Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902
1902-02-15 / 7. szám
68 TÁRCZA. Egy látogatás a cobhami ménesben*. Már másodszor mentünk végig a Pali Mailen, Londonnak ha nem is a legélénkebb, de talán legelegánsabb ntczáján s szinte türelmetlenül olvasgattam a czégtáblákat, mikor feleségem egy nem nagy, de fénylő sárgaréz táblára tett figyelmessé : Nem ezt keressük ? Igaza volt. «The International Horse Agency and Exchanges hirdette at áblácska, alig akkora, mint nálunk otthon az ügyvédek vagy orvosok táblái. Tehát itt van a hires ügynökség ! Lementünk. Végighaladva egy hosszú keskeny kapubejárón, egy oldalajtón hasonló táblát találtunk. Lenyitva, az iroda első szobájában egy alacsony termetii, jóképű ur, a kinek arczárói le ri a joviális természete, fogad s kérdi mivel szolgálhat. Bemutatkozva kijelentjük, hogy Mr. Allisont keressük. A jóképű arcz rögtön mosolygóvá válik, elmondja, hogy névről már régóta ösmer, talán mi is ötet, mert ö az ügynökség titkára, Mr. Mortlock, a ki a kölcsönös örömnyilatkozatok után betessékel a belső szobába, hogy várjuk meg Mr. Allisont, a kiért rögtön telefonál. A mig ezt megteszi, van időnk körültekinteni. Mr. Allison szobája egy valóságos könyvtár. Köröskörül állványokon a világ összes méneskönyvei, az angol Racing (ialendar ts más hasonnevű kiadványok, s közbe-közbe régi és ujabb sportképek. Ott függ az öreg Pocahontas fényképe, Flying Fox az elhalt westminsteri herczeggel, Diamond Jubilee az angol királyival és más képek, melyeket csak azért nem nézhettünk meg, mert jön Mr. Mortlock és szeretetreméltóan igyekszik elűzni az időt, a mig Mr. Allison megérkezik. Beszélgetéssel múlik el vagy 10 perez, mikor nyiik a külső ajtó és a titkár ur figyelmeztet : «Mr. Allison s coming.» ' Őszintén megvallva, mindig ugy képzeltem magamnak, mint egy testes, simára borotvált arczu, ösz gentlemant, s egészen elcsodálkoztam, mikor egy magas, szikár termetű, angolosan nyírt bajuszu, elegáns úriemberrel álltam szemben, a ki éppen oly jól leltetett 30, éves, mint 50 is, vagy azon tul. Ugy látszik hogy hasonló véleményt táplálhatott felölem. mert ö is egy pillanatig csodálko zva nézett, azután mosolyogva szorítottunk kezet. Ettől kezdve ugy éreztem, mintha évek óla ösmerösök volnánk s fesztelen beszélgetéssel telt el vagy egy óra. Mikor tudomására jött, hogy mi ugyanaznap reggel érkeztünk Londonba s igy jóformán első dolgunk volt ötet felkeresni, kijelentette, hogy addig el nem ereszt, a mig meg nem Ígérjük, hogy másnap kimegyünk vele Cobhambe, bogv feleségével is megösmerkedjünk, no meg hogy a cobhami ménest is bemutassa. Az ilyen szives meghívást lehetetlen volt visszautasítani és noha ez nem volt a programmunkba felvéve, beleegyeztünk. Másnap 2 órakor találkoztunk a Waterloo állomáson. Csodálatos egy ember, hideg, mint minden angol, de tűzbe jön, lia a cobhami ménesről, s különösen lia kedvenczeiröi, 'Denton és Merman törzsménekröl beszélj melyeket az ö kezdeményezésére importáltak Ausztráliából. Kiérve London füstös szürke háztömegéböl, dombos zöld vidéken halad a vonat, s s/ t órai utazás után egy csinos kis állomáson állunk meg, a hol Mr. Allison kocsija vár. A ménesig egy jó félórát kocsikázik : az ember. Útközben megtudjuk, hogy a terület tulajdonkép Mr. Combe tulajdona, tőle vette bérbe évekre a társaság, melynek vezetője Mr. Allison. Elöször az úgynevezett Park-paddockokat mutatta be, de csak kevés kancza volt, kint 1 * 1901 -nyarán Dr. R r. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. a szabadban, mert a tavalyi nyár olyan j száraz volt, hogy alig volt gyep és igy igen sok kancza másfelé lett elhelyezve. Az ott legelésző kanczák közül különösen Polly Fcclesre hivta fel a figyelmet, a melynek Trenton után igen jó ivadékai voltak. A Parkpaddockok titán a Quarantine paddockok mellett, a hol a gyanús egészségű kanczákat helyezik el — látogatásunkkor üresen álltak — elhaladva, Mr. Allisonnak saját kedves cottageje előtt állt meg a kocsi. A rendkivül elegáns megjelehésü háziaszszonv a hallban fogadott oly szeretetreméltóan, mintha régi és benső barátság fűzne egymáshoz. Menten lefoglalta a maga részére a feleségemet s megtudva, hogy érdeklődik az angol ház és berendezése iránt, nem volt helyiség a nyaralóban, a mit meg nem mutatott volna. Időközben megérkezett Mr. Mortlock is ; vidám társalgásban elmondja a háziúr, hogy egy fia van a hadi tengerészetnél, s jelenleg Afrikában szolgál, hogy a leánya inenyaszszony és büszkeségtől sugárzó arczczal mutogatja a fényképeiket. Az ember nem is hinné, hogy ez a szikár angol és eleven természetű szőke felesége, a ki bediene szeretetreméltó magyarnak is, közvetlenül ezüst lakodalmuk előtt állnak. A házigazdák szívessége majdnem elfeledtetné a kirándulás czélját, ha nem jönne Mr. Shipley, a ménesintéző, hogy nézzük már meg a néznivalókat, s elindul a társaság, elöl az eleven háziasszony karonfogva a feleségemmel, köriilugrándozva foxterrierjei és egy borzas szörü istálló-pincsi által, a melyről dicsekedve meséli, hogy milyen patkányvadász, hátul az urak, és a kérten áthaladva megyünk a fedező méneket megnézni. Első persze Mr. Allison kedvencze, az ausztráliai Trenton. Szép pejló, el se hinnők, lia a házigazda nem mondaná, hogy már huszadik évét viseli, a mennyiben 1881-ben látott napvilágot New-Zealandban. Kiliinü versenyló volt, 6 furlongtúl 3 mértföldig (1200—4800 méter) minden távon nyert versenyt, 4 versenyidényen bizonyította be fölényét, azután ménesbe kerülve, 1896-ban Ausztrália champion ménje volt. Angliában az első két évben nem igen akarták felkapni, de az utolsó három évben sok és jó kanczát fedezett skedveltsége a tenyésztők szemében nöttön nő. Fedezési ára Ю0 guinea. Trenton után égy más boxhoz vezettek, a melybe maga Mr. Shipley ment be. Egy hatalmas csontozatu sötét pej mén állt bent, villogó szemei, dagadó prrczimpái, idegesen mozgó fülei /élénk ellentétet képezve Trentonnak csaknem szoborszerű nyugalmával. Az ideges mén Bill of Portland, kétéves korában egyike volt a legjobb St. Simon ivadékok nak, de hároméves korában sipoló lett, s igy került Ausztráliába, a hol mindjárt ménesbeli működésének 4 első évében az évjárat legjobb lovát nemzette Lohadd, Meriwee, Maltster és United Statésben. Ez a körülmény az angolok figyelmét felébresztve, Mr. Joel megvásárolta és visszahozatta Angliába. 100 guinea fedezési ár mellett az összes aláírásokat elkapkodták és már csak 1903-ra kapható néhány aláírás hozzá. A következő boxban egy alacsonyabb termelő, kompakt mén áll, a szintén ausztráliai Aurum, Trentonnak legjobb lia, a mely kétéve, csaknem hogy Magyarországra került. Eszter] láz y berezeg alkudozott reá, de tulajdonosával, Mrs. Langtry színésznővel nem tudott megegyezni, s igy, valószínűleg a mi kárunkra, Angliában maradt. Aurum 14 versenyben vett részt, s ebböl 12-t nyert meg, közülök ötöt négy nap alatt. Csikai nagy reményre jogosítanak, a tavaszszal 30 kanczát fedezett s igy lesz alkalma hamarosankimutatni, hogy mit tud. Érdekes, hogy I pedigreejében ugy apai, mint anyai ágon bir 1902. február 22. egy-egv Fisherman érrel, a mely vért különösen Ausztráliánan nagyra becsülnek. A következő boxot ismét egy ausztráliai foglalja el, a sárga Abercorn 21 verseny nyelője, amely Cocosban már victoriai Derby nyerőt, Cobbityben egy ausztráliai St. Leger nyerőt és Cáilban egy ausztráliai Cup-nyeröt nemzett, tehát elsőrendű apalónak bizonyult. Anyai ágon Hybla-ra, Kettledrum anyjára vezet vissza, s igy a 3-as családból származik. Kernek szép sárga mén, amely, tisztelet Mr. Allison véleményének, de nekünk legjobban tets'zett Cobhainben. Aborcon után Merman következett, az Ascot-cup-nyerö, a mely a cobhami ménqk közül a legszebb pedigreevel bir, s ha ivadékai olyan jók lesznek mint a minő szép az ö származási táblája, ugy hamar Anglia legjobb törzsménjei között fog szerepelni. Egyelőre az eddig emiitett mének mindenike szebb. A szomszéd épületben az öreg Baliol volt látható, a mi Doncasterünknek 3/ 4 testvére, a mennyiben Blair Atholtól, Stockwell fiától származik, s anyja Marigold, Doncaster. anyja. Baliol már 22 éves, sárga mén és rendkivül hasonlil Doncasterre, a mi a közeli rokonságnál fogva nem is csodálandó. Évekig Irlandban fedezett, számtalan nyerő ivadékot produkálva, de mivel örökké csak silányabb fajtájú kanczákat kapott, eddig valami elsőrangú lovat nem produkált s ezentúl előrehaladott koránál fogva aligha log. Vele egy épületben volt látható Sir Tristram, Bend urnák lia és Ercildoune, Kendal nak fia, moly utóbbira éppen akkor tolyt az alkudozás egy délamerikai tenyésztővel. Mindketten messze mögötte maradnak a többi cobhami méneknek. Időközben szitálni kezd az eső, de ez nem akadályoz bennünket abban, bogv a kanczák boxjait ismegnézzük. Az egyik épületben két német kancza is van, May ur kanczái ; Ein- tracht és Mochee, melyek Trentorn által lettek fedezve. Kanczák részére a cobhami ménesben 150 box áll készen, melyek az év első felében el is vannak foglalva mind. Az év második leiében körülbelül csak egy negyede van ezeknek elfoglalva, a többit ilyenkor alapos tisztogatás, renoválás és desinficiáliás alá veszik, hogy a fedezési idényre ismét kifogástalanul álljanak. A ménesben egyáltalán nagy gondot forditanak a hygiéniai szabályokra, s azt az elvet követik : inkább tulbuzgóság, semmint hanyagság. Mikor nyáron a paddockok kiürülnek, juhokat és szarvasmarhákat boesájtanak reájuk, bogy igy a föld egyirányú kimerülését megakadályozzák. A ménes megtekintése után visszatértünk kedves házigazdáink cottagejébe, a hol pompás «five o'clock tea» várakozott reánk, az asztalok megrakva az angol konyha minden ételévid és italával, a mit ilyenkor, a mi ozsonnáink idejében, feltálalni szoktak. Fesztelenül, kiki azt és annyit vett, a mit és a mennyit csak kivánt, ülhetett vagy állhatott, szóval teljeseit kénye-kedve szerint cselekedhetett, s lett is olyan jókedv, hogy az inasnak kétszer is kellett jelentenie, hogy a kocsi előállott és legfőbb ideje, ha szinházidöre be akarunk jutni Londonba. Bucsut vettünk tehát kedves házigazdáinktól meghiva őket, hogy keressenek fel bennünket szép Magyarországon s Mr. Mortlock kíséretében, a ki szintén Londonba készült, beültünk a kocsiba. Még egy kézszorítás és elindult a kocsi ! Allison úr és neje a kis kertkapubol integettek, a meddig a szomszéd Combe-park fái el nem takarták a kedves hajlékot, a melyben oly emlékezetes kellemes órákat töltöttünk. Dr. В — г.
