Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-12-20 / 110. szám

1.902. deczember 20. VADASZ- es VERSENY-LAP 687 Körültekintés. A Magyar Lovaregylet folyó hó 18-án tartotta szokásos téli választmányi és közgyűléseit (melyeknek tárgysorozatát, lapunk elözö számaiban közöltük) gróf Batthyány Elemér elnöklete és a tagok élénk részvétele mellett. Jelen voltak : Darányi Ignácz földm. minister ur ö excja, hg. Pálffy Miklós és gr. Degenfeld Imre igazg. tagok, továbbá : gr. Festeties Tassilo, gr. Csekonics Endre, gr. Nádasdy Ferencz, gr. Szapáry Gyula, gr. Dessewlfy Aurél, gr. Esterházy Ferencz, gr. Károlyi Gyula, gr. Nádasdy Tamás, br. Üchtricz Zsigmond és Jankovich Bésán Gyula urak. A választmányi gyűlésen mindenekelőtt Elnök üdvözölte a megjelenteket s különösen köszönetét fejezte ki Darányi Ignácz ö exjának a megjelenésért, hogy nehéz államférfiúi munkája közepette is ily élénk érdeklődést tanusit a Magyar Lovaregylet iránt. Felolvastatván az 1902. évről szóló megközelítő pénztári kimutatás, az örömmel tudomásul vétetett, majd az 1903-iki költség előirányzat lett bemutatva. A lapunkban közölt s a Magyar Lovaregylet augusztus 16 és október 3-i választmányi ülései által már elfogadott versenyszabály-módositások ujabb szövegezése véglegesittetett. Az Alagra vezetendő kocsiút tervét elejtette a gyűlés, de egy Budapestről Alag-Váczra vezetendő villamos vasútra 20,000 koronányi törzs részvény megvásárlása elhatároztatott. Uj tagul ifj. br. Vécsey Miklós választatott meg. Az igazgatóság tagjaivá az 1903—1905 évekre ujjólag gr. Batthyány Elemér, gr. Degenfeld Imre és hg. Pálffy Miklós választatott meg. A közgyűlésen gr. Batthyány Elemér kegyeletes szavakban emlékezett meg a M. !.. E.-nek ez évben elhunyt tagjairól, igy Beretvás Endre, gr. Hunyady Imre, gr. Szapáry István, és Döry Jenőről. A közgyűlés az 1902 évi zárszámadások felülvizsgálatára br. Harkányi János, gr. Tisza István és Luczenbacher Miklós urakat küldte ki. Az 1903-i költség előirányzat elfogadtatott, egyúttal hozzájárult a közgyűlés a nagy classicus versenyek ujabb eddigi dijazásu kiírásához, csak a Kanczadij dijánál történt változás, a mennyiben az 20100 koronáról 30000 koronára lett felemelve. Az elhunyt Beretvás Endre választmányi tag helyére a gyűlés gr. Esterházy Miklós M.óriczot választotta meg. A választmány kiegészítésére kerülvén a sor, inegválaszttattak az 1903., 1904 és 1905. évekre gr. Andrássy Géza gr. Dessewffy Aurél gr. Andrássy Tivadar gr. Festetics Tassilo Biaskovich Elemér gr. Nádasdy Tamás gi'. Csekonics Endre gr. Teleki József gr. Degenfeld Imre br. Üchtricz Zsigmoiíd A kilépő választmányi tagok az egy gr. Andrássy Aladár kivételével mind újra meg" választattak. Gr. Andrássy Aladár ö excja j maga kérelmezte meg nem választását, indokul hozván fel betegeskedésél, s helyébe a közgyűlés Blaskovich Elemér urat választotta meg. A közgyűlés ezután egyhangúlag újból Gt. Batthyány Elemért választotta megelnökké, 1903-1904-1905. evekre szóló mandátummal. * * • Az Országos Lótenyész-alap jövedelmeit kezelő Kilenczes bizottmány is e hó 18-án tartotta meg gyűlését gr. Festetics Tassilo ö exja elnöklete alatt. Jelen voltak továbbá : gr. Batthyány Elemér, gr. Degenfeld Imre, hg. Pálffy Miklós, gr. Károlyi Gyula, gr. Szápáry Iván, br. Üchtritz ZsigniQnd és a földmivelésügyi minisztérium képviseletében Lossonczy min. tanácsos ur. A gyűlés megelégedéssel vette tudomásul az 1902. évi importálás eredményét, egyben elhatározta, hogy az 1903. évben is importálni fog anyakanczákat különösen a newmarketi juliusi és deczemberi árverésekről, s szabadkézből csak akkor, ha alkalmi vétel kinálkozik. Elnök választásra nem kei ült a sor, mert sikerült Gr. Festetics Tassilo ó ex-ját rábírni arra, hogy elnöki állását továbbra is megtartsa. Kaptuk az alábbi sorokat: Fából vaskarika. Lapunk legutóbbi számának megjelenése után több lapban, köztük a «P. H.»-ban és a «M. Sz.»-ban, minősíthetetlen támadások történtek nemcsak a telivérlótenyésztés s az annak létalapját képező lófuttatások ellen, hanem a szerfölött nagy pénzáldozatokat (még pedig a közügy érdekében) hozó versenyistálló-tulajdonosok, söt egyik tételes törvényünk ellen is. A tisztességes embert undor fogja el, a mikor következetlenséget tapasztal és ferdítéseket olvas a hírlapokban. Nagyobb következetlenség pedig már nem képzelhető annál, hogy bizonyos hírlapok cikkeznek a lótenyésztés, a lófuttatások és a versenyló-tulajdonosok ellen, turf-rovatjokban pedig, még télnek idejében is, a mikor a versenyló-idomitás szünetel, nap-nap mellett olyan külföldi lófuttatások fogadáskinálatairól is Írnak, melyeknek eszközlésével a nemzetvayyon egyrésze külföldre vándorol es melyből sem a honi telivérlótenyesztés, sem a kincstár, sem pedig a szegényalap egy fillérnyi hasznot sem kap. A ki alaptalanul izgat a boni lótenyésztés ellen, kárt okoz a nemzeti önvédelemnek ; a ki ok nélkül izgat a versenylótulajdonosok ellen, osztálygyülöletet szit ; aki valótlanságokkal izgat valamelyik tételes törvényünk ellen, lázitást követ el.**) A föntebb emiitett izgató czikkek mindhárom bűnt elkövetik. Nem felel meg jóizlésünknek azoknak szemenszedett, valótlan állításait ugy csúfolni meg, amint rászolgáltak; de fölemiitjük hogy fából vaskarikát törekszenek kovácsolni amikor versenyfogadások köthetése nélkül akarják a honi lófutásokat fejleszteni. A telivérlótenyésztésre a honvédelemnek, a ló utáni fogadásokat szabályozó tételes törvény alapján a szegényalapnak jutott pénzre pedig az éhezőknek, didergőknek s a szegénysorsú Letegeknek van szükségük. A teli vérlótenyésztésre a lótulajdonosok évente milliókat áldoznak, s igy támadás helyett dicséret illeti meg őket; a szegényalapnak juttatott pénz pedig vagyonosabbak fölöslege, amely különben kilencztized részében hamis-kártyások***) és külföldi tozsdehatahnasok könnyen szerzett zsákmánya lenne. Sz —y. **) Lásd a lázitás bűntényét meghatározó törvényeinket. ***) Ezt épen most bizonyítja be a legilletékesebb szakértő : a kártya-szakhirlap f. hónap 14-én kiadott számában. Mást keres. Egy 32 éves megbizható, nőtlen lovász, ki 60 kgot tud lovagolni s hosszabb ideig volt a Nemzeti lovardában alkalmazva, megfelelő állást keres. Bővebb felvilágosítást ad a Magyar lovaregylet vezértitkársága. Angol statisztika. St. Maclou szenzácziós győzelme a Manchester November Handicapban méltó befejezése volt annak a versengésnek, a melynek első szenzácziója ugyancsak St. Maclou győzelme volt a Lincolnshire Handicapban. A mi a két fényes győzelem között történt, az már a múltba tartozik és ezen múltnak a bonczolgatása, az egyes események mérlegelése és a helyes mértékre állítása a léli hónapok feladata. A statisztika igen sok érdekes dolgot derít ki. Mindenekelőtt nézzük a jockey statisztikát. A kél év előtti és tavalyi amerikai-invázió az angol jo- ckey clubot erélyes reformokra nógatta és ezek közül egyike a legfontosabbaknak az 5 font lovaglási engedély, a melyben lovásztiuk részesülnek mindaddig, a mig első győzelmes lovaglásuktól számítva 365 nap telt el, miután pedig ezen lovaglási engedélyt igénybe vehetik minden handicapben vagy eladó versenyben, a melyek tudvalevőleg minden meeting versenyeinek többségét képezik, az angol lovászfiuk igen előnyös helyzetbe jutottak. A mig 3—4 évvel ezelőtt senkinek se kellett lovászfiú, ma, a ki csak teheti, igyekszik lova részére 5 fontos engedményü lovászfiút keresni. Ennek folytán a régi jockeyk nagyrésze a feledés homályába merül s csakis a legelsők legjava tudja magát tartani a fiatalok ellen. Az elmúlt versenyévben 128 azon lovasok száma, a kik legalább is egy sikversenyt meg tudtak nyerni, és ezen 128-ból 77 a lovászfiuk száma, mig tulajdonképeni jockey csak 51 tudott győzelemre szert tenni. A 77 lovászfiú 724 győzelmet, az 51 jockey pedig 95U győzelmet aratott. Ha már most igy az év végén a névsort végig tekintjük, egész uj neveket találunk, mig a régiekből olyanoK, a kik még 2—3 év előtt százakra menő lovaglást kaptak, söt nyerő lovat százat lovagolhattak, egészen nyomtalanul eltűntek, igy Tom Loates, igy Allsopp, igy Luke, Chandley, C. Wood és mások, mig igen sokan kevés lovaglással és még kevesebb győzelemmel szerepelnek, mint például Sam Loates (210 lovaglás 17 győzelem) F. Black (36:1) F. Finlay (9i:2) N. Robinson (36:10) és mások. A champion lovas W. Lane lett, a ki a legelső héten magához ragadva a vezetést az év végéig meg is tartotta és 170 győzelemre tekinthet vissza. Lane még fiatal lovas, bárom év előtt lovagolta az első és abban az évben egyetlen győztesét, két év előtt 29. tavaly 47 győztes! lovagolt, s az idén champion ! * * * Az urlovasok gárdája a sikverscnyekben erősen megfogyott, s mióta Mr. Randall felcsapott jockeynak Mr. S. Thursbv a champion a síkversenyekben 37 lovaglásból Í5 győzelemmel. Rajta kivüi csak 10 más urlovas lovagolt összesen 69 versenyben. 16 győzelemmel, szóval Angliában se dicsfekedhetnek avval, hogy az urlovasok törnék magukat az után, hogy a jockeyk ellen a sikpályán lovagolhasanak. * * * A tulajdonosokat illetőleg a legtöbb versenyt Magyarország és a magyar lótenyésztés nagy barátja, Sir John Blundell Maple nyerte a kinek színei 67 ízben győzedelmeskedtek s evvel a számmal olyan recordot tud Sir Maple felmutatni, a mit felülmúlni nem egyhamar lesz lehetséges. Mr. H. E. Randall 22 versenyben látta sziliéit győzni, a Portlandi berezeg 21 versenyt nyert, mig Lord Durham és Mc Calmont ezredes 20—20 versenyt írhatnak a nyereség számlára. 18 verseny jutott osztály részül Lord Derby, Mr W. Purefoy, Mr, Southall, Mr. Thursby és Sir E Vincent istállóinak. Másként alakul azonban a sorozat, ha nem a nyert versenyek számát, hanem a nyereség összegét tekintjük. Ebbén az esetben Mr Sievier kerül az élre, akinek lovai ugyan csak 10 versenyt nyertek, de ezen versenyek értéke 23,686 F. (circa 568.500 korona) voll. Ezen» összeget csaknem egéçzen Sceptrenek köszönheti Mr. Sievier s igaza Van kzoknak, a kik a mult télen azt állították, kogy 35000 font, a mennyit Mr. Sievier kért akkor a kanczájáért, nem is sok, mert ime 23000 fontot nyert az-idén, s 12000 fontot testvérek között is megér. Második a sorban az elhunyt Mc. Calmont 18114 L. nyereséggel a mely összeget főleg Rising Glass és St. Maclou győzelmének köszönhet. Harmadik a sorban Sir. B. Maple 17912 К. nyereséggel s noha több versenyt nyert mint tavaly, mégis 3500 fonttal kevesebb a nyeresége. Utána következnek sorban : Mr. A. James (16585 L) a Portiandi berezeg (14357) Mr. J. Gubbins (13699), a Devonshirei herezeg (13357), Sir. J. Miller (11056), Sir. K. W. Griffitt (10635) a többi tulajdonos nyeresége 10000 fonton alul maradt. Egészben véve 460 olyan lótulajdonos volt Angliában a kinek lovai sikversenyben 100 fontot vagy annál többet nyertek. * * Érdekes volt az a küzdelem, a melyet St. Simon és fia Persimmon küzdöttek az apamének nyereségi bajnokságáért. Sceptre győzelmei segítségével Persimmon csakhamar az élre küzdötte fi-1 magát s noha az év vége felé St. Simon rohamosan közeledett feléje és az utolsó nagy versen;, t is egy St. Simon ivadék. St. Maclou, nyerte meg, mégse sikerült St. Simonnak legyűrni Persimmont és elmaradt, mögötte 178 fonttal. Persimonnak 8 nyerő ivadéka 16 versenyben 36810 fontot keresett, ebböl Sceptre maga 6 versenyt 23137 font értékben. St. Simonnak 19 olyan ivadéka volt, a mely versenyt