Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-01-05 / 1. szám

6 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1896. jannár közül igen jelentékeny veszteségeket okoz a csikóbénaság. A bántalom öröklékeny s miután tudva­levőleg a lófnjták nagyobb részénél az angol fajta szerepel mint nemesítő, s emez okból mind nagyobb mértékben veszik azt igénybe, ezzel arányban a csikóbénaság is mindnagyobb mérvben terjed, különösen a magán ménesek­ben, ahol leginkább telivér mének vannak alkalmazásban. Atbelegség nálunk terjedőben van ; mutatja ezt ama körülmény is, hogy magán íélvér­méneseinkben, továbbá egyes községek előre­haladottabb tenyészeteiben, midőn azon fej­lettségi fokot elérték, bogy ott angol telivér mint fedező mén alkalmazható, a csikóbénaság fellépett, holott előzőleg ezen bántalmat, vagy hozzá hasonlót, ott egyáltalában nem ismertek. Oly mének, melyek csikó-korukban bénák voltak, többnyire rossz fedezők, ezen bán­talomra való hajlamosságot utódaikra is át­örökítik s egyes vidékeken észlelhető, hogy az ilyen mének után származott csikók leg­nagyobb része bénaságban elhullott, holott ilyen betegségben tömeges elhullást korábbi időkben nem észleltek. A betegség fellépésének meggátlása a leg­biztosabban elérhető lenne a betegségen átment egyedeknek kizárásával a tenyészetből. De miután a gyógyult esetek közül igen sokszor kitűnő példányok is kerülnek ki, ezeknek a tenyészetből való kizárása a gyakorlatban, különösen telivéreknél, igen nagy nehézségekbe ütközik. Az állami angol félvér-ménesekben olyan kanczának. mely csikó korában béna volt, főleg ha ivadékai is ezt a bántalmat meg­kapták, a tenyészetből való kizárását lehetőleg tekintetbe veszik. Az angolországi tenyésztők olyan telivért. melynek jó versenymultja van, ! ritkán bocsátanak eladásra külföldre s ha mégis egy-egy kiválóbb példány nagy áldo­zatok árán megszereztetik, ezeknél a fontosabb küllemtani hibák és egyéb fogyatkozások mel­lett néha, mint igen hátrányos'utulajdonság szerepel a csikóbénaság átörökítése, melyet > sok utód tényleg örököl is. Egyes importált angol telivér mén igen sok ivadéka pusztul el csikóbénaságban nemcsak az importálást követő években, hanem később is. Hogv az importálás, illetőleg az éghajlat változása milyen befolyással bir a csikóbénaság átörökítésére, oly kérdés, mely hazai legértékesebb lóanya­gunk érdekében megérdemelné a legalaposabb tanulmányozást. Miután a tenyészetből való kizárás, mint a fentebbiekből látható, sok esetben lehetetlen, ezenkívül maradna három módja a védeke­zésnek, mely a gyakorlatban kivihető: 1. az elkülönítés és fertőtlenítés, 2. óvó intézkedések a csikó születése után és 3. a betegek sikeres gyógykezelése. Az elkülönítés és fertőtlenítés csak annyiban birnak fontossággal, hogy a ragály anyaga az egészségesekre át nem terjed, ami meg­becsülhetlen előny ugyan, de a betegség fellépésére befolyással nincs, amennyiben el­vetélbet oly vehem, mely már bénaságban szenved. Továbbá a bántalom a rendes időben történő születés után mindjárt fellép, daczára a köldök leggondosabb ferlötlenitésének. Ily esetben alig lehet egyébre gondolni, mint arra, hogy a csikó már vehem korában beteg volt s a bántalmat szüleitől örökölte, amit támogatni látszik ama néhány észlelt eset, a hol az anya csikó korában bénaságban szenvedett s ezt utódjára át is örökítette. Az alább közölt esetek legtöbbjénél minden két­séget kizárólag azért nem bizonyítható be a bénaság, miután régebben csak az izületek lobos megduzzadását tartották egyedüli tünet­nek, mely a bántalom folyamán fellép, pedig eme tünetek veleszületett eseteknél igen rit­kák. Átrakodásokat a mellső szemcsarnokba, agybántalmakat, tüdölobot, hasm-nést nem veitek bénasági eseteknek s e miatt a fel­jegyzések, minthogy ez elősorolt tüneteket különálló betegségeknek tartották, hiányosak. Hasonló tévedésnek az állatorvos most is ki van téve és a kórisme megállapítása egyes esetekben csak bacteriologiai vizsgálat által volna lehetséges. A közölt esetekben, egynek kivételével, csak hasmenés van feljegyezve a kanczáknál a szoptatás korában, de mind­annyinak utódai között előfordultak bénák, a mi a mellett látszik bizonyítani, hogy annak idején az anyák is szenvedtek kisfokú béna­ságban, de felgyógyultak, A közölt esetek angol telivér méntől szár­mazott félvér kanczákra vonatkoznak, melyek ezután kerülnek kiselejtezésre. I. Doncaster-kancza, született 1887-ben, szü­letése után gyengeség- és hasmenésben szen­vedett. 1894-ben Pásztor angol telivér után hozott méncsikót, mely koraszülött volt és gyengeség miatt elhullott. II. Verneuil-kancza, született 1886-ban, szo­pós korában hasmenésben szenvedett. 1893-ban hozott Baldur telivér mén után kanczacsikót, meiy bénaságban megbetegedvén, a bántalom a tüdőket és az izületeket támadta meg. A beteg elhullott. III. Egy Craig Millar-kancza, született 1886­ban, születése után erős hasmenésben szen­vedett. 1894-ben hozott Edgar angol telivér után kanczacsikót, mely születése után mind­járt erős hasmenésben szenvedett, mindkét csánkizület és hátsó szár bokáig megdagadt. A beteg az alább leirandó higanygyógymóddal kezelve gyógyult. IV. Egy másik Craig Millar-kancza, mely szintén 1886-ban született. Születése után has­menést kapott és a végtagjai megduzzadtak. 1892-ben hozott Gunnersbury angol telivér mén után méncsikót, születése után a bélszurok igen nehezen távolodott el, később a csánkok megduzzadtak. Az alkalmazott higanygvógy­mód után a bal csánk duzzanata visszafej­lődött, a jobb csánk nagymérvű hullámzó daganata maradt vissza, mely szúrcsapoltatott, a műtét folytán nagyobb mennyiségű sötét­barna váladék ürült ki a sinoviával, de ezzel nem keverve, hanem teljesen külön válva. Az izület ezután egy nagyobb intratracheal fecskendő segélyével 1 : 101)0 sublimal-oldattal kimosatott. A beavatkozás után az izület nagymérvű lobosadásba jött. A lob megszűn­tével merev izület maradt vissza a csánk csonthártyáinak megvastagodása folytán, mely egy félév múlva annyira javult, hogy az állat mozgás közben izületét eléggé meghajlította. A közölt eseteknél ugy a kanczák, valamint később az ivadékaik köldökzsinórja születés után azonnal aláköttetett, a mely elövigyázati intézkedés nagyjában kizárja az ez uton való fertőzés lehetőségét. Óvó intézkedések a csikó születése után. (A kisbéri állami ménesben szokásos eljárás). Az újszülöttek inficiálásának lehető elkerülése végett a következő elövigyázati intézkedések szükségesek. A szülés megtörténte után az illető rekeszből, a beszennyezett alomszalma tiszta alommal cseréltetik fel. Rendesen tör­ténő szülésnél a köldökzsinór leválása ulan az szivacs segélyével 10% carbololdattal fer­tötlenittetik s a vérnek a köldökzsinórból való kiürülése után szarvasszarv-olajjal bevo­natik, a mi által pörk képződik, mely leszárítja a köldökzsinór leszakadt végét és megaka­dályozza az ezen uton való fertőzést. Ez az eljárás elönyösebb, mint a lekötés, mert meg­történhetik, bogy a vérrel telt köldökzsinór alá­kötése alkalmával a kötésen belül maradt nagyobb mennyiségű vér izgatása, vagy vélet­lenül az ápoló kezeiről odakerült fertőző anyag következtében gennyes kö döklob fejlődik ki. Alákötés csak olyan esetben szükséges, a hol a leszakadás utan beálló erős vérzés egyéb módon nem szüntethető meg. A kancza tögye, mielőtt a csikó először szopnék 1 : 5000 sublimatoldattal fertötlenittetik. s a sublimat 1 : 3-ra higitott eczetes vizzel teljesen eltávo­littatik. Ezután a tögyek reggelerrkint egyszer eczetes vizzel lemosatnak, hogy a csikó esetleg a csecsbimbókra ragadt tisztátalanságtól meg ne betegedjék. A csecsbimbók ártalmas beszeny­nyezése mindannyiszor megtörténhetik, vala­hányszor a kancza lefekszik. A naponkinti tögylemosásnak még az az előnye is van. hogy a tögyek telt vagy üres állapota önkén­telenül is szembe tűnik, különösen hol nagyobb számú anyakancza van, s ezen körülmény ellenőrzi, hogy a csikó étvágya rendben van-e s hogy valamely megbetegedés bekövetkeztétől, annak hiánya miatt, nem kell-e tartani. Az anyaméh a szülés után 2-ik, 3-ik naptól kezdve, ha váladék lép fel, irrigáltatik gyenge carbol­oldattal vagy ujabban, ami sokkal czélszerübb, mert nem izgat, 1 : 500 salicylsav-oldattal. A váladék által beszennyezett czombok és sarokször eczetes vízzel lemosatnak, mert a farok csapdosása által a hüvely szennye a tögyek re vitetik át s ennek folytán a csikónál megbetegedések, különösen súlyos gyomor- és bélhurutok jöhetnek létre. A beteyek gyógykezelése. Antipyreticus sze­rek a láz ellen hatástalanok. A lobos beszii­rödésekre alkalmazott Prie-snitz-borogafások sem bizonyultak jóknak, csak siettették az állat elhullását, mert a felszívódás folytán többnyire metastaticus tüdölob lépett fel. Me­tastasis következtében létrejött thrombosis folytán egész izületek, különösen a csüdizület szétesik s a bei eg kiirtása ilyen esetben elkerülhetlen. Hasonló esetek, szerencsére, igen ritkák. Előfordul továbbá, hogy a vég­tagokon fellépett nagyfokú beszürödések hir­telen visszafejlődnek; ez is igen kedvezőtlen kimenetelű, mert a fertőző anyag ilyenkor leginkább a hasüri szerveket támadja meg s többnyire elhulláshoz vezet. Eme kedvezőtlen kimenetel könnyen magyarázható ily esetben a fertőző anyag romboló hatásából a szöve­tekre. Ellene küzdeni nem lehet még az alább leirandó higanygyógymóddal sem, miután csak huzamosabb kezelés által lehetséges a kör fertőző anyagát annyira gyengíteni, hogy a szervezetre elveszitse veszélyes hatását. Hogy micsoda körülmény idézi elő a lobos beszü­rödések gyors felszívódását, eme kérdést bizo­nyossággal nem vagyok képes megoldani. Talán a fertőző anyag nagy fokban virulens voltanak hatása a vér keringésére okozza ezt a gyors változást? A nagy láz alig befo­lyásolja a vér keringését a fertőző anyag tovavitelére nézve, miután több esetben tapasz­taltam, hogy igen magas láz (40'5° C.) mellett a nagymérvű beszürödések a végtagokon 6 — 8 napig maradtak helyben s azután oszlot­tak lassan el, miután gyógyulás állott be az esetek túlnyomó számánál. Igen sok esetnél kizárólag hasmenés lép fél a kezdet szakában; miután eme tünetből a diagnózis egész biztosan nem állapitható meg, a gyógykezelés sok esetben késedelmet szenved. Ily eseteknél jó eredménynyel ada­golható 100 gramm Tinctura amara és 15 gr. Tinctura opii sitnpl. keverékéből egy evő­kanállal adagonkint, egy-egy tojás sárgájával. A tojás részben a könnyebb beadás, részben nyelési, illetve idegen testek által okozott tüdölob elkerülése végett alkalmaztatik szopó betegeknél. Szorulás esetén 20 gramm karls­badi só, 2 gramm Rhebarbara-gyökérrel ada­goltatik. Kólikatünetek esetén 1% carbolvizes csörék a végbélbe, szükség szerint, a kiürítés bekövetkeztéig. A betegség folyama alatt több­ször friss viz nyújtatik a betegnek, a melyet mohón fogyaszt a nagy nedvveszteség követ­keztében. Jó levegőről állandóan gondoskodni kell, s az állat lehetőleg hűvösen tartandó. Már 4- 2—3° C. külső hőmérsék mellett a kóristálló ajtaja nyitva hagyható délben néhány óráig. Olyan eseteknél, a hol a bántalom has­menéssel kezdődik, legtöbb esetben annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom