Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-02-17 / 8. szám

69 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A mint tehát látjuk, számításaink szerint tiz owner plussal, tiz ellenben minussal zárta be az évet. Számításunkat szentírásnak távol­ról sem kell elfogadni, mert hiszen a hány ház annyi szokás, a hány istálló annyi s oly változó a kiadás, különösen a háziasan. ott­hon kezeiteknél. Aztán évközben a lovakból sok elkallódik, részint hazaküldik sántán vagy mint alkalmatlant, a versenypályára, vagy eladják stb. Más s nagyobb kiadása van olyan istálló tulajdonosnak, ki idegen területen trainiroz­tatja lovát, mint annak, kinek saját birtokán van a training telepe ; kisebb a kiadása aki saját termésével tápláltatja lovait, mint annak, ki ugy veszi a takarmányt ; nagyobb a kiadása egy Sz. M.-nak, ki 1500 font ster­linges jockeyt tart. mint egy kisebb istálló­tulajdonosnak ; s több efféle. A fenti táblázatokba felvett nagy istálló­tulajdonosok, a mult évben a Fortuna isten­asszony által leginkább pártoltak voltak, s mégis mint látjuk tele tiszta veszteséggel fut­tatta lovait; a többi kisebb istállóknál pedig, amelyek ezeknél még csekélyebb összeget nyer­hettek csak lovaikkal, nagyon természetes hogy az arány még kedvezőtlenebb. Elismeréssel lehet tehát az országos lótenyész­tés minden igaz barátja az istállótulajdono­sok iránt, a kiknek legtöbbje többször igen nagy áldozatokat hoz a jó ügy — a telivér tenyésztés előbbre vitele érdekében, mint pél­dául az az ist/állótulajdonos, ki az idén — nyereményeinek nagyságára nézve azok élén áll, de a ki — bár régtől fogva a legjobb anyaggal birt, s többször volt kilátása a Derbyre, lovainak lesántulása által — sok­szor az utolsó perczben — fosztatott meg attól az örömtől, a dicsőségtől — a miért annyi balszerencse közt is csüggedetlenül küzdött évtizedek óta. Körültekintés. A szokatlanul szigorú tél, mely az idén az egész kontinensen, söt az enyhe légkörű Ang­liában is rakonczátlankodik, mellékes oka volt annak, hogy csakhamar egymásután három jó versenyló betegedett meg és mult ki. Ugy a graditzi porosz kir. föménesben, mint Angolországban is, heves izomlob által meg­támadott lovak hulltak el s mivel verseny­lovaknál eme betegség oka többnyire a szo­kott munkának hirtelen való megszakitásából ered, az állatnak különben egésséges volta mellett is, igy csak a pillanatra gyorsan be­állott fagynak tulajonitható, hogy ez a kór versenylovakat is lepett meg. Ez a baj rögtön is jelenkezhetik, de volta­kép az ember csak akkor veszi észre, ha már a ló, a fájdalom miatt alig tud járni. Az aífekczió többnyire annyira fokozott, hogy az izomállag rendszerint vagy egészen vagy részben elpusztul. Az izom festanyaga fölszabadul s átmegy a vérbe, a vese által kiválasztva. Ennélfogva, minthogy eme be­tegségnek előrehaladott szakában a vizelet szine sötét, olykor egészen fekete, ezt a be­tegséget hibásan vese-szélhüdésnek nevezik. A betegség kezdetekor azt hiszik az embe­rek, hogy a lovat kólika lepte meg ; később azonban a hát, ágyék és keresztcsont izmai megdagadnak, és ez a daganat a tapintásnál kőkemény. Eme betegségnek a gyógyítása, ha ugyan az ilyen átalában még lehetséges, terpentin­olajjal való erös bedörzsölés és a végbél klis­télyezése által é rhetö el. Ha a beteg ló az állatorvos által idejeko­rán gyógykezelés alá véve, nem pusztul el, mégis rendesen megmaradnak a gyöngeségi állapotok s arecidivára való hajlam. S az ily lovak a későbbi traininget többé nem állják ki. Mivel mi ennek a kárnak az alapját egye­dül abban keressük, hogy a lovak jó táplál­kozás mellett tétlenül álltak az istállóban, nem ajánlhatjuk eléggé a tulajdonosok és trainerek figyelmébe ezt a körülményt. Mégha valamely lónak nem belső baj miatt kell is az istállóban maradnia, mindenkor ta­nácsos a bőven való táplálékozást mellőzni, hashajtóról gondoskodni s ha csak félig-med­dig is lehetséges, minden lovat, habár vezetve és takaró alatt mozgásban részesíteni. * * * A francziaórszági telivértenyésztés és ver­senyzés mai állásáról megközelitö ismertetést hoz a franczia «Sport» czimü lap, midőn az ebben müködö egyes sportsmanek méneseiről és versenyistállóiról s azok átlagos minősé­géről a kővetkezőket mondja: Br. Rothschild Meautry-ban fekvő ménesé­ben 38 tv. anyakancza áll, köztük Simonne II. (St. Simon édes testvére), továbbá Crimère, Haute-Saône, Brie és La Nièvre kanczák, aztán 4 mén-ló, melyek közül Le Nicham és Fousi-Yama csak az idén kezdik meg apai hivatásukat. A versenyistállóban Rothschild­nak 62 lova áll az idén, közülük 42 csak 2éves ; az idősebb lovak közt vannak Aman­dier, Harfleur II., Medicis, Styx, melyek New­marketen vannak Irainirozás végett de a 3éve­sek egyike sem sokat ígérő. Ugyanezt mondhatni Edmond Blanc-ról, ki­nek nem kevesebb mint 87 anyakanczája van elosztva 3 ménesben, hol mint apalovak működnek : Clover, Révérend és Rueil ; mig a kanczák közt oly egyedek találhatók, mint Gladia (mely Gouverneur és Gouvernail anyja), azután Rêveuse (Révérend anyja) : kár, hogy a mult. évről mind a két kancza meddőn ma­radt ; hírnevesebb kanczák még Nubienne (az 1879. évi Grand Prix nyertese) és Wandora. M. Blanc el szokta adni csikói egy részét, ugy hogy kb. 38 lova van trainingben, ezek közül 27 kétéves : az idősebbek közt vannak Lag­rance, Gouvernail, Toujours és Le Pompon. Különös, hogy az elmúlt évben csak egyet­len egy 2évest hagyott futni (ez Andrée volt), ugy, hogy az idén kora tavaszszal nincs is orientálva 3évesei felöl. Nagy ménes az M. Aumont-féle is Victot­ban, hol 4 apaló van. köztük Saxifrage, Fra Diavolo és Monarque; a kanczák közt van a hires 7 énébreuse, mely szerencsétlen­ségre, meddőn maradt. Monsieur Aumontnak 29 lova van idomitásban, köztük 14 kétéves, a többiek közt legnevezetesebbek Claudia, Dor­meuse és Proline kanczák. Déli Normandiában van br. Schickler hires martin-vasti ménese, hol mint apalovak van­nak Suzerain (az 1868. franczia Derby nyer­tese), aztán Perplexe, ennek fia Fra-Angelico és Le Sancy ; mig az anyák közt (melyek két­harmada Angliából hozatott be) vannak Gem of Gems (Le Sancy anyja), Lady of Mercia és leánya, Czardas (igy !), a Ragotsky anyja, Little Sister (Fousi Yama anyja), Perplexité (Chene Royal anyja), Northwiltshire és Es- carboucle (Fra Angelico anyja), — Eme tu­lajdonosnak 31 lova áll training alatt Chantilly­ben, melyből 15 kétéves és 12 hároméves, mely utóbbiak közt oly sokat igérö állatok vannak, mint Le Justicier, Beatrix és Le Sagi­taire ; mig a Tévesek közt Dolma Baghtché és Ravioli. Paris közelében van még (St. Michelben) Möns. Henry Say ménese ; itt áll mint apaló The Bárd, és 24 anyakancza, melyek közül legismertebb Boutade (Béranger anyja) és Formalité (Fragola anyja) ; Say urnák Cam­piégneben 35 lova idomittatik, melyből 18 kétéves, s ezek közül 12 The Bard után szár­mazik. Ezek után következik M. Delamarre kancza­telepe Bois Roussel a Normandiában, 25 anyakanczával, melyek közül Cleo, Verona Friend isehez már többször beszállt a szerencse ; M. Dellamarre versenyistállója szintén Chan­tillyben van s 29 lovat idomíttat ott, melyek közül 16 kétéves, melyek tán jobb eredményt hoznak az istállónak az idei évben, mint a tavalyi volt. Count de Berteux ménese (Cheffreville) is a Normandiában fekszik — mint a Delamarre. Schickler, Aumont és Rothschild-félék, és 24 anyakanczája van, melyele közül némelyik Angliából hozatott át. Vicomte de Harcourt kanczatelepe St. Geor­ges, Francziaország közepén, 3 mént tartal­maz, köztük Petrarch és Gulliver, ezenkivül 32 anyakancza jár ott ; az idomitó-telepen kb. 33 lova van. köztük. 11 kétéves. Más nagy ménesek még a Comte de Marois­féle Conravben (25 anyakancza) ; Count de Ganay ménes Le Robey-ben (22 kancza) Möns. Dousdebés-îé\e Bécheville-ben (23 kancza) ; Mr H. Ridgway-é Riehebourgban (17 kanczával), és Mr. Maurice Ephrussi, kinek 32 lova áll trainingben (köztük 19 kétéves); Chantillyben 25 anyakanczája, ezek közt Madeira és Séra­phine II. Ez természetesen (mondja a Field párisi levelezője) nem foglalja magában Frankhon összes méneseit és versenyistállóit, de nem hagytunk ki egyet se azok küzül, kik tavaly első helyeket foglaltak közülök. kivéve tán a keletkezett ujak közül M. Menier és M. Ro­bert Lebaudy-jét, kik még néhánynyal együtt legközelebb ki fogják magukat tüntetni. * * * A badenbadeni nemzetközi versenyegyletnek a napokban jelentek meg ez idei propozicziói, melyek a mult évekhez képest ismét emelke­dést mutatnak. Mindenekelőtt is felemlitendö­nek tartjuk, hogy két uj nagy versenyt talá­lunk a programmon: az egyik aSaida-Steep­lechase, mely a harmadik napon, a Jubileum dij napján kerül eldöntésre és 12000 márká­val van dotálva, melyből franczia példára 1000 frankot az első ló, 500 frankot a má­sodik ló tenyésztője fog kapni, ha tenyésztő ] magán, ha pedig nem az, akkor tiszteletdij­I ban részesül. A másik nagy dij czime i Kincsem-RenneD, mely az utolsó nap chief eventjét képezi és 15000 mkával van díjazva. É verseny kétéves és. idősebb lovak számára van nyitva, 1200 méter távolságon. A többi versenyekben nagyob változásokat nem talá­lunk ; dijuk, távolságuk, propozicziójuk legna­gyobb részt olyanok, milyenek mult évben voltak. A versenyek feltételeit külömben a Külföldi gyep rovat alatt közöljük. * * * A versenylovak és házi állatok közt való ba­rátság igen sok training-telepen ésszlelhetö, de különösen a sport hazájában, Angliában lehet erre számos példát találni. Az ujabb és érdekesebb esetek közül első sorban is felemlitendönek tartjuk, hogy mr. W. John­stone kitünö ötéves ménje, Best Man, mely I a mult évben a többi között fényes diadalt I aratott a 100000 frkkal dotált Prix du Conseil Municipalban is, igen jó viszonyban, mond­juk barátságban volt egy házi macskával, melynek mindig mellette kellett lennie. Igy követte a macska Best Mant a párisi nagy itemre is, de a visszajövetelnél Boulogneban elveszett, mi miatt a jeles ló észrevehetöleg bán­kódott. A Goodwood Cup nyertese Buline, szintén jó barátságban volt egy macskával, s midőn a lónak Goodwoodba kellett menni s a macskát Newmarketben hagyták, ez utóbbi bánatában semmi táplálékot nem fogadott el, s éhen veszett, mielőtt barátja hazatért volna. További példa azonkívül a Chester Cup nyertese, Red-Hart is. Ez egy macská­nak mely boxában tanyázott, mindent meg­engedett, s nem bánta, ha ka: mólja is ; ez azonban nagyon rokonszenvezeit a lóval. Ha a mén reggel a munkáról hazatért, elébe szaladt s a negyven ló közül ráismert. Egyik napon egy kóbor kutya üldözőbe vette a "macskát, mely csak ugy menekülhetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom