Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-02-19 / 8. szám

1898. február 19. VADÁSZ- ÉS VEUBKNY-LAP. 63 (80000 kor.), a Királvné-dij (59000 korona), a Budapesti dij (12000 kor.), a 2évesek nagy handicapja (8000 kor.), a Lovaregyleti dij (21000 kor.), továbbá a 10000 koronán felüli Elnöki, Igazgatósági, Prince of Wales stb. stb. nagy dijakon kivül még kb. 40,0000 koronáig vannak tuczatszámra nyitva versenyeink Budapesten és Tátra-Lomniczon az importált lovaknak s igy ama versenyzőinknek — kik friss vér behozatala ezimén vearlingeket akarnak hozatni Angliából — elég tér nvilott azok kihasználására. Hogy pedig e versenyek a legkülönbözőbb távolságra szólnak, s ugy szintén* korteher alatt, mint poenalitásos korterhek és handieapok alatt találhatók — azt mindenki tudhatja, a ki elfogulatlan szemmel túdja nézni a budapesti és lomrviczi propositiókat. . . Meg se emiitettük volna ezt az egész lamentatiót, ha nem tapasztalnók, hogy versenyügyünk sok barátja (nem istálló tulajdonosokat értünk) — aggodalmasan, kérdezi: mi igaz ebből? s ha nem tartanok tanácsosnak arra figyelmeztetni a bécsi Sportot, miszerint idétlen aggodalmai és vádaskodásaival ne idegenitse el észak és kelet felöli szomszédainkat telivér anyagunk vásárlásától. S. ./. F. Néhány szó a versenylovaknak hosszú távolságon való futtatásáról. A lovak kitartó-képessége vagy szivóssága (stamina) oly tulajdon, melyeta versenylovaknál eléggé megbecsülni nem lehet. A praxisban nagy részt igen felületesen lesz a lovak e tulajdonsága megbirálva vagy felfedezve, s állithatom, hogy csak nagyon kevés alkalom nyilik, a szívósságról helyes alapokon meggyőződést szerezni, még azoknak is, a kik az illető versenylónak sorsát intézik (trainer, jockey, tulajdonos). Ha egy ló valamely versenyben nem mutat oly formát, melyet föle a trainer, a tulajdonos, vagy a sporttal foglalkozó közönség vár, nagyon hamar kész a megoldás, s minduntalan halljuk: «hja, rövid volt neki»—vagy «hosszú volt neki» — se mentséget a legtöbben elfogadni hajlandók is, s miután kedvenczüknek megveretését ekként megindokolták, vagy másoktól megindokolni hallották, bele nyugosznak, s a legtöbb esetben véleményt alkotnak maguknak — a lónak a distancziát illető tehetségéről. Nem akarnám a világért sem állítani, hogy olykor — de nagyon ritkán — nem helyes ez a vélemény; a legtöbb esetben azonban averseny nem várt eredménye az abban részt vett lovaknál előforduló forma-változásnak a következménye, s ez oknál fogva ugy gondolom, hogy mindazok, a kik a formaváltozások alapos megfejtésével foglalkoznak vagyis azok, a kik handicappolnak, sokkal kevésbé nyargalnak a distancziákon, s nem csupán a feltételezett staminával vagy a feltételezett speeddel akarják a versenyek eredményeit, vagy az egyes lovak futását megfejteni. Azt akarom ezzel mondani, hogy azok a kik handicappolnak, sokkal nehezebben hiszik el egy lóról, hogy az csakis a rövid, vagy csakis a hosszú versenyekben érvényesülhet, s egy látszólagos bizonyiték csupán azokat győzheti meg, vagy csupán azoknak elég. a kik impressziókra épitik lel egész sporttudományukat. Igen sok példát tudnék felhozni arra nézve hogy oly lovak, melyekről a közhit, olykor egyetemben az -istálló intézőinek hitével, azt tartotta, hogy csak rövid távolságokra valók, alkalomadtán aztán arról tettek bizonyságot, miszerint hosszú versenyekben is kellőleg érvényesülhetnek, csak a megfelelő helyen és társaságban használtassanak ki. Talán a legeklatánsabb példa erre Orvért, melyről a legkevesebben merték hinni, hogy akkor midőn nagy formában van, a hosszú versenyek éppen annyira inyére lesznek, mint a rövidek. Ez a ló ötéves korában állt képessége tetőfokán, abban az évben, midőn április elején 60 kiló alatt a Przedswit-Ha dieapból került ki könnyű nyertes gyanánt. Nemsokára a tavaszi Államdij 2400 méterjén találkozott CliíTorddal, melyet neki a Prsedsvvit-Handicap eredménye alapján szintén megkellett vernie. De az egész turfvilág impressziója az volt, hogy e hosszú távolságra Orvért nem bir a szükséges szívóssággal, s a fogadásokban Clif- ford helyeztetett elébe. A közönségnek ez az impressiója azonban téves volt annyiban, hogy elfelejtette, miszerint Orvért már ötéves, s mint ilyen sokkal több szívósságra, kitartásra tett már szeri, mint előző éveiben. Az eredmény persze az volt, hogy a papírformához hiven, Orvért aratott benne győzelmet. E győzelmet azonban akkor ugy magyarázták, hogy Orvért sem bir ugyan staminával, de Cliffordnak még inkább gyenge oldala a kitartás. Azután Orvért a Budapesti államdijban talalkozott Dornröschennel, de ki adott volna neki a papírforma alapján esélyt, midőn a kitartó képességéről hires Dornröschennel kellett a keztyüt felvennie. Orvért azonban ezúttal is hiven futott a papir-formához s Dornröschent megverte. Néhány héttel később a Buccaneer-verseny 3200 méterjén próbálkozott Orvért, de minden papírforma daczára, melyet 2400 méteren mutatott, nem neki, hanem Dornröschennek volt hasonlíthatatlanul nagyobb párt a háta mögött, mert a legtöbben ugy gondolkoztak, hogy ily hosszú distanczián. még inkább fog a Dornröschen ismert (?) staminája diadalmaskodni. Az eredmény azonban megint az volt, hogy Orvért aratott a versenyben győzelmet, daczára, hogy 71 kilo terhet vitt nyergében, s igazolta azt, hogy versenyképességét minden distanczián tudja érvényesíteni. Beszélhetnénk még hasonló vagy közel hasonló dolgokat Blondinéröl, Kis Iblyáról söt Híresről, Gyöngyösről, Perle d'orról és sok más, kisebb kaliberű lóról is. Azt is állíthatom, hogy a versenyistállóban illetőleg a training telepen csak nagyon kevés alkalom van a lovakat szívósságukra +ézve kipróbálni vagy csak azokat a hosszú versenyekre előkészíteni is. És mondhatom, hogy kivéve a gát vagy akadályverseny lovakat, melyek ha csak lehetett, hosszabb galoppokat kaptak, a kezem alatt levő siklovakat soha sem praeparáltattam hosszabb distancziára, mert erre nem igen van meg a mód és az idő. Pedig hosszabb distanczián is arattak a kezem alatt levő lovak oly sikert, a minőt csak várni lehetett tőlük, a nélkül, hogy ily távolságú versenyekre külön előkészítést nyertek volna. S e tapasztalatokból következtetve nem is tartom okvetlenül szükségesnek, hogy egy ló a mértföldnél hosszabb távolságra trainiroztassék, különösen, ha erre igazán bőséges idő nem áll rendelkezésre, s azt hiszem, hogy a legtöbb esetben nem leszünk csalódásnak kitéve. Fondor soha sem futott 1800 méternél hosszabb távolságra, ilyen távolságon is csak egvszer(a Bálvány-Handicapban), de otthon sem soha mindaddig, amig a Kincsem-Handicap 2400 méterjén nem próbálkozott. S e feladatnak minden előzetes próba vagy praepárálás nélkül sikeresen felelt meg, s jó stylben nyerte meg a versenyt jókora teherrel nyergében. Ginger sem versenyben sem a trainingben hosszabb távolságra mint 1600 méterre nem futott soha. Az Orwert versenybe be neveztetvén, a 2800 méteres pályán mindazon által sikerrel felelt meg a belé helyezett várakozásnak. Gála május végéig csak rövid versenyekben tett kisérletet, nem hiszem, hogy addig valaha hosszabb galoppot kapott volna, mint 1400 méterre, még is sikerrel debütált hosszú versenyben is, s er másután nyert 2000, majd később 2800 méteres pályán is, Palmesel esete is igen érdekes és tanulságos. Ez a ló — mig Styles idomította, a kétéveseket vezette a munkában, s ennek megfelelően 1000—1400 méteres versenyekben próbálkozott, söt egy izben 1600 méterre is győzelmet aratván, tulajdonomba került. Miután az én szineimben még egy más 1600 méteres kisebb versenyt nyert, a St. Marxi díjban először próbálkozott 2400 méterre, s a nélkül hogy azelölt a munkában hosszabb galoppot kapott volna, oly fényes és meglepő győzelmet aratott, aminőre senki sem volt elkészülve. Mindebből az következik, hogy rendesen elegendő, ha egy ló a mértföldre megfelelően idomítva van, s ezt nem csak minden veszély nélkül, de ha a papíron esélye van, sikerre való alapos kilátással küldhetjük ütközetbe. Kétséget nem szenved, hogy vannak lovak melyek nem birván ily hajlammal a kitartásra, ha hosszabb distancziára lesznek fogva, nem csak nem tudják jó formájukat ott érvényesíteni, de azt rövid versenyre is elvesztik, még pedig hol rövidebb, hol hosszabb időre. A kivételektől eltekintve! azonban azt vélném mondhatni, hogy a egtöbb ló ugy a rövid, valamint a hosszú versenyekre is a természetes képességgel rendelkezik, s inkább kell a lovat rövid versenyre, vagyis sebességére nézve képezni, mint megfordítva. Ebben leli magyarázatát az is, hogy a rövid versenyekre bazirozott versenyrendszer — mint a minő a miénk — nem oly kár hoztatandó, mint azt sokan hiszik, miután annak keretében elegendő számú hosszú verseny ugy is van, s merném állítani, hogy a stayer vagy jobban mondva, az a ló, a melyik hosszabb versenyekre lesz felhasználva, igy is könnyebben keresi meg zabját,,, mint az, a melynek a rövid versenyekben kell futni. Takács J. SXIJG-YARTÓ Bécs, II., Prater-Strasse 26. Uri és női nyergek, Kocsi- és lovaglási eszközök. Vadász- és agarász ostorok. Ügető-sportczikkek. Jukker- és hajtó-szerszámok. Úgyszintén mindenféle ló-gamáslik (Fiebrandt Rikhárdtól) legnagyobb választékban, a legújabb facon szerint. mff * Árjegyzék kiuánatra ingyen és bé

rmentue. • JMÍ 1* • -JAR, • -W