Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-06-10 / 43. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet. A vidéki verseny-egyletek. Az Urlovas szövetség, A Magyar Tattersall-egylet az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye Előfizetési ára végéig (a vers. frt, £ évre ápril—október _ _ _ évre január—junius 7 fit. és julius—deczember szintén 7 frt. Negyedévenként 4 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Ferencziek-bazárja IV. lépcső L emelet) czimezendök. egész évre Í2 időszak) S3 frt, } deczember szintén 7 43. szám. Budapest. 1896. szerda junius 10. XL. évfolyam JVEegjelenik a budapesti és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenylap előestéjén, a többi időben heteniynt egyszer (szombaton). A lovas disz-sereg 1896-ban. «Látom elöl kaczagányos apák s heves ifjú leventék «Száguldó lovakon — mint törnek győzni vagy halni». «Zászlódat látom Bulcsu, s szivén árja megindul». Vörösmarty. Álom volt-e ez V — Szép, ragyogó tündér-álom volt e lovas diszmenet. — A ki látta: nem fogja felejteni soha. Mintha nem is e világból való lett volna. Mintha a képzelet tündérmeséi valósultak volna meg. Ünnep volt, nagy, felejthetetlen ünneplés; a magyar nemzet és koronás királyának közös üni.epe volt. Minő fény, minő ragyogás Mintegy az egész nemzet vezéreit láttuk; mintegy 100 lovas csapat az ország különböző részeiből; mintegy 1000 lovas teljes diszben és pompában vonult fel és le ős Buda várába és a Dunán át — a népek százezreinek sorfalai közt. Minő délczegen, minő harcziasan néztél ki nemzetem!.... A farkas- és medve-kucsmák és sastollak alól kivillanó szemek; a pánczélingek és fénylő vértek, a párducz- és farkas-kaczagányok, a selyem és bársony atillák felett a tündöklő arany és drágaköves lánczok, csatok; a csatákat látott ősi kardok és hímzett lovas-zászlók a bold, asszony képével; a büszke paripák, a fényes ló-szerszámok, csatlósok, hajdúk, buszárok serege oly kápráztató látványt nyújtottak — minőhöz hasonlót más nemzetnél alig láthatni. Ősi családok fejei, a honfoglalókhoz felérő unokák, ország-tartó, királyokat koronázó nemzetségek deli fér fiai. Mind csupa vezér. Meglátszik rajtuk a századokon át lóháton és harczban élt ősök ivadéka. 8 e közt a közel ezer urlovas közt alig találkozik olyan, ki lovon ne szolgálta volna királyát, hazáját, vagy a legtöbbje gyors agarász-paripákon és kopó-falkák után száguldó lovak hátán ne nőtt volna fel. Meglátszik rajtuk ez is Nincs olyan köztük, ki a kardforgatásban ne jeleskednék — elkezdve az országiároktól. Mind jó vívó és lovas ez! Czivilizáltabb lovaik hátán nem úsztathatnák át talán a Dunát, de mellettük bizton átusznák ők maguk, épp oly jól, bizonyára, mint 1000 év elötli őseink, midőn Árpád lovas hadai annak partján megjelentek, s midőn a honfoglaló vezér — méla szorongással nézhette lovas-csapatainak átkelését a Csepel-szigetnél. Ma már a nemzet királya aggodalom nélkül szemlélte a fényes bandériumnak átkelését a vashidakon. Gyarapodtunk észszel — erőben 1 Édes nemzetem, kilettél magadért; oly diszben lovagoltál lel Osbudára — felkent királyodat üdvözölni s ezzel tiszteletedet, szeretetedet és ragaszkodásodat kimutatni minőben talán még soha. Büszkeséggel néztünk végig rajtatok s büszkeséggel gondoltunk vissza a diadalmas hadjáratokra, melyeken a 11 zászlósúr ősei által vezetett badcsapatok lobogói Nápoly és Várna falai alatt lengtek. Pompa és harcz-szeretö voltál és vagy ma is nemzetem; ki is mutattad ezt; — bátor is voltál mindig; ötször—hatszor annyi erő ellen is megálltad helyedet. Csak elbizakodott ne légy s készültebben, egyetértőbben állj ki mint Mohácsnál és Várnánál; ha összetartottál volna — ugv a főnemesség virága s az a 22000 magyar vitéz nem maradt volna a mohácsi sikon.... Csodálatosan ragyogott ott is azonban bátorságod ; az a 22000 magyar vitéz — félelmet nem ismerő szívvel és lankadatlan karral vívott mind halálig! — Várnánál két napig harczoltál a tízszer annyi erő ellen és te gyözesz ha azoknak a nemzeteknek fiai — kiknek érdekében indítottál hadjáratot, oly messze földre: szintúgy belvt állnak a csata végéig — mint te daliás magyarom. — Százötven évi viaskodás az országodat elárasztó tarfej üekkel sem törte meg bátorságodat s e másfél század legendái mind hősies erényeidet éneklik. Vitézül vivtál te a behozott párducz és farkasbör-kaczagány alatt ép ugy — mint később a czopf és parókában a nagy, nemes szivü és szeretett királynőd alatt s vitéz, vagy és maradsz te — isten ugy segéljen — «örökké». Ily érzések, ily visszaemlékezések keltették a benneteket csodáló népség százezrinek ajkairól azt a harsogó üdvözlést, melylyel lovas-csapataitokat fogadták mindenfelé. Égy nemzet rajongó visszaemlékezése — őseitek nagy tetteire — kisért fel hódoló utatokon — koronás királyunkhoz. Lassankint eltűnik a csodás látomány ; az utolsó lovas-csapatok tűnnek el a Budavárba vezető uton. miközben száezerek ajkairól hangzik szét az országban: Kljén a király! A legközelebbi szám szombaton d. u. 5 órakor jelenik meg. — Egyes szám ára 10 kr. iHííttii^.. . É