Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-12-24 / 96. szám

1898. deczember 24. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 6o7 í^rzséliEí ^irályné. Felséges hirálynénh louasképe 1881-ben, festetett Richter Károly által, ki akkoriban sokszor huzamosb ideig mint gr. Eszterházy Miklós udvari festője KáposztásMegyeren, a gr. Eszterházy Miklós lakta kis kastélyban tartózkodott, s ki többek közt számtalan lovasportraitek és skizzek közt azt a nagy képet is festette, melyen az akkori rókavadászok] (élükön] ő Felségeik, gr, Andrássy Gyula, br. Wenckheim Béla stb.) a róka-killjére összeverődtek. — A jelenleg bemutatott kép eredetije a boldogult királynét Mary man nevü sötét pej kedvencz paripáján láttatja, ama kirándulások egyikén, melyeket gyakran tett az öreg Holmes mester és egy lovászfiú kíséretében Gödöllő és Káposztás-Megyer közt, leginkább vasárnap — midőn nem volt vadászat. — Mint Freyer E. (jelenleg a gr.'Nádasdy-féle falkavadászatnál) akkor ő Felsége a király második lovásza, mondja — e ló irlandi származású volt, és a királyné vadászaton is több évig lovagolta ; nagyon jó ugró volt. — Az eredeti képpel — ha jól emlékszünk — megboldogult Felséges Asszonyunk gr. Eszterházy Miklóst tisztelte meg emlékül, mint az akkori u. n. udvari vadászatok vezénylőjét, ki, mint ismeretes, bár sokoldalú tehetséggel birt, s ezt másokban is méltányolta, de csak azt tartotta jóformán embernek, — hogy mondjuk: férfinak — a ki versenyeken vagy legalabb rókavadászatokon lovagolt. — A nagy kép ugy tudjuk most is a tatai kastélyban van, mig az eredeti «skizz»-t — Aquarellben — mely a felséges úrnő által approbatát nyert — s mely után a nagy kép festetett — e lapok főszerkesztője szerezte meg a festőtől; jelenleg is birtokában van s egy örömteljes időszakra emlékezteti vissza, azokra a fényes lovasvadászatokra, mik azon időben a Rákoson folytak, s annyira közel hoztak egymáshoz a királyiházat s a nemzet jobbjait. Egy megifjodott társadalom volt akkoriban a magyarság — s ha nem is teljes egyetértés volt mindenben fiai közt (mi igen ritka eset) de legalább tiszta elveik voltak, s érveléseik — nem gyanúsításokból s piszkolódásokbol állottak. A Felseges asszony jelenlete a budai várban — bar maga sohasem elegyedett a pártharczokba — nagy befolyással volt a tisztességességre.