23 « « 1902-ben 111 « « « 6 « « 1903-ban 110 « « (átadás folyamatban). Még ez sem lévén elég a köztenyésztés igényeinek kielégítésére, több mint 2000 engedélyezett magánmént is használnak fedezésre. A közhasználatra szánt magánméneknek az 1894. évi XII. törvényezikk 29. §-a intézkedéseiből kifolyó megvizsgálása és ez alapon igazolványnyal való ellátása az ország területén már meghonosul tnak mondható. Ily magánmént köztenyésztésre alkalmasnak találtak az intézmény életbelépte óta : 1898-ban 1899-ben 1900-ban 1901-ben 1902-ben 1903-ban 2106 drbot, 2287 « 2261 « 2144 « 2290 « 2322 « Mindazonáltal az egyes törvényhatóságok területén a mezörendörségi törvényben a kar.cza-létszámhoz előirt számú mén még távolról sem áll rendelkezésre éspedig nemcsak azért, mert a törvény szerinti ménlótartás kötelezettsége csupán 1904-ben lép életbe, hanem azért is, mert egyes szegényebb községeknél a ménlótartással járó költségek miatt meg van az a törekvés, hogy ezen kötelezettsége alól felmentessék magukat. Igy tehát a köztenyésztésre szolgáló mének létszámának még jókora szaporításáról kell gondoskodni, azonban már eddig is lóállományunk mind számbelileg, mint minőségileg örvendetesen fejlődik. Mig az 1884. évi állatszámlálás 1,749.302 drb. lovat talált hazánkban, az 1895. évi állatszámláiás már 1,972.930 darabbal számolt be. Kivitelünk az utóbbi évek alatt a következő volt : 1895-ben 1896-ban 1897-ben 1898-ban 1899-ben 1900-ban 1 ИИ-ben 1902-ben 32,130 drb. 39,077 « 41,404 « 36,320 « 39.416 « 54,759 « 45,758 « 47,705 « 1903-ban (a szeptemberig ismert adatok szerint) 33,261 drb. Örvendetes jelenség az is, hogy a külföld figyelme nemcsak használati lovainkra irányul, hanem tenyésztésre is nagyszámú kanczát, mént és csikót vásárolnak tőlünk és hogy ez az emelkedett kivitel távolról sem érintette hadseregünk lóellátását, a mely mindig könnyen volt fedezhető. Mindé jelenségek arra engednek következtetni, hogy törekedjünk lóauyagunkat az eddigi megállapod .tt tenyészirányokban tovább fejleszteni, és hogy az arab vér iránt évről-évre fokozottabb mértékben nyilvánuló érdeklődéssel szemben megnyugvással mutathatunk reá nemcsak bábolnai ménesünknek utóbbi években történt tetemes fejlesztésére, hanem egyszersmind annak becses anyagára is, a melyet különben az 1897-ben Arábiába küldött expeditió által vásárolt 8 darab eredeti arabs mén, valamint az 1902-ben Arábiából visszaérkezett expeditió által beszerzett 4 arabs telivér mén és 9 darab telivér kancza is szaporított. A mi az 1894. évi XII. törvényezikkben jelzett tenyészkerületeket illeti, azok a lovakra nézve mindeddig megalkotva nincsenek. Nincsenek pedig azért, mivel ezen kérdést, nehogy ez által a lótenyésztés rázkódtatásnak legyen kitéve, alapos előtanulmányoknak kellett megelőzni. Ezen előtanulmányok immár befejezésükhöz közelednek, s miután az idézett törvény 29. §-a szerint az ország törvényhatóságainak a tenyészkerületek megalkotására vonatkozó nyilatkozatait, valamint az egyes vármegyei és városi lótenyész-bizottságok elnökeinek, úgyszintén a négy méntelepparancsnokságnak, a helyi viszonyok és gyakorlati követelményekre alapított véleményeit az ország négy különböző helyén, u. m. Győrött, Debreczenben, Szegeden és Kolozsvárott az 1903. év folyamán tartott értekezletek letárgyalták : a tenyészkerületek fontos kérdése is remélhetőleg a legközelebbi időben fog megoldást nyerni, a mi az országos lótenyésztésnek eddigi helyes irányában való továbbhaladását is biztosítsa.