Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-12-20 / 110. szám

Г. 02. deczember 20. VADÁSZ- ÉS FERSENY-LAP napon egy 70 perczes sebes run után a szarvas Szmolinszko falul ól délre egész Sasvár környékéig hajtva ott lön halálivá; a vadásztársaság e napon 67 klmt. lovagolt. A talajviszonyok, az oktoberi rövid esőzést leszámitva, általában véve kedvezők voltak. Az erös tél váratlan beállta azonban a vadászatoknak ép akkor szakasztott véget, midőn a lovak és a kutyák a legszebb conditióban lévén, jogosan még a legjobb vadászatokra adtak reményt. Az utolsó vadászat november 17-én volt, A vadászvendégek mindig igen szép számban jelentek meg. A legnagyobb társaság Hubertus napjára gyűlt össze, mely napon összesen 78-an vettek részt a vadászaton. Az idei saison alatt Holieson mint vendégek vadásztak : Horthy Istvánné, Waldstein Adolf grófné és Fugger Nóra grófné; Lamberg gróf altábornagy, Starhemberg Ernő herczeg, Trauttmansdorff Lajos gróf, Bülow őrnagy (Németország) Metelerkamp v. Bronchorst kptny. (Hollandiából), Bocker fhdn. (Németország), Sachse ezredes, Brudermann alezredes, Berndt, Skrbensky báró, Biancchi báró őrnagyok ; Wurmbrand Ernő gróf, Wilczek János gr., továbbá Lichtenstein Frigyes hg., Lobkovitz Ágost hg., Szapáry József gr., Oenneville gr., Josipovicb, Bronn br., Perasso, Klingspor br., Merveldt gr., Waldstein Adolf gr., Mattencloit br., Taxis Frigyes hg., Berlepsch br., Hönning br.. Gregurich, Wiedersperg br., Brosch, Heussenstamm, Migazzi kapitányok ; Dobrzensky Jaroslaw br., Vetsera Feri br., Mirbach br., Croy Sándor hg., Taxis Hugó hg., Morpurgo br., Michel, Preuschen Clemens br., Bolváry, Fongarolli, Auersperg Herward gr., Friedrich, Wildburg br., Fischer, Harmos Pista, Scholz, Rességuier gr., Üxküll gr., Forestier vicomte, Handel br., Malburg és Bolfras főhadnagyok ; Hardegg gr., Thurn Ferencz gr., Brabetz, Uliniecki és Steinbrecher hadnagyok. Továbbá Meixner lovagló tanár a spanyol iskolából. Vasárnaponként a vadászkülönitmény tagjainak saját lovai, az állami mének és a charge-lovak részére akadályversenyek rendeztettek, voltak azonban oly versenyek is, amelyeken a Holieson vadászó vendégek is részt vehettek.*) A mén-versenyek nyertesei voltak : 4é s m Toborzó 6 Toborzó—Chek 4é p m Toborzó 4 Toborzo—Chek II. radautziak 7é p m 311 Filou 11 Filou—40 Cambusier 6é p m 873 Durczás Durczás— 197 Furioso XXI. 6é p m 346 Pedrócz I. Eberhard—Dajka 9é s m 350 Kisbéröcscse 5 Kisbéröcscse —89 Gunnersbury. A magyar állami nyertes mének döntő versenyét pedig a 9é p m 350 Kisbéröcscse 5 nyerte meg. A vadászkülönitmény tagjai közül eredménnyel lovagoltak és dijat nyertek: I-sö Il-ik III-at Ledebur gr. hdn. 4 4 — Schell br. fhdn. 3 — 1 Rotherman fhdn. 2 3 3 Edenberger hdn. 2 3 1 Perezél fhdn. 12 1 Klobucar fhdn. 11 Steiger hdn. 1 — Schaaffgotsehe fhdn. 1 — — Jekelfalussy fhdn. 1 Reigersberg fhdn. i — Wedl fhdn. 1 _ _ Fritsch fhdn. . — 2 1 Trauttmansdorff gr. hdn. — 13 Garapich fhdn. 11 Rupprecht fhdn. — — 1 Brennerberg fhdn. — 1 *) Ezek eredményei lapunk előző számában közöltettek. Az I-sö évfolyamból : I II III. Rességuier gr. fhdn. 3 Cordes fhdn. 2 1 S kai br. fhdn. 1 — 1 Spilka fhdn. 1 Bolváry fhdn. 1 Thomka fhdn. 1 Gxküll gr. fhdn. — 1 — Brabec hdn. — 1 Jovanovich hdn. — 1 Hintz hdn. — 1 — Steiner fhdn. — 1 — Szakonyi fhdn. — 1 Benischko fhdn. — — 2 Körmendy fhdn. — — 1 A vendégek közül nyertek : Steinbrecher hdn. egy elsőt, Wiedersperg br. kapitány és Auersperg Herward gr. fhdn. egy-egy második dijat. A saison végén egy távlovaglás rendeztetvén, Jekelfalussy fhdn. mint nyertes a 60 klm.-nyi utat 3 óra és 13| perez alatt tette meg. Második volt Klobuçar fhdn. 3 ó. 15 p., harmadik Rothermann fhdn. 3 ó. 24| p. és negyedik Trauttmansdorff Adolf gr. hdn. 3 ó. 24f percznyi lovaglási idővel. November 30-án a vadászidény végét érvén, a vadászkülönitmény о napon különvonaton ismét Bécsbe szállittatott. A holicsi szép napok befejezéséül a vadászkülönitmény tagjai Horthy István kapitány tiszteletére este a Sacherben díszebédet rendeztek, mely alatt Holies jelenlegi általánosan kedvelt és tisztelt masterére több izben lelkes beszédek mondattak. A társaság a legvidámabb hangulatban egész a reggeli órákig maradt együtt. A Báró Sennyey falka Hubertusa Bélatanyán. Az ezidei Hubertus Máridqkon nagy nap volt, amennyiben Gr. Forgách László tálkája XXX-ik Hubertusát ünnepelte, mely napra az ott vadászó társaság minden tagja igyekezett eljönni, szeretett kedves master-jüknrk, a sok jó sportért, mit nala'élveztek, igaz hálájukat kifejezni. De ezt leirni hivatva nem \ agyok, és csak azért említem, mert a Bélatanyai Hubertus a Máridokinak mintegy kis előjátéka volt, amennyiben, a két falka társasága, rokonság és barátság következtében egy bizonyos összefüggésben van egymással. A báró Sennyey féle falka lehető Korán kezdi öszi vadászatait és vadászik Hubertusig ; akkor e falka megszűnik vadászni és tagjai Hubertusra Mándokra mennek és Gr. Forgách László, kedves Master-ük szives meghívása folytán, ott vadásznak tovább. Ez idén, kivételesen, egy néhány vendég hosszabb ideig maradván a Béta tanyán, a vadászatok ott még Hubertus hetében folytatva lettek, nagyon megfogyott társaséggal. Báró Sennyey Géza helyett, ki a falkát rendesen vezeti, Báró Sennyey Béla vette át a falka vezetését Hubertus napján. Kivüle résztvettek : Almásy Huberta grófnő és Gróf Wilczek Vilmos. A meet már korán (7} órakor) volt, a Páczinlatti «Harasztos» erdőnél, mivel a Master e vadászat után még a Mándoki Hubertuson is részt akart venni A hideg és nagy szárazság miatt, jó scent nem is volt reménylhetö ; daczára annak egy igen szép egyenes, ritka sebes run volt a páczini határon keresztül, a Bélatanyai legelökig, hol a nyul egy marhacsordán menvén át, a falka már csak lassan nyomozgatta egy tarlóig, hol éppen sebesebben akarván elindulni, több nyul ugrott egymás után és a már kihülöben levő nyomot is töbszörösen keresztezvén, a tovább vadászást lehetetlenné tette és a falka leveretett. A rossz scentet tekintetbe véve, még két jó run után. 10 órakor lóról leszállván, a Master kocsira ült, hogy az 56 kmre fekvő Szt,-Mártonba, a mándoki falka meetjére siessen, mi sikerült is neki,mert még nagyon idejére érkezett a 12} órai meetre. Hogy azonban Szt. Hubertus napja kellőleg megünnepéltessék ; felkérte Almássy Huberta Grófnőt hogy vegye át a lassú run vezetését és menjenek ki mégegyszer vadászni. Hosszabb keresés után a Biharomi t nya alatt ugrott fel egy nyul, mely majd Béla tanyáig vitte viszsza a kis társaságot egy repezeföldön a fal a hirtelen check-elt : a nyul valószínűleg saját nyomán éles sarkot csinált és megfeküdt ; kitartós cast-olás után a falka kinyomozta, felugrasztotta és megkillelte. Még két elég jó runnel fejeződött be a Bélatanyai Hubertusnapi második vadászat is. Egy Bélatanyai. A bácsmegyei Billikom-versenyröl mult számunkban közölt tudósításban nyomdai hiba folytán a II. és III. összevetés tévesen van közölve, mit a kővetkezőkben igazítunk helyre.' II. összevetés : GnS!

GVÖngyösn. jKurdus Tündi t д.. j- Czifra i n . „ , ! lundi .. ... ; Czifra Szoknya ) eroveszto ) Vaja t íppotpi. Cziczka S leestek 111. összevetés : Gyöngyös II t r, .. .. Tündi \ Gyöngyös hKurd us 1 v , Czifra I Kurdu

s VADÁSZAT, LÖVÉSZÉT, A gödingi vadászatok. A gödingi királyi uradalomban tariott kétnapos vadászat, melyről már megemlékeztünk fényes eredménynyel végződött. Összesen 2584 nyulat lőttek s ebből Ferencz Ferdinánd fhg maga közel 600 dbot ejtett el. A vadásztársaságnak a trónörökösön és feleségén kivül tagjai voltak Lipót bajor föherczeg, Goluchovvski gr. külügyminiszter, az angol és török nagykövet és gróf Kielmansegg helytartó. TARCZA. Az olasz katonatisztekről ismeretes dolog, hogy az ugratás technikájában, különösen a magas ugráséban óriási eredményeket értek el. Valóban, — mondja egy szemtanú, ki őket legutóbb a turini díjlovagláson megfigyelte, — az ugrásaik felülmúlják a legnagyobb várakozást. Mindegyik ló bátran, félés nélkül megy. Se ló, se lovas nem fél a bukás lehetőségétől, bár az elég gyakran előfordul. Sokszor megtörténik például, hogy a ló hirtelen megáll az akadály előtt, mintha csak előre látná, hogy az ugrás ez alkalommal nem fog sikerülni. Ugyanezt teszi másodszor, söt harmadszor is. Negyedszer vagy ötödször érezvén, hogy az ugrást jól kiszámította, bátran és jó kedvvel ugrik keresztül, mert tudja és érzi, hogy a szükséges ugrásra elkészült és érzi egyúttal a biztos sikert. Ilyen hirtelen megállásoknál néha mind a lovas, minil a ló jól odavágódnak a korláthoz. De ezzel a lovas egy cseppet se törödik. Minden figyelme oda összpontosul, hogy az ugrás tiszta legyen, hogy a lő ne üsse megvagy le a korlátot. Ezt a rettenthetetlen bátorságot, mely elfeledteti a lovassal teljesen a nagy veszélyt és eme valóban akrobata talentumot "az egész nemzetközi jury elismerte. Az ugratáson kivül, az akadályok között való lovaglásban, még inkább pedig az iskolalovaglásban, lovaglás, ülés és vezetés dolgában az olaszok nem szépek ; a szárak túlságosan rövidek és a lovas elöreesik. A lovak nincsenek eléggé átdolgozva, belovagolva, nem ritkán egészeu nyersek, iskolájuk igen kevés. Pedig az idomítás a katonalónak feltétlen szükséges, ez képesítvén a lovat a szolgálatra. Hanem az ugratásban valódi mesterek és ebben sokat lehet tőlük tanulni, ügy tudják a lovat emelni, azt az akadályon szinte átdobni és olyan segítségeket adni, hogy — különösen a magasugrásban — fölül állanak minden versenyen. Az ugratásra vonatkozó idomitásuk is sok esetben sajátos. Midőn a ló már a lovassal ugrik, akkor egy ember tartja kézzel a korlátot, sőt néha föléje a korláttal párhuzamosan egy vasrudat. Ha a ló minden erejét megfeszítve igyekszik tisztán ugrani akkorát, hogy nem is érinlené a korlátot, akkor a vasat, vagy magát a korlátot az azt tartó ember hirtelen felemeli, hogy a ló odavágja vagy az első vagy a hátsó lábait, a szerint, hogy mely lábait nem emelte kellőleg. A ló megütvén lábát, azt hiszi, hogy nem számította ki eléggé jól a magasságot és a következő alkalommal még magasabbat ugrik és lábait jobban maga alá huzza. A következő alkalommal azonban még mindig kap ütést, mire még jobban megfeszíti erejét, hogy az ütést kikerülje, még magasabbat ugrik, oldalt hajlik, néha majdnem mintha oldalt feküdnék és eddig ismeretlen ügyességet fejt ki. Meg kell jegyezni, hogy a jobb olasz versenylovasok az egész éven át átlag tiz lovat ugratnak naponként, átlag 25—30 akadályon mindegyikkel külön ; gyakorlatuk tehát óriási. Áz ugrató-verseny — ez az olaszok különlegessége. A terepen való lovaglással, futtatással nem sokat törődnek, ezekkel nem foglalkoznak sokat. Futtatásokon vagy lóversenyeken kevés ló vesz részt, azok is nyersek, training nélkül, gyorsaságuk csekély.

s a katonatiszt versenyző kevés. Mindazouáltal az olaszok alkalmasak mindenféle sportra, a lóval jól tudnak bánni, bátorságuk a lovon szinte szertelen, türelmük nagy, energiájuk szintén és egyéb téren is elérhetnek még fényes eredményeket. A lovak mind Angliából importáltak, nagy része irlandi vadászló, melyeket az állam vesz és a tiszteknek kedvezményes áron s'részletfizetésre átenged. («L. A.» közi.)