Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-01-26 / 4. szám

1901. január 26. VALÁÍL- ÉS VERSÜNY LAF. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az orsz. lótenyésztési értekezlet lefolyása. Az értekezlet 15-én délután 5 órakor a minister in- által újból megnyittatván, — felolvastatott : Gróf Majláth József Írásban beküldött nyilatkozata, ki a következőket jelenti ki : A vékony csontozata telivérekkel való köztenyésztést nem helyesli, — a lókiállitásokat és csikó díjazásokat nem tekinti mérvadóknak ; kívánja, hogy a kis paraszt lovak nagyságukkal arányban álló csontos, erős ménekkel javíttassanak; — a pinzgaui mént nem tartja helyesnek a mi keleti faj-kanczáinkra bocsátani, de nem tartja indokoltnak egy Pércheron-et hidegvérünek nevezni, s az ezekkel való keresztezésből véleménye szerint oly tenyészanyagot kaphatnánk, a melyből hadiczélokra is alkalmas egyedek válnának. A ménesekben követett eljárást helyesnek tartja, — a bábolnai arabsvér felfrissítendő, — s a fogarasi ménes megtartása üdvös, mert a lipiczai faj pótolhatatlan hegyi ló. A községeknek tényészménekkel való ellátását oly módon véli sikeresen keresztül vinni, ha a mén szabadon járhat a ménesben ! A telepbeli mének száma nem szaporítandó. Az egyéves csikók vásárlása helyes. A katonai lóvásárok jelenlegi módozata nem jó, — nagy érdemeket szerezne az, a ki keresztül tudná vinni, hogy közvetlenül a tenyésztőktől vásároljanak, — s hogy a katonai vásárlót anyagi felelősség ne terhelje. Schmmsz Endre czélszerünek tartja, hogy a közvetítők működése engedélyhez legyen kötve s csak megbízhatók nyerjenek engedélyt. Előadja továbbá, hogy a mult évben Szabadkán 22,000 lovat adtak el közvetítők utján különböző külföldi államoknak s mivel a közvetítők haszna véleménye szerint az egy milliót is meghaladja, jó volna ezt a tenyésztők részére megszerezni. Szabadkán nemzetközi jellegű vásárok lennének tartandók, melyekon először a katonaság fedezné szükségletét s csak azután jöjjenek a külföldiek. Makfalvay Géza statisztikai adatokat sorol fel löállományunkról, mely szerint 1870-ben 1.820,600 lovunk volt. s Í895-ben 1.972,930 — az emelkedést nem tartja a népesség számával arányban állónak. Lókivitelünk is emelkedést mutat, főleg Ausztria felé. Lótenyésztésünk érdekében állónak tartja hogy a vám és kereskedelmi szerződések megújításakor a magas kiviteli vámok alá szállíttassanak. Igen fontosnak tartja hogy vidékenkint egyforma tipusu lovak tenyésztessenek. Farster Géza szintén felemlíti hogy a lókivitelnél a közvetitök húznak legtöb hasznot. A közelebbi kiviteleknél a tenyésztő átlag alig kapott 150 irtot s ezért nem érdemes lovat tenyészteni. Igen czélszerünek tartaná lia megvalósulna azon már több izben felvetett eszme, hogy bizományi istállók létesíttessenek. Gr. Széchényi Aladár a csikótelepek szaporítását ajánlja s szeretné, ha annyira fejlődnék az ügy, hogy a katonaság nemcsak 3 hanem már 2 éves csikókat is vásárolna, mert ez által sok jó anyagot mentene meg az elromlástól. Gr. D'Orsay Olivér ezredes ajánlja, hogy a mezöhegyesi tájfajtához hasonló módon kerületenkint egyöntetű lovuk tenyésztessenek, — mert ez az illető vidék lúanyagának értékét felettebb növeli. A tenyészkerületek beosztását polgári és méneskari tisztekből álló szaktestületekre kellene bizni, s a kerületek vezetését a méneskari tisztekre ruházni. Báró Bothmer Ml mos altábornagy biztosítja az értekezlet tagjait, hogy a közös hadügyminister ur szintén igen fontosnak tartja azon (Folytatás és vége.) körülményt hogy az ország jó tenyész anyaga megmaradjon s a tenyésztők is méltányos előnyben részesüljenek. Készségesen vesz tehát a közöshadügyministerium minden olyan indítványt fontolóra, a mely ezen czélt a honvédelmi legszükségesebb követelmények figyelembe vétele mellett elérni segit. Forster Géza ugy véli, czélszerü volna a méneket állandóan azon vidéken hagyni esetleg alkalmas vállalkozóknál, a melyeken ugy is kihasználtatnak. A felügyelet esetleg katonai is lehet, de a kezelést jó volna megosztani. Ajánlja a lótenyészbizottságok ujja szervezését s az állattenyésztési fel ügyelöket is bevonni a lótenyésztés körüli ügyek intézésébe. Nem csupán katonai lovakat kellene nevelni, hanem ügyelni a külföldiek azon követelményeire, hogy a ló hátas-, kocsi- és fuvarozó is legyen. Mint már sokszor ugy most is ajánlja a szavatossági törvény mielőbbi megalkotását. Ajánlja az ügető sport támo gatását s végül a selejt lovaknak vágóhidakon való értékesithetését. A közvetitök szereplését ö is igen károsnak tartja. Lossonczy Mihály nem tartja minden esetben károsnak a közvetitök működését, mert ezáltal sok oly ló eladása eszközöltetik, mely a tenyésztő kezén maradt volna. A ménbeszerzésre nézve emliti, hogy ma már 53 nagyobb magán tenyésztővel tart összeköttetést a ministerium, hogy kiválogatott kanczákból, s többnyiré közösen megállapított mének után neveljenek méltányos árak mellett méneket fel. Gróf Szapáry Iván figyelembe ajánlja a lóbiztositás eszméjét. Egy angol társaság ajánlkoznék erre, de nagy megszorításnak tartják, hogy ilt a külföldiektől igen nagy biztositékletételt kívánnak. Makfalvay Géza a katonai csikótelep-intézményt egyáltalán nem tartja jónak, — az egyéves mén csikó vásárlást azonban igen is helyesli. Gróf Széchenyi Aladár a katonai csikó telepeket nagyon jóknak és szükségesnek tartja. Az ügető sportra nézve kijelenti, hogy csak azon esetben tartja indokoltnak a kormány támogatását, lia belföldi lovak részesülnek dijakban, mert az amerikaiak beözönlését és térfoglalását felettébb károsnak tartja. Szilassy Zoltán tenyésztési kerületek alakítását ajánlja, a ihelyek esetleg állami segélylyel csikólegelöket létesítsenek s hogy a katonai vásárló-bizottságok elé is ezen tenyésztési kerületek vezetői állítsák a lovakat, mert ez által a kupeczek elkerülhetők lennének. Báró Harkányi Jánosnak nincs kifogása az ellen, ha bárki az ö privát passziójának megfelelő lovat tenyészt, de az állam részéről csakis a népies lótenyésztés érdekében indokolt áldozntot hozni, — azért az ügető sport állami támogatását nem ajánlja, mert az amerikai ügető után jó katona lovat remélni nem lehet. Hammersberg László a lótenyészbizottsági elnökök hatáskörit: kívánja kiterjeszteni, — de az állattenyésztők közreműködését nem tartja czélszerünek. Inkább a méneskari tiszteknek a három évenkinti classificationál való közreműködését tartja kívánatosnak. A tájfajta tenyésztés terjesztését pártolja. Losonczy Mihály utal arra, hogy a lótenyészbizottsági elnökök indokolt kívánsága, — sőt lehetőleg még egyes tenyésztőké is, a minisztérium közegei által mindenkor a megillető figyelemben részesülnek. Kovách Sebestyén Endre utalva arra, hogy külföldön az ügetö-sport mily nagy lendületet vett, nem látja át hogy miért maradjon e téren egészen hátra Magyarország. Ezért habár ö sem kívánja az ügetökn'ek a köztenyésztésbe való bevitelét — még is ajánlja, hogy az ügető lovaknak pályán vató kipróbálására a kormány is némi segélyt adjon. Hammersberg Jenő az iigetöknek állami díjazását nem tartja indokoltnak. Maradjon az ez irányú tenyésztés a magán industriának fentartva. A lóbiztositás kérdését csak azon módon ajánlja megoldani, hogy ne külföldi hanem hazai társulatok eszközöljék. Br. Harkányi János ismételten kifejezi azon meggyőződését, hogy az amerikai ügető versenyek támogatása lótenyésztésünkre nézve közveszélyes. Gr. D'Orsay Olivér ezredes újból felemlíti a tájfajta tenyésztés előnyeit s annnak kiterjesztését ajánlja. Báró Bothmer Vilmos altbrnagy ismételten tolmácsolja azon meleg érdeklődést és jóakaratot, melylyel a közös hadügyminisztérium a magyar lótenyésztés virágzásának fenmaradása iránt viseltetik, s hogy ily irányban a kellő intézkedések mindenkor szívesen megtétetnek. Befejező beszéd. Darányi Ignácz földmiv. minister. Tisztelt értekezlet. A két napi tárgyalás folyamán számos uj eszme, uj szempont merült fel. Őszintén megvallom, hogy az utóbbi időkben alig emlékszem oly tanácskozásra, mely elejétől végig oly érdekes lett volna mint ez a tanácskozás, melyet ez alkalommal tartottunk. Az a jegyzőkönyv, mely ki fog nyomattatni és visszaadja a tanácskozás lefolyását: becses anyagot fog képezni nekem arra, hogy annak a magvát kivegyük a czélból, hogy lótenyésztésünket magasabb és magasabb fokra emeljük. Az értekezleten kidomborodott az az általános meggyőződés, hogy a tenyésztés szempontjából, mint eddig, ugy ez után is a katonalóra kell a legnagyobb súlyt fektetni. Az az előzékenység, melyet a nagyméltóságú közöshadügyminister ur kiküldöttje báró Bothmer altábornagy ur tanusitott, az az érdeklődés, melylyel végig kisérte a tanácskozást és az a szakismeret, a melylyel hozzá szólt az [értekezlet tárgyához, az nekünk garancziát nyújt a tekintetben, hogy a nagym. közös hadügyminiszter ur álláspontja és a tenyésztők kívánságai s óhajai, mindig közelebb és közelebb jönnek egymáshoz, — a miért köszönetemet kifejezni kötelességemnek tartom. — Ami pedig általában lótenyésztési ügyünk fejlesztését és előmozdítását illeti, azt tartom, hogy mindent meg kell tenni a mit csak okszerűen lehet, hogy ezen, még a mai viszonyok közt is jövedelmező gazdasági ág még jobbra forduljon;— mindent meg kell tenni, hogy különösen lótenyésztő kiágazdáink sorsát emeljük és kedvezőbbé tegyük. De a midőn hangsúlyozom, hogy ez esetben is a gazdák jogos kivánságai teljesítést igényelnek, akkor az általam mindenkor vallott elvnek megfelelően azt is hozzá kell tennem, hogy a mit tenni óhajtunk és kivánunk, ne csak a gazdákért, de lehetőleg a gazdák által és gazdákkal együtt kell csinálnunk. Ezzel megköszönöm azt a szives részvételt, melyet az értekezlet igen tisztelt tagjai tanúsítottak — és magamat és az ügyet, melyet képviselek, jövőre is szives támogatásukba ajánlom. Gróf Széchenyi Aladár : Azt hiszem, hogy a jelenlevő összes tag urak érzelmeit tolmácsolom, midőn megköszönöm a miniszter urnák, hogy oly kegyes volt az ország lótenyésztésének ügyében bennünket összehivni és nézeteinket "meghallgatni, — s köszönjük Nagy-