Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-11-09 / 98. szám

1901. november 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 599 Az ilidzsei versenyek felhagyása, s helyette belföldi lovak kipróbálására berendezendő meetingek. Arról értesülünk, hogy a bosnyák-herczegovinai országos kormánynak az a szándéka, hogy az 1894 óta az Ilidzse melletti versenypályán tartott nemzetközi lóversenyeket, melyek számára magas dijakat tűzött volt ki, az 1902-iki versenyprogrammba többé fel nem veszi, s azokat megszünteti. Ezen eljárásnak az az oka, mert ama czél, mely a szarajevói országos kormány előtt e nemzetközi versenyek behozatala alkalmával lebegett, immár el van érve s további megtartásuk az országos kormányzásra nézve érdekkel nem bir. Ha szemügyre vesszük azon indokokat, melyek a b.—h. országos kormányt az ilidzsei nemzetközi versenyek behozatalára birták, figyelembe kell vennünk a bosnyák lótenyésztés s a lóversenyek állapotát amaz időben, mikor Ausztria-Magyarország kezébe vette Bosznia-Herczegovina kormányzását. Ismeretes ugyanis, hogy a keleti ember nagy lókedvelö s hogy a Kelet ösidök óta kultiválta a lóversenyeket. Bosznia századokon át kizárólag keleti befolyás alatt állván, könnyen magyarázható, hogy az ottani lakosságnál is nagy szerepet játszott a lótenyésztés, mely különösen a mohamedán nagy földbirtokosoknak mindenkor nagy érdeklődését költötte fel. A lófuttatás is hagyományos szokása az országbelieknek, melyet éppen nem az osztrák-magyar kormányzat hozott létre. Valamint azonban Boszniában s Herczegovinában a kulturális jelenségek csak igen alacsony fejlődési fokon álltak s ezek is csak igen primitiv formában jutottak kifejezésre, a lótenyésztésre nézve oly fontos versenysport is ily primitiv alakban jelentkezett. A bosnyák tenyésztők, különösen a mohamedánok nagy érdeklődést mutattak a versenyügy iránt, de az a mód, ahogy azt űzték, vajmi elégtelen s észszerűden volt. Az országos kormány tehát felismervén, hogy a sikeres lótenyésztés és lófuttatás fejlesztésre képes alapja megvan Boszniában, számot vetett a lakosság kedvező dispiziczióival, feladatául tűzte ki, hogy a lótenyésztést és az országban divatozó lóversenyeket modern és észszerű alapokra fektesse és a nyugat-európai versenymód színvonalához közelebb juttassa. Tudnivaló dolog, hogy a hagyományaihoz szivósan ragaszkodó lakosság a szemléltető példából többet tanul, mint'száz szóból, ezért az országos kormány egyelőre ahhoz az igen helyes eszközhöz nyúlt, hogy egy modern versenyt létesített. Ezáltal a belföldi lótenyésztőknek alkalmuk nyilt, hogy a nyugateurópai versenymód előnyeit kézzelfoghatólag értékelhették. Az ösi bosnyák verseny (Trka) mindig csak az országúton egy irányban nem pedig görbülő pályán ment végbe, a lóra vagy nehéz túlterhelt nyerget és szerszámot raktak, vagy pedig nyergeletlenül futtattak. Lelkiismeretes startnak, pályafelügyeletnek meg pályabiráknak hire sem volt. E népies versenyek alkalmával semmi tekintettel sem voltak a lovak provenienziájára vagy korára, sem a lovasok súlyára, tehát fogalmuk sem volt a sulykiegyenlitésröl. Ezzel szemben meg kellett velők értetni a körpálya előnyeit, az angol nyergelés kiegyenlítő hatását, a lovasok sulykiegyenlitését s a versenyben résztvevők által elismert tekintélyes versenybíróság szükséges voltát. Az országos kormány tehát Szarajevó közelében, Ilidzse mellett, több éven át a monarchiából eredő lóanyaggal modern versenyeket rendeztetett, melyeken az ország összes járásaiból nagy számmal vettek részt az érdeklődök, E versenyeken a bosnyák lótenyésztők, akik ugyancsak könnyen túlbecsülik a saját lóanyagukat, saját szemökkel megtapasztalhatták az importált lovak fölényét, minthogy eladdig azt hitték, hogy a bosnyák lónál jobb s kitartósabb nincs. Midőn tehát 1894-ben a b.-h. kormány próbakép létesítette az ilidzsei nemzetközi versenyeket, nem az osztrák és magyar telivértenyésztés érdekeit tartotta szeme előtt, hanem a lakossággal meg akarta ismertetni a saját belföldi lótenyésztése érdekében a modern versenyformák fölényét az eddigi trkákkal szemben. E modern versenyek 8 éven át folytak s az országos kormány várakozását teljes mértékben kielégítették. A belföldi versenyeket immár a modern versenyszabályok szerint intézik, meghonosodtak a tenyésztő- eladó- és vigasz versenyek, az ilidzsei körpálya mintájára az ország számos járásában : Bjelinaban, Gradacaéban, Kupres-ben, Nevesinje-ben, Prijedorban körpályák alakultak, melyeken évenként kizárólag belföldi lovakkal igen jelentékeny meetingek tartatnak. A legfélreesöbb járásokból tódulnak e versenypályákhoz a tenyésztők. Az országos kormány előre megállapított határnapokra modern versenyszabályok szerint berendezett jól díjazott futtatásokat rendez, melyeken ezer före menő közönség vesz részt. E versenyeknél a legfontosabb s legjobban dijazott itemeket angol nyereg szerszámmal lovagolják s a korrekt start-ról, a helyes pályatelügyeletröl s pályabirák alkalmazásáról egy bizottság gondoskodik, mely részben az országban alkalmazottakból, részben tenyésztőkből áll. Aránylag tehát igen rövid idö alatt sikerült a modern versenyeket Boszniában és Herczegovinában meghonosítani s ez legnagyobb részben a nemzetközi verseny nyújtotta példának az eredménye. Minthogy immár azt a czélt, mely a nemzetközi versenyek behozatalának indoka volt, elérni sikerült, a b.—h. országos kormány többé nem tartja szükségesnek, hogy a nemzetközi versenyeket továbbra is föntartsa. Azt hisszük, mindenfelé helyesléssel találkozik ez elhatározás, különösen az, bogy a versenyzéssel - mint a jövendő tenyészanyag kipróbálására szolgáló examennel, nem hogy egészen fölhagyna a boszniai kormány, de söt azt — igazán helyesen, az ország szükségeihez mérten kiterjeszti s a népies lótenyésztésre átviszi. A főszerkesztő. Ehrenreich Adolf és társa egyediili magyar sport-czipész üzletében Budapest, VI. ker., Andrássy-ut 76. szám bicycli , vadász-, tura-, úgymint mindennemű sport-czipők, alkalmi czipők stb. mérték után készíttetnek. Magyar kir. szabadalom — Több rendbeli kitüntetések. Fehér szinU football-czipők 16 kor. Körültekintés. Amerikai vándorok — Egy hires istálló feloszlása. — Csokoládé és lótenyésztés. — A terméketlen Ormonde. Múltkoriban megirtuk, hogy készülnek ám hazafelé Angliából az amerikaiak! Alig egy hete ennek, s a helyzet mégis már jelentékeny változást mutat. Az amerikaiak, ugy látszik, európai szereplésüket amolyan légváltozás félének tekintik, s jönnek, mennek, mint a fürdővendégek. Croker Richard például uj jockeyt hozat, s Mc. Ginn jön is, kétévi szerződéssel a zsebében, de hogy marad-e majd kétévig, az még kérdés. A milliomos Keene família pedig iovai gondozására James Rowe trainert akarja áthozatni. Rowe eddig Amerikában trainirozta a Keene lovakat, mig Angliában Sam Darling viselte gondját az istállónak. Most a Keene-k, apa és fia, amerikai istállójukat a minimumra redukálják és nagy ménesükből kikerülő lovaik java részét átküldik Angliába, szóval működésűk szinterét átteszik Angliába, a hol az ilyen straight forward istállót örömmel fogadnak. * * * Mr. W. G. Whitney, aki Volodyovszki nevü lovával a Derbyt, Watershed-del pedig a mult héten a Cambridgeshiret nyerte meg, ezen eredményei daczára feloszlatta angol istállóját. Volodyovszki csak bérbe volt véve s igy most visszajut tenyésztőjéhez, Lady Meuxhez, Kilmarnock II., az istálló egy másik kitünö lova pedig, hazamegy Amerikába, de a többi ló a Cambridgeshire utáni napon el lett árverezve, s ez alkalommal Watershed 2600 guineáért Lord Howard' de Waiden birtokába jutott, aki most alapítja istállóját és erre a czélra De Lacy-t is megvette 480 guineáért. Dy Lacy futásai szolgáltatták tudvalevőleg az okot Lester Reiff büntetésére. A legmagasabb árt azonban nem ezek, hanem egy 2éves névtelen kancza, (apja Henry of Navarre, anyja Mount Vernon) érte el, amely 3200 guineáért Mr G'Blagdon — szintén uj ember — tulajdonába került, aki ezenkivül 2200 guineát adott egy Holstein nevü amerikai származású 3évesért is, ami egy uj istálló kezdőlépésének épen elegendő. * * « Nagyon sajnálják az angolok, hogy a délamerikai Alvarez trainer is haza készül, még pedig egészségi okokból. Hiába ajánlott patrónusa, a hires whisky-gyáros Buchanan (a lovait Mr Kincaid álnév alatt futtatja) 40.000 korona fixumot és a nyereség felét, a gyengetüdejü spanyolnak nem jót tesz az angol köd, s vágyódik Buenos Ayres forró napsugarai után. * * * Nagy feltűnést keltett Párisban néhány hónap előtt egy házasság. Baron de Forrest, az adományairól hires Hirsch báró unokája, nőül vette a hirdetései révén ösmert csokoládé gyárosnak Meniernek az özvegyét. A báró nagy angol barát, aki felesége nagy méneséből és versenyistállójából rövidesen kiszorította a francziákat, most pedig az amerikai jockeyt Rigbyt is elküldte, s mindnyájukat angolokkal helyettesit ette. Baron de Forrest angol mániája annyira megy, hogy egészen át akar költözködni Angliába, és a legújabb hirek szerint felesége óriási ménesét Chamant-ot is el akarja adni. Ettől a ménestől nyerte annak idején a németek hires törzsméne a nevét, *) de az utóbbi években nem annyira az ott nevelt lovak minősége, mint inkább mennyisége tette nevezetessé. Az elhalt csokoládégyáros nemcsak a csokoládét gyártatta nagyban, hanem a lovait is s volt olyan év is, a mikor 60 söt 80 évescsikót szállított Chamant a versenyistállónak. Az özvegy ugyan redukálta a csokoládét is, meg *) Innen származott a mi Verneuil-ünk is, csakhogy a ménes akkor mr. Lefévre-é volt. A föszerk.