Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-01-30 / 5. szám

1897. január 30. 41 katonaságot is kaptam kíséretül, az e vidéken honos kurd-lovasokból 25 kiválogatott embert egy tiszt vezénylete alatt; ezek voltak fegyveres kiséröim az első 700 kilométernyi uton egész Djopp várkastélyig ; ezek a kurdok jobb harczosok mint a beduinok. Végre 14 nap alatt annyira elkészültem, hogy 1893. uj év napján egész karavánommal elhagyhattam Damascust. Derék egy csapat volt ez. Magamon, tolmácsaimon kivül 36 emberem, ki lovon, ki öszvéren, de fegyveresen, 40 teve, 6 ló, több öszvér és szamár, azután a 26 kurd-lovas s ezek élelmét és sátrait külön szállító 25 teve. Az első napokban, ahol még falvak és viz volt, nem siettem nagyon az utazással, szoktattam embereimet és állataimat az úthoz, a tábor-veréshez és gyors lebontáshoz, ugy hogy pár nap múlva 35—40 perez alatt ki lett feszítve az én 8 és a kurdok 6 sátra, lemálházva a tevék és lovak, mindenütt égett a tábortűz, és szakácsom feltálalta számomra az első frissitöt (hamarjában Sardinia, lüstöltnyelv és egy palaczk jó bor vagy theaj, mit két órával később egy becsületes ebéd követett ... Ez elsőrangú jó tyukhus-levesböl állt, miben néha egy egész ökörnyelv is főtt, vagy a conservekböl vett teknösbékalevesböl, aztán bárány- vagy ürü-süllböl, tojás vagy rizs-folfujtból, melléje jó palaczk bor, fekete kávé stb. Embereim és kiséretem s a tolmácsok külön étkeztek csapatonkint. Öt napi kisebb menetelés, illetve lovaglás után elértem Bozrát, a Hauran tartomány főhelyét, mely csak 130 kilométernyire van Damascustól s mely itt a török birodalom innenső határszélét képezi. Ez a vidék csupa agyag és hirtelen záporok annyira feláztatták a talajt, hogy tevéim ide-oda tántorogva s el-el bukva (miközben sok minden kár esett) nem tudtak menni s ezért 3 napot kellett vesztegelnem. Iparkodtam az időt jól kihasználni, megnézegettem a várost és a régi római várkastélyt, mely most török őrség laktanyául szolgál, kirándultam a közeli begyek közt tanyázó druzok főnökeihez stb. Végre felszikkadt egy kevéssé és január 9-én délután elértem a mintegy 3

l/a órányira fekvő druzfaluba Dibimba. Itt kezdtünk aztán bejutni a keményföldre, az igazi köves és sivatcuj Arábiába, melynek legközelebbi nyugvó pontjául Kaf kínálkozott, ez pedig mintegy 200 kilométernyire volt. Én öt napra osztottam be ez utat. hogy naponkint 40 kilométernél többet ne kelljen tenni. Este mindig tábort ütöttünk ; embereim és a török-kiséret egy-egy része felváltva a tábortűznél ébren töltötte az éjet, kutyáink érzéke szolgált előőrsül. Az időjárás inkább hideg volt s igy könnyen masíroztunk nappal. Ezen az egész uton, ameddig a szem csak látott — egész halotti pompájában láthattuk a fekete köves Arábiát. A talajt mindenült sötét fekete kövecs borítja (ugy látszik vulkánikus kitörésekből) s a közelből és távolból lenéző meredek dombok söt hegyek nagyrésze is mintha csupa fekete bársonyból volna, mik aztán a napsugarak különböző fokú hajlásai alatt a sötét-violaszintöl kezdve a lila és zöldbe játszanak át. Utazásunk közt egy pár régi várromjaira akadtunk, balról a Salkhad őrtorony, jobbról a régi római várkastély Ezralc . . . Itt-ott a talaj-mélyedésekben egy kevés álló viz látszott, s ahol ez nagyobb kiterjedésű volt, szikes legelö-föld is látszott, de ez igen kevés s a Dibin-töl Kaf ig terjedő kb. 200 kilométernyi területen (hozzáértve legalább ennyit köröskörül is) csak egy kut (kettős kut) található (Biar el Hazim), és ez sem a fele-uton van (már amennyiben útnak nevezhető az a csak nyomokból és egyéb jelekből felismerhető irány), hanem már egészen közel Kaf-hoz alig 7 órányira, hol már ilyen vizre nem fanyalodik az ember, söt az állat is ritkán. Január 14-én értük el Kaf-ot, mely igen szegény kis tanya, legfelebb 200—300 lakóval, nem is lakna itt senki — ha ez a hely véletlenül egy kis vár nem volna a pusztában, hol néhány száz datolya-pálmafa lézeng, ebből éldegélnek nyomorult lakosai, meg sót söpörgetnek össze kint a pusztában, hol az a néhai esőzések után kiüt a földből és megjegeczedik. De még némileg a beduin-kalmárok lerakó helye is, akik nem akarván azt a portékájukat is magukkal hordozni, mit keletfelé Bagdadba szántak, ha előbb délfelé (Djof, Gara, Hail, Oneyzeh és Riad) mennek, addig itt hagyják s igy csak fele annyi tevére és kísérőkre van szükségük, aztán üresen visszatérnek, mert Kaf-ból csak fele ut a pusztán át Bagdadig. Br. Nolde is közelebb érte volna Kaf-ból Bagdadot, és igy az Eufrat és Tigris folyamok környékei, hol bizonyára kiterjedtebb az állattenyésztés és igy a ló is; de ö találkozni akart minél elébb Ibn Kashid-áú, az Emirrel Hailben, vagy mint helyesebben nevezik : a Nedjed urával, mert már Kaf környékétől kezdve öt tekintik patronusuknak a beduinok, anazéh-k s mindama nomád népek, kik egyrészről a Tigris és Eufrátig, másrészről majdnem a perzsa-öbölig terjedő Arábia sivatagjain és néhol termö-földjein tanyáznak és ide-oda vándorolnak. Ibn Rashid akkori idötájt, mint br. Nolde kipuhatolta : az Anazéh-k (eme harczias lovas nemzet) földjén, Oneyzeh és Riad városok közt ütötte fel táborát. Errefelé vette tehát útját br. Nolde. Kaf lakói persze nagyban dicsekedtek vele, hogy ök is Arábia e leghatalmasb főnökének pártfogása alatt élnek (nehogy holmi kóborló kurdok v. beduinok kirabolják őket), de Ibn Rashid nem nagyon örül e megtiszteltetésnek, mert mint br. Noldenak később panaszkodott, hogy a Kaff által reá erőszakolt ajándékok (igazabban hódolati adó) igen szegényesek s nem érik fel ama gondot, mit megvédésük okoz. KafT egyáltalában oíy szegény, hogy juliot vagy birkát nem kaphattam, mindössze csak (és ez az összes vagyonuk volt) 26 drb csirkét, tyúkot vásároltam össze. Egy pár kecskét és gödöllyét lehetett volna még kapni — de az istenadták oly soványak voltak és oly szagosak — hogy embereim esküdöztek, hogy meg nem eszik. Siettem is el innen másnap s jan. 23-án l)jof-ígértem; közben mindjárt fekszik Issery, egy hasonlóan szegény kis falu, mint Kaf. Itt egy kissé összeszámozkodtam utunkról. Damaskustól Kaffig tevéimmel 67£ óráig voltam útban (nem számítva a pihenéseket), tevéim egy-egy óra alatt átlag 5—5£ kilométert baladtak, ez tehát 3371 kilométer lenne; Kaf-tól Djof-ig pedig 70 órahosszat mentek tevéim, ez 350 kilométer, az összes távolság Damaskustól Djoffig 678 km. Számításomat a vezér-teve lépteire alapítottam. Megmértem 100—100 lépést, mennyi métert tesz ki s igy kellett számítgatnom, hogy hány tevelépés tesz egy kilométert s igy óránként kijött az 5 kilométer. Kaf-tól fogva Djofig ismét olyan sivatag volt, részben kemény kövecses föld, részben némi kopár növényzettel most télen. Tavaszszal azonban mindez felvidámul s akkor Bagdadtól Syriáig (az egész Észak-Arábiában) ide-oda vándorló arab-törzsek, különösen az Anazeb\ egyik ága a Boalak jönnek ide legeltetni. Akkor kell idejönni, midőn e különböző vidékeken 3—5 ezer Anazéh vagy Rolla sátoroz lovaival, juhaival, tevéveivel s midőn a sivatag megnépesedik 6—8 hétre*), mert aztán amint a n\ár közeledik és minden lesül, e nomád népség is megfordul és indul kelet felé, közel ezer kilométernyire az Eufrat völgyébe húzódik le jószágaival. Miután a Roala-k nagy főnökével Sotomm Ibn-Shaalan-nal már korábbról személyes barátságban voltam, az ide-oda vonuló beduinok csapatjaitól mit sem kellett félnem; ö ekkor hatalma tetőpontján állott — s mint több j izben hallottam — képes volt 15,000 harezost kiállítani, ami északi Arábiában is igen szép szám. Most távol volt népeivel s ö maga Konstantinápolyban s igy nem találkozhattam vele. Mint pár hónappal később nagy sajnálattal hallottam, e valóban nemes arab fönök amint Konstantinápolyból (még 1893. év nyarán) hazajött — nemsokára meggyilkoltatott . . . Ez utamban kétszer még is találkoztam igazi rabló beduin lovasokkal, de karavánom és kiséretem ellenében oly kevesen voltak (alig 100 rosszul fegyverkezett és rossz gebéken ülő lovasok), hogy örültek és büszkék voltak, midőn meghívásukat egy fekete kávéra — elfogadtam, (Folytatás következik). VEGYES. •) Fadlallah alezredes ugy iparkodik, hogy márczius közepére odaérjen, mint tőle hallottuk. Rakovszky Béla ur, ki ezelőtt két évvel a turI kesztani sivatagokat utazta át: igen érdekes felolvasást tartott ez útjáról a napokban az orsz. Casino nagytermében (a napilapok már közölték), s csak annyit akarunk megjegyezni, hogy a felolvasáson Fadlallah alezredes jelen volt, ki febr. 7-ke körül indul Triestböl Alexandriába, onnan pedig ugyanazon uton mint br. Nolde — Beyruth, Damaskus, s talán egész a Nedjidbe — Kaff és Djoffig. Wahrmann Rikhárd ur, mint lapunk egy barátja Mentoneból tudatja velünk, súlyos beteg. Baja, fejinfluenza s sok aggodat imra ad okot. Ahogy jobban lesz, hazahozzák Magyarországba. Az osztrák Jockey Club az idei évi közgyűlését február 12-én tartja meg. Pozsonyt a Magyar Urlovas-Szövetkezet veszi át valószínűleg s ha csak lehet már május közepén két nap versenyeket fog ottan tartani. Az aradi versenyhelyet (Arad-Mácsai ?) pedig egy ott alakult uj versenyegyletnek (? !) engedi át; igy beszélték ezt az Urlovasok gyűlésén. Ki lesz Debutante jockeyja? Egy bécsi napilap, mely sportügykben nagyon jól van informálva, a napokban azt adta hírül, hogy Debutanteot a Derbyben Adams fogja lovagolni, mig a rendes jockey, Hyams, Or-dur vezényletét veszi át. Sportkörökben élénk feltűnést keltett ez a hir s számos eszmecserére adott okot. Sokan e tényből azt hajlandók kibetűzni, hogy Butters mester jobbnak tartja jelenleg Ordurt Debutantenál. Nos, nem igy áll a dolog, s nincs ennek egyéb háttere, mint az, hogy Hyams fixen engageálva csak Springer báróhoz van s csak másodsorban lovagolhat Rothschild bárónak. Minthogy pedig Springer báró reméli, hogy Ordurral megnyerheti a Derbyt. következőleg szerződtetett jockeyját nem engedheti át másnak. Arra a hiedelemre pedig, hogy jobb odahaza Ordur, mint Debutante, legyen elég a következő! Két év előtt augusztusban, a tátralomniczi versenyek alatt alkalma volt lapunk fenn levő munkatársának hosszasabban beszélgetni egy este Butterssel s szóba jött a többi közt az, öreg mester két nagy lova Orvért és Kis Iblya. Munkatársunk kérdé az öregtől, melyiket tartja jobbnak. S ö feleié: «higyje el, magam sem tudom, mert mi odahaza nem próbáljuk ki a lovakat, nem csinálunk trialeket, a mi trialunk maga a verseny». Captain Violet — Destillateur. A Milne-istálló eme két Derby-lova az utóbbi időben sürün foglal koztatja a német sportköröket s különösen Captain Violet iránt érdeklödnek. Biró eme fiára már több nagyobb fogadás történt, igy e héten is valaki 12500:500 márkás fogadást kötött rá. Mint már megírtuk, emez érdeklődés abban rejti magyarázatát, hogy lábra kapott az a hir, miszerint Capt. Violet a legjobb társai közt, jobb még Destillateurnél is. Ez utóbbit különben odaát ugy tekintik, mint a Henckelverseny nyertesét abból az okból, mert tekintette] a későbbi nagy eseményekre, sem Saphir, sein Wolkenschieber nem fognak e versenyben résztvenni. Az az. előszeretet, melylyel Milne a Henckel-verseny iránt viseltetik, jogosítja fel a német sportköröket arra, hogy Destillateur május 10-én ott lesz a startnál s bizonyára jobban fog futni, mint tavaly Sir Blaso, mely fejhoszszal veszítette el az ütközetet Dahlmann ellenében. Holnapután, február elsején jelen meg Ernsl ur, a bécsi handicapper munkája, a Háromévesek Sza-