Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-01-19 / 3. szám

1901. január .9 lehet követelni. Azon irány, hogy a katonai •czélu lovak, melyek kiadatnak magángazdáknak használatra, hogy azoknak egy része engedtessék fedeztetésre, kivihetetlen, mert ezen lovak czélja, hogy a katonaságnál kipróbált és jónak bizonyult anyag, mely tenyésztésre alkalmas, hogy ez bizonyos módon a tenyésztés táltal visszavásárolható legyen. Kivánatos volna, hogy ezek a lovak ne használtassanak ki a végsőig. E kérdés megoldására kivánatos volna módot találni. Melczer Gyula osztja azon nézetet, hogy az eddigi irány folytatandó és e végből szeretné, ha a tenyészkerületek nagyban és egészben foganatosíttatnának. Az éghajlati és talajviszonyok figyelembe vételével kell megállapítani a tenvészkerületeket s azokat be is kell tartani. Így leginkább meg lehet felelni a hadsereg követelményének. Katonalovakat kell nevelni s arra a népet rászoktatni, mert a iótenyésztésn'él az értékesítésnek is ez a legbiztosabb lormája. Szükségesnek tartja a tájfaHák meghatározásai. Báró Harkányi János szintén helyesli azt az irányt, a melyet néhai Kozma Ferencz meghonosított. A területi rendszert szerinte nem szabad egész szigorúan keresztülvinni, mert eltérnének azon czéltól, melyet elérni kell : a legjobb katonaló nevelésétől. Egy középutat kell tehát megtalálni. A hágatási dijakra nézve m

egjcgyzi, hogy azokat nem tartja magasaknak. Farkas Ábrahám csatlakozik Melczer által kifejtett nézetekhez. Helyes keresztezések által egy vidéki lótipus megteremtését kell elérni. A lóhasználóknál, különösen a katonaságnál nagyon sokszor hallotta, hogy Gidrán, Nonius puha csontú, nem kitartó ló. Ha már most telivérrel félvérré neveltettek, oszlassuk el a bizalmatlanságot, a melyet a név iránt táplálnak avval, hogy szüntessük meg a nevüket. Gróf D'Orsay Olivér felel Beretvás Endrének a távol levő Miklós Ödönhöz intézett szavaira azzal, hogy a ménlóvásáron megvétetett mindaz, a mi a népies tenyésztésre alkalmas. Mindig első kötelességének tartotta a népies tenyésztés előmozdítását. A telivér tenyésztésnek buzgó hiye, de csak akkor, ha az jó. A tájfajta tenyésztésnél nem lát kényszert, mert, lia a nép látja, bogy ebből haszna van, ez az ö erdekében történik s az állam is bizonyos áldozatokat hoz, akkor jnem fog panaszkodni a szabad akarat korlátozásáról. Első kötelességünk katonalovakat nevelni s azt csak igy érhetjük el. Helyesli a tenyészkerületek felállítását. Manaszy György a mezöhegyesi parancsnok által elért eredményből és külföldön szerzett tapasztalataiból tudja, hogy a félvér csak akkor felel meg, lia egy földrajzilag nagyobb területen hasonló elvek mellett tenyésztik. A tenyészkerületek erőteljesebb keresztülvitele azonban különösen a délvidéken sokféle nehézségbe ütköik. Nézete szerint nem a vér tesz mindent, a lehetőleg magas vér alkalmazása még nem garantirozza a csikó képességeit, mert igen fontos, hogy jó legyen a kancza és a nevelési mód. * * * 1901. január 14-én délután 4 órakor folytatólag tartott értekezleten történt felszólalások kivonata: Makfalvay Géza: Sok községben már felhagynak a lótenyésztéssel és átmennek a szarvasmarha-tenyésztésre. A kormánynak ezt oly vidéken, hol eddig jó anyagot tényésztettek, áldozatok árán is meg kellene akadályozni. Bartal Aurél: A 4-ik kérdöponthoz szól; Pozsony vármegyében a viszonyok olyanok; hogy ott a községek csak nehezen tarthatnak mént és minthogy alig remélhető, hogy ott a mezörendöri törvény még kötelező erejének életbelépte után is egyhamar végrehajtható legyen, azon vidékekre nézve okvetetlenül szükségesnek találja azt, hogy az állami méntelepen az állami fedeztetés! állomások továbbra is és pedig hosszabb időre fenntartassanak, A méntelepok létszámának emelése okvetlen szükséges, mert a szükséglet folyton emelkedik. A szerződéses rendszer jelenlegi formájában e czélra nem felel meg, mert az alacsony átlagárak miatt a jobb csikók tulajdonosai nem lépnek szerződésre az állammal, hanem jó pénzeneladják külföldre. A telivérnek nagyfontossága elvitathatián, mert az emelte fel Magyarország lótenyésztését. Melczer Gyula az ország lótenyésztésének jövőjét attól teszi függővé, hogy a nép kezébe menjen át. Itt nincs a divatnak alávetve s megmarad az állam által kijelölt irány mellett. Jó anyakanczákat kiválasztva, helyes keresztezéssel bizonyos egyöntetű fypust kell kihozni. Az áliam a ménesben a legjobb anyagot tartsa meg, a kisorolt kanczákat adja ki szerződéses megállapodással megbízható gazdáknak, kik megfelelő mén beosztása mellett kötelesek volnának méneket nevelni s azokat Béves korukban bizonyos árért az államnak átengedni. Szilassy Zoltán а В., 4. és 5. kérdöponthoz együttesen szól. A községi mének létszámát kevesli, pedig közel fekszik az 1894 évi XII. l.-cz. végrehajtásának ideje, hogy minden községnek ménlóval kell rendelkeznie. Sürgeti a mezörendörségi törvény lótenyésztésre vonatkozó intézkedéseinek végrehajtását. Ha lehetséges volt a szarvasmarha-tenyésztés terén a törvényes intézkedések végrehajtása, ugy lehetségesnek kell lenni a lótenyésztés terén is. Ezzel kapcsolatban a 4-ik kérdöpontra a felelete az, hogy a méntelepeken a ménlétszám fokozatosan csökkentendő. Hangsúlyozza, hogy a községeknek a maguk részéről szintén meg kell hozni az áldozatokat, hogy ménekkel ellássák magul at. Lossonczy min. tanácsos. A ménbeszerzésre nézve eddig is mindig kellő pénz állott rendelkezésre. Annak jeléül, hogy kellő számú mén volt rendelkezésre, felemeli, hogy soha egy évben se vették igénybe teljesen a községek a községi méneknek osztályozott méneket. igaz, hogy nem lehet egészen és mindenüti az állami segélyre a súlyt helyezni ; a mének létszámát a telepeken szaporítani addig, mint szükséges volna, képtelenség. De alkalmat kell adni a községeknek, hogy a kellő számú ménhez hozzájuthassanak. Ha a község maga vásárolja a mént, ritkán vesz megfelelőt. Az ingyenes ménkiosztás mellett azonban kí lehet jelölni a községnek a neki alkalmas mént. Farkas Ábrahám szerint az államilag dotált ménes intézetek, melyeknek hivatása, hogy magas mértékű reproductorokat termeljenek, az ország nagy zömének ménsziikségletét kielégíteni nem képesek. A kellő számú és minőségű méneket első sorban maga a tenyésztő publikum nevelje s erre neki módot kell nyújtani. Ingyen ménkiosztást nem helyesel, hanem akár direkt segélyezéssel akár csikólegelövel, vagy vagy más e félével lehet a gazdán könnyíteni. Az egyéves méncsikók vásárlását sem helyesli, mert nagy rizikóval jár; körülbelül 40°/o, az a mi beválik. Hammersberg László ellenkezőleg szeretné ha fennmaradná az egyéves méncsikók vétele; különösen a középfokú tenyésztők honorálása érdekében. Br. Harkányi János. Nem tartja helyesnek a községekre bizni a méntartást, mert a mének helyes használata nagy intelligencziát feltételez. A folyton fokozódó ménszükséglet kielégítésére vonatkozólag helyesli, hogy az állam félvérszükségletét egyes jobb tenyésztőknél szerződésileg is iparkodik biztosítani és ajánlja, hogy az állam azoknak, kikkel szerződéses viszonyba lép, bizonyos ingerentiát tartson fenn magának a terjesztésre vonatkozólag. A mi az egyéves méncsikók vásárlásának kérdését illeti, bizonyos, hogy az állam В évesek beszerzésével biztosabban és olcsóbban láthatná el ménszükségletét, de nein tad elegendő számú ilyen ménre szert tenni még akkor se, lia azok árát emelné. Azért egyelőre az egyéves méncsikökra is kell az államnak reflektálnia. Lits Gyula azon törvényes intézkedés végrehajtását, hogy a községek magukat 10 év alatt apalovakkal lássák el, se lehetségesnek, de kívánatosnak se tartja. Nem lehetséges, mert a községek vagyoni viszonyai nem engedik és nem kivánatos, inert e feladatot nem lehet a kellő szakképzettséggel nem biró községi elöljárókra bizni. Helyesnek tartja tehát, hogy a méntelepek ménéi szaporitassanak. Hammersberg Jenő. Az orsz. gazdasági egyesület kívánja a mezörendöri törvény végrehajtását, de csak óvatos és fokozatos mértékben. Ilogy a ménló szaporítás lehetséges legyen az államkincstár nagyobb mérvű megterheltetése nélkül, az orsz. gazdasági egyesület javasolja, hogy kísérlet tétessék azzal, hogy minden vármegyében egyes kiválóan buzgó tenyésztőknek kezelésébe adassanak ál egyes mének azon kötelezettséggel, hogy a maguk fedeztetési szükségletének kielégilése után kötelesek legyenek ingyen, vagy kis fedeztetési dijak ellen a méneket a közönség kanczáinak fedeztetésére átengedni. Az egyéves méncsikók vásárlását az orsz. gazdasági egyesület szintéri szükségesnek tartja. Az egyéves méncsikók nagy százaléka válik hasznavehetetlenné 3—4 éves korában. Ennek elkerülése végett jó volna kijelölni a kanczákat és a hozzájuk alkalmas méneket s csak ezek ivadékai vétessenek meg. Liptay Béla : az lèves méncsikök vásárlásának jelenlegi alakja nem épen szerencsés, de fontartandó, mert pénzt hoz a kisebb tenyésztők közé. Olcsóbb volna azonban az államra, ha az egyéves csikók felnevelését magánvállalkozókra bizná. Szilassy Zoltán a báró Harkányi János és Lits Gyula által felhozott azon észrevételre, hogy a községekben nincs meg a kellő garantia és intelligentia, a mi egy méntartáshoz szükséges, megjegyzi, hogy ö a községi mének tartásához kellő felügyeletet is kiván, történjék az akár a mostani állattenyésztési felügyelők, akár a niéntelep-parancsnokok vagy a lótenyész-bizottmányok által, söt a beszerzés ís ezek utján történnék. Ezután áttért az értekezlet a 6. pont tárgyalására. Makfalvay Géza elismeri azt a főszempontot, hogy katona lovakat neveljünk. De a gazdának kevés haszna van belőle. Megveszik töle a lovat átlag 325—350 írtért, holott a nevelés belekerül legalább 300 frtjába s nem minden lovát veszik meg. Igaza van báró Bothmer altábornagynak, hogy ha többet űzetnének, azt nein birná meg a kincstár s mégis ugyanezen lovakat kapnák. Mire a katonaló az ezredhez kerül, benne van a kincstárnak 700—750 frtjába. Nézete szerint, hogy a kincstárnak kevesebbe kerüljön és a gazda jobban jöjjön ki, négyéves lovakat kellene vásárolni, igy jobban meg lehet Ítélni, hogy be fog-e válni és űzethetnének ért-j 4-50—500 irtot. Megengedi, hogy a esikótelepen precizitással nevelik, de bizonyos sablonok szerint és drágábban, inig a magántulajdonosok gondosabban. Hammersberg Jenő az ambulans lóavatú bizottságok megszüntetését helyesli, de kívánja az állandó lóavató bizottságok számá-