Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901
1901-01-26 / 4. szám
1 Э01. január 19. VADÁSZ- ÉS .VERSENY -LAP. 49 ACARÁSZAT É S KOPASZAT, Az agár idomítása.*) Minden más faj vadászkutyánál a vadászásra könnyebb az agarat bevezetni ; mert az egész bevezetés annyiból áll, hogy a külyökagarat egy biztos vén agárial kell legelőször a vadászterületre kivinni. Ez azért tanácsos, mert az agárnak vérében van, hogy az előtte futó vadat üldözze s ha elővigyázók nem vagyunk, midőn az első felugró nyul után rögtön utána ered, azt inaszakadtáig üldözi. Ezért kell a fiatal agarat mindig biztos vén agárral kivinni, s fiatal agarakat magukba hajtani engedni nem szabad addig, mig legalább ,8—10 nyulat vén agárral nem fogtak. Ha a fiatal agarat — természetesen ha már az egy évet elérte — agarászni kivisszük, ösztönéből kifolyólag a felugró nyulat azonnal üldözőbe veszi, illetőleg hajtja, de ezt ha csak lehetséges el kell kerülni, mivel nagyon sokszor előfordul, hogy az igen tüzes fiatal kölyök-agár a forgatásban és kapásban gyakorlatlan lévén, vagy megszakad, vagy annyira lehajtja magát, hogy hónapok kellenek hozzá, mig teljesen kiépül. A kölyök agarat vén agár mellett egy pár hónapig mindig vezetéken kell vezetni, s mikor a nyul felugrik, csak akkor szabadon bocsátani. Ezen vezetéken való vezetésen az agarász eléri azt, hogy midőn az agarával vezeték nélkül agarászik, az agár mindig a ló mellett, vagy legfeljebb a lótól 10—15 lépésnyire jár. Az igazi agarászt már arról is meg lehet ismerni, ha az agara jól megyen a ló mellett. Nincs utálatosabb az olyan agárnál, mely a lótól 3—400 ölnyire is elkóborol, de az agarász társaságra is kellemetlen az, mikor az agár-tulajdonos örökösen az agara után kiabál. Az ilyen fajta agarakkal vezeték nélkül agarászni társaságban a legkellemetlenebb. Vannak olyan agarak, melyekről tulajdonosai azt állítják, hogy vezetékre venni lehetetlen : ped g az agarat veze ékhez szoktatni a legkönnyebb dolog. Ha valamelyik agár vezetéken menni egyáltalában nem akar, azt kössük meg czorkára, a czorkát pedig a jászolhoz. Eleinte az agár ugrálni s vonyítani fog, de későbben egészen lecsendesedik. Egy 24 óláig az ilyen agárnak sem enni,'sem inni adni nem szabad. A 24 óra leteltével az ennivalóját tegyük az agár elé 5—6 lépésnyire s a czorkával vezessük az eledelhez és állithatom, hogv minden agár rohanni fogaz ételhez. S midőn az ételét elfogyasztotta, kössük meg az agarat újólag. Másnap az ételt elibe kell tartani, az agarat a czorkával együtt vezetni, ugy, hogy az ételt már az udvaron adjuk oda. Ezt egy párszor ismételve a legvadabb természetű agár is a legszebben megszokja a vezetéket. Ezt azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mivel-az oly agár, mely vezeti L n nem megy, a versenyből kizáratik. Az agarak idomit sa versenyre. Sokan azt hiszik, hogv a wrsenyre való idomítás abból áll, hogy agaraikat ve «suny előtt egy pár héttel jól tartják s akkor mái mindent megtettek s véghetetlen dühösek, ha agaraikat a versenyen leejtik. A kik igy gondolkoznak, — pedig agarászainknak legnagyobb része igy gondolkozik, — óriási tévedésben vannak. Az agárnak a versenyre való előkészítése éppen olyan nagy gondot, körültekintést és fáradtságot igényel, akár csak egy versenylóé. (Eleinte csak rövid sétákra visszük ki lóháton, s nem engedünk neki hosszasb erös szaladást ; de ha látszik, hogy nagy a kedve, ugy egy-egy rövid, de sebes lovagias közt kieresztjük, de csakhamar ismét visszahívjuk. Természetes, hogy előbb — mint már említtettük — annyira engedelmessé tettük, hogy hívásunkra visszajön; — nyár vége felé hetenként egy párszor, a ki folyó mentén lakik — igen jól teszi, ha agarát az úszásban gyakorolja. E végből vagy maga, vagy lovásza lóháton vezényli azt. Eleinte két három perczig, később tovább is ; ez által az agár tüdejét trainirozza s a futásban kitartóbbá teszi azt... .) Az agárnak minden futását éber figyelemmel kell kisérni, a hajtásban az agárnak egy félrenézése se kerülje el az agarász figyelmét. Figyelje, hogy fogy a föld alatta, ha van helye az agárnak kiereszkedni. Lesimul-e a földhöz, hogy azt szinte a mellével horzsolja? Megnyulik-e ? mintha ketté akarna szakadni ? Figyelje tovább, hogy melyik agara előtt fut kevesebbet egyenesben a nyul, melyik forgat többet ? Figyelje továbbá, hogy a vágások schwunggal történnek-e? megülteti-e a nyulat, vagy csak csapkod hozzá, vagy pedig mint a szitát két oldalt pofozza? Vigyázzon, hogy egyik agár, mely hátul van, miként huzfelaz elsöhöz ?J Biztassa meg pár szóval, liogy «ösztönt nyerjen», szóval az agárnak minden mozdulatát figyelje, mert csakis igy készítheti elö agarát a versenyre, s ne fogja reá agarára, hogy jó, mig annak előnyős futási képességéről meg nem győződött. Versenyre addig agarat előkészíteni nem szabad, mig meg nem győződtünk róla, hogy az agárban *) Mutatvány Csanády Jenő «Agarászat» czimü könyvéből. Kapható a szerzőnél Nagy-Szalontán. Ára 2 korona. kiváló tehetség van s megérdemli a bibelödést. A versenyre készítendő agárra a lehető legnagyobb gondot kell fordítani. Mindenek előtt szorgosan ügyeljünk etetésére. Etetésről és ápolásról. Az eledele álljon a következőkből : Reggel minden agárra egy félliter tej langyosan pirítós kenyérrel, delben mindenikre körülbelül egy fél kilogrammnyi húsból készült gulyás vagy pörköli, azonban vigyázni kell, hogy e két eledel tul sós ne legyen, mert a sósra az airár igen sokat iszik s ez megnehezíti a futásban. Este pedig jó zsiros rántás levest, szintén pirítóssal. Agarászás után nagy gondot kell arra fordítani, hogy midőn az agarak megérkeznek, kész eledel várja őket, mert akkor jóízűen esznek, mig, ha várakozniok kell, s pár óra múlva juthatnak táplálékhoz, akkor már az elfeküdt agarak vagy nem esznek, vagy pedig immel-ámmal kóstolgatják, a mi pedig a trainirozásra a lehető legnagyobb hátrány Az agarak tisztántartására, különösen talpaira és körmeire, szintén nagy gondot kell fordítani. Az agarakat lókefével legalább napjában kétszer jól le kell kefélni, hogy azoknak szőre ragyogjon, talpát és lábujja köreit faggyúval mindennap bekenni, ennek az az előnye, hogy nem engedi meg az agár talpát kikérgesedm, s igy a kemény talajon is futhat az agár a nélkül, hegy talpát könnyen megsértené. Esős időben pedig a lábujja köze nem megy tele sárral s bocskor! igy az agár sohasem köt. A fekvő helyére is nagy gondot kell fordítani. Mindennap friss alom-szalmát kell fekvő helyére hinteni, ezáltal elérjük azt, hogy agaraink sohasem lesznek bolhásak. De ha mégts azok lennének, ajánlom, hogy azt azonnal Zacherlinnel be kell hinteni, s vizsgáljuk meg az agarat, különösen a farka tövét, mert e bogarak ott szoktak fészkelni, tehát ezt kell legjobban zacherlinnel behinteni. À versenyre készítendő agarai mindig kocsin vigyük ki az agarász-területre, s ott vagy angol czorkára vagy pedig rendes vezetékre kell tenni. Ha azt akarjuk, hogy agarunk a versenyen is teljes tűzzel s erővel menjen, egy nyúlnál többet fogatni véle csak az esetben szabad, ha az első nyul igen gyenge és selejtes volt. Ha aztán véletlenül mind a két nyul süldő és gyenge lenne, még akkor sem szabad több nyulat fogatni. Minden nyulhajtás után igen jó az agarat megitatni, s az sem árt, lia a hajtás után az agarat megemelgetjük. Az agarászat mindig a reggeli órákban történjék ; azért, mivel az agár rendesen és fennakadás nélkül étkezhetik, ugy, a mint már szokva volt. Sokan az agárnak agarászás előtt egy darab pirítós kenyeret szoktak adni, de ez igen rosz szokás, mivel ez az agáinál szorulást idéz elő s nagyban akadályozza futásában. Mások agarászás előtt semmit sem szoktak agaraiknak adni, de ez sem jó, mert az ilyen agár futás közben könnyen szédül és gyakran elájul. Szerintem futás előtt legjobb egy csészényi felforralt langyos tejet, egy darabka pirítóssal adni. Az agarat az agarász területről gyalog, ló mellett hazahozni nem szabad, hanem mindig kocsin, mert megtörténhetnék, hogy hazatértében előtte bmét nvul kelne s esetleg az agár ezután ismét futva, magát esetleg teljesen lehajthatná, s igy fáradozásunk, mit az agár trainirozására fordítottunk, talán hiábavaló lenne. Az agarat minden másodnap — a hoay előbb emiitettem — meg kell futtatni; közvetlenül verseny előtt pedig tanácsos, hogy négy napig az agár pihenjen. Az igy nagy gonddal és fáradsággal nevelt agár oly tűzzel és gyorsasággal pointiroz, hogy a versenybíró alig képes a vágást olvasni. — Sokan agaraikat mindennap egy nyúlra viszik, de ez nem helyes, mert az ily agár sohasem megy oly tűzzel, mint amely közben egy napot pihen. Meddig tart az idomitás ? Hogy az agár teljesen versenv-conditióban legyen, legalább is két hónap szükséges ahhoz, hogy vele a a leirt módon agarásszunk és élelmezzük. Ha versenyre csak egy agarunk volna is készen, magában sohase vigyük el, hanem hazulról mindig társat adjunk melléje, söt a versenytérre is együtt kell őket kivinni, mert az ilyen agár magában szerfelett ideges, izgatott és nyugtalan ; folyton szűköl, a versenynapok egész tartama alatt nem eszik, s magát sohasem tudja kipihenni. — Az agarat, ha versenyre megyünk, éjjelre szobában sohase tartsuk, mert tapasztalatból tudom, hogy az ily agár mindig megszokott helye után az istállóba vágyódik, egész éjjel nem pihen, szűköl, vonyit, szóval, mire futnia kell, szegény állat teljesen kimerült. Tehát legjobb öt megszokott helyén, az istállóban Iartani. Nagyobb szabású versenyeknél tapasztaltam, hogy az agártulajdonos agarát a világért sem engedné a ve rseny tartama alatt a neki kedvesebb, szokottabb helyen az istállóban (hol talán a tulajdonos, de legalább lovásza ott lehet) nyugodni, hanem annak a vendéglőben szobát bérel. Ott dédelgetik, kényeztetik, s szentül megvannak győződve, hogy jól teszik ; pedig az ily agár az egész verseny alatt egy szikrát sem pihen, s az a csoda, hogy egyáltalában futni képes- A szolnoki országos agarászatoknál sokszor öt-hat szoba is le van foglalva az agarak számára. Ezek a szegény agarak aztán örökös vonyitás és ordítás közt töltik az éjt és fáradtan állanak ki. Sokszor figyelemmel kisértem az ily agarak futását s csodálkoztam rajta, hogy a kimerüléstől és izgatottságtól egyáltalában futni képesek voltak. Ha tulajdonosaik nem beczézgetik és nem kényeztetik agaraikat, hanem azokat verseny alatt is megszokott helyén, az istállóban tartják, nagyon valószínű, hogy agaraik a versenyben egész másképen futnak. Láttam olyan esetet is, hogy négy napos agarászat alkalmával egy jó barátomnak agara a billikomig fennmaradt. — Druckjában, hogy agarának baja ne essék, felvitte a saját szobájába ; de nagvon természetes, hogy az agár vágyódott vissza az istállóba, s igy egész éjszaka nem pihent, örökösen szükö't s több izben majd az ablakon ugrott ki. — Én reggel megmondtam barátomnak, hogy a lehető leghelytelenebb dolgot cselekedte, s előre megjósoltam, hogy agarát a fenntmaradt sokkal selejtesebb agár megfogja verni. Barátom és hivei formaliter megaprehendáltak reám. S mi történt? A bilikomfutáson barátom igen jó agarát egy sokkal gyengébb agár erősen leverte. Mig ellenben, ha az agár az istállóból fel nem vitetik, s magát teljesen kipihenheti, a vei' senyt ellenfelével szemben játszi könnyűséggel nyeri meg. Figyelmeztetek tehát minden versenyzőt, bogy agarát a versenyek alatt is ne a szobában, hanem az istállóban tartsa, mert az agár össze van növe a lóval s csakis a ló mellett tudja magát teljesen jól érezni s kipihenni. Mindezekből látható, hogy egy agárnak a versenyre készítése gondozása nem kis dolog, s az igen nagy szakértelmet s óriási körültekintést igényel. Mily korban tanácsos agarat versenyre vinni ! Nem szabad végül még egy felette fontos körülményt figyelmen kivül hagyni. És ez az, hogy minő korú agarakkal tanácsos versenyre menni a siker reményével. Erre nézve a következőket jegyezzük meg: Miután a versenyen nem az biráltatik meg, hogy tulajdonképpen melyik a jobb agár, hanem melyik agár csinál több point-ot : legjobb lelkiismerettel csak, azt ajánlhatom, hogy a versenyre 14 hónapos vagy legfeljebb 2 éves agarat kell előkészíteni, mivel a fiatal agárban több a tűz, több a szenvedély, mint az öregben, s a fiatal agár sohasem dolgozik fogásra, mint a legtöbb vén agár, hanem tüzéből kifolyólag örökösen kapkod a nyúlhoz, s azon keresztül-kasul szalad, szóval jobban pointiroz, mint a vén ; a fö pedig, — mint elörebocsátottam — az, hogy a versenyen mentől több egységet csináljon, mert annak az alapján hagyják fent az agarat. Sokan mondhatnák, hogy «a versenyen tehát nem a legjobb agár viszi el az első dijat» ? ... bizony erre csak az a felelet, hogy nem ; mivel a bírónak az egységek alapján kell az ítéletet meghozni. De másként ez nem is lehet, mert ha a bírónak azt az agarat kellene fennhagyni, mely agarász-szempontból jobb: akkor egy olyan verseny, melyre 20 agár van benevezve, hetekig is eltartana. Jó gyözös agarat tehát nem ajánlom, hogy versenyre vigyünk mivel az egy jósebes agár mellett egy 800 öles hajtásnál is csak vak véletlenből csinálna fordítást; holott lehetséges, hogy egy kitartó nyúlon jobb agárnak bizonyulna, mint a sebes. Négy éves vagy ennél is idősebb jó agarat sem tanácsos vinni a versenyre, mert az ilyen korú agár keveset pointiroz, hanem inkább fogásra dolgozik, s ha egyszer reá esik a nyul, nem vág rögtön hozzá, hanem egy bizonyos ideig kiséri s lesi a jó alkalmat, hogy felnyalhassa, tehát ez sem versenyre való, mert keveset pointirozván, leejtetik. Azonban, — mint minden szabály alól, — ez alól is van kivétel mert nekem is volt egy agaram, mely négy éves korában is kifogástalaniverseny agár volt. Hosszas tapasztalás után arra is rájöttem, hogy versenyre mindig jobb a szuka, mnt a kan, mert a, kan többnyire szeszélyes s nem fut mindig egyenlően mig ezt a szukánál sohasem tapasztaltam; ajánlom tehát, hogy versenyre, ha csak lehet, szuka agarat kell előkészíteni, én legalább kannal sohasem vesződöm, mert nagyon sokszor cserbe hagyott. A szuka agár is addig tartja meg végtelen sebességét, mig meg nem kölyközött, ha egy jó szuka agarunk van, s több éven át versenyezni akarunk vele, legczélszerübb a forgatástól elvonni ; azonban sajátságos, ha a szukát a forgatástól elvontuk, kilencz hétre a szukának éppen ugy megerednek a tejcsatornái, mintha kölykei lennének, csak a csecsbimbói nem nőnek meg annyira, mint egy szoptató nöslénynek, de nyomásra tej jön ki belőle. Az ilyen aearat kímélni kell s vele agarászni, mig a tejcsatornái vissza nem szívódnak nem szabad. Négyes vagy ötös kocsisnak ajánlkozik egy e téren kitűnő bizonyítványokkal rendelkező s az idomitásban és felnevelésben is jártas ember. Czim a kiadóbah.
