Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-01-19 / 3. szám

1Э01. január 19. VADÁSZ- ÉS .VERSENY -LAP. 33 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az orsz. lótenyésztési értekezlet lefolyása. Jeleztük már e lapok legutóbbi két számában, hogy Darányi minister ö excja — az ö mindenre kiterjedő figyelme és gyors eljárási szokása szerint — nagy országos lótenyésztési Értekezletet hívott össze f. é. január 14 és következő napjaira. Közöltük is egyúttal a tárgysorozatot is, melynek egyrésze lapunk hasábjain már megelőzőleg — megbeszélés tárgya volt, most pedig a megtartott Értekezlet teljes lefolyását közöljük a következőkben. Az értekezleten a meghívottak közül megjelentek: A közös hadügyminisztérium részéről báró Bothmer Vilnius es. és kir. altábornagy, pótlovazási felügyelő, Ágoston Klek cs. és kir. ezredes, pótlovazási főnök, Hagy Valér es. és kir. ezredes pótlovazási íönök, Radnótfay Gyula cs. és kir. ezredes pótlovazási főnök, BaGsálc Zsigmond cs. és kir. ezredes pótlovazási főnök. A honvédelmi minisztérium részéről: Klobucsár Vilmos cs. és kir. altábornagy honvéd-lovassági felügyelő, Algya Miklós magyar kir. h. ezredes. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület részéről : Förster Géza, Hammersberg Jenő, Jeszenszky Pál, Szihtssy Zoltán, Zoltán Elek. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület kiküldöttjeként megnevezte gr. Bánffy Györgyöt. A Magyar Lovaregylet részéről : Beretvás Endre és Lossonczy Gyula. Az Urlovasok Szövetkezete részéről : br. Harkányi Andor. A lótenyésztők köréből : Bartal Aurél, Beniczky Ádám, Bezerédj István, Döry József, Farkas Ábrahám, gr. Forgácli László, Geist Gyula, Gräfl Jenő, Hammersberg László, br. Harkányi János, Hunkár Dénes, Koller István, Kovács Sebestyén Endre, Lipthay Béla, Lits Gvula, Luczenbacher Miklós, Makfalvav Géza, Manassy György, Melezer Gyula, Miklós Ödön, gr. Pálffy József, br. Podmaniczky Géza, Schmausz Endre, Somssich Andor, gr. Szapáry Gyula, gr. Szapáry Iván, gr. Széchényi Aladár, Sztankovánszky János, Vladár Emil. A földmivelésügyi minisztérium részéről: Kiss Pál államtitkár, Lossonczy Mihály ministeri tanácsos, Nagy Gábor ministeri tanácsos, gr. Szapáry Péter min. oszl. lan., Budaházy Kálmán és br. Podmaniczky Gyula min. titkárok. A magyar kir. állami Iót eny ész-intézetek részéről: Durmann Antal altábornagy, gr. D'Orsav Olivér ezredes, Fadlallali el Hedad Mihály ezredes, Deseö Gyula őrnagy, Némái Ferencz őrnagy, Schlosser őrnagy, Rónay százados, Visegrádi százados, Perczel százados. Távol maradásukat kimentették : gr. Andrássy Sándor, br. Bánffy Ernő, gr. Dessewffy Aurél, gr. Korniss Viktor, gr. Majláth József, Molnár István főispán, Schwaiczer Gábor nyug. ezredes, gr. Széchényi Imre, br. Üchtritz Zsigmond, Wertheimstein Alfréd. * * * A földmivelésügyi miniszter a jelenlevők üdvözlése után az értekezletet, a következő beszéddel nyitotta meg: «Tisztelt értekezlet ! Mindenekelőtt köszönetet mondok hogy oly nagy számban méltóztattak a mai értekezleten megjelenni. Köszönetet, mondok különösen a nagyméltóságú hadügyminiszter urnák, valamint a nagyméltóságú honvédelmi miniszter ui nak, a kik alkalmat adtak arra,hogy elsőrangú katonai szakértők is megjelenjenek és a kik szívesek voltak kiküldötteiket az értekezletre megnevezni. Nemkülönben köszönetet mondok a különböző egyesületeknek : az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Magyar Lovaregyletnek, az Urlovasok Szövetkezetének, a kilenczes bizottmánynak, az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek, a melyek mind szívesek voltak a mai értekezleten képviseltetni magukat. Nemkülönben köszönetet mondok azon egyeseknek is, a kik mint szakférfiak szívesek voltak a mai értekezleten megjelenni és minket tanácsaikkal támogatni. írásbeli véleményt adott be gr. Dessewffy Aurél, a ki külföldön időzvén, akadályozva volt abban, liog.y személyesen részt vegyen ezen tanácskozásban, nemkülönben lovag Wertbeimstein Alfréd, a ki kimentette magát távolmaradásáért. Azt hiszem, leghelyesebb lesz, ha ezen Írásbeli véleményeket az értekezlet tárgyalásai előtt felolvasni fogjuk. Arra kérem a minisztérium részéről jelenlevő urakat, valamint azokat az urakat, a kik a ménesintézetek részéről vannak jelen, hogy a tárgyalásokban részt venni és tekintet nélkül hivatalos állásukra, véleményüket szabadon előterjeszteni szíveskedjenek. A jegyzökönyvet br. Podmaniczky Gyula miniszteri titkár ur íogja vezetni és a szólókat Budaházy Kálmán miniszteri titkár ur irja fel. Mielőtt a tárgyalásra térnénk, méltóztassék az értekezletnek megengedni, hogy, igen rövid vonásokban, inkább kivonatszerüen közöljem, a mik az utóbbi időkben a lótenyésztés érdekében történtek s különösen pedig, a melyek az utolsó alkalommal, 1897-ben tartott általános lótenyésztési értekezlet óta fordultak elö. Iparkodtunk az állami ménesekben a kanczaállományt lehetőleg szaporítani, ugy, hogy — csak az utolsó évre terjeszkedem ki — inig 1899-hen 972 volt, ez a szám 1900-hau 1029-re emelkedett fel. A tenyészirányokat betartotl.uk, de iparkodtunk felfrissítésről gondoskodni. Ez a szempont vezetett, midőn Arábiából arab telivér anyagot, 8 eredeti mént szereztünk be ; az utóbbi időben Angliából is vásároltunk angol telivér anyagot. À fogarasi ménesből az angol félvér-állómányt, az úgynevezett erdélyi jellegű ménest áthelyeztem Kolosra. Ez az intézkedés czélszerünek bizonyult, a mennyiben ugy a talaj, mint az éghajlati és gazdasági viszonyok a ménes ezen részére nézve kedvezőbbeknek bizonyultak. Ugyancsak azon szempontból, hogy a ménszükségletet emeljük, ujabb ménesek is állíttattak fel és pedig Gödöllőn a kis Nonius-ménes, a mely már 60 kanezára emelkedett fel ; nemkülönben ki kell emelni a niezöhegycsi gazdasági ménest, a mely főleg nagy Noniusra van alapítva és kanczaállománya 130-ra rng. Szapörittatott az állomány a méntelepeknél •is ; 1897-ben a méntelepállomány 2898 darab volt s ez idö szerint 3285 darabot képvisel és e szerint a létszám 387-tel emelkedett. Az 1897-iki szaktanácskozmán y foglalkozott a magánmének megvizsgálásának kérdésével is. E részben egy szabályzat készült, a mely érvényben van s kötelező. A fedeztetési állomások szaporítása nem csekély nehézséggel jár, azért megfontolás tárgyát képezte azon körülmény, hogy nem volna-e helyes a községeknél állitani fel méneket és általában odatörekedni, bogy a kisebb értékű mén-anyag, mint községi mén teljesítsen szolgálatot és hogy fokozatosan az állami mének értékesebb anyagnak feleljenek meg. Már is mutatkozik e részben bizonyos lendület, a mennyiben például mig 1898-ban az ország területén állami felügyelet alatt álló községi mén 143 drb volt, addig a mult évben már 270 drb állott rendelkezésre. Ez. bizonyos emelkedésre mutat. Meg kellene a módot találni, hogy a községek kedvet kapjanak arra, hogy községi méneket állítsanak fe! és ily módon azt hiszem, hogy a mén-állományt gyorsabban lehetne szaporítani, annál inkább, mert tudvalevőleg a mezőrendőri törvény szerint 1904-re már kötelező a községi ménló-tartás. Ennél fogva .gondoskodni kell, hogy a törvény állal előirt állapotokat mielőbb elérhessük. Meg kell jegyeznem azt is, hogy az állami ménesekből eladásra kerülő 10 éven felüli anyakanczák. csupán magyarországi tenyésztőknek tolatnak el, hogy ezen anyagnak fenmaradása az országban biztosítva legyen. A három év előtti értekezlet kívánságához képest a népies versenyek segélyezése megszüutettetett, de más irányban a versenyügyet, és a tenyésztés fejlesztésére irányuló társadalmi mozgalmat előmozdítani kötelességemnek tartottam. A ló/civitel az utolsó években, leginkább a legutóbbi évben nagy emelkedést mutat,, azért, inert lovaink kiváló szívósságot és ellenálló képességet tanúsítottak. Ezeket a tulajdonságokat más ország tenyésztésében alig lehet I megtalálni. Jövőre is iparkodnunk kell, hogy lovaink ezen tulajdonságait, fentartsuk és a tenyésztőket ugy vezessük, hogy e részben jövőre is elöljárjimk. Meg kell még emlékeznem arról, hogy a mén-állományokból 3230 darabból angol telivér 399, vagyis az összes állománynak 10'4 százaléka. Tudniilik két oldalról is hangzik e részben panasz és észrevétel. Egyik oldalról az állittatík, hogy kevés angol telivérmént szerzünk, másfelöl az. hogy sokat. A tényállás az, hogy az elözö időkhöz képest a százalékban némi csökkenés van. A százalék voll azelőtt 11, most 10'4-et képvisel. Ez mindenesetre egyike azon kérdéseknek, melyek alkalmasak arra, hogy az igen tisztelt értekezlet tagjai hozzászóljanak. Egyik nagyon fontos kérdés, melyet tulajdonképpen már a lejkivitelnél kellett volna érinteni, a lóértékesités kérdése. Az 1897-iki szaktanácskozmány azon véleménynek adott kifejezést, hogy az úgynevezett mozgó avatóbizottságok beszüntettessenek. A hadügyminiszter ur eleget is tett e kívánságnak. A bizottmányt beszüntette és nagyobb súlyt helyezett az állandó bizottságokra. Alapított is a már azelőtt, is létezettekhez ujabban egyet Miskolczon. Ma azonban u.jra nézetek hangzanak fel, hogy talán jobb volt akkor, mikor voltak mozgó lóavató-bizottságok. Igen nehéz nemcsak az én álláspontom, de a hadügyminiszter ur álláspontja is, hogy mitévők legyünk, hogy a kívánalomnak mégis megfeleljünk, rra kérem, méltóztassék a lóértékesités kéi'désének ezen részével is foglalkozni és véleményükkel engem istápolni. Végül még ki kell emelni azon sikert, melyet a párisi kiállításnál tavainkkal elértünk. 44- ló vitetett ki és ebből 23 részesült, kitüntetésben. Arabs teli vér-anyagunk pedig különösen kivált és feltűnt. Ezekben voltam bátor röviden előterjeszteni azokat, melyek az utolsó három évben történtek. * * * A kérdőporttokat igyekeztem ugy formulázni hogy az aktuális kérdések azokban lehetőleg felvéve legyenek. Azonban egyáltalában nem kívántam az értekezlet tanácskozásait semmi irányban sem korlátozni és azért az utolsó pontba fölveszem azon kérdést, hogy micsoda egyéb nézetek merülhetnek föl, micsoda egyéb javaslatok volnának teendők. Talán helyeselni méltóztatik, hogy pontonkint menjünk, mert különben a tanácskozás nagyon szétágazna. Annyiban elkerülhető egy nagy és általános tárgyalás, mert van egy