Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-08-14 / 60. szám

1896. aug usztus 12. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 437 ORSZÁGOS LOTENYÉSZTES. Ismét a katonai lóvásárok. Valahányszor küszöbön állanak a katonai lóvásárok, mindannyiszor egy-egy feljajdulás lát napvilágot a szaklapokban, vagy a napi lapokban, mely az intézmény hibáit igyekszik rikító színekben ecsetelni. Igen panaszos refleksziót hozott nemrégen az «Egyetértés» f. é. julius 30-iki számában, melyben egyrészről konstatálja, hogy a katonai lóvásárok egyik föczélja, a hadseregnek alkalmas lóanyaggal való ellátása, el van érve, de másrészről kiemeli, hogy e vásárok másik czélja a produczens érdekeinek kellő táplálása figyelmen kivül marad. (! ?). Á czilck szerint első sorban a kis tenyésztőktől kellene beszerezni a katonai lószükségletet s csak azután a nagyobb ménestulajdonosoktól. Ez mindenesetre előnyére lenne a kis tenyésztésnek: de kérdés, hogy a hadsereg igényei is kellőképen kielégittetnének-e, ha a nagy ménesek kiváló anyagát igy mellőznék, s ezzel kényszeritnék, hogy az a külföldi hadseregek részére itt felállított lóvásárlóbizottságokhoz tereitessék. A lóavató-bizottságok tényleg még egyszer annyi remontát vesznek a nagyobb tenyésztőktől, mint a katonai lóvásárokon a kis tenyésztőtől, mert a ménesbeli ló, származásánál, testalkatánál és szervezetének a jobb tartásból is kifolyó szilárdabb alakulásánál fogva jobb anyagot szolgáltat. Nem lehet tehát kívánni, hogy hadseregünk saját érdekeit rosszul szolgálja az által, hogy a kevésbbé kiváló anyagot előnyben részesítse és ezzel lovasságának harczképességét tetemesen csökkentse. De nem lenne-e nemzetgazdaságilag is helytelen ellárás, ha a produkezió kiválóbb forrásait az értékesítésnél mellőznénk, mikor — sajnos ugyan — a nagy tenyésztő is nagyrészt a remontaprodukczióra van utalva, egyéb értékesítési módok hiján. Azt irja gúnyosan az Egyetértés tudósítója : «Mily szépen gondolták azt ki az ügyvezető férfiak! — folytatja az emiitett czikk. — A szegény földmives állami ménnel fedezteti kanczáját. a csikót nem fogja dologra már két éves korában, hanem vigyázva, gonddal felneveli, mig négyéves lesz s aztán egy nap a kisbíró kidobolja a faluban, hogy a jövő héten jönnek a remonta-asszentáló urak; a kinek ép, egészséges lova van, vigye be a városba; katona urak jól megfizetnek érte készpénzzel. Megadnak 250 -300—350 frtot egyért». Hát hiszen az nem hiba, hogy állami ménnel fedezteti be kanczáját a földmives — még akkor sem, ha remontának nem veszik meg a csikót, és az sem lenne hiba, ba kétéves korában be nem fogná — a mi a ritkaságok közé tartozik ugyan, mert a lóavató bizottság ismerve földmiveseinknek a csikó korai befogása iránti törhetetlen hajlamát, a korai befogás ellen elvben nem is emel kifogást, ha e használatnak kártékony hatásai az elövezetett csikón nem nyilvánulnak és nem vezetnek eléje korán letört nyomorékokat. Nem lehet szándékunk, hogy a lóavató bizottságoknak pártját fogjuk a tenyésztőkkel szemben, mert tényleg akad oly bizottság, mely pedanteriájával, az önbizalom és talán néha a jóakarat némi hiányával, a tenyésztők érdekeit nem látszik nagyon szivén hordani; de azt konstatálnunk kell, hogy ott, a hol kellő előkészület nélkül a földmives-tenyésztők nyakra-főrebevisznelc mindent a katonai lóvásárra, akár megfelel az alapfeltételeknek, melyeket kor, magasság és épség tekintetében támasztanak, akár nem, — ott bizony a megvásárolt és bevált lovak számaránya az elővezetett mennyiséghez képest igen csekély. A czikk amaz állítása, hogy szaz elövezetett ló közül a legjobb eredmény az, ha ötöt bevesznek, nem mindenütt válik be. Csak tessék pl. Heves-megyében végig nézni a katonai lóvásárokat, ott más számokkal beszélnek. Igaz, hogy ott (ném mondjuk éppen, hogy máshol nem) a megye lótenyészbizottmánya tettel és tanácscsal készíti elő a lóvásárokat, ugy, hogv a lovukat odavezető kistenyésztöknek nem oly nagy része kénytelen csalódva hazavinni a lovát, mert már eleve fel sem vezettetik azt, a mi éppen nem oda való. Az elővezetett s a megvásárolt lovak közötti átlagos országos százalék-arány — ezt mindnyájan tudjuk — elég rosz. Erre magunk is utaltunk már lapunk ez évi 14-. számában, midőn elmondottuk, hogy a közös hadsereg évi pót-ló-szükséglete mintegy 7000 darabra rug. Ebből az utóbbi évek tapasztalata szerint, köriilbelülQO—62

0/

0-ot Magyarországon szereznek be a lóavatóbizottságok, még pedig közvetlen vásárlás utján, ugy, hogy a katonai lóvásárokon mintegy 1300, a nagyobb tenyésztőktől pedig körülbelöl 2900—3000 pótló kerül megvételre. Tekintve azt, hogy az országban mintegy 100 helyen évente kétszer, tehát körülbelöl 200 katonailóvásárt tartanak meg, egy-egy ilyen vásárra a jelenlegi viszonyok mellett (1300 dbnak megfelelően) átlag csak 7—8 ló megvétele esik. Tegyük fel, hogy a lóavatóbizottságok a nagyobb tenyésztőket nem keresnék fel, hanem csakis a hivatalosan hirdetett katonai lóvásárokon szereznék be a 7000 drbnyi szükségletnek ez idö szerint is közvetlen vásárolt 60—62o/o-át, akkor sem esnék több vétel egy-egy katonai lóvásárra, mint átlag 20—11 db. és ki állna jót róla, vagy tiltaná el, hogy a nagyobb tenyésztők ne küldjék remontának való csikaikat ezekre a nyilvános lóvásárokra, hogy ott is csak kivívják a maguk részére a pozicziót. melyet most is elfoglalnak a pót-ló utáni keresletben. Ismételjük, hogy mi sem tartjuk épén egészen kifogástalannak a pót-ló vásárlás körüli eljárást, de annyi bizonyos, hogy kár ez ügyben mód nélkül felizgatni a kedélyeket és tulvérmes reményeket táplálni, pedig egyszerűen azért, mivel a hadsereg több remontát nem vásárolhat, mint a mennyire pénze és szüksége terjed! A Iókereskedök kiszorítására természetesen nagy súlyt kell fektetni a pót-ló vásárlásnál s erre, a mennyire lehet a nyilvános katonai lóvásároknál a megyei és a helyi lótenvészbizottmányok gyakorolhatnak legjobban befolyást. E tekintetben a következő eljárást tartanánk a czélhoz vezetőnek : A földmivelésügyi minisztérium a közös hadügyi és honvédelmi minisztériummal egyetértöleg szokta megállapítani a lóvásárok határnapjait. Tegyenek egy lépéssel többet a nevezett minisztériumok és állapítsák meg közös egyetértésben a tavaszi lóvásárok előtt, hogy mennyi a folyó évre szóló szükséglet. E számösszeg alapján vessék ki az egyes vidékek tenyészviszonyainak alapos mérlegelése mellett és az eddigi vásárlások eredménye alapján a, kontingenst az egyes megyékre és közöljék azt jóelöre a megyei lótenvészbizottmánynyal. A megyei lótenyészbizottmány a megyéjére esö szükségletet ismerve, felhívást intéz a kistenyésztökhöz,hogy egy-egv alkalmas napon (ünnep- vagy vasárnapon) jelentkezzenek eladni szándékolt csikóikkal a községükben levő, vagy ott megjelenő lótenyészbizottmányi tagnál, a ki egy kis osztályozást tartván az elövezetett lovak fölött, tanácscsal szolgál a tenyésztőknek, hogy mit vigyenek, mit ne a legközelebbi katonai lóvásárra. A lótenyészbizottmány ilyképen megakadályozhatná azt, hogy sok tenvésztő hiába fáradjan lovával a katonai lóvásárra, mert az osztályozás alkalmával a megyére esö kontingenst tartva szem előtt, a felvezetni ajánlott lovak számát ehhez képest redukálhatnák, ugy, hogy a szükséglet 2—3-szorosánál több lónak felvezetését ne ajánlják. Természetesen szabadságában állna mindenkinek a lovát felvinni a vásárra, még akkor is, ha az osztályozó ezt nem ajánlaná, nehogy egyesekben az a hit támadhasson, hogy személyes vagy politikai ellenszenvből tartotta vissza őket tanácsadójuk a jó szerencsétől A ki azonban a tanács daczára is elfárad a vásárra, az magára vessen az előre jósolt kudarcz miatt. A lótenyész-bizottmánynak azután ne csak arra lenne gondja, hogy a vásárra hozott anyag kellően mey legyen rostálva, hanem arra is. hogy megfelelő buzdítás folytán tényleg elég oly anyagot rendeljenek be a. lóvásárra, mely a kivetett kontingens beszerezhetését biztosítja. Ilyen körülmények között a lóvásárlást végző tiszt nagyobb bizalommal fog viseltetni az elövezetett anyag iránt, bizalommal fogja magát alávetni a lóvásáron jelen levő lótenyészbizottmányi elnök szakértelmes befolyásának és a mi igen fontos — a vásárlandó kontingens nagysága előre lévén jelezve — esetleges szükkeblüségböl nem teheti alaptalanul azt a kifogást, hogy a szükséglet fedezve lévén, nagyobb bevásárlást nem eszközölhet. Éppen ily eljárás lenne követendő az őszi lóvásároknál is, de természetesen oly időben kellene megtörténni a vásárok és a szükséglet kihirdetésének, hogy a lótenyészbizottmányok a szükséges előmunkálatokat idejekorán bevégezhessék. Ilyen eljárással, azt hiszem, czélt lehetne érni; de a Iókereskedök kitiltásával, mint azt az «E—s» czikke ajánlja, bizonyára nem. Általában különös, hogy egy oly magas színvonalon álló lapban, a milyen az «Egyetértés», a szabadság és a szabad kereskedelem fogalmával annyira ellentétes eszmék foglalhatnak helyet, minők a kérdéses czikkben a Iókereskedök «kitiltásá», a Iókereskedök «visszaélései» említésében nyilvánulnak. Az összes közreműködésre hivatott faktorok buzgó és ügyszeretö részvétele bizonyára jobb eredményre fog vezetni, mint az erőszak alkalmazása és csökkenteni fogja az «E—s» tudósítója szerint a földmivelésügyi miniszterhez érkező idevágó panaszos feliratok számát. mely feliratok a tudósító állítása szerint a II/b. ügyosztályt vezető osztálytanácsos jóvoltából egyszerűen irattárba kerülnek. Nos hát. ez utóbbi feltevés talán egy kis személyes ellenszenvre látszik visszavezethetnek, mert mi ugy vagyunk értesülve sok évi tapasztalataink és személyes érintkezésünk utján, hogy talán sehol nagyobb figyelemmel nem viseltetnek a közönség panaszai iránt, mint éppen a földmivelésügyi minisztérium II—5 és II—6 osztályaiban. ÜGETOVERSENY, TENYESZ

TES, A Championship von Baden még mindig nem dőlt el ; szerdát, a nagy esőzések miatt viz alatt volt a pálya s igy az egész programmot elhalasztották szombatra. Unter den natürlichen Sauerwássern iiiinnit dt;' alcal. S / laut Analysen unserer Autoritäten sgosaSütotiw glees ©Fsiesa Rang ein.