Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-02-24 / 9. szám

VADASZ- ES VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, I A vidéki verseny-egyletek. Az Urlovas szövetség, A Magyar Tattersall-egylet s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára: egész évre 12 frt, f évre ápril—október végéig (a vers. időszak) 10 frt, £ évre január—junius 7 frt, és julius—deczember szintén 7 frt. Negyedévenként 4 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Nemzeti Casino II. emelet) czimezendök. 9. szám. Budapest, 1895. február 24. XXXIX évfolyam. — legjelenlk a budapesti lóversenyek alatt minden versenynap előestéjén, a bécsi versenyek ideje alatt minden béten kétszer (szerdán és szombaton este), a többi Időben hetenkint egyszer (szombaton) HIVATALOS. Meghívó. a Magyar Lovaregylet 1895 márczius 9-én esti 10 órakor tartandó választmányi ülésére. Tárgysorozat : 1. Gróf Batthyány Elemér és baró Üchtritz Zsigmond igazgatósági tagok lemondásával megüresedett igazgatóságnak választás utján való kiegészítése. 2. Budapesten f. évi május hóban tartandó díjlovaglás és díjugratáshoz dij megszavazása. 3. Uj tagok választása. Ajánlva lettek : br. Inkey Imre, gr. Károlyi Lajos, Rohonczy Gida, Rohonczy Lörincz, gr. Wenckheim István urak. Budapest, 1895 február 23. TELIVÉREK ÉS VERSENYEK. Dr Elnöki megbízásból : Magyar László, titkár. Kalauz. Versenyhatárnapok (lásd e lapok 1. v. 7. számában). A budapesti versenyek propozicziói (e lapok 1. számában). Soproni propozicziók (e lapok 3. számában). Ausztria-Magyarország főbb versenyeinek terminusai (e lapok ö számában). Angol és Francziaország főbb versenyeinek terminusai (e lapok 5. számában). Az Urlovasok szövetkezetének propozicziói (e lapok 6. számában). Néhány szó a Szabad Handicap-ről. Idei Derby-évjáratunk egyes lovainak a jósága fölött, a «Szabad Handicap» közlése által, az erre hivatott személyiség már kimondta ítéletét. Fényesen sikerült az osztrák handicappernek, Ernst György urnák, eme rendkívül nehéz föladat megoldása, midőn 226 lónak a terhét kellett kiegyenlítenie. Többen lesznek ugyan olyanok, kétségkívül, kik nem mindenben értenek vele egyet ; ám minden részrehajlatlan sportsmannek el kell ismernie, hogy eme handicap, melyet Ernst ur tár elénk, nem afféle hevenyészve odavetett munka, hanem, ellenkezőleg, a szakembernek jól átgondolt müve. S lia én most eme munka részletezésébe bocsátkozva, egyéni nézetem nem mindig találkozik is a bécsi handicapper úréval, ez nem mint bírálat tekintendő, hanem mint egyszerű véleménycsere. Ép ugy mint a katonaságnál, mindig csak a telebbvalónak van igaza — a handicapnél mindig a handicapernek van igazsága: de, természetesen, csupán mielőtt a verseny lefuttatnék s ilyesmi juthatott eszébe ama czikk írójának is, ki e lapok multheti számában a «Szabad Handicap» felöl elmélkedve igy szólt : a sajnos, a sportirodalomban alig van olyan, a Ici igazán szakszerűen meg tudná bírálni egy handicap teher közlését». Mielőtt a terhekről s igy az egyes lovak esetleges chancejairól elmélkedném, legyen szabad megjegyeznem, hogy habár én egyes ily lovakat ma már mint a legjobb esélyüeket emelem is ki, nem igénylem magamnak a csalhatatlanság előjogát, mert nézetemet csak ama hatásokra alapithatom, melyeket ezek a lovak a mult versenyévben gyakoroltak rám. Azt azonban, hogy egyik-másik ló mennyire javult vagy rosszabodott télen át, midőn életének harmadik évébe lépett, természetesen, TARCZA. Lovassági bravourok. E lapok régibb évfolyamaiban többször közöltünk adatokat magyar lovasságunk mult századbeli bravourjairó! s a Nádasdy, Pálffy, Hadik stb. hírneves tábornokok vezénylete alatti tündöklő vállalataikról a porosz háborúkban ; az ujabb időben pedig az Edelsheimhuszároknak Magentánál, s a Bujanovics és Hulz lovasdandároknak vakmerő támadásairól Villafrancánál. Ezenkívül elég legyen még felemlítenünk a «Zwei Jahre im Sattel und am Feind» és a «Russische Cavallerie Divisionen in Balkan-Feldzug» czimü nagyobb müvekből ismertetett episodokat, úgyszintén Bonnie Lasse franczia lov. ezredesnek a katonai lovas-osztályok menetelési képességéről, valamint a magyar hadtörténelmi irodalomban legnevesebb és e genreben előszeretettel működő honv. tisztjeink*) müveiről is adtunk ismertetéseket. Ez alkalommal az éppen most megjelent Die Deutsche Reiterei in den Schlachten und Gefechten des Krieges von 1870,71 czimü műben találunk oly csinos, apró «Hu- ri Mint Kápolnai Pauer István honv. ezredes (a kuszárság keletkezése és fejlődése a mult század régéig) ; Széchi Mór honv. őrnagy gyönyörű kritikai kidolgozása a Custuzzai csatáról (resp. az 1866. évi oszt.-olasz háborúról) ; továbbá Palotás Faustin főhadnagytól a Morva mezei ütközet ; Bálás György főhadnagy az 1866. évi osztrák-porosz háború ; bzath•ári Fülek Henrik honv. ezr. «Berlin bevétele 1776.» Kb. stb. saren und Uhlanen stickliket», melyekre minden, valaha lovon harczolt férfiú szive feldobog. . . . Emez apró kis történetekből (készakarva mellőzvén a már ismeretes nagy lovassági ütközeteket Mars la Tour és Gravelottenál) válogattunk ki egyetmást, melynél egyrészről a franczia és német lovassági és katonai-ló képessége közti különbség tiinik ki ; másrészről a vitézség, a bravour és gyors áttekintés mellett a hirtelen elhatározás — sokszor meglepő és ügyes fogásokat máskor a megmenekülésnek csodás képeit tünteti fel. Vajha nálunk is nemzeti Ízléssé válnék, holmi üres élczeskedö lapok és érzelgős regények, söt ujabban a botrányos trágárságig menő illustrait lapok és könyvek helyett, az ősi erényekről és vitézeinkről szóló müvek nagyobb megkedvelése I * * * 1. A bapaumei ütközet 1871 január 3-án. A testőr-huszárok egy escadronja és három szakasza a Bapaume melletti ütközetben (január 3-án) megakadályozta, hogy körülbelöl három franczia bataillon (melyeket 40 —45 lovas követett) a német sereg jobb szárnyát megkerülhesse, s a Bapaume — Cam- brai uton előre ne nyomulhasson. Evégből a gárda-huszároknak két szakasza leszállott lováról s az útszéli árkokból élénk tüzelést nyitott a francziák ellen majdnem két óra hosszat, mialatt a többi huszárság (5 szakasz) különböző irányokból a franczia gyalogság hét szárnyát több izben nyugtalanította. Ezzel az ellenséget (t. i. a francziákat) oly tévedésbe hozták, hogy az sokkal nagyobb erőt gyanítván, két órakor délután visszavonult Cambraibe. A mieink (t. i. a németek) vesztesége csak egy megsebesült ló volt! A gárdahuszárok emez élelmessége a Bapaume melletti csata végkimenetelére igen nagy fontosságú volt, mert a francziáknak Cambraiböl intézett támadása egyenesen a jobb szárnyra, söt tulajdonképen a németek háta mögé volt irányítva, s iine egy maréknyi, de serény és bátor huszártól ugyancsak feltartattak ! * * * 2. A Sains les Marquions melletti csetepaté 1871 január 9-én. A 9. huszárezred harmadik escadronjának egy szakasza január 9-én Sains les Marquions mellett franczia gyalogságra bukkanván, a legközelebbi emelkedés mögé \onult vissza, azonban a franczia dragonyosoknak egy erős osztálya követte őket. A franczia gyalogság heves tüzelése miatt a huszárok nem attaqueozhattak és galoppban hátráltak, erősen szorítva a dragonyosok által. Egyszerre azonban szemben is egy erős dragonyos osztály (körülbelöl egy escadron) tünl fel a huszárok előtt, mely az utat keresztben fogva jött feléjök. A huszároknak tehát látszólag nem volt menekvésök, kivéve a hátukban járó dragonyosok előtt mintegy száz lépésnyire egy szántóföld; de liogy ezt elérhessék a huszárok, egy mély árkon kellett volna átugratniok. A huszárosztály parancsnoka hirtelen elhatározással és pár szóval vitézeivel közié szándékát, s jobbra át «Marsch

!Marsch-t!» vezé-