Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901
1901-11-23 / 100. szám
ÍUSltttl SC* EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTEN YÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet. A vidéki versenyegyletek, Az Urlovasok szövetkezete Az Urkocsisok szőve kezete s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára : egész évre 24 kor., 3/ 4 évre ápril október végéig (a vers.-idöszak) 20 kor., 1/ 2 évre január—junius 84 kor. és julius—deczember szintén 84 kor. Negyedévenként Sä kor. Az előfizetési pénzek a «Vadász-és Versenylap» kiadóhivatalához (Ferencziek bazárja III. lépcső I. emelet) czimezendök. 100. szám. Telefon-szám 657. Budapest, 1901. szombat, november 23. Távirati czim : Versenylap, Budapest. XLV. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előestéjén, a többi időben hetenkint egyszer (szombaton). TELIYEREK ÉS VERSENYEK. Az elmúlt verseny-év tapasztalataiból. I. A huszadik század a monarchia lóverseny ügyére nézve igen jelentékeny bevezetést nyert. A lefolyt versenyév tapasztalatai olyanok, melyekhez hasonlókat hiába keresnénk a múltban, s az 1901-iki sportév annyi érdekeset és ujat nyújtott,, hogy méltán el lehet mondani, miszerint kivételes esztendő áll a hátunk mögött. Másfél évvel ezelőtt csak hirböl ismertük Amerika versenysportját, mindazt, ami azzal összefüggésben áll, s az amerikai lovaglás művészetét, de az utolsó időben elég alkalmunk volt mindarról szemtöl-szemben meggyőződni, ami amerikai. Tavaly augusztusban hozzánk vetődött Morgan, az első amerikai jockey, akit közelről megismerni alkalmunk volt, s az ö idejövetele idézte elő, hogy a sport terén oly hamar és bőséges mértékben ismerkedtünk meg az amerikaiakkal. Morgan nálunk jelentékeny sikereket aratott 1900-ban, és kétségtelen, hogy sók oly versenyben vitte lovát győzelemre, melyet a fenforgó viszonyok között, más talán nem tudott volna megnyerni. Mikor Morgan hozzánk bejött, a versenyekben angolaink leginkább várásra lovagolták a vezényletükre bizott versenylovakat. Az elugrási taktikával — mely Morgannak különben és amerikai kollegáival szemben is föerösségét képezte, az első időben, (értjük alatta azt az időt, midőn még Morgan volt nálunk az egyedüli amerikai), tényleg oly sikereket is aratott egyes lovakkal, hogy azt lehetett következtetni, miszerint az amerikai modorban lovagolt lovak jobb formát mutattak, mintha azok angol modorban lovagoltattak volna. A mult télen irt elmélkedéseinkben többször rámutattunk ama versenyekre és egyes lovakra, melyek Morgan alatt oly formát mutattak, melylyel ama lovak, sem előbb, sem utóbb nem birtak ; Morgan tavalyi 1900-i sikereit tehát mindenképen magasra kellett taksálni. Ezen tapasztalatok arra inditották a versenyistálló tulajdonosok jó részét, hogy Amerikából hozassanak lovasokat, s az idei versenyév kezdetével egy csomó amerikai jockey tartotta hozzánk bevonulását. Morganon kivül, az év elején Tarai, Gray, Dogget, Jones, Ross, Hamilton és Erbsmehl jöttek be a monarchiába és angol kollegáikkal mérkőzve, lovagoltak versenytereinken. » E lovasok megjelenésével a várakozás tehát minden irányban fel volt csigázva, s az kezdődött az év, hogy Tarai, aki a legjobban vezetett istállók egyikéhez került, miután ez az istálló éppen igen nagy formában volt, egyre-másra aratta diadalait. Mellesleg megjegyezzük, s ez az illetőknek dicséretére legyen mon /а, miszerint az Amerikából hozzánk vándora l amerikai jockeyk — általában és egyenként egészen tisztességes elemet képviseltek, hivatásukban hiven szolgálták kenyéradóikat, mindenkor nyerési szándékkal becsületesen lovagoltak, tisztességtelen szándék miatt gyanúra okot nem adtak, s közülük gyanús lovaglás miatt, soha senki megfigyelés vagy vizsgálat alatt nem állott. (*) Áprilistól novemberig bő alkalom nyílott az amerikai lovaglási modor előnyeit és hátrányait tanulmányozni, s a tapasztalatokat és következtétéseket levonni. Az amerikai jockeyk szereplésének kétségtelen eredménye, hogy az ö megjelenésük óta a versenyek gyorsabb és helyesebb iramban lettek lefutva, mint annak idején, mikor az angol professzionátusok még maguk közt voltak. A leghosszabb sikversenyek is, melyek nálunk gyakorta a félutig lassú tempóban folytak le, a starttól a czélig jól keresztül lovagolt versenyekké váltak. S midőn az utolsó hosszú sikversenyben, az októberben eldöntésre kerülő Primás 11. versenyben, egyszer kivételesen régi mintára, a lovak a mértföldes startig vadászgaloppban haladtak, csodálkozva nézett körül mindenki, mert az ily modorban futott versenyektől már elszoktunk, s csak akkor nyugodtunk meg, midőn észrevettük és konstatáltuk, miszerint az angol jockeyk maguk közt vannak, s egy amerikai sem lovagol a Primás II. versenyben. A várásra lovaglás mindazonáltal nemcsak hogy divatját nem multa, de annak helyes értelme és sok esetben czélirányos volta ezentúl is éppen ugy érvényben marad, ha a jockey a versenyben való helyzetét és az iramot helyesen itéli meg, mint volt ezelőtt, és láttuk, hogy az amerikai jockeyk maguk is, sok esetben várásra vagy félvárásra lovagoltak és nyertek is versenyeket. Azt azonban, hogy a starttól olykor-olykor eliramodó amerikaiakat nagyon elereszteni nem szabad, angolaink megtanulták, s ami Morgannak az elugrási taktikával tavaly még gyakran sikerült, hogy elugró lovával bizonyos fokig magát «versenyen felül» helyezze, s igy oly formát lovagoljon ki egyes lovakból, mely az illető ló valódi formájánál jobb volt — nem sikerű lt már ez idén lovagló amerikai jockeyknak, s az ily hamis eredményű versenyek elenyésztek, mert hiszen nemcsak az angol kollegák álltak résen, de a legtöbb *) Bocsánálot, ha megjegyezzük, hogy általánosságban ugyan igen, de egyesekre nem áll ez a kedvező vélemény. Emlékezzünk csak, hogy Ross, Dogget, Hamilton és Foster mint idomár stb. működésével gazáik, sőt néha az I gazgatóságok sem voltak megelé-. gedve s nem a maguk jószántából men 4- el. A föszerk számos amerikai lovagolt versenyben már egymás ellen. Az amerikai lovaglási modor legfőbb hátránya, hogy az amerikai ülés mellett a ló nincs annyira a jockey hatalmában, mint ahogy azt az angol jockey hatalmában tartja. Az amerikai ülés mellett könnyebben történhetik meg, hogy a ló a start pillanatában megfordul, vagy ivben ugrik el, miről az elmúlt év eredményei eléggé tanúskodnak. De az angol jockey a verseny folyama alatt és a. linishben is jobbau kormányozhatja a lovat s kevesebb karambolt idéz elő, mint az amerikai, mely utóbbiak közüi az év folyamán többen meg lettek intve, hogy egyenes irányban lovagoljanak, s neki lovaglások miatt túlnyomó részben amerikai jockeyk által lovagolt lovak lettek disqualifikálva, ami az idén többször történt, mint bármikor azelőtt. Azt azonban, hogy amerikai jockey alatt és a testsúlynak a ló Akiére való nehezedése folytán, a ló ennyi vagy annyi fonttal jobban legyen képes futni, mintha a lovat angol jockey lovagolja, merő képzelödésnek tartjuk, s az által, hogy valaki amerikai jockey által lovagoltatja versenylovait, semminemű — fontokban kifejezhető előnyt magának nem biztosított. Messze vezetne, ha talán liandicap-könyvünk segélyével, példáknak felhalmozása által akarnók e véleményünket bizonyítani, s azt hisszük, hogy teljesen elegendő hivatkozni mindazon sportférfiakra, kik handicapolással foglalkoznak, s nem hisszük, hogy volna közöttük egy is, aki egy lónak, már ismert képessége alapján, a szerint, amint valamely versenyben amerikai vagy angol jockey által lovagoltatik, különböző esélyét, fontokban kifejezve tudná vagy akarná kombináczióba venni. Fentebbi állításunkat meg nem döntheti és nem módosíthatja azon körülmény, hogy az idén az amerikai Tarai lett a champion, mert megvagyunk róla győződve, hogy Tarai helyén, mikor az istálló majdnem egész éven át, de különösen annak első felében oly nagy formában volt, ugyanolyan jó klasszisu angol jockey, ugyanazon kedvező testsulylyal, mint minővel Tarai birt, épen azon eredményeket érte volna el, mint a jeles Tarai, kinek érdeméből a fentiek által azonban mit sem akarunk levonni. Az elmondottak alapján tehát ama véleményünknek adunk kifejezést, hogy a hasonló classzisu angol lovas, fölér a hasonló klasszisu amerikaival ; viszont senki sem követ el hibát, ha amerikai jockeyt szerződtet, s a versenyekben ilyennel lovagoltatja lovait. S amint istállótulajdonosaink között tényleg tapasztalhatjuk, a jó angol jockey épen ugy meg lesz általuk becsülve, mint a jó amerikai, s az egyes istállók lovas dolgában, a fennforgó viszonyokhoz képest rendezkednek be, s talán csak egyedü l a gödi trai amerikaiakra nézve annyiban igen k edvezően o - Legközelebbi szám jövö hét szombaton Jelenik meg. Egyes szám ára 40 fillér.
