Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-12-04 / 95. szám

1896. deczember 4. 691 utalok az 1895. évi (eltűnést keltő kiviteli eredményekre, a hol az van mondva, hogy: lókivitelünk soha még oly nagy aránvu nem volt, mint ezen esztendőben. Nemcsak a nyugati államok, hanem főkép a keleti részek oly tömegesen vitték ki a piaczunkról lovainkat, hogy a mérlegből a kivitelre fölül esik a 30000 drbon. IIa azonban ama 30000 drb lónak osztályozását kekinljük. abból azt látjuk, hogy a luxus-ló a csikókat is oda számítva tulajdonképen 1256 drbra tehető csupán, mig a nagy tömegét az eladott lovaknak az igás-, kocsi- és hátaslovakban 28042 drb képezte. Feltehetjük, hogv ezek nagyrésze a mi fogalmaink szerinti jó használati ló volt, melyek az ország különféle vásárain találtak uj vevőkre. De épen az a körülmény, hogy lovaink legnagyobb része a keletre ment. igazolja, hogy az eladott lovak mégsem állhattak azon luxus-lovakból, melyre mi a nyugati országok igényét tekintve gondolunk. Ha a Tattersallban megtartott 1895. évi IV. őszi luxus-lóvásár eredményét tekintjük, azt látjuk, hogy ottan 35 drb ló 16700frtban kelt el; eladatlan maradt 105 drb ló. Ebből azt hiszem azon következtelésre juthatunk. hogy a valóban értékesíthető luxus-ló nem volt kiváló arányban ama vásárokon képviselve, minek szaklapjaink is mindjárt kifejezést adtak. Ezen arány 1896-ban az egész feliiajtott 172 drb állományhoz képest 26°/

0 volt. Ezen arány a luxus-lóvásárunknak nem teremtheti meg ama vonzóerőt, mely a mi érdekünkben áll, hogy a nyugati országok tőlünk fedezzék luxus-lovaik nagyobb tömegét. És hogy ezt elérni nem sikerüli, épen az bizonyítja legjobban, hogy nemcsak Oroszországból vettek a külföldre nagyobb mértékben lovakat, hanem hogy nem rettentek vissza Amerikában is tömegesen lovakat venni, bárha a lovaknak a tengeren való átszállítása sok nehézséggel s veszedelemmel és nagy koczkázattal is jár. Tehát lovaink nagy része annyira nem felel meg a külföldiek igényeinek, hogy szükségletüknek egyik részét még Amerikából is elönyösöbbnek látják beszerezni, a hol azt még olcsón is kapják. A «Vadász- és Versenylap» október 29-dik számában közli a «Field» nyomán, hogy Angliába és Francziaországba az amerikai lovak tömegesen szállíttattak át Amerikából igen olcsó árakon, darabonkint 24—32 •£ értékben, mert az 1894. évi nagy pénzválság miatt az árak igen leestek, a mely behozatal Francziaországba az elözö évi 1755 drbról hirtelen. 4522 drbra szökött (el; s az áthozatal bizonyosan sokkal tetemesebb lett volna, ha elegendő gőzös lett volna a lovak alkalmas szállítására. Az áthozott lovak legnagyobb része Angliában maradt — valószínűleg katona lónak — és csak az áthozottak egy része jutott a fenti 4522 drban Francziaországba. Ezekből az is feliehető, hogv Amerikából mintegy 10—12000 drb vagy több ló is ho- I zatott át a tengeren.*) Reánk nézve ezekben a veszedelem abban rejlik, hogy egyrészt eladásra kerülő lovaink elhelyezése akad fel, másrészt, hogy azon jövedelem, melyre az elözö évek tanúságai szerint jogosan számithatnánk, vevőink el- | maradásával elesik; de a legnagyobb baj , abban rejlik, hogy ily nagyobb tömegű lóexport egyszerre nagyobb mértében kelti fel a figyelmet az újonnan importált lovak iránt, | melyek az újdonság ingerével lekötik és le- | foglalják maguk részére a köztigyeimet — s ha némileg is beváltak — dominálni kezdenek. *) Épp a Vadász- és Versenylap megelőző számában ujabb kimutatást ad a chicagói Horzeman nyomán, mely az első 8 hónapban a kivitelt 18931 drbra teszi 2,476828 dollár értékben; 1895-ben 12821 drb volt az export, tehát szerző nagyon helyesen combinál t. divatba jönnek s épen olcsó áruknál fogva mindig többen és többen barátkoznak meg az amerikai ló használatának gondolatával. Ha mostan még hozzávesszük, hogy az amerikai üzleti élénkség nagyban kezére jár az | angol, franezia és német vevőknek vagy szállítóknak, mihamar helyes képet nyerhetünk azon várható lóbehozatalról, mely Amerikából megindul. És tényleg az amerikai lóexport ujabban is nagyon fejlődött, az áthozatal erősen növekedett már a íolyó évben is — s most már Németország is Amerikából hozza át lovait — ez évben a mint sejtjük a 4000 drbot meglialadólag. A mint ezekből kitűnik, az amerikai lóimport már nemcsak Angliába, hanem Francziaországba is megindult s legújabban már Németországra is kiterjedt éppen akkor, midőn a mi lóértékesitésünk legfőbb reménye ezen országokra támaszkodott. Tetőzi a bajt azon körülmény is. hogy a mint értesülünk Angliában a motoros kocsik használata megindult, minek a valódi luxusló fogyasztására szintén befolyása lehet, mert ha az jól beválik, kevesebb leend a ló szükséglet. Épen ezért a lóértékesités nehezebbé lesz; de viszont nem kétlem, hogy a szép és tetszetős s menöképességü ló, vagy mondjuk az igazi értékes luxus-ló, mindig keresett marad. Épen igy a katonai ló, különösen a tiszti és altiszti ló szintén keresett lesz, de az igények a szolgálat és menöképességüket illetőleg szintén emelkedni fognak. Ily körülmények között tehát nincs sok idö töprengeni, hanem annál erélyesebben és gyorsabban kell nézetem szerint ezen kérdésekkel foglalkoznunk s lótenyésztésünk mai állapotát jól szemügyre kell venni s a hol I hiányokat észlelünk, azokat mielőbb és a le; hetö gyorsasággal kell javítani s pótolni. Térjünk tebát eine hiányokra. (Befejező rész a jövő számban.) Löherer Andor. Ankét a lóértékesités dolgában. Hazai tenyésztőink körében nagv a mozgalom mostanában. Fentebb érdekes czikket közlünk Löherer Andor ur tollából «Lovaink értékesítéséről» s itt felemiitjük, hogy a földmivelésügyi m. kir. miniszter ur ö nagyméltósága a közeljövőben a lóértékesités kérdésében szaktanácskozmányt óhajt egybehívni, mely alkalomból az ezügyben leghivatottabb egyletünk, a Lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság az alábbi javaslattal járult ö excellentiájához, mely javaslatot az Országos magyar gazdasági egyesület lótenyésztési szakosztálya folyó hó 15-én fogja tárgyalni.Ama javaslat a következő: Javaslat a magyarországi luxus-lovak értékesítésének kérdésében. Nagy akadályát képezi a magyarországi luxusló értékesithetésének az, hogy e tekintetben egy oly teljesen megbízható és országosan központosító intézménynyel nem rendelkezik, a hol nagyobb igényeket kielégítő, vagyis előzőleg teljesen betanított, jól összepárosított lovak volnának eladásra elövezethetök és a mindenkori keresletnek megfelelően, a lóforgalmi főbb évszakokban ily megfelelő lóanyag a vevő-közönség rendelkezésére állana. Ezen a tenyésztökérdekében sürgős elintézést kivánó kérdés megoldása tekintetéből, javaslatunk a következő : 1. Magyarország magántenyésztöinél eddig a szabadkézből való lóértékesités van elterjedve, mely közvelitési mód rendszerint nélkülözi az ezen üzleteknek kívánatos realitását ; söt lehet mondani, bizonyos elöszerettel igyekeznek az eladók a vevőket tévútra vezetni. Ennek következménye azután, hogy a külföldivevök nagyon is nehezen határozzák el magukat arra, hogy magántenyésztöktöl lovakat vegyenek, mert teljesen tájékozatlanok lévén az eladók személyeit illetőleg, nem találnak egy oly közvetítésre korrektül berendezett intézményre, a hol a kellő garancziát fel is lelhessék. Éppen ezért a mennyire lehet csakis az állami ménesek lóanyagaból igyekeznek szükségleteikel fedezni, miután itt erkölcsi testülettel állván szemben, vásárlásaikat is teljes megnyugvással eszközölhetik. Szükséges volna tehát, hogy a magántenyésztők tulajdonosai részére is egy olv intézinény léptessék életbe, a mely kellő garancziát nyújtana a vevőknek. Ily intézmény létesítésére legalkalmasabb volna a «Lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság» évek hosszú sora óta széles körökben Ismert «Tattersall» telepe, melynek összes működési tényezői azonban minden irányban kibövitendök lennének és az államilag való anyagi segélyezést is megkívánnák. Érdemleges sikerek elérhetésére tehát a czélt véljük egyedül megvalósíthatónak, ha ennek áldozataira a földmivelési kormány a társaságot pénzbelileg segélye i. Ezen segély egyfelől a lovak betanítását e.zközlö egyének fizetésére volna fordítandó, másfelöl pedig a tanítás alatt levő lovak tartás és ellátási dijainak részbeni fedezésére szolgálna. Ezen segélyezési összeg kürülbelöl 12000 frt (tizenkettő ezer)-ban volna kifejezhető, mint amily magasságú összeget ugyanezen czélra már évekkel ezelőtt boldogult Kozma tanácsos ur költségvetésileg elö is irányozott. Ily intézmény által el lehetne érni azt, hogy Budapesten a központban folytonosan oly nagyobb mennyiségű luxusló-anyag volna eladásra felállítva, a mely a külföldi szükségletnek megfelelne. Elérhető volna továbbá az is, hogy a külföldi vevőknek kérdezösködéseire mindenkor határozott válasz volna adható vájjon a kívánt lóanyag jelenleg rendelkezésre áll-e és végül elérhető volna még, hogy ezen intézmény keretében a mai időkben annyira hiányzó ló-ápoló és betanító személyzet kiképeztessék és ugy a vásárlók, valamint a tenyésztőknek rendelkezésére bocsájtassék. 2. Az «Országos magyar Gazdasági egyesület» és a «Lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság» már évek óta buzgólkodik azon, hogy az ezidök szerint engedélyezett tavaszi és őszi luxusló-vásárok intézményét fejlessze és ezen téren már némi sikereket tud is felmutatni. Azonban véleményünk és tapasztalatunk szerint a luxusló-vásárok fejlesztése csak ugy volna czélravezelő, ha nem ily messzeterjedö időszakokban, vagyis évenkint két izben tartatnának luxusló-vásárok, hanem szükségesnek látnánk, hogy évente: márczius, április, május, augusztus, szeptember, október és november hónapok meghatározott napjain árveréssel egybekötött ilyen lóvásárok tartassanak. E czélból szükséges volna, hogy a kereskedelmi miniszter ur engedélyezze ezen imént felsorolt lóvásár-tartási napokai, még pedig azoknak a külföldön legalaposabban ismertté tétele végett például a fenti hónapok első csütörtöki napján kezdödöleg, további két napi tartammal. Nagyon természetes ezen havonkénti luxusló-vásártól eltekintve és elkülönítve, a ma is fennálló heti- és országos vásárok a közönségesebb lovak értékesítése szemponljából fenntartandók volnának. Szükségeseknek látjuk pedig a luxusló-vásárok napjai szaporítását azért, miután a vevőközönség csakis igy tudná szükségletét biztosan minden időben beszerezni. mert az öszi és tavaszi luxusló-vásárok mellett oly nagy időközök maradnak, a melyre sem az eladók, annál kevésbbé a vevők minden körülmények között nem várakozhatnak. 3. Azon nehézménynyel szemben, mely a magántenyésztök részéről felvettetik, hogy az állami ménesintézetek lovaival konkurrencziába lépni nem tudnak s a mely feltevés alappal is bir, mert a mint a múltban tartott luxus-lóvásárok mutatták, egyszerre oly nagy vevő közönséget a legnagyobb áldozatok árán sem lehetne egybehozni, hogy azok a ! ménes-intézetekböl és a magántenyészetekböl felkerülő 6—700 darab lovat egyszerre megvegyék.Szükséges volna ennélfogva az állami intézetek ióanyagát jövőben a megállapítandó luxusló-vásári napokra elosztani, olyformán, hogy ugy a tavaszi, mint az öszi hónapokban tartandó luxus-íóvásárokon egy-egy csoport állami ló is kerüljön árverésre. Ennek keresztülvihetése szerintünk annál kevésbbé ütközhetik akadályokba, miután az állami ménes-intézetekböl mindenkor csak az eladásra legalkalmasabbnak talált csoport volna felhozható és igy a kész anyagnak a nem kész anyagra várakoznia nem kell, ezáltal hiszszük, tetemes költségkímélés is volna elérhető. Ezen állandó vásárnapok kitűzése által lényeges költségkímélés is éretnék el, iniulán a külföldi vevök, ha ezen határnapokról tudomást szereznének, azokon minden ujabb felszólítás nélkül meg is jelennének és igy elesnének ama évenkint megujuló tetemes hirdetési diiak, melyek jelenben igényeltetnek és a melyek mellett még mindig nem éretik el a czél oly fokban, mint az igazán kívánatos volna. 4. Végül igen kívánatos volna, ha a földmivelésügyi kormány oda hatni is kegyeskednék, hogy Budapest törvényhatósága ne tekinlse mostoha gyermekének a lóvásár-ügy fejlesztését, hanem mindenekelőtt igyekezzék annak legalább is 20—25 évi tartamra egy állandó helyet biztosítani, illetve máris ismeretes volta, a vasúti állomások közelsége és a teleknek a temető szomszédsága miatti aránylag csekély értéke okaiból, a már meglevőt fentartani. A mostani e czélra fennálló terület minden körülmények között elegendő volna a jövőben is, azonban mig a főváros részéről e tekintetben bi/tositás nem történik, a ezé-