Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-12-24 / 98. szám

712 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1896. deczember 12. Stubenberg József és gr. Sztáray István egyleti tagoknak a folyó évben történt elhunytáról. aa.) A versenyszabályoknak az igazgatóság által javaslatba hozott következő módosítása : Sikversenyek. 31. §. A versenyév minden évnek márczius 15-töl deczember l-ig tart, ezen idö előtt vagy után versenyek nem tarthatók. 86. §. Minden ló, a mely egy eladó vagy eladási feltételek melletti versenyben mint eladó futott, győzelme esetén, az ugyanazon versenyben futott lovak bármelyik tulajdonosa által a" bejelentett eladási árban követelhető, kivéve, ha a versenyfeltételek értelmében a verseny győztese árverés utján lesz eladandó, mely utóbbi esetben az árverés a verseny után haladéktalanul megtartandó és a bejelentett eladási áron felüli többlet egyenlő részben vagy a másodiknak helyezett ló és a versenypénztár között, vagy pedig a másodiknak és harmadiknak helyezett lovak tulajdonosai és a versenypénztár között osztandó fel, a versenypénztárt illető összeg felett azonban a versenyfeltételek máskép is intézkedhetnek. 95. §. Kétévesek május hó elseje előtt az osztrák-magyar monarchiában versenyben nem indulhatnak. Julius hó l.-e előtt 1200 méternél hosszabb távolságra nem futhatnak. Julius hó 1. előtt handicapben nem indulhatnak és egyáltalán nincsen megengedve, hogy handicapben idősebb lovakkal induljanak. Gátversenyek. 95. §. Junius hó 30-ig csak négyéves és idősebb lovak indulhatnak gátversenyekben. Julius hó 1-töl kezdve hároméves lovak is résztvehetnek gátversenyekben. Akadályverseny i k. 95. §. Julius hó 30-ig csak négyéves és idősebb lovak indulhatnak akadályversenyekben. Julius hó 1-töl kezdve hároméves lovak is résztvehetnek akadályversenyekben. Elfogadtatott azzal, hogy akadályversenyekben 3évesek csak 3évesekkel és csakis 3200 méter távolságra indulhatnak. Kifejezést adott egyúttal a választmány azon óhajának, hogy a tenyésztés érdekeire való tekintettel 3évesek szeptember 1. előtt akadályversenyekben ne induljanak. * * * bb.) Az igazgatóság működésének ideje az alapszabályok értelmében lejárván a megejtett titkos választás eredményekép gr Batthyány Elemér, gr. Degenfeld Imre és hg Pálffy Miklós az 1897—99. évekre az igazgatóság tagjaiul megválasztattak. cc.) A Gróf Károlyi István és Szemere Miklós urak által előterjesztett azon indítványára, hogy a hazai telivértenyésztés emelése érdekében franczia és angol éves csikóknak anyjuk nélkül való nagyobb mérvű behozatalára a belföldi qualificationak megadása által mód nyujtassék, kijelenti az igazgatóság, hogy az indítvány megvalósítását a hazai telivértenyésztésre nézve károsnak tartván, a versenyszabályoknak óhajtott módosítását a maga részéről nem javasolhatja, mire a választmány az inditvány fölött napirendre tért. dd.) Az igazgatóság indítványára elhatároztatott, hogy a közös segély alapba azon 3793 frt 98 krnyi különbözet, melylyel az Osztrák Jockey-Club hozzájárulása, az 1895. deczember 31-iki pénztári állapot szerint a Magyar Lovaregylet hozzájárulását meghaladja, ezen alapba pótlólag befizettessék, azon kikötéssel, bogy a közös segélyalap szabályzata olykép módosittassék, hogy az alap ezentúl egységes egészként kezeltetvén, az felosztás esetén egyenlő részben fogja a két Lovaregyletet illetni. ee.) Geist Gáspár ur által benyújtott ajánlat folytán Alagon 30.000 frt maximalis költséggel egy training-telep épitése és 100 hold területen egy akadály-pálya létesítése és ezeknek nevezett részére 15 évre leendő bérbeadása határoztatott el. ff) Dr. Darányi lgnácz, gr. Degenfeld Pál, gr. Hadik Béla, gr. Károlyi Antal, Lossonczy Mihály és gr. Zichy Aladár urak titkos szavazás utján egyleti tagokul felvétettek. Budapest. 1896. deczember 20. Dr. Magyar László vezértitkár. A budapesti és bécsi nevezések a második iven táblázatban közöltetnek. TELIYÉREK ÉS VERSENYEK. Figyelmet kérünk. A «Magyarország» decz. 16-iki számában megjelent és Szemere Miklós ur által beküldött levélre nem mulaszthatjuk el néhány megjegyzést tenni. Szemere ur azzal kezdi levelét, hogy egy ügyet a lapokban szellőztetni nem jó «omen» és gyakran félig «fiasco». Bizony ezúttal igaza van és az ö kezdeményezése teljesen az, ha nem is azért, mert a lapokban látta jónak azt szellőztetni és lovaregyleti tag létére tapintatosnak találta a Lovaregylet választmánya által — érett megfontolás után hozott határozattal magát ellentétbe helyezni, söt még oly határozatoknak jogosultságát is kétségbe vonni: melyek a Lovaregylet «választmányában» egyhangúlag hozattak; hanem azért, mert indítványai egyike minden czélszerüséget nélkülözött, másika pedig egyenesen a hazai lótenyésztés veszedelme lett volna, ha elfogad tátik. Az elsőnek czélszerületlenségét felesleges mással bizonyítani, mint azzal: hogy bármennyire is szeretjük anyanyelvünket, de ha nem akarjuk magunkat tévedésbe ejteni — nein foghaljuk reá, hogy Európában elterjedt nyelv lenne; a méneskönyvnek pedig egyik föczélja levén — hogy a benne felsorolt tenyész-anyagról mennél nagyobb körben tudomást szerezhessenek: nem nagy szolgálatot tett volna a Lovaregylet az ügynek, ha azt, csak azért hogy a sovinistáknak hízelegjen és olcsó népszerűséget hajhásszon — tisztán magyarul adta volna ki — eltekintve attól, hogy ez esetben az Ausztriában (Csehország és Galicziában) levő tv. tenyészanyag e könyvből természetszerűleg hiányzott volna és igy a folytonos — Ausztriából Magyarországba (versenyekre vagy fedeztetésre) — és innen oda vándorló anyagot minduntalan egyik országból exportált és a másik országba importált gyanánt kellett volna feltüntetni, mi végnélküli zavaroknak lett volna okozója. A második inditvány (az Angliában felnevelt 1 évesek honositása) még sokkal szerencsétlenebb volt; mert habár egy sok forgó tökével rendelkező verseny-istálló tulajdonosának kellemes lehet Angliából (esetleg általa jónak vélt) egyéveseket behozni, abban a reményben, hogy itthon avval mennél többet nyerjen (feltéve, hogy vásárlása szerencsés volt), de a hazai tenyésztés biztos tönkretétele ez által csak rövides idö kérdése lett volna már csak azért is, mert versenyzőink erre a példára — túlnyomó részben — az Angliában igen olcsón kapható, s az ottani kedvező clima alatt jobban és gyorsabban fejlődött (tehát sokat mutató) de nagy részben selejtes anyagot hoznának be, s ez által a hazai évesek árát annyira lenyomnák, hogy boni tenyésztőink, kik csak nemrég alapítottak válogatott anyagból kisebb-nagyobb méneseket (roppant költséggel) s kezdtek eladásra termelni, s kik már is az utóbbi években alig bogy a felnevelési költségeket birják az átlag-árakból fedezni (nem mint Szemere ur •— nem tudjuk mily számítás alapján mondja — hogy 200°/

0 haszonnal nevelnek) kényszerítve lettek volna (ha csak 2—3 évig tart is ez import mánia) a veszteséggel járó telivértenyésztést más, jobban fizetővel felcserélni' Igy az eladásra való nevelés, melyet a boldogult Kozma Ferencz (ki talán nem gyanúsítható azzal, hogy nem lett volna a magyar lótenyésztés igaz és értelmes barátja) oly szükségesnek tartott, miszerint ugy vélekedett, hogy mig az ily ménesek ki nem fejlődnek és jobban széjjel nem terjednek áz országban — alig lehet telivértenyésztésünket komolyan biztosítottnak tekinteni — (azzal a pár nagyúri ménessel, melyeknek létezése csakis egyesek szenvedélyétől és áldozat-képességétől függ) — mondjuk, hogy az eladásra nevelés rövid élet után beszünt volna. Igy csak örvendhetünk, hogy Szemere ur. ki igen népszerű és kedvelt versenyló-tulajdonos — de nem tenyésztő: a Lovaregylet választmányában, (melynek nagy többsége oly tenyésztőkből áll, kik nem eladásra nevelnek) — egyetlen egy pártolót sem tudott találni indítványához. A deczember 15-iki nevezések. A budapesti, bécsi és kottingbrunni nagy versenyek nevezési zárlatát az idén minden sportsman különös érdeklődéssel várta. Ez az érdeklődés rendkivül fokozott mérvű volt ezúttal, minek oka egyrészt a bécsi nagy versenyek propoziczióinak a téteket illető módosítása, másrészről pedig a kottingbrunni sweepstakes-eknek kiirása volt. A nevezések a mult évekhez képest az egész vonalon meglehetős visszaesést mutatnak s e visszaesés részben a budapesti versenyek nevezésein is érezhető módon nyilvánult, ámbár a Magyar Lovaregylet semmiképen nem szolgált rá erre az eredményre, söt inkább az uj kiírások által részben könnyített is az istállótulajdonosok terhén. (Károlyi emlékverseny, Alagi-dij.) S hogy a budapesti nagy dijak nevezési eredménye sem volt minden vonalon a várakozásnak teljesen megfelelő, annak is Bécs és Kottingbrunn az oka, mert e két versenyegylet arra késztette ezúttal az istálló-tulaidonosokat, hogy mindenütt takarékoskodjanak, miután Bécs és Kottigbrunn oly terheket róttak rájuk, melyek az istállók manageálásában mindenképen a takarékosság szigorúbb keresztülvitelére ösztönöztek. A versenyügy mai keretében azért mindig a Nemzeti, a budapesti Kancza-dij és a St. Leger a legolcsóbb verseqyek s bár a St. Leger nevezései ezúttal csökkentek is, a St. Leger annyiban felülmulta az osztrák Derbyt, mert mig erre 155, addig a Derbyre csupán 138 ló lett nevezve. A mi az újonnan alkotott Királyné-dijat illeti, az csupán 27 nevezéssel zárult, mely eredményen azonban legkevésbé sem lehet csodálkozni, miután a verseny propozieziói csak is a valóban első klasszisu lovaknak nyújtanak esélyt, s igy egyébre nem lehetett számitani, mint néhány 4évesre (az 5 évesek, s igy Tokioi s, e futamból ki vannak zárva) s körülbelül 20 oly háromévesre, melynek kétéves szereplése reményt nyújt arra, hogy csakugyan klasszis-ló lesz belőle. EIsö osztályú lovaknak szánt versenyre csak abban az esetben lehet tömeges nevezést várni, midőn a lovak éves, vagy pláne csikó korukban nevezendök; midőn a lovak két- és hároméves versenykarrierjük bevégezte után lesznek nevezve, már annyira meg vannak rostálva, hogy csak kevés marad, melyet az esély reményében nevezni lehet. Az alábbi összeállítás a legközelebb elmúlt évek nevezéseiről ad felvilágosítást, s abból látható, hogy az egyes versenyekre tett idei nevezések, mily mérvben maradtak a mult mögött, vagy mily mérvben növekedtek.