Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-03-06 / 10. szám

86 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1897.' márczius 20. Neveltetett az állami ménesekben 1783 « a magánosok által 1111 Mi óriási haladás. Néhány külön lapon van kimutatva. — hogy melyik magánménesben mily telivérek vannak kibérelve. Más években ezt jóval előbb lapunkban már közölni szoktuk. de az idén későn kaptuk ezt. Az egész füzet igen tanulságos ujjmutatás, — hogy országunk mely részében, mely megyéiben túlnyomó az angol vagy másfajta lótenyésztés. A budapesti központi honvéd lovasiskolánál kipróbált állami vadászatait legközelebbi számunkban hozzuk, szintúgy gr. Mailáth József perbenyiki ménes leírását is. A MAGYAR TATTERSÄLL-EGYLET. Meghívás. A «Magyar Tattersall-Egylet» f. márczius hó 20-án este 10 órakor a Nemzeti Casino földszinti helyiségében — elöször választmányi aztán közgyűlést tart, melyre az egyleti tagok minél nagyobb számmal megjelenni kéretnek. Főbb tárgyak : 1. A m. kormány által jóváhagyott egyleti alapszabályok bemutatása (megküldettek külön lenyomatban az egyleti tagoknak). 2. Pénztári jelentés az Egylet jövedelmei és kiadásairól 1896-ban. 3. Az igazgatóság restaurálása az Alapszab. 13. §. szerint. A 3 tagu Igazgatóságból minden évben egy kilép s helyette a Választm. gyűlésen uj igazg. tag választandó, de ugyanaz újra választható. 1896. végen ifj. gr.Almássy Kálmán ideje lejárt. 4. Az Igazgatóság költségelőirányzata a versenyek megtarthatására 1897-ben, s a propositiók előterjesztése. 5. Az Igazgatóság némely javaslatai a jövö versenyek kezelésére nézve. Ezután a közgyűlés: Előterjesztés a Választmányi gyűlésről az 1., 2. és 4-dik pontokra nézve részint tudomásvétel. részint helybenhagyás végett. Aztán A választmány restaurálása az «Alapszabályok» 11-dik §-a szerint. A 24 tagból álló választmány egyharmada minden évben kilép, de a közgyűlés által egészben vagy részben újra megválasztható. 1896. végén a következő sorozatbeliek ideje lejárt: Ifj. gr. Almássy Kálmán Kovács Seb. Endre Bernrieder József Miklós Ödön Sztankovánszky János Br. Sennyev István Gr. Károlyi László Ifj. Vojnich Sándor és végül: Netaláni indítványok. Budapest, 1897. márczius Az egylet elnöke: gr. Andrássy Tivadar. VADÁSZAT, LÖVÉSZET. Az országos vadászati védegylet szombaton délután 5 órakor tartotta választmányi ülését Nádasdy Ferencz gróf elnöklésével. A titkár bemutatta a mult évi számadásokat, melyet tudomásul vettek s megállapították a jövő évi költségelőirányzatot. Ezután a titkár hosszabb jelentést tett a vadászali törvényjavaslatról, melyet a földmivelésügyi minisztérium adott ki az egyesületnek véleményadás végett. E javaslat elkészítésére az igazgatóság bizottságot küldött ki, melynek tagjai Esterházy Béla gr., Keglevich Gyula gróf, Lestyánszky Sándor, Vancsó Gyula ügyész, előadó Egerváry Gyula titkár. Ezután tárgyalták Udvarhelymegye közigazgatási bizottságának átiratát, hogy a kártékony és duvadakat hivatalosan pusztítassa ki a minisztérium, de e kérvényt az igazgatóság nem pártolja (mert ez csak ürügy lenne a hasznos vad kipusztítására, ezt mi mondjuk). * * * Mint társlapunk a «Vadászlap» közli, a szalonkák márczius elején megérkeztek s több helyen estéli húzáson több darabot lőttek. TARCZA. Utazásom Belső-Arábia, Kurdistan és Örményországban. Irta: br. Nolde Ede. (Folytatás.) IV. A táborban — lbn-Raschidnél. Hnilból négy napi erős meneteléssel Arábia legnépesebb városáig — Oneyzehig értem, s bár mennyire siettem is Ibn-Raschidhez — e város rövid megtekintését elmulasztani nem akartam. Onevzeh kettős fallal kerített város, s állítólag 30—35000 lakosa van. A várost keritö belső falon kivül vannak a kertek és veteményesek mintegy 2—3 kilométer szélességben, melyeket a 2-dik körfal foglal körül. Mind a két falazatot itt-ott védelmi tornyok uralják : a falazatok ugyan csak kettős vályogvetésböl vannak, de az ezek közti 10—12 méter szélesség — földdel van besulykozva, és igy valósággal 10—12 méter vastag varövek, melyek még az ott megjelenhető tüzérség ellen is tarthatók egy ideig. A két fö moschee megtekintése után — a város főnöke s Ibn-Raschid helytartója — Feyssal sheik meghívására a kormányzói palotába mentem a béke-kávézásra, kivel aztán a város még egy pár nevezetességét — köztük a nagy bazárt is megtekintettem. Még három napi nagyon erös menetelés után — Shakra városát balra elhagyva s az úgynevezett kis Nefud-Bereyda sivatagon áthúzódva, febr. 23-án éjjelre már csak 5 órányira Ibn-Raschid táborától — ütöttem fel éjjeli tanyámat. Már lefeküdtem, midőn az emirtől egy küldöncz érkezett az izenettel, hogy üdvözöltet ötször egyvégben, ö már megérkezelt a találkozási helyre, és kéret, hogy másnap már ö nála reggelizzem. Másnap korán reggel intézkedve hogy a karaván utánam jöjjön : két fegyvere- kíséretében előre lovagoltam s útközben nem kevés feszültséggel és kíváncsisággal gondoltam e találkozásra, melyben e kiváló emberrel, asivalagok kiráhával — mint öt Bagdadban és Konstantinápolyban nevezték — szemtől szembe lehetek. Még körülbelül egy óra járásra lehettem táborától — midőn az Emir által elémbe küldölt 300 (önyi fényes lovascsapattal találkoztam, élükün Ibn-Raschid unokaöcscsével és valószínű örökösével*) Abdul Aziz Ibn-Metaab herczeggel és mellette sok kitünö harczossal, igy pl. Madjiddal (a haili kormányzó legidösb fiával) és mind a 7 öcscsével, aztán a két Riad-házbóli herczeggel, kik mint kezesek vannak Ibn-Rashid táborában, továbbá egy csomó tartományi és városi sheikkel, a vad harbok, anazetek és wahabiták törzséből stb. stb. Mondhatom, hogy oly pompás és elegáns volt e lovas csapat, mind öltözet, mind fegyverzet és nyereg-szerszámra nézve, minőt aligha állíthat ki más valaki Arábiában, mint csak Ibn-Rashid környezete. E mellett a gyönyörű paripák, melyek a Nedjedbeliek legkiválóbbjai voltak, a drága arany skófiummal kivarrt bársony-nyergek, selyem-takarók, a fényes kantárzat, csótárok stb. stb., szemkápráztató és gyönyörű látványt nyújtottak. Az első üdvözlés és bemufatás után folytattuk utunkat a tábor felé. miközben a harczias fönökök az egész uton — egymást felváltva csoportonként a legmerészebb és legügyesb harczijátékokkal, és vakmerő hirtelen fordulatokkal, nyeregből leugrás és fel*) Ibn-Rashidnak nincsenek gyermekei, mi mint az arabok maguk közt sugdossák, az ég büntetése ama sok vérért, mely az Emir miatt elfolyt, különben pedig a t'yermek-híány az egész Keleten isten-csapásnak tekintetik. ugrással — szóval az úgynevezett fantáziákkal — mutatták ki, hogy a testi erö és ügyességben (voltigirozásban) párjukat kell keresni.... E látomány — itt a végtelennek látszó sivatagban, oldalt néhány messze kékellö hegységgel s a háttérben Ibn-Raschid már ide világló sátor-táborával s az arábiai nap ragyogó világításában - oly nagyszerű és festői kép volt, hogy ez egymaga megérdemelte volna az ideutazást. A táborba érve — egy halmon láttam az Emir nagy sátorát, mely három osztályból állott és pompás indiai kelmékkel volt ékesítve ; a középsőben — melynek eleje nyitva volt, kissé magasabban ült az Emir, fényes környezetben. A sátor mellett és két oldalán nagyszámú testőrség díszsorfalat képezett, köröskörül pedig más nézöség lepte el a tért. Az egész igen festői látványt nyújtott. Elhagyva kíséretünket, csupán Abdul Aziz és Madjig hg kíséretében a harczosok sorfalai közt a sátor elé lovagoltunk, hol lovamról leszállva közeledtem az Emir felé, ki erre fölemelkedett s nehánv lépést elém jővén, keletiesen üdvözölve, kezének lejtésével sátorába hivott. Ibn-Raschid jelenleg (1893-ban) 53 éves, s alig középtermetű, de igen izmos, erőteljes férfi, anélkül, hogy kövér volna, arczvonásai kellemesek és előkelők; szemei azonban oly erös nézésüek és szúrósak, bogy néha valóban tigris-pillantást vetnek. Rövidre nyesett s hegyes szakállt visel, mely már meglehetősen szürkés. Első beszélgetésünk kissé kimért és czeremóniás volt; kölcsönösen egymás egészsége és az utazás kellemetlenségeiről tudakozódva, de az Emir csakhamar politikai dolgokra vitte át a társalgást, s igen ügyesen hozta fel a Yemen tartományi lázadást, s hogy nem láttam-e sok szökevényt a törököktől. Nem szeretné úgymond, hogy a Nedjed oly hirbejusson, mintha a szultán megszökött katonái olt gyámolitásra találnak ; de másrészről mit tegyenek az olyan gyámoltalanokkal, kik leirhatlan fáradtság után — félholtan érkezve, egy kevés pihenés és élelemért könyörögnek. — «Nekem ugyan semmi közöm Yemenhez, de akaratlanul is haragra lobban az ember — ha az ottani kegyetlenkedéseket hallja. S minő roppant költségbe kerül ez a lázadás? 60 (?) tábort (zászlóalj) küldtek már oda s 2 év óta nem mennek semmire ; — természetesen mert a pasáknak annál kedvesebb, minél tovább tart ez a zűrzavar, annál többet lophatnak; az egész török kormányzás csupa lopás és rablás. A szultán maga derék és jó ember, — de nepei szerencsétlenségére igen keveset lát és tud meg e gazdálkodásról.» Ily heves hangon ment ez egy darabig, az arab veleszületett haragia volt ez minden török-birodalmiság ellen, s ö ültem midőn Ibn-Raschid — magát kimérgelödve — abbahagyta, s felállva — táborának megtekintésére indultunk. Körülbelül 10000 embere volt még együtt, melyet már emiitett győztes hadjáratából hozott vissza, s kiknek nagy részét másnap hazabocsátotta. mert ily sok ember a közeli két víz tartót hamar egészen kifogyasztotta volna. Így csak a 2000 testőr marad körülötte, mely a leggyorsabb tevéken lovagol s a legjobb hátultöltő fegyverrel meg lándzsával van ellátva. Ezenkívül századokra osztva, jó vezetőkkel ellátva és begyakorolva lévén, e kiváló praetorianerekkel lehetséges, hogy Ibn-Raschid kevés nap alatt több szaz kilométernyire esö helyeken váratlanul ott terem, s a megijedt beduin törzseket — kik akaratának nem engedelmeskedtek vagy adójukat nem akarják fizetni — keményen megfenyíti Az aránylag gazdag de néha gőgös és hűtlenné lett városokkal is megtörténik néha, hogy iszonyú sarczolás és vérengzés.