Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900

1900-11-17 / 102.szám

190J. november 17. Körültekintés. (.A versenyidény befejezése. — Az angolok és amerikaiak kölcsönös advariaskodása. — l.ord Durham ujabb nyilatkozata. — Francziaország versenyügye 1899-ben. — A németek lóvásárlásai China részére.) Bármily paradoxonnak látszanék is: de a versenyzési idény végén azt mondják trainerek, jockeyk és lovak — leginkább azonban az utóbbiak, hogy hál Istennek, csakhogy egyszer mar vége van a saisonnak; — csak a tulajdonosok egy része és a professionátus játszók a turfon — nem bánnák, ha a bécsi .Jockey club még egy pár meetinget játszatott volna le; pedig különben megfoghatatlan volt, ugy mondják, a bécsi Club pénztár állásának [szempontjából — hogy mire volt in neki a második novemberi meetingre circa 50.000 koronát kiadni, holott már az októberi meeting alatt panaszkodott, miszerint sem a közönség látogatása, sem a totalizatörök bevételei nem fedik a napi költségeket. A lovak meglepő forma változásai folytán pedig a játszók is mindig «plüh»-re esnek. . . . Kinek a javára futtatlak hát? . . . . A bookyk részére! Szegények, igen sok «Standgeldet» fizettek az éven át. . . mondja a hagyományos bécsi «hamur» — mely az öszön át igen nervosus és érzékeny lett. * * * De ingerültek Angliában is, a mint kitűnik Lord Durham minapi beszédéből, s ez az ingerültség átragadt az amerikaiakra is, külömben érthetetlen volna az a hang, a melyen Mr. Drake, egy amerikai istállótulajdonos, a kinek lovai e nyár folyamán Angliában szinte hihetetlen fcrmaváltozásokon mentek keresztül — nyilatkozott az angolokról. Az élelmes vankee megneszelte, hogy «készül valami» és sietett lovait eladni, elutazása előtt pedig néhány nappal a lord famozus beszéde után meginterjuvoltatta magát és kijelentette, hogv az amerikaiak között még Diogenes lámpájával se lehetne gazembert lógni, ellenben az angolok csak nyerni szeretnek, veszíteni nem ! A mi pedig a frainereket illeti, ugy az amerikaiak mind szorgalmas emberek, a kik már reggel 3 órakor az Istállóban sürögnek forognak (valószínűleg akkor «preparálják» a lovakat), mig az angolok Iksta lajhárok, a kik csak délelőtt 10 óra után jönnek az istállóba ! Felzuduit az angol közvélemény és Mr. Drakenak, a ki már megszedte magát és készül haza, egy honfitársa Mr. Corrigan a ki csa': most jött, hogy megkoppassza az angolokat, ezen szándékát veszélyeztetve látván, szintén megszólalt, s igyekezett az ellentéteket elsimítani, kijelentve, hogy az angolok gentlemanek, de az amerikaiak is azok, a bűnösök csak azon ösmert turfhiénák, a kik Amerikából átjőve Angliába, minden versenytéren láthatók elegánsan öltözve, s boldog-boldogtalannak mesélik, hogy az amerikai lovak preparálva lesznek, ök maguktól a trainertöl, az ő kebelbarátjuktól hallották, hogy ez vagy az a ló ma nyerni fog, s melegen ajánlják, tessék megfogadni Ha a ló csakugyan nyert, ugy rögtön feltűnnek, s a jó tanácsért sápot kérnek, ha ellenben nem nyert a ló, ugy vállvonogatva mondják hogy hiába minden, a legjobb ló nyert! Ezen alakok, a kik közül Mr. Corrigan hármat névszerint is megnevez, rontják az amerikaiak renoméját s hirdetik a «doping»-ot, a ló képessegének gyógyszerek uljáni fokozását, a mi mese beszéd. Da strigcs quae non eunt, nulla mentié fiat! Az újság polémiába beleszólt Lord Durham is. kijelentve,Ihogy őnem az amerkaiak, hanem csak etry némely amerikaiak ellen beszélt. Hiszen ő volt az első, aki harmadéve örömmel fogadta Sloan-t, s must is örvend, hogy Dany Maherben egy ui erőt láthat, a kinél gracziózusabban senki se tud finisht lovagolni, de az amerikaiak egyrésze jobban tenné ha haza menne. Hogy nem egészen megbízhatók ? Erre van példa elég, maga Sloan L. Reiff, Martin, Mc Intvre, de különösen Rigbv az év folyamán annyiszor lettek igazolasra felhiva, hogy csak a jockey club igazgatóina véghetet cn elnézése mellett lovagolhatnak mé \ Angoloktól már rég megvontak volna az engedélyt. Veszélyesnek tartja azt is, hogy az amerikai 'jockeyk a tilalom daczára is nyíltan es titokban: de mindig nagy összegben, fogadnak. A «doping» kérdéséhez Mr. L. de Rotschild is hozzászólt, de erről lapunk más helyén. Látható, hogy a turf parasitáinak feje fölé sürü felhők tornyosulnak, s ezek az élösdiek, a kiket senki se szeret, senki se tisztel, de mégis mindenki eltűr, ha ellenszenvvel is, de a megszokás hatalmánál fogva, ezek a fattyuhajtásai a tisztességes versenyzésnek, ha nem is lesznek kiirtva, de vissza szorítva oda. a honnan elő furakodtak szemtelensé gükkel megbénítva a hatalom kezelóit is. * * * Francziaországban nyugodtabbak az emberek. ott még nincs «amerikai» kérdés, de még lehet, ha nem is az idén. de jövőre, t. i. Rigbv, az amerikaiak legbrutálisabb jockeyja jövö évre Madame Menier istállójához szerződött, s majd ott nyilik alkalma praktikáit bemutatni. Francziaországban külömben a L'

Administration des Haras most bocsájtotta közre jelentését az elmúlt, az 1899-iki évről, a melynek egy része a tavalyi versenyekről szól, A tavalyi versenyidény olyan dimensiot ért el, hogy vis rnajor-nak, kemény fagynak kellett beállani, hogy a versenyzésnek véget vessen. 343 versenytéren 16b verseny napot élveztek a francziák! A megelőző évhez képest 18 uj versenytér keletkezett. A józanabbul gondolkozók maguk is már sokalják ezt a bőséget, pedig még mindig jelentkez-ek uj és uj városok, a melyek versenyeket akarnak, S mivel a politikusoknak és a befolyásos választóknak nem akarnak ellent mondani, és félnek a parlamenti interpelláczióklól és újság polémiáktól, nem marad más hátra, mint ujabb engedélyeket osztani. A 765 verseny napon 3302 futam volt, ezek azután igy oszlanak meg: 1486 sikverseny, 1552 akadályverseny és 1264 ügetöverseny. Érdekes a versenydijak elosztása is, 6.782, 685 frank jutott sikversenyekre ; 4'842,305 frank akadályversenyekre, és 1,721,775 frank ügetöversenyekre ! 1899-ben a Iranczia pályákon tehát egészben véve 13,346,565 frank lett versenydijakban szétosztva, ezen összegen kivül 391,220 frank a tenyésztőknek ! Ezen állapotokkal a írancziák nincsenek teljesen megelégedve. Azt mondják, hogy az akadályversenyek száma sok. a reájuk jutó pénz összege tulnagv. Az akadályversenyekben szereplő lovak igen nagy része a tenyésztés szempontjából értéktelen, s mégis annyi alkalmuk van pénz szerzésre. Ez nem a tenyésztés segélyezése, hanem pénzkeresés, a miből az országos tenyésztésnek aránylag kevés haszna van. Az ügelö versenyek is túlságosan vannak támogatva s ha még tovább mennek ebben, ugy csakhamar egy olyan ügetöfaj fog létrejönni a melynek csak a neve lesz félvéri Tehát ajánlatos az ügető versenyek tovább fejlesztését megakasztani, az akadályversenyeket pedig csökkenteni! Az egyes megyék segélyezése is aránytalan. Tarbes-ben két egyenkint 12.500 frank értékű verseny is van anglo-arabok részére, ellenben Bretagneban egy sincs. Pedig a bretonok hatalmasan haladnak, csendben munkálkodnak s épp olyan, sőt talán már jobb katonalovakat nevelnek mint a Sud Quest megyebeliek. Ilyen értékes verseny kellene a bretagnei lovak részére is. A propos katonalovak! A németek Amen kaban vásárolnak katonalovakat! Nem kell megijedni! Nem az európai seregük részére, hanem a kinai csapaljaiknak; 30,000 lóra van szükség, s mivel Európából a szállítás nehéz a tengeri ut faradalmas, tehát kísérletet tesznek, s Amerikában vásárolnak, a honnan könnyebb az átszállítás Hogy ezen amerikai reiuondák megfelelőek lesznek-e az már más kérdés. Az angolok afrikai tapasztalatai utan aligha. De olcsóknak mindenesetre olcsóbbak. Ennek daczára jó lenne ha berlini követségünk és consulaink barátságosan a figyelmet a mi lovainkra terelnék. Chinában sok ló fog még elpusztulni, s a silányabb amerikaiak után minden valószínűség szerint jobb anyagra lesz szükség, ez pedig nálunk található. Csak egy kis türelem, s az a haszon, mely a lókereskedö kazárok zsebéi üti, ütheti a mi tenyésztőink zsebét is. Fedezési hirdetés. A monostori ménesben az 1901. évi fedeztetési idényben fedezni fognak Pardon meggypej angol telivérmén, apja Morgan, anyja Petroleuse, ap. Peter any. Red Flag, ap. Lord Lyon, any. Rouge Rose, Thormanbytól. (Bécsi Derby és Király-dij nyerője) Fedeztetési dija 400 korona. Jack o Lantern sötétpej angol telivérmén, apja See Sav anyja Mystery, ap. Trumpeter, any. Charade, Stockwelltől. Angliában 16 versenyt nyert, közte a 2000 fontos Withsuntide Platet. (Kara, Royal Flush, Cagliostro, Jász apja.) Fedeztetési dija 300 korona. Kanczák gondozása és tartása kisbéri díjszabás szerint. Bejelentéseket elfogad Fáy Béla PusztaMonostoron (posta és vasútállomás). 1—3 Fedezési liÉtÉoy. Az 1901. évi fedezési idény alatt a szászbereki ménesben fedeznek : Fair Head szürke, ell. 1889-ben, ap Pepper and Salt, (Grey Leg apja) anyja Fair Star, ParmezantóL Fair Head apja: Willisnek (leverte a Grand Criterium de Dieppe-ben Gobsecket a badeni Nagy dij későbbi nyertesét), Crime d'Amournak, He d'Ornak, Nabnak, Ornementnek, Silhouettnek stb. — mindannyi Francziaországi nyertes. Fedezési dij : 200 korona. Sylvestre Bonnard sárga, ell. 1888-ban, apja Florestan anyja Her Grace King Tómtól. Sylvestre Bonnard apja Philosophnak és Leánykának, mindkettő nyertes és egyedüli ivadékok, melyek pályáinkon megjelentek. Fedezési dija : 20 korona. A kanczák ápolása és tartása kisbéri feltételek szerint Bejelentéseket elfogad a szászbereki ménes intézösége ; helyben posta, távírda, vasut-állomás — Budapesttől 92 kilométernyire Szolnokmegyében. 1—3 Fedezési hirdetés. A gróf Festetics Tassilo ur ö Nagyméltósága fenéki telivérménesében felállított Duncan (apja Doncaster anyja Black Agnes). (Duncan'apja Diadalnak, Alfrédnek, Testőrnek és Topáznak) telivér angol ménlóhoz kanczák fedeztetés végett elfogadtatnak. Fedeztetési díj 300 frt. Egyébb feltételek ugy, mint a kisbéri állami ménesben. 2 4. Méneskezelöség Keszthely-Fenék. mm^m^mmmm í*