Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-06-28 / 47. szám

320 1901. junius 28. 3. Mautner V. ur 4é p m Waterloo 4. Dreher A. ur 6é p m Gagerl b. Mautner V. ur 3é p m Pausanias C. Br. Königswater H. 3é p m Bakator 7. Br. Springer G. 4é p к Duenna 8. Krausz L. ur 3é f m Philosoph 9. Br. Springer G. 3é stp m Florestan 10. Krausz L. ur 3é stp m Girigáré Tip : Duenna — Pausanias V. Marienbadi dij. 6000 к. az l-nek, 1000 2-iknak. Két- és háromévesek számára. 1100 m ^ ."н»? Braganza M. 2é p к Vestal Virgin 2 Gr. Festetics T. 2é s к Tubéreuse 3. Br. Königswarter H. 2é stp m Lumpacius II 4. — 2é p к Latourdic b Mautner V. ur 2é p к Arlesienne 6. — 2é p к Helena 7. Br. Springer G. 3é p m Galba g. 2é p к Nevermind 9. Szemere M. ur 2é p m Luxardo 10. Gr. Trauttmansdorff L. 3é s к Haiierose 11. Br. Üchtritz Zs. 2é s к Boa Tip: Haiderose — Tubereuse VI- Eladóverseny. 2000 К 1., 4Ю0 К II. 1200 (6 aláirás.) 1. Aresin-Fatton J. fhd. 3é stp m Kegyi 7000 К •J. Br. Königswarter H. 36 p m Bakator 2000 К 3. Mr. Lincoln 4é stp h Royal Flush 4000 К 4. Péchy A. ur 3é p к Bellaria 5000 К 5. Br. Springer G. 4é p к Hardly 3000 К 6. Szemere M. ur 3é stp к Tartom 2000 К Tip: Royal Flush — Bellaria 54 53 521 50} 50 50 60 39 к. а • (И 48} 51) 50 48} 48 i 48} 61} 48} 50 63 55 50 57 51} 56 48} Kis-Jenőn Arad közelében a «Seprős és vidéke félvériútenyésztö szövetkezet» József föherczeg ö kir. fensége védnöksége alatt holnap, szombaton egynapos meetinget rendez. Öt futam áll a programmon, javarészt azonban csak Arad, Békés, Bihar és Csanád megyék lakosainak, illetve azok félvér lovainak vannak nyitva, kivételt képez a Hölgyek dija, melyben bárki versenyezhet, söt telivérek is pályázhatnak. A nevezések az egyes számokra oly jól ütöttek ki, hogy bízvást lehet várni, miszerint az idei eredmény sokkal jobb lesz, mint tavaly, a kezdet évében. A legérdekesebb verseny kétségkívül a Hölgyek dija lesz, mert ezért a legitim pályákon is szerepelt Ihopeso és Álczás mellett jó félvérek pályázhatnak, de az eredmény előre láthatólag csak egy match lesz az emiitett kettő között. Nevezések a kisjenői félvérlóversenyekre. 1901. évi juDius hó 29-én. I. Földmivelésügyi miniszter ur dija. Sikverseny. 2400 m. Tiszteletdíj 600 K. értékben. (11 aláirás.) 1. Chernel V. száz. 5é stp к Rka 70} 2. Thomka L. fhdn. 6é p к Ilona 72} 3. Ifj. Kinczig J. ur 4é vp к Druszám 68} 4. Fehér J. ur 4é szgs к Marigold 6^} •5. Paikert H. ur 4é p к Zerge 68} 6. Urbán P. ur 4é p к Olga 68} 7. Noszlopy E. husz. sz. id. stp к Kaczér 72} 8. Rozvány J. ur 5é sz к Klári 70} 9. Czárán M. ur id. nyf к Adélee 72} 10. Czárán J. ur id s m Purplee 74 11. Kabdebo К. ur 5é p к Shee 70} II. Az aradi versenyegylet dija. Gátverseny. 3200 m. Tiszteletdíj. 500 kor. értékben. (10 aláirás.) 1. Paikert H. ur 4é p к Zerge 2. — 4é vp к Fészkes 3. Fehér J. ur bé vrp к Miczike 4. Ifj. Kinczig .1. ur 4é vp к Druszám b. — id. p к Sóhaj 6. — id. f к Gibicz 7. Csiky T. ur 5é stp m Vihar II. 8. Czárán M. ur 4é vp к Rózsa 9. Kövér M. ur 5é vpk Sürgöny 10. Rozsvány J. ur. óé s к Kártyás III. Aradvármegye dija. Akadályverseny. 4000 Tiszteletdíj. (8 aláirás.) 1. Ifj. Kintzig J. ur 6é vs к Bojtár 2. Czárán Z. ur id p к Legény 3. Paikert H. ur 5é p h Nana 4. Noszlopy E. száz. id. vs h Positiv 5. Br. Durneiss Gy. fhdn. id. p h Svengali 6. CsiKy D. ur óé f к Zsibó '7. Kabdebo I. ur 5é pk Remény II. 8. Czárán G. ur 5é p к Fecske IV. Hölgyek dija. Sikverseny. 2000 m. Tiszteletűi j*. (11 aláirás.) 1. Chernel V. husz. sz. 5é s p к Ilka 63 2. Jombart L. husz. hadgy 4é p к Savante 65} 68} 68} 72 68} 74} 74} 74 68} 74} 74} m. 78} 78} 75} 78} 78} 75} 75} 75} 3. Paikert H. ur 5é vp к Alkonyat 66 4. Czárán J. ur id. p к Its Curious 66 5. Ifj. Kintzig J. ur id szgs к Rejtély 66 6. Urbán P. ur 3é s к Alczds 64} 7. Rozvány J. ur 5é sz к Klári 68 8. Balázsházy I. ur id brp к I'hope so 70 9. Czárán M. ur id p к Ida 63 10. Fehér J, ur 4é szgs к Marigold 65} 11. Noszlopy E. száz. id sp к Kaczér 67 V. József fhg. ő cs. és kir. fensége dija. Vadászverseny. 6000 m. Tiszteletdij. (10 aláírás.) 1. Lipthay Gy. fhdn. id. s h Pezsgő 78'. 2. Paikert H. ur id. p к Pálma 78} 3. Folberth J. fhdn. id. vs к Harmat 78} 4. Ifj. Kintzig J. ur id. vs к Bojtár 78} 5. Waczlaviczek R. hszd. 4é s h Oreol 72} 6. Urbán P. ur óé p m Palliard 78) 7. Csiky T. ur 5é stp m Vihar II. 78 8. Czárán J. ur id p к Its Curious 78} 9. Noszlopy E. száz. id s h Positiv 78} 10. Csiky J. ur id sz к Csalfa 78} ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Kelet-India lótenyésztésének jelenlegi helyzete. A jelen év elején tartott «Lótenyésztési ankét» egyik eredménye egy széles mederben megindult hírlapi polémia volt, melynek folyamán a napilapok egyikében (mint akkor idéztük) direkt felszólítás volt a kormányhoz, hogy a bábolnai ménes anyagának felfrissitésére Kelet-Indiából vásároltassanak arabs telivérek. Már akkor megjegyeztük, hogy az arabs telivérek beszerzése kormányunknak már régi idö óta külön tanulmánytárgyát képezi, egyúttal kételyünket fejeztük ki, hogy épen Kelet-India volna az az ország, a hol tenyésztésre alkalmas arabs telivér beszerezhető lenne ; Kelet-India éghajlata ugyanis igen forró és nedves, de semmi előnyökkel nem bir, a melyek az arabs telivértenyésztésnek különösen kedveznének. Ezt a nézetünket most megbízható angol forrásból*) megerősíthetjük és elégtételünkre szolgál, ha halljuk, hogy India a saját lószükségletét se képes kielégíteni és a lótenyésztési eredmények, különösen a katonalovakat illetőleg, a lehető legsilányabbak. Már а XIX. század első éveitől kezdve az indiai kormány nagy összegeket fordított stud-farmok alapítására, de ezek még a rendes évi szükségletet se fedezhették és Dél-Afrika és Ausztráliából kellett a remondák számát kiegészíteni. Ennek következtében 1876-ban az összes stud-farmokat feloszlatták és felhagytak minden kisérlettel, hogy a katonákat belföldi tenyésztésű lovakkal lássák el, hanem a remondákat Ausztráliából szerezték be, kiegészítve Arábiából és Perzsiából a könnyű lovasság részére. Ezekkel egyidejűleg azonban különféle fajtájú tenyészméneket kezdtek importálni, korlátolt számban minden rendszer nélkül, mignem 1893-ban Civil Veterinary Department czimmel egy hatóság szerveztetett, a melynek hatáskörébe tartoznak az összes ló-, öszvér-, szamár- és szarvasmarha-tenyésztésre vonatkozó intézkedések. Az állam importálja a tenyészanyagot, a melyek kihasználása és gondozása a Civil Veterinary Department feladata. Évente átlagban 45 állami mént importálnak, nagyobb részük angol telivér, részint Angliából (átlag 7200 korona), részint Ausztráliából (átlag 8Í00 korona) és néhány arábiai telivér (3—4000 korona). Néhány évvel ezelőtt norfolki ügetö-méneket is importáltak azzal a szándékkal, hogy a belföldi lovakat termetesebbé tegyék, de ez a kísérlet nem sikerült, az eredmény egy csomó állat volt gyenge végtagokon erös hatalmas törzszsel, a melyeket se munkára, se tenyésztésre nem lehetett használni. Az igy importált mének száma jelenleg valamivel 350-en tul van és India északnyugati részében vannak szétosztva ménállomásokon. Ezen mének csak olyan kanczákat fedezhetnek, melyeket а С. V. D. tisztjei megvizsgáltak és katonai lótenyésztési czélokra alkalmasnak találván, a department bélyegét rásütötték. Egy tekintet India térképére mutatja, milyen roppant terület az északnyugati rész, egész Rayputana. Punjab, Baluchistan, Sind és Deccan tartományok azok, a melyekre ezen lótenyésztési kísérletek kiterjeszkednek. Ha tekintetbe veszszük, hogy nemcsak a lótenyésztés, hanem az öszvér-, szamár- és szarvasmarha-tenyésztés is а С. V. D. körébe tartozik, azt hinné az ember, hogy a department a megfelelő személyzettel is bir. A valóságban másként áll a dolog. Ha a központ, az állatorvosi intézet tanáraitól és személyzetétől eltekintünk, az egész tenyésztési, ellenőrző és felügyelő szolgálatot ezen a roppant területen 10 alkalmazott, vagy a mint nevezik, tiszt végezi, természetesen az egész felügyelet és ellenőrzés csak névleges lehet. A tenyészmének, melyek egyesével, vagy legfeljebb kettesével, néha egymástól 3—4 napi távolságra vannak szétosztva, tényleg teljesen a benszülött lovászoknak vannak kiszolgál*) Bailys Magazine. tatva, mert hiszen a felügyelő tisztek örülnek, ha egyszer évente inspicziálhatják az állomásokat. Körülbelül 1000 angol négyszögmértföldnyi területre jutván egy-egy mén, ennek befolyása ily nagy terület tenyésztésére minimalis lehet és még ez is csökken a körülmények folytán. A gondját viselő lovásznak t. i. szigorú utasítása van, hogy csak а С, V. D. beégetett pecsétjével biró kanczákat fedeztessen a gondjaira bizott mén által, de a hiányos felügyelet folytán egy-egy borravaló megteszi hatását és a tenyésztésre legkevésbé alkalmas kanczákat is állami mén fedezi ! A fiatal állatok felnevelése minden kritikán aluli, ezt ugyan a gyakori ínséges évek is befolyásolják a mennyiben ily években anya és ivadéka is elpusztul éhségben, mig más években agyon táplálják magukat a friss füvön és más veszélyes táplálékon. Ettől eltekintve, a fiatal állatok soha se futkoshatnak szabadon, mert vagy bűzös, szellözetlen istállókban töltik napjaikat, vagy lia ki is bocsájlják őket, összebékózott lábaikkal mindent inkább végezhetnek, mint egy kis galoppot a szabadban. Szinte csoda, hogy a remonda bizottság tisztjei ilyen viszonyok mellett is találnak egyes, katonaszolgálatra alkalmas lovakat, persze igen fiatalon vásárolják össze az anyagot és az állami telepeken nevelik fel őket g indosan. Az indiai lótenyésztési viszonyok ezen leírása talán sokakat meg fog lepni, mert Europa szerte olyan nézet uralkodik, hogy a keletindiai benszülött már tradiczióinál fogva is olyan született lótenyésztő, mint például az arab! Pedig ellenkezőleg! Akármimilyen jó lovaskatona legyen is a Punjabi) fia, de ... . ne haragudjék, ha azt mondjuk, hogy a világ legrosszabb lótenyésztője ! Ezt jól tudják az angól lovas tisztek, de а С. V. D. tisztjei is, csak az a csudálatos, hogy annyi idő óta nem tudták a kormányt meggyőzni a jelenlegi tenyésztési viszonyok reménytelenségéről ! És legsajnosabb a dologban az, hogy javítani se lehet a viszonyokat mindaddig, a mig nem sikerül valahogy a benszülött lakosságot a mostani állapotok helytelenségéről meg győzni ! Egyik másik dúsgazdag maharadsa ugyan igyekszik jó példával haladni előre, de a mint egy fecske még nem jelent tavaszt, ugy ilyen elvétve előfordult kivételek még nem befolyásolják az egész országot. A mi jó anyag van Indiában, az nem belföldi, hanem importált, s egyelőre be se látható az az időpont, amikor india arra volna képes, hogy exportáljon. Ennek veszélye nem fenyeget ! S igy hiábavaló pénz, fáradság és időáldozat volna ott tenyész anyagot keresni, ahol nincs, s a hol maguk is a legnagyobb mértékben importra szorulnak. Mi is csak onnan meríthetünk, a honnan ök merítenek. Pungabi. Igy beszél egy Punjab-ban élő tiszt, pedig Punjab tartomány lakossága még a legtehetősb és legnagyobb kedvelője a lovaknak. Az egész nagy indiai birodalomnak alig 3—4 tartománya alkalmas a lótenyésztésre, t. i. vannak legelői, mert legalább van rende« esőzése; ezek a provincziák északnyugaton fekszenek és pedig: Punjab, Belutschistan és Sind tartományok, továbbá a Bombay elnökséghez tartozó Deccanas. A többi része Indiának, az u. n. «éh-halál» tartományban minden 3-ik—4-ik évben olyan szárazság van (ha kimarad a tavaszi monsoon (esős idö), hogy minden kisül ; a szegény lakosság csak nehezen tudja megmenteni tejelömarháját ; néha egy évben a mi kevés lóanyag volt ezen tartományokban mind kivesz. A kit bővebben érdekel, még igen érdekes adatokat találhat a már lapunkban ajánlott Zucht und Remontirung der Militärpferde in aller Staaten czimü könyvben. ^^^^^^^^ A főszerk. Az 1901. évre licentiált magánmének kimutatását nemrég adta ki a Földmivelésügyi minister ur és mai számunkhoz mellékelve kapják előfizetőink közül mindazok, kiknek az hivatalból nem küldetett meg. Évről-évre vaskosabb lesz ez a füzet, melynek tartalma élénk tanúbizonysága annak, liogy lótenyésztőink szünet nélkül munkálkodnak és baladnak előre. Az idén ismét 2144 köztenyésztésre engedélyezett magánménünk van, ez pedig rendkiviil tekintélyes szám, főkép ha meggondoljuk, hogy igen sok oly megyénk van, hol az állami apamének dominálnak és a magánmének száma éppenséggel minimális (1 és 30 közt váltakozván) és hogy e szerint a 2144 magánmén javarészt csak az ország feléből recrutálódik. Tényleg vannak megyék, hol a magánmének száma 3—4-re rug, mint pl. Abauj-Torna, Esztergom, Trencsén, Hunyad, Mármaros stb. Legerősebb a licentiált magánmének száma Torontálban (209), Bács-Bodrogban (254), Temesben (129) és Békésben (106) vagyis a «magyar Kanaánban», bol a jómódú parasz-