Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-06-17 / 45. szám

330 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1-36. junius 17. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. 39078 sz. 1896. II/l." Figyelmeztetés. A m. kir. állami méntelepek ménanyagá"nak osztályozása, illetve selejtezése a következő napokon fog megtartatni, u. m : Homoródon julius 10. Sepsi-Szt -Györgyön « 12. Deésen « 15. Debreczenben « 20. Szatmáron « 22. Turia-Remetén « 25. Eperjesen « 27. Rimaszombaton augusztus 4. Székesfehérváron « 8. Bábolnán « 9. Palinban « 11. Nagy-Atádon « 13. Nyitra-Baj nán « 18. Nagykörösön « 22. Dorozsmán « 24. Baján « 26. Verseczen « 28. Békés-Csabán « 30. Ez alkalommal az érdeklődő tenyésztők és ügybarátok mint egyébkor, ugy most is szivesen láttatnak. A méntelepeknél a jelzett napokon kiselejtezett, tenyésztésre még használható mének mindjárt a helyszinén fognak eladatni. Budapest, 1896. junius 11-én. Földmivelésügyi m. kir. minister. A második lókiállitás. (Tenyészanyag.) (Lásd kezdetét a Vad. és V. L. ez évi 43. sz.) A lókiállitás katalógusának sorrendjét követve, mielőtt a nagyobb tenyésztők kiállított anyagáról a népies tenyésztésre áttérnénk, az állami lótenyészintézetek kollekczióit is méltatnunk kell. Kisbérről négy idősebb félvér anyakanczát négy 2—4 éves kanczacsikót és három 2—3, éves mént küldtek fel. Az anyakanczák a régi gárdát képviselték: Bois Roussel, Kalandor és Verneuil vérét. Az első sok nemességet és szép tormákat, de némi finomságot is örökitett át utódaira. Kalandor jó alkatot és jó térfogó ügető akcziót, Verneuil pedig remek felső partiekat. Az ifjabb nemzedékből kivált a két Doncaster-kancza. Kár, hogy ez a mén csak oly rövid ideig müködhelett a félvérménesben. A fiatal mének közül Kisbér öcscse ivadéka tetszett leginkább. A mezöhegyesi ménesből csupán anyakanczák voltak kiállítva. Általában véve, ennek a ménesnek az anyagából a régi generácziók alkathibái és a szervezet puhasága nagyobbára ki vannak küszöbölve, a nélkül, hogy az egyes törzsek jellegük és termetük előnyeiből kivetkőztettek volna. A mezöhegyesi ménesben azonban nemcsak a telivérrel való keresztezésnek köszönik azt a haladást, melyet az utolsó két évtized lefolyása alatt észlelhettünk, hanem annak a testedző felnevelésnek is, melyet a jelenlegi parancsnok meghonosított és a mely elvben az összes állami ménesekben gyakorlatban van. Ha tekintetbe veszszük, hogy Mezőhegyesen a választott csikók és az évjáratok télen, mikor nincs legeltetés naponta öt órán át lesznek jártatva, nyáron pedig 8 órai legeltetés mellett még 4 órát járnak naponta a kifutókban, ezt a felnevelést bizonyára nem nevezhetjük puhának. Az állami méneseket tehát aligha találja jogosan az a szemrehányás, mely anyagukat e lapok egyik korábbi számában megjelent birálat folyamán puhának nevezi, azért mert az első lókiállitás alkalmával (a fogarasiak kivételével) az állami fogatok nem mentek eléggé élénken. Méltóztassék csak tekintetbe venni azt, hogy az állami méneseknél az eladó anyagot nem lehet ugy bejukkolni, mint azt a magánember teheti, aki senkinek sem tartozik felelősséggel azért, ha egy pár lovat tönkre tesz is, mig egy kifogástalan hajtású kettős vagy négyes fogatot betanít. Ugyan mit szólna az örökké éberszemü közvélemény, ha az ország köztulajdonával ilyen kísérleteket tennének? Az állami ménesek feladata az eladó lovak betanításánál alig mehet tovább a rendes, nyugodt járás és tökéletes engedelmesség elérésénél. A többi az esetleges vevő dolga, a ki a megkezdett munkát tetszése szerint folytathatja. Egyébbiránt pedig, ha az állami lótenyészintézetek czélját szem előtt tartjuk, az nem képezheti feladatukat, hogy első sorban sebes és élénk ügető akczióval biró méneket produkáljanak a köztenyésztés részére, hanem az, hogy oly apalovakat bocsássanak a tenyésztő közönség részére, melyek az egyes vidékek különleges anyagának és viszonyainak megfelelni és jól értékesíthető ivadékokat nemzeni képesek. A bábolnai ménesből négy anyakancza volt kiállitva szopós csikóval és néhány jelenleg meddő kancza. Az arab telivértörzset egy fekete s egy szürke O-Bajan kancza képviselte ; kicsiny, 156 cm. magas, de rendkivül nemes aczélos állatok. A félvérkanczák is jó benyomást keltettek és észre lehetett venni rajtuk, hogy a régebbi typus, a mjlyet az egyenes far, a tulnöttség és a gyakran előforduló keskeny, meredek, csánk jellemzett leginkább, gondos tenyészválasztás folytán eltűnt. A fogarasi ménesből Neapolitano IV. törzsmén és egy Pluto Fantasca után származó fiatal mén képviselje a mének gárdáját. Pluto Fantasca tudvalevőleg a Jankovich-féle terezováczi ménesből származik és a fogarasi ménesnek egyik legjobb törzsménje volt eddig. Két csikós kancza és három fiatal kancza egészítette ki a gyűjteményt. Az állami ménesek tenyészanyaga mellett az ezekből származó országos fedező mének is ki voltak állítva a fogarasi származású mének kivételével. Ez ket a méneket a junius 10 én tartott katonai díjlovagláson nyereg alatt mutatták be Ő Felsége a király jelenlétében. Nehéz faladatuk volt az e méneket idomitó honvédségi és közös hadseregbeli tiszteknek, mivel az olyan mének, a melyek már tenyésztésre alkalmaztattak, a lovaglás propozicziói közé felvett «feltétlen engedelmesség» tekintetében meglehetős önfejüséggel viseltetnek. Mind a mellett igen szépen sikerült ez a lovas ünnepély és tanúságot tett arról, hogy az állami ménesekben nevelt ménanyag nem csak termetre és testalkatra nézve jószabásu, hanem a kellő akczióképességgel is rendelkezik. Tanúságot tett egyúttal ez a díjlovaglás arról is, hogy az arabI vérű mének jó paripa-anyagot is szolgáltatnak, a melynek galoppja ugyan nem oly hatalmas mint a magas angolvérüeké, de még is kielégítheti azokat az igényeket, melyeket az arab ménekkel mint apalovakkal szemben az átlagos remonta produkczió terén támaszthatunk mindazon vidékeken, a hol a viszonyok arabsvérü mének alkalmazását ! követik. * * * | A kisebb és a népies tenyésztés anyaga ezen | a kiállításon sokkal gazdagabban és szebben volt képviselve, mint az eisön. A kiállítás megnyitásakor Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter a népies tenvész: tésre vonatkozólag különösen kiemelte a táj-. I fajták létesítésének feladatát, melyet mindenütt a hol a viszonyok engedik, töle telhetőleg támogatni, erkölcsileg és anyagilag gyámolítani fog. Ily irányú kezdeményezés gyanánt felemlíthetjük elsőnek az e kiállításon nagy éremmel kitüntetett Mezöhegyesvidéki lótenyésztő társulat gyűjteményét. Ez az egyesület 1892ben alakult meg d'Orsay gróf alezredes, mezöhegyesi ménesparancsnok vezetése és felügyelete mellett és máris 760 tenyész kancza van bevezetve az egylet törzskönyvébe. A tenyész-czél: egyöntetű, ugy mezei munkára, mint gyors mozgásra egyaránt alkalmas, jól értékesíthető hámos lovak nevelése, mely czélra íangol és Nonius vérű mezöhegyesi törzsmének alkalmaztatnak. A kanczákhoz illő méneket maga d'Orsay gróf jelöli ki, igy tehát elképzelhető, hogy a vállalat kellő sikerrel fog járni. A most kiállított első generáczióbeli ivadékok mind jószabásu, széles felső testtel, jó, erös és korrekt fundamentummal tűntek ki. A népies tenyésztés második kitűnőségét Hódmezővásárhely városa kistenyésztöinek gyűjteményes kiállítása képezte. Ilyen értékes anyaggal Szabadka városán kivül, alig rendelkezik község az országban, ugy hogy alig 1—2 ló kivételével az összes kiállított lovak dijaztattak kis éremmel és pénzdijakkal. A kanczák legnagyobb része, különösen a kisbéri félvérmének (Verneuil, Bois Roussel, Oranien), vagy angol telivérméaek (Theresianist, Laczi, Korszellem stb.) után származók a nemes angol félvérló jellegét viselik és e mellett átlag meghaladják a 168 cm. magasságot. Kár azonban, hogy a kanczaanyag klasszifikácziójánál a tenyésztők még nem járnak el elég szigorral és igy a kedvező általános benyomást nem ritkán megzavarja egy-egy komolyabb hiba a fundamentumban. Szabadka városának népies gyűjteményéről már megemlékeztünk első közleményünkben. Igen szép és jó anyagot hozott ezúttal Fejérvármegye. A székesfehérvári méntelep a legrégibb Magyarországon s az a körülmény ép ugy mint ama számos, régi magánménes befolyása, mely e megye területén tennál), szembetűnő nyomokat hagyott a megye anyagán. Főleg az angol telivér és angol félvérmének keltettek tetszést a kiállításon, bár egyes vidékeken, különösen a hol a tartás hiányosabb, a kisebb igényű Gidran és Nonius mének több tömeget hoznának az anyagba. Tolna vármegye kicsiny, de válogatott gyűjteményt mutatott be. Látszik, hogy Döry József e megye lótenyészbizottmányi elnöke, nemcsak a maga ménesének, hanem a megye tenyésztésének érdekeit is mesteri kézzel szolgálja. Ez a megye is azok közé tartozik, a melyekben az angol vérnek vezérszerepe jut és a hol a kellő tartás és a kanczaanyag termete e vér alkalmazását előnyössé teszi. Veszprém vármegye szintén jó középtermetű, kizárólag félvérmének után nevelt hámos anyagot állított ki. A megyének igen különböző talajviszonyai mellett a lótenyésztés is különböző irányoknak hódol. Dombvidékének mélyebb, termékeny részeiben a nagyobb hámos ló nevelését kultiválják, nagy Nonius és nagy angol félvérmének után. Ez a tenyészirány a collectióban nem volt képviselve. Győr vármegye népies gyűjteménye jó középtermetű hámos anyagból állott, nagyobbára csontosabb félvérmének és Noniusok után nevelve. Sopron megye hatalmas, részben igás, részben nagy hámos anyagot mutatott be. A megye határszéli fekvése ingerrel bir a lakosságegy részére, hogy a szomszédos Austria nehezebb termetű lóanyagát kivánja tenyészteni. Különben pedig a nagy Nonius és nagytermetű Gidran-méneket alkalmazzák legtöbb sikerrel. Pest megye ezúttal nem rendezett collectiv kiállítást. A dunántuli részről a német lakosság által kedvelt nagv igásjelleget, a kecs-