Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-02-15 / 7. szám

68 TÁRCZA. Egy látogatás a cobhami ménesben*. Már másodszor mentünk végig a Pali Mai­len, Londonnak ha nem is a legélénkebb, de talán legelegánsabb ntczáján s szinte türel­metlenül olvasgattam a czégtáblákat, mikor feleségem egy nem nagy, de fénylő sárgaréz táblára tett figyelmessé : Nem ezt keressük ? Igaza volt. «The International Horse Agency and Exchanges hirdette at áblácska, alig akkora, mint nálunk otthon az ügyvédek vagy orvosok táblái. Tehát itt van a hires ügynökség ! Lementünk. Végighaladva egy hosszú keskeny kapubejárón, egy oldalajtón hasonló táblát találtunk. Lenyitva, az iroda első szobájában egy alacsony termetii, jóképű ur, a kinek arczá­rói le ri a joviális természete, fogad s kérdi mivel szolgálhat. Bemutatkozva kijelentjük, hogy Mr. Allisont keressük. A jóképű arcz rögtön mosolygóvá válik, elmondja, hogy név­ről már régóta ösmer, talán mi is ötet, mert ö az ügynökség titkára, Mr. Mortlock, a ki a kölcsönös örömnyilatkozatok után betessé­kel a belső szobába, hogy várjuk meg Mr. Allisont, a kiért rögtön telefonál. A mig ezt megteszi, van időnk körültekinteni. Mr. Alli­son szobája egy valóságos könyvtár. Köröskörül állványokon a világ összes méneskönyvei, az angol Racing (ialendar ts más hasonnevű kiadványok, s közbe-közbe régi és ujabb sportképek. Ott függ az öreg Pocahontas fényképe, Flying Fox az elhalt westminsteri herczeggel, Diamond Jubilee az angol király­ival és más képek, melyeket csak azért nem nézhettünk meg, mert jön Mr. Mortlock és szeretetreméltóan igyekszik elűzni az időt, a mig Mr. Allison megérkezik. Beszélgetéssel múlik el vagy 10 perez, mikor nyiik a külső ajtó és a titkár ur figyelmeztet : «Mr. Allison s coming.» ' Őszintén megvallva, mindig ugy képzeltem magamnak, mint egy testes, simára borotvált arczu, ösz gentlemant, s egészen elcsodál­koztam, mikor egy magas, szikár termetű, ango­losan nyírt bajuszu, elegáns úriemberrel álltam szemben, a ki éppen oly jól leltetett 30, éves, mint 50 is, vagy azon tul. Ugy látszik hogy hasonló véleményt táplálhatott felölem. mert ö is egy pillanatig csodálko zva nézett, azután mosolyogva szorítottunk kezet. Ettől kezdve ugy éreztem, mintha évek óla ösmerösök volnánk s fesztelen beszélgetéssel telt el vagy egy óra. Mikor tudomására jött, hogy mi ugyanaznap reggel érkeztünk Londonba s igy jóformán első dolgunk volt ötet felkeresni, kijelentette, hogy addig el nem ereszt, a mig meg nem Ígérjük, hogy másnap kimegyünk vele Cobhambe, bogv feleségével is megös­merkedjünk, no meg hogy a cobhami ménest is bemutassa. Az ilyen szives meghívást lehe­tetlen volt visszautasítani és noha ez nem volt a programmunkba felvéve, beleegyeztünk. Másnap 2 órakor találkoztunk a Waterloo állomáson. Csodálatos egy ember, hideg, mint minden angol, de tűzbe jön, lia a cobhami ménesről, s különösen lia kedvenczeiröi, 'Den­ton és Merman törzsménekröl beszélj melyeket az ö kezdeményezésére importáltak Ausztrá­liából. Kiérve London füstös szürke háztöme­géböl, dombos zöld vidéken halad a vonat, s s/ t órai utazás után egy csinos kis állomá­son állunk meg, a hol Mr. Allison kocsija vár. A ménesig egy jó félórát kocsikázik : az ember. Útközben megtudjuk, hogy a terület tulajdonkép Mr. Combe tulajdona, tőle vette bérbe évekre a társaság, melynek vezetője Mr. Allison. Elöször az úgynevezett Park-paddockokat mutatta be, de csak kevés kancza volt, kint 1 * 1901 -nyarán Dr. R r. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. a szabadban, mert a tavalyi nyár olyan j száraz volt, hogy alig volt gyep és igy igen sok kancza másfelé lett elhelyezve. Az ott legelésző kanczák közül különösen Polly Fcc­lesre hivta fel a figyelmet, a melynek Tren­ton után igen jó ivadékai voltak. A Park­paddockok titán a Quarantine paddockok mellett, a hol a gyanús egészségű kanczákat helyezik el — látogatásunkkor üresen álltak — elhaladva, Mr. Allisonnak saját kedves cottageje előtt állt meg a kocsi. A rendkivül elegáns megjelehésü háziasz­szonv a hallban fogadott oly szeretetremél­tóan, mintha régi és benső barátság fűzne egymáshoz. Menten lefoglalta a maga részére a feleségemet s megtudva, hogy érdeklődik az angol ház és berendezése iránt, nem volt helyiség a nyaralóban, a mit meg nem mu­tatott volna. Időközben megérkezett Mr. Mortlock is ; vidám társalgásban elmondja a háziúr, hogy egy fia van a hadi tengerészetnél, s jelenleg Afrikában szolgál, hogy a leánya inenyasz­szony és büszkeségtől sugárzó arczczal mu­togatja a fényképeiket. Az ember nem is hinné, hogy ez a szikár angol és eleven ter­mészetű szőke felesége, a ki bediene szere­tetreméltó magyarnak is, közvetlenül ezüst lakodalmuk előtt állnak. A házigazdák szí­vessége majdnem elfeledtetné a kirándulás czélját, ha nem jönne Mr. Shipley, a ménes­intéző, hogy nézzük már meg a néznivaló­kat, s elindul a társaság, elöl az eleven házi­asszony karonfogva a feleségemmel, köriil­ugrándozva foxterrierjei és egy borzas szörü is­tálló-pincsi által, a melyről dicsekedve me­séli, hogy milyen patkányvadász, hátul az urak, és a kérten áthaladva megyünk a fe­dező méneket megnézni. Első persze Mr. Allison kedvencze, az ausz­tráliai Trenton. Szép pejló, el se hinnők, lia a házigazda nem mondaná, hogy már husza­dik évét viseli, a mennyiben 1881-ben látott napvilágot New-Zealandban. Kiliinü versenyló volt, 6 furlongtúl 3 mértföldig (1200—4800 méter) minden távon nyert versenyt, 4 ver­senyidényen bizonyította be fölényét, azután ménesbe kerülve, 1896-ban Ausztrália cham­pion ménje volt. Angliában az első két év­ben nem igen akarták felkapni, de az utolsó három évben sok és jó kanczát fedezett skedvelt­sége a tenyésztők szemében nöttön nő. Fe­dezési ára Ю0 guinea. Trenton után égy más boxhoz vezettek, a melybe maga Mr. Shipley ment be. Egy ha­talmas csontozatu sötét pej mén állt bent, villogó szemei, dagadó prrczimpái, idegesen mozgó fülei /élénk ellentétet képezve Tren­tonnak csaknem szoborszerű nyugalmával. Az ideges mén Bill of Portland, kétéves korá­ban egyike volt a legjobb St. Simon ivadékok nak, de hároméves korában sipoló lett, s igy ke­rült Ausztráliába, a hol mindjárt ménesbeli működésének 4 első évében az évjárat leg­jobb lovát nemzette Lohadd, Meriwee, Malt­ster és United Statésben. Ez a körülmény az angolok figyelmét felébresztve, Mr. Joel meg­vásárolta és visszahozatta Angliába. 100 guinea fedezési ár mellett az összes aláírá­sokat elkapkodták és már csak 1903-ra kap­ható néhány aláírás hozzá. A következő boxban egy alacsonyabb ter­melő, kompakt mén áll, a szintén ausztrá­liai Aurum, Trentonnak legjobb lia, a mely kétéve, csaknem hogy Magyarországra ke­rült. Eszter] láz y berezeg alkudozott reá, de tulajdonosával, Mrs. Langtry színésznővel nem tudott megegyezni, s igy, valószínűleg a mi kárunkra, Angliában maradt. Aurum 14 ver­senyben vett részt, s ebböl 12-t nyert meg, közülök ötöt négy nap alatt. Csikai nagy re­ményre jogosítanak, a tavaszszal 30 kanczát fedezett s igy lesz alkalma hamarosan­kimutatni, hogy mit tud. Érdekes, hogy I pedigreejében ugy apai, mint anyai ágon bir 1902. február 22. egy-egv Fisherman érrel, a mely vért külö­nösen Ausztráliánan nagyra becsülnek. A következő boxot ismét egy ausztráliai foglalja el, a sárga Abercorn 21 verseny nye­lője, amely Cocosban már victoriai Derby nyerőt, Cobbityben egy ausztráliai St. Leger nyerőt és Cáilban egy ausztráliai Cup-nyeröt nemzett, tehát elsőrendű apalónak bizonyult. Anyai ágon Hybla-ra, Kettledrum anyjára vezet vissza, s igy a 3-as családból szárma­zik. Kernek szép sárga mén, amely, tisztelet Mr. Allison véleményének, de nekünk legjobban tets'zett Cobhainben. Aborcon után Merman következett, az As­cot-cup-nyerö, a mely a cobhami ménqk kö­zül a legszebb pedigreevel bir, s ha ivadékai olyan jók lesznek mint a minő szép az ö szár­mazási táblája, ugy hamar Anglia legjobb törzsménjei között fog szerepelni. Egyelőre az eddig emiitett mének mindenike szebb. A szomszéd épületben az öreg Baliol volt látható, a mi Doncasterünknek 3/ 4 testvére, a mennyiben Blair Atholtól, Stockwell fiától származik, s anyja Marigold, Doncaster. anyja. Baliol már 22 éves, sárga mén és rendkivül hasonlil Doncasterre, a mi a kö­zeli rokonságnál fogva nem is csodálandó. Évekig Irlandban fedezett, számtalan nyerő ivadékot produkálva, de mivel örökké csak silányabb fajtájú kanczákat kapott, eddig valami elsőrangú lovat nem produkált s ezen­túl előrehaladott koránál fogva aligha log. Vele egy épületben volt látható Sir Tris­tram, Bend urnák lia és Ercildoune, Kendal nak fia, moly utóbbira éppen akkor tolyt az al­kudozás egy délamerikai tenyésztővel. Mind­ketten messze mögötte maradnak a többi cobhami méneknek. Időközben szitálni kezd az eső, de ez nem akadályoz bennünket abban, bogv a kanczák boxjait ismegnézzük. Az egyik épületben két német kancza is van, May ur kanczái ; Ein- tracht és Mochee, melyek Trentorn által let­tek fedezve. Kanczák részére a cobhami mé­nesben 150 box áll készen, melyek az év első felében el is vannak foglalva mind. Az év második leiében körülbelül csak egy ne­gyede van ezeknek elfoglalva, a többit ilyen­kor alapos tisztogatás, renoválás és desinfi­ciáliás alá veszik, hogy a fedezési idényre is­mét kifogástalanul álljanak. A ménesben egyáltalán nagy gondot forditanak a hygiéniai szabályokra, s azt az elvet követik : inkább tulbuzgóság, semmint hanyagság. Mikor nyáron a paddockok kiürülnek, juhokat és szarvasmarhákat boesájtanak reájuk, bogy igy a föld egyirányú kimerülését megakadályozzák. A ménes megtekintése után visszatértünk kedves házigazdáink cottagejébe, a hol pompás «five o'clock tea» várakozott reánk, az asztalok megrakva az angol konyha minden ételévid és italával, a mit ilyenkor, a mi ozsonnáink idejében, feltálalni szoktak. Fesztelenül, kiki azt és annyit vett, a mit és a mennyit csak kivánt, ülhetett vagy állhatott, szóval teljeseit kénye-kedve szerint cselekedhetett, s lett is olyan jókedv, hogy az inasnak kétszer is kellett jelentenie, hogy a kocsi előállott és legfőbb ideje, ha szinházidöre be akarunk jutni Londonba. Bucsut vettünk tehát kedves házigazdá­inktól meghiva őket, hogy keressenek fel ben­nünket szép Magyarországon s Mr. Mortlock kíséretében, a ki szintén Londonba készült, beültünk a kocsiba. Még egy kézszorítás és elindult a kocsi ! Allison úr és neje a kis kertkapubol integettek, a meddig a szomszéd Combe-park fái el nem takarták a kedves hajlékot, a melyben oly emlékezetes kellemes órákat töltöttünk. Dr. В — г.

Next

/
Oldalképek
Tartalom