Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-03-22 / 13. szám

118 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19t_2. márczius 22. TÁRCZA. Látogatás egy angol lószállitó hajón Fiúméban. (A lovak elosztása a hajón. — Takarmányozás. — Hogy néznek ki az orosz lovak ? — Orosz ló vagy magyar ló ?) A mult héten Abbaziában tartózkodván, a hét vége felé Fiuméből azt az értesitést kaptam, hogy e hó 17-én egy angol hajó indul lovakkai a Fokfóld felé. Ilyesmit nem minden nap lát az ember s igy szombaton reggel átmentünk Fiúméba, hogy kísérletet tegyünk, nem lehetne-e az utrakész hajót megtekinteni. «Mikor hónapokkal ezelőtt az első angol lúszálliló hajó jött Fiúméba — mondá nekem egy fiumei ismerősöm napokig semmi egyébről nem beszélt a város, mint az angol hajóról s talán nincsen olyan fiumei, a ki el nem ment volna a kikötőbe, angol hajót nézni. Sokan meg is akarták látogatni a hajót, s ezen látogatók annyira útjában voltak a munkának, hogy egy ideig senkit se eresztettek a hajókra, de most már hozzászoktunk, s feltűnést már csak az kelt. ha nincs a kikötőnkben angol lószállitó hajó. Fsak tessék elmenni, nagyon szives emberek és megmutatják, a mit lehet és szabad.» Az ilyen biztatás után jó reményekkel mentünk az úgynevezett Baross Gábor kikötőbe. Itt volt kikötve az angol tehergözös. A nagy fekete hajótest mint valami lomha szörnyeteg simul a kikötő köpartjához. A mit alulról látunk, mindçn fekete rajta, csak a kéményen látható széles piros és kék sáv szúrja a szemet és tudatja a hajó farán lobogó angol zászlóval, hogy a világ leghatalmasabb tengerjáró népének tulajdona fekszik előttünk. A partról egy meredek lépcső vezet fel a hajóra, s valamivel odébb a hajó elején egy deszkákból tákolt alagutszerü feljáró, melynek padlózata vastag réteg szénával van tedve. A lépcső az embereknek, a feljáró a lovaknak van szánva, de mivel ez utóbbi nekünk szárazföldi patkányoknak kényelmesebb, ezen megyünk fel. A hajóra érve éles sip-hang fogad, a feljáró mellett egy matróz adja a jelt s csakhamar egy kajütböl egy tengerész-egyenruhás alak közelit, a kinek bemutatkozunk és előadjuk látogatásunk czélját. Az angol megszólítás nyilván jól esik neki és mikor megtudja azt, hogy nem annyira a hajó berendezése, mint inkább a lovak elhelyezése érdekel, elküldte az őrt álló matrózt a «head-lad»-ért, hogy az mutogassa a gondjaira bizott lovakat. Kövér, poczakos alak közeledik, simára borotvált arcza bon vivant színészre emlékeztet, fehér vászon czipöiben óvatosan kerüli ei a szerte fekvő piszkot, s rendkívül örül, mikor hallja, hogy nem a hajó, hanem a lovak érdekelnek. Tőle tudjuk meg, hogy a hajó neve J'iiiemore, Liverpoolból való, egy társulat tulajdona és bizonytalan számú lószállitásra van kibérelve. Ez a harmadik forduló, a mit ö maga ezen hajóval Fiume és Fokföld között csinál ; egy Ízben egy délamerikai szállítmánynál is volt már, de nem kér többet belőle, mert az onnan hozott lovak melleit az embernek az élete nincs biztonságban és sohase tudja, mikor harapják meg vagy honnan rúgják oldalba. Ugy látszik, hogy a tapasztalatai sokáig sajoghattak, mert a rúgások emlegetésénél a balkeze kétszer is önkénytelenül a tomporához kapott. A hajó legfelső emelete van átalakitva a lovak részére s ugy néz ki, mint egy, a hajó két oldalain végig húzódó félszer, a mely a a hajó oldalain, tehát a tenger felé, zárt, mig a hajó belseje felé nyitott. Ez a félszer gerendázattal körülbelül £ méter széles és 2 méter mély rekeszekre, formális boxokra van osztva, a melyek a padlótól 1 méter magasságig egymástól deszkákkal vannak elkülönítve ; ezekbe a rekeszekbe állítják be, farral befelé, a lovakat, ugy hogy az összes lovak fejjel a hajó közepe felé állnak. A rekeszek az első szállításoknál tágasabbak voltak, de mivel viharos időben a lovak ide-oda dülöngtek és nagy részük megsérült, most olyan szűkek, hogy a szegény állatok jóformán meg se tudnak mozdulni, s az egész tengeri uton le se fekhetnek, hanem állni kénytelenek, a mi nem kicsinység, mert- az abrakmester elbeszélése szerint a tengeri ut a gibi altari szoroson keresztül Afrika nyugoti partjai mentén nagyon kedvező időjárás mellett 28 napig tart, átlagban 31 napig, de mentek már 35 napot is. A lovak gondozása a takarmányozáson kiviil annyiból áll, hogy 3 csoportba osztva mindenik nap más-más csoport lovai lèsznek a hajó közepére hozva, a hol megkefélik és — ha az időjárás és a hullámzás megengedik — egy kicsit jártalják őket, azután ujabb 3 napra betuszkolják a rekeszeikbe. A takarmányozás csaknem kizárólag préselt szénával történik, a melynek napi mennyisége 20—30 kilogramm között változik a lovak emésztési képességéhez mérten. Csak kivételesen kap egyik-másik némi zabol is. Vizet kétszer naponta kapnak 4—4 gallont (1 gallon—3£ liter). Mivel a hajó útközben csak egy nagyobb állomást tart, — hogy szenet és vizet vegyen fel -— a rakománya 40 napra való takarmányból és 25 napra való viz és szénből ' áll, természetesen a személyzet részére va- | lóktól eltekintve. A szállított, lovak száma változó, a hajón idözésünk alkalmával az abrakmester szerint 560 darab volt rajta, de szükség esetén még vagy 100 darabot el tudnának helyezni. Az egészségi állapot a hajón kifogástalan, s utolsó utjok alkalmával 562 lóból csak 4 darabot vesztettek, azokat is balesetek által. A Fokföldröl Fiúméba jövet a hajót ugy desinficiálják, hogy a tengervízzel megsurolt rekeszeket frissen bemeszelik. A Pinemore ez alkalommal orosz lovakat visz a hareztérre. A lovak 150—155 czentiméter magasak, a mennyire az adott viszonyok között látható volt, igen jól alkotott, zömök őrös állatok, jó derékkal, széles izmos farral, tiszta lábakkal, a kicsiny, száraz fej keleti jelleget ad nekik, téli szőrben vannak, de korántsem olyan kóczosak, a minőknek ismételten leirták őket. Feltűnő az erős sörény és üstök, valamint a hosszú, sírni farkuk is. Csaknem a harmadrésze a szállítmánynak szürke szinii, és aránylag sok közöttük a fakó. A kalauzoló abrakmester nem győzi dicsérni őket szelid természetükért. Azon kérdésünkre, hogy a minapi magyar lovakat tarlja-e jobbaknak, vagy a mostani oroszokat, azt válaszolja, hogy hátas lovaknak a magyarokat előnyben részesítené, csak az kár, hogy azok igen különböző minőségűek voltak, mig ezen oroszok egyöntetüebbek. Azután elmeséli, hogy 2 bizottság vette ál őket, az egyik «7ír////vá»-ban, a másik « Stuhlweissenburgv-hím, de ugy hallja, hogy ezentúl csak Zagrebben fogják átvenni, s mindjárt hozzá is teszi (miközben szemeivel ravaszul hunyorgat) hogy a íreissenburgiaknál nincs minden rendben. Kérdő tekintetünket látva, bizalmaskodva elmondja, hogy ott visszautasították a lovaknak egy harmadát, a melyet azután néhány megkefélés után pár nap múlva egy ujabb elővezetésnél majdnem mind befogadtak, s a mit még akkor is visszavetettek, azt levitték Zagreb-be és mégis idekerült a hajóra. De ez utóbbi állítást már csak a foga között dörmögi, s azután hozzá teszi : «Engemet elcsapnának, lia a szénával nem tudnék elszámolni, de azok! azok vagyonra tesznek szert !» Szívesen beszélgetett volna még tovább 1 (nem akarom a neki kínált havanna szivar kontójára Írni a szívességét), de kifogytunk az időből és igy jó utazást és jó időt kívánva elhagytuk a Pinemoret és érdekes szállítmányát. Mikor hétfőn délután újra átjöttünk Abbáziából Fiumébe, már hiába kerestük a Pinemoret, üresen állt a helye a Baross kikötőben, mert hétfőn hajnalban elindult s vilte az orosz lovacskákat a messzi Afrikába. No de nem sokáig lesz Fiume angol hajó nélkül, legalább mikor kedden reggel a gyorsvonalunk Sárbogárdon megállt, egy 16 kocsiból álló teheivonattal találkoztunk, a kocsik mind lovakkal voltak megrakva, még pedig orosz lovakkal, a melyek a fölirás szerint Lawocznen keresztül jönnek és Zágrábira mennek, hogy ott egyes zsebeknek hasznára, másoknak kárára az angolok által átvétessenek. Dr. R—r. URK0CS1S0K SZÖVETKEZETE. (Ügetóversenyek, ügető-tenyésztés.) Ügető-versenynapok 1902. Budapest : május 5., 29. június 1. szept. 11., 14 A holnap kezdődő bécsi meetingre a nevezések kitűnően sikerültek : 49 versenyre összesen 837 nevezés érkezett és pedig az internationalís versenyekre 12—16, a belföldi lovak versenyeire 24—36. Kötelezve van a meetingre összesen 142 belföldi, 30 amerikai és 2 német ló, az amerikaiak között van néhány uj jelenség is. A meeting sikere tehát, tekintve a kedvező időjárást is, biztosítottnak látszik, daczára annak, hogy nagy versenyszámok ezúttal nem állanak a programmon, holnap is a 2000 koronás «Első osztályú háromévesek versenye» a legjobban dijazotl versenyszám. Pótlás. Ifj. Bernrieder József ur Alcandre—Murezus Ii. csikójának, mely több budapesti tfnyészversenyre nevezve van (L. 11. sz. lapunkat) neve-* «Mura». Bécs-Hamburgi távhajtás létesítésén fáradoznak most Bécsben is, Hamburgban is. A távhajtást a Berlin-tatai mintájára tervezik és pedig a junius 15—23 közötti időre, a midőn Hamburgban az ottani Renn-Club 50 éves fennállása alkalmából rendezendő ünnepélyek fognak lezajlani. Nagy kérdés, hogy a terr sikerül-e, mert az ily nagy távhajtások czélja és haszna telöl igen eltérők a nézetek. 324 ügetöverseny-egylet vett részt egy nemrég New-Yorkban tartott ügetö-kongresszuson ! Az európai championshipre (8000 K. 1609 m.), mely augusztusban lesz Badenben lefutva, 19 lovat neveztek és pedig 2 osztrákot, köztük a Sèves Princesse Neftát és — 17 amerikait, a mi eléggé bizonyítja, hogy a belföldi ügetök még mindig messze vannak attól, hogy a legjobb amerikaiakkal szemben is felvehessék a versenyt. A benevezett amerikaiak közt ott vannak : Axmere 1:25, Wilburn M. 1:23", Caid 1:23', Gayton 1:20 stb. Ez lesz a verseny! Arany-rekord-érmet kap a bécsi ü. v.egylettöl az a ló, mely az alább felsorolt jelenlegi legjobb recordoknál jobbat tud felmutatni és pedig: 2éves ló 1:33 belföldi ló 1:26" 3éves ló 1:30' külföldi ló 1:22» 4éves ló 1:28' 1 angol mérföldre 1:19» kettes fogat 1:32

s 2 angol mérföldre 1.23

1 Feltételül köttetik ki, hogy kivéve a kétévesekét és az 1 angol mérföldét, a többi legjobb rekordot 2000 méternél hosszabb távolságú versenyben kell megverni. BORHEGYI f. BORKERESKEDŐ Gizella-tér 2. — Egyetem-utcza 1. Ajánlja asztali, pecsenye- és tokaji aszuborait — nemkülönben valódi franczia és belföldi pezsgőit. Árjegyzékkel bérmentue készséggel szolgál.