Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-02-12 / 7. szám

nagyon össze-vissza futottak, s hogy csak a legkevesebbnél lehet szigorú papírformáról beszélni, s ehhez képest inkább «érzéke» ulan indult. Ezt uu nem mernénk állítani, s ellenkezőleg. azon meggyőződésben vagyunk, hogy a handicappernél mindenkor a papírforma volt iranyadó, legfeljebb az ellentmondó formákat handicappolta közbevetőleg; azt pedig az istállótulajdonosok és managerek nem igen köszönnék meg. ha inkább érzéke utan handicappolna. mint a formák után. Nem tudunk egyetérteni azzal a felfoggással sem. hogy azért, mert iMindig és Busserl a nemi külömbséggel lettek egymáshoz handieappolva. Ernst ur azt hinné, hogy e két lónak holt versenyben kellene czélhoz érni. «Mindig» elvi alapon került Busserl felé.azért mert máj veretlen, s a két lónak ilyetén handicappolasából mi nem a holt verseny eldöntését betiizzük ki, hanem azt, hogy Ernst ur épen eldönt ellenül akarta hagyni a nevezeit két ló között az elsőség kérdését. Eulut pedig nem azért tette a handicapper Busserl alá, mert azt hitte, hogy Lulu nagyon akadályozhatta a Kladrubi dijban Busserlt tehetsége kifejtésében, hanem egyszerűen azért, mert Eulut Menyecskéhez mérte, mely a Kladrubi dijban harmadik lelt. s melynek egyéb formái a handicapbari igen'jól lixirozhatók. Crampont 70 kiloval erősen látja megterhelve, s a budapesti Nagy Handicap eredményére támaszkodik, ahol Crampon. Csipke és Véletlen mögött negyedik volt; holott ez az eredmény a Gunnersbury verseny által egész más irányba lett korrigálva, mert abban Crampon győzött s Vélellen volt negyedik. De tel je.-seii egyetértünk az Allg.Sport-Zeitung azon véleményével, hogy Badacsony, a mely a Helenenthali dijban 3-ik volt, 64£ kilót csakugyan nem érdemelt meg. mert azontúl soha semmi formát sem mutatott. A «Sport» inkább csak ismerteti a hanuicapot, mint sem kritizál. Ez a szaklap is azt látszik hinni, hogy a handicappernek nem volt elég tere, mert azt mondja: «Közel 300 kétévest kellelt egyetlen Handicapba összezsúfolni.» Ha ez állna, a múltban e handieapot rendesen nagy lerliü lónak kellett volna megnyerni, pedig tudjuk, hogy ellenkezölegvolt. Homlokegyenest ellenkező véleményben van az Alig. Sport-Zeitunggal, midőn azt mondja, hogy a mü értéke a theoriában, vagyis az évjáratnak lehetőleg a szigora papir forma szerint való elbírálásában rejlik; holott az Alig. Sport-Zeitung azt hiszi, hogv Ernst ur inkább «érzéke» után indult. Mint már a fentiekből is következtethető a Sport jár a helyes uton, épen ugy. mint midőn azt mondja hogy a handicappernek Cramponról való magas véleménye a Gunnersbury-verseny alapján teljesen érthető. Teljesen indokolatlanak tartjuk a Magyar Sportlap következő okoskodását: «Mindig és Busserl klasszifikácziójából arra lehet következtelni. hogy abban az esetben, ha Mindig részt vett volna az Ausztria dijban. akkor épen ugy meghajlott volna Gomba előtt, a hogv Busserl is kénytelen volt meghajolni előtte, vagyis hogy (lomba, melv elvégre magas klasszisu ló, de semmi esetre sem Derbvkla-szist képviselő telivér, jóval jobb, mint az idei Derby-évjárat legeslegelsöje. Ha ez az elbírálás helyes, akkor nagyon szomorú auspieziurnok között tekinthetünk az ide saison elé stb.» Hát mielőtt ezt a szomorú következtetést vonta volna a Magyar Sportlap, jó lett volna utána nézni, »ajjon a -íéves Gomba és a 2éves Busserl korteher alalt futotlak-e az Ausztria dijban. A dolog ugyanis ugy áll. hogy a korleher skála, tekintetbe véve a kort és a nemet, Gomba és Busserl közzé 174 kilót irt elö. holott az Ausztria dijban tényleg csak kilo különbség volt a két ló közt. tehát Busserl 8 kiló hátrányban állt. Már most mondjuk. IS VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. hogy sokat szárhitva. Gomba 24 kilóval verte meg a Dreher-féle kanczát, ugy az Ausztria dijban 12 kilóval volt jobb Gomba, mint Busserl. Ezt levonva a fenti 174 kilóból, marad kiló Bu-serl javára, vagyis Busserl és igy Mindig is circa egy klasszissal jobb lovak, mint Gomba. Még mkabb feltűnő azon óhaja a Magyar Sportlapnak, mely szerint azt kívánná, hogy Lulunak a handicapban Elly után kellene következnie. Ellynek handicappolását (62|) igen nagy hibanak tartja s 70 kiloval véli megrovandónak. Az utóbbi véleményét egyedül azzal indokolja, hogy a pesti őszi meeting idejében egy Nursery-Handicapban Elly 8b kilót adott' Maltesernek. másfél hoszszal könnyen megverte s igy 8b + 5 = 13£ kilóval kell vala Malteser fölé jutnia. Miután Malteser 5ö£ kilót kapóit, azt hiszi, hogy Eriynek 70 kilót kellett volna kapnia. Azt persze már nem látja a Magyar Sportlap, hogv Maltesernek ama Nursery-Handicapban mutatott formája legfeljebb egy kis eladóverseny megnyerésére lett volna elég s hogy Malteser nem ama Nursery- Handicapban, lianem a bécsi októberi meeting idején mutatott jóval jobb formái alapján kapott 56£ kilót Jó is volna, ha egyetlen futam eredményére mindig lehetne hivatkozni, hiszen Souvenir is megverte Tokiót a Buccaneer-versenyben, mégis ki volna a merész, a ki Souvenirt Tokióhoz a szerint handicappolta volna. Megróvja a Magyar Sportlap Ernst urat azért is. mert Ashlevre 55| kilót diktált, holott utána sorozott nagy számban oly lovakat. melyek nem egyszer, de ismételten is nyertek versenyt pl. Primula. Terka, Mia Teresina. Szeszély II., Cereal, Valentine, Georgette stb.. a mi Ashleyre nem mondható, bár öt izben próbált szerencsét. Aztán igy folytatja : «Hogy miért helyezte el Ashleyt ilyenformán Ernst ur, azt megindokolni egyébbel nem tudná, mint azzal, hogy nézete szerint Ashleyböl egyszer még jó ló is lehet. No már pedig ilyen nézetre vagy személyes impresszióra handieapot alapítani nem szabad, mert ha igazis, hogy a handicap a handicapper egyéni véleményének kifejezése, de ezt a véleményt másra, mint a papírformára alapítani nem szabad! Mellesleg megjegyezzük. hoyy meggyőződésünk, hogy ha Ashley véletlenül nem első rangú istállóban állana, hanem pl. valamelyik kisebb, rendszerint rsak urlovas pályákon futtató istállótulajdonos színeiben szerepelt volna tavaly, akkor tavalyi szereplése után bizonyára őt is oda helyezte volna a handicapper ahová pl. Próbád (40 kiló) vagy Ördögöt (40 kilo) helyezte, s melyeknél — legalább eddigi szereplése után — aligha volna sokkal többre becsülhető. Előre bocsátjuk, hogy oly lónak handicappolása. mely csak helyezetleniil futott, mindég attól függ, hogv minő társaságban próbált szerencsét. s igy nem szabad neki oly lovak fölé kerülni, melyek előtte első és másodiknak (esetleg harmadiknak) (futottak. Ashlev pedig mindég jó társaságban futott. Ez azonban hagVján. de nem hallgathatjuk el megjegyzés nélkül Ernst urnák ilyetén meggyanusitását, mintha ö részlehajlóan handicappolna, s kombináczióiban nem a lovak formáit, hanem a tulajdonosokat tartaná szem előtt. A handicapper állása soha sem irigylendő, de ilyen feltételezésekre Ernst ur soha sem szolgált rá. s azt ellenségei sem foghatnák rá. De legmulatságosabb a dologban az, hogy a «Sportélet» ugyan csak Ashleyröl homlokegyenest ellenkező véleményben van, következőket mondja; «Még nagyobb hibának tartjuk Ashley lcieresztését 55j kiloval. Igaz, hogv ez a ló nem mutatott tényleg olyan formát melyért megérdemelné, hogy sokkal feljebb jusson, de ha szabad a handicappernek impressziók után menni, akkor nem lett volna szabad figyelmen kivül hagyni Ashlev futását 1898. január 15. a kétévesek Allamdijában Árulóval. E futam mindenkiben azt az impressziót keltette, hogy igen jó versenyló. Metcalf maga is igen jó lónak hiszi, söt Derby-cracknek tartja.» Ezt az impressziót Ashlev aztán teljesen tönkre tette, midőn az Államdij után. 48£ kilóval a kétévesek Nagy Handicapjában helyezetlenül futott, s azt bizonyította be, hogy nem igen jó versenyló A Sportélet ugyan nem hagyta magát ez állal impreszszióitól megraboltatni, de Ernst urnák — ha ugyan voltak még is eltűntek impressziói, s azt hisszük, hogy sem a Magyar Sportlapnak, sem a Sportéletnek, hanem ebben a kérdésben is Ernst urnák van igaza. Még a Németországi szaklapokra is akarunk egy pillantast vetni. A Nyilt Handicap terhei őket is érdekelte, főleg a német lovak miatt. Ugv a «Deutscher Sport» valamint a aSportweit» azon akadnak fel, hogy Vollmond fölébe került Wasának, amazt szigorúan, ezt enyhén látják megitélve. Pedig itt is Ernst ur mellett van az igazság, mert nagy különbségnek tartjuk, ha egy ló korteher alatt a kitűnő Wettenichtet és Bogdányt birja megverni, mintha a nemen ^ivül 10 fontot ádVirgoneznak és Etruriának. s ezek felett arat nem lulságos könnyű győzelmet. Mindent összevéve pedig, Ernst urnák megnyugtatására szolgálhat, hogy ott ahol ez alkalommal munkája bonczkés alá vétetett és kifogásoló kritika tárgyát képezte, valóban túlnyomó részben neki volt igaza. Agyakorlati élet ugy hozza magával, hogy rendszerint azoknak van igazuk akik a hatalom rudfánál vannak, vagy hogy másként mondjuk,akik «illetékesek,» de ezt az «igazat» Ernst urnák mint megérdemeltet, egészen pártatlanul és tárgyilagosan Ítéljük oda. Körültekintés. A képviselőházból.A földmivelésügyi ministerium költségvetésének általános vitája véget ért, a nélkül, hogy, mint pld. tavaly, lótenyész-' tésünk és az ezzel összefüggő kérdések érdemlegesen szóba kerültek avagy a lótenyésztési intézetek budgetje érintetett volna. Az e tárgyban tett felszólamlások mindössze csak a következők voltak : Latinovies Pál képviselő ur kérte a ministért: nagyobbítsa meg a bajai méntelepet, a dorozsmait pedig ne oszlassa fel, hanem helyezze át Szegedre vagy Hódmezővásárhelyre; Gróf Bethlen András elismerését fejezte ki a ministernek a fogarasi állami ménes reconstructiójáért; Bessenyey Ferencz képviselő ur ugy odavetőleg sokalla. hogy több mint 150.000 frtot adott az állam egy apaménért. Hogy nem volt nagyobb vita. annak okai kétfélék. Először : lótenyésztési kormányzatunk oly kifogástalanul működik, oly hasznos tevékenységet fejt ki minden téren, hogy ezen gáncsolni valót igazán nehéz találni; azután meg: a szocziális kérdések foglalkoztatják most az elméket első sorban. Darányi minister ur is pénteki nagy beszédében ezekkel foglalkozott a legmélyrehatóbban De azért kimeritöen nyilatkozott a minister a mezőgazdaság minden legkisebb ágazatáról. Aktuális persze az volt, a mit a szoczializmusra vonatkozólag mondott, de az ország gazdaközönsége talán még nagyobb hálával veszi azokat a nyilatkozatokat, melyeket a telepités ügyének rendezéséről, a községi erdők állami kezelésbe vételéről,a hitelszövetkezetekről az állattenyésztészröl, az állategézségügy rendezéséről a mezőgazdasági ismeretek terjesz! téséröl stb. az aprólékosságig menő részletességgel tett a minister. A «drága» apamént illetőleg utalt arra, hogy egy kiváló telivérapamén beszerzését a szakkörök régóta sürgették: lókivitelünk prosperál, ezt elhanyagolni hiba, sőt bün volna (már pedig egy