Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-09-24 / 66. szám

510 i AIjASZ- L3 » r-RSKN i -E-­TELIYEREK ÉS VERSENYEK. Versenynaptár. Szeptember. 8—24. Lóversenyek Bécsben. 29. Hatvani dij (Budapesti. Október. 1 — 13. Lóversenyek Budapesten. 3. St. Leger. 5. Prince of Wales Handicap. 6. Lovaregyleti dij. 10. Totalisateur-Handicap. 13. Szt. László-dij. ' Lóversenyek Bécsben. Radautzi dij. Ausztria-dij. Bucsu-Handicap. Hcnckel Memorial. Ha majd a jövö században a monarchia sportkrónikása az akkori idők valamelyik nagy lováról fogja hangoztatni szavát, két lovat fog olvasóinak emlékezetébe hozni : az ötven­négyszeres győztest, s ennek valóban «páratlan» unokáját. Kincsem és Tokio! Két oly név. mely ver­senysportunk történelében aranybetükkel van megjelölve. Az egyik, másfél évtized előtt, nem­csak a haza határai közt ejtette bámulatba képességével a sportvilágot, de bámulatba ej­tette a nagy külföldet is ; a másik, a mostani idők egyik legjobb lova. még csak a monarchia versenypályáin ragyogtatta ugyan képességét, de bizonyára ép ugy megfelelne kötelességé­nek a külföldön is, mint idehaza. Midőn mult évben, a katasztrófás Derby napján, egy Nyeretlenek versenyében kijött a pályára egy ficzkándozó, ideges pej mén, mely­nek Talpra magyar volt jelölve apjául a prog­rammon, alig hederített rá valaki, s bizo­nyára senki sem sejtette, hogy ez a ló lesz j esztendő multán ama napon a «kék szalag» j hőse. Játszva vitte diadalra akkor a boldo­gult Frohner János színeit. Nem tulajdoní­tottak nagy fontosságot eme győzelemnek, mi kitűnik abból is, hogy két nappal később, a Mének kísérleti versenyében, ismét elhanyagol­ták. S mi lett a verseny vége? A Talpra ma­gyar-mén a futam alatt több izben kitört, a távoszlopnál csaknem keresztben futotta a pá­lyát, s mégis igen könnyen nyerte versenyét oly sebes hároméves, mint Gar stb. ellen. Ekkor vitte másodszor és utoljára tulaj­donosának színeit ; szegény Frohner János pár nappal később elhunyt, akkor, midőn oly lovak voltak istállójában, mint Tokio és Pá­ratlan. A két lovat, halála előtt, a Matchless­szövetség vette meg 70,000 forinton. E győzelme után megváltoztak a vélemé­nyek Tokio képességét illetőleg ; fölfedezték benne a nagy lovat, de még idö kellett hozzá, hogy istállótársa. Páratlan, fölé helyezzék. Legközelebbi fellépte ezután a bécsi öszi meetingen volt, hol előbb a Kladrubi dijban szaladt el Ambrosiától. Serezanertöl, majd a Gaga-versenyben sokkal könnyebben hagyta maga mögött Csapiárost, mint tette ezt Pá­ratlan a Charibert-ménnel a Criteriumban. Majd pedig a Hatvani dij ban a mi Tokionk, 58$ kilo topweightje alatt, játszva verte le Mutineert, Leventét és másokat. Jött aztán a Szt. László-dij, melynek finishé­ben Tokionak elöször kellett éreznie a meg­veretés szégyenét; azok a lovak jöttek be előtte, melyeket azelőtt könnven veregetett meg, hasonló sors érte öt utolsó fellépténél a Henckel-emlékversenyben is. Az a jó vélemény, mely a Hatvani dijban aratott győzelme után keletkezett róla, eltűnt e két esunva szereplése után. Azt hitte a világ, bogv a Kincsem-unoka rogue s mint ilyennel, persze nem lehet, de nem is szabad komo­lyan foglalkozni. Igy történt aztán, hogy az a ló. melyik messze kimagaslott tarsai közt, a tél folyamán, söt a tavasz elején is. az ötö­dik. hatodik helyet foglalta el az előzetes fo­gadásokban a Derbyben. Mint háromévesnek elsö fellépte a Trial­Stakesben volt ; bizonyos opoziczió támadt már e futamnál a Talpra-Magyar - mén ellen, de mily nagy volt a bámulat, midőn Tokio már a fordulónál elvesztette az egész mezőnyt, s tiz hoszszal jött be elsőnek. Erre most már mindenki benne kereste a kék szalag hősét, mint a milyen lovat nem lehet megverni a nagy dijban. Mint a derült égből lecsapott villám sújtotta azonban a sportvilágot -d Nem­zeti-Hazafi dijban történt leveretése, Toreador által. E megveretés azonban nem vont le, s nem is von le Tokio képességéből, mert nyil­vánvaló, hogy a helytelen lovaglási taktika áldozata lett ; várásra lovagolták öt, ki csak a starttól fogva tudja versenyeiben legaloppozni ellenfeleit. Bebizonyult ez egy héttel később, midőn az Alagi dijban a starttól fogva elszaladt el­lenfeleitől, s a faképnél hagyta őket, köztük Eltolit és Toreadort. Most már határozott kedvencze lett a kö­zönségnek a Derbyre s csak egy kis klikk pártolt a még be nem mutatkozott istáltótársa, Páratlan, mellé. Csodálatos, istállója is. nem öt, hanem Páratlant jelenté ki győztesnek. S mi lett a Derby sorsának a vége ? Tokio tiz hoszszal verte le Csapiárost, Le­ventét, Eltolit; istállótársa, Páratlan, sehol sem volt. Oly stílusban nyerte meg Tokio Derbyjét, minőben még soha ló a monarchiában, de még a continensen sem. Ezután pihenőt kapott s nagyban készítet­ték a Szt. István-dijra, hol nagy feladat várt rá, a mennyiben oly speedes lóval, mint Eltoli, 10 kilo teherdifferencziával kellett felvenni a küzdelmet Tokio azonban távol maradt ettől, hogy miért, nem tudjuk; az hírlik, hogy kisebb ter­mészetű lábbaja volt. Nem is jött ki a pá­lyára a mostani bécsi meetingig, hol elöször a Fiberi dijban szaladt el Gogerltöl, majd pe­dig tegnap a Jubileum-dijban galoppozta le Dornröschent, Turult stb. Tokio tehát eddig 13 versenyben vett részt melyek közül 10-et megnyert s dijakban össze­sen 238.895 koronát szerzett. Oly record ez, melynél különbbel csak nagyanyja dicse­kedhetik, mely négyévi szereplése alatt ná­lunk 242.145 koronát hozott tulajdonosának. S midőn most befejeznénk Tokio eddigi szerepléseiről szóló czikkünket, felemiitjük még, hogy legjobb lovunknak az idén még kö­telezettsége van a Lovaregyleti dijban, hol Orverttel találkozhatik s a St. Legerben, az Austria-dijban és a Cambridgeshire-stakesben. Valóban csak kívánni lehet, hogy Talpra magyar nagy fia kimenne Angliába, mert biztosan hiszszük, hogy nagyanyja példáját követve, diadallal tér vissza a sport anya­országából. Q Bécsi lóversenyek. Hetedik nap. Vasárnap, szeptember 22. Nagy ló Tokio. Az utolsó évtized legjobb lova. Minő stylusban nyerte meg a Jubileum­dijat! Igy még nem nyerték meg, sem ezt a dijat, sem semmiféle klasszikus versenyt. Az elragadtatás moraja futott végig az egész versenytér közönségén, midőn Tokiot, start­tól kezdve, gyors iramban vezetni, később az iramot még gyorsabbá tenni és végül játszva győzni látta. Nem látott még ilyen lovat Bécsnek népe és sietett elébe apraja­nagyja. megbámulandó a jelen telivér-ge n e. ráczió eme csoda-példányát. Nagy kiterjedésű a magyar nyelv szótára jártasak vagyunk abban, és még sem tálul lünk szavakat, melyekkel hiven kifejezhet" nökelragadtatásunkat,tolmácsolhatnék őszinte örömünket a fölött, hogy Tokiot vallhatjuk a magunkénak. Csodálatos egy állat; örök dísze hazánk telivér-tenyésztésének, büszkesége or­szágunknak, dicsősége mindnyájunknak, \ kiben még van érzés az iránt, a mi szép és nemes, a ki fel tudja togni azt, minő kincset képvisel egy országnak telivér-tenyésztése, a ki tud örvendeni az örvendezökkel és akiből nem halt ki még az igaz hazafiság érzete annak lelkének örvendeznie kell a fölött* hogy egy Tokiot tudott produkálni az ifjú Magyarország telivér-tenyésztése. Bámulatára összesereglettek a hivők, az öröm érzetéből elnémult ajkukon a szó. Nagy ló Tokio. És itt emlékezünk meg azokról, kiknek Tokiót köszönhetjük. Blaskovich Ernő uré volt Kincsem, Kincsem­nek a (ia Talpra Magyar, Talpra Magyarnak a fia Tokio. Boldogult Frohner Jánosé volt Talpra Ma­gyar, ö állította Kincsem egyetlen élö fiát nem is Ausztria, hanem hazánk telivérte­nyésztésének a szolgálatába, az ö ménesé­ben látott napvilágot Tokio. Péchy Andor és Wahrmann Rikhárd urak voltak azok, kik, nem rettenve vissza semmi­nemű áldozattól, Frohner halála előtt Tokiot, Páratlannal együtt, rendkívül magas áron birtokukba kerítették, egyúttal megmentve ezáltal a két nemes telivér klasszikus verse­nyekben fennállott kötelezettségeit. Egyformán osztozkodnak ök annak a di­csőségében, hogy mi ma Tokioban az utóbbi idők legnagyobb lovát mondhatjuk a magun­kénak. Nem bánjuk immár, hogy Talpra magyar kivándorolt Németországba, mert kitudja, hogy tudott volna-e még egy Tokiot produkálni. Csak Tokio maradjon a miénk, és mi több­szörösen kárpótolva leszünk. * * * с/ De térjünk vissza a versenyre. 2 «reá»-val irták ki a ring emberei Tokiot, de még igy is sok vevőre akadván, oddsa csakhamar 3 «reá»-ra emelkedett. Dornröschen ötszörös oddsz-szal sem igen talált vevőre, mig a többi három résztvevő rémi öen hosszú oddsz-szal indult. A próbagaloppban csak Tokio, Párat­lan és Turul vettek részt ; Dornröschen csak legvégül mutatta magát, mig Panama egye­nesen a starthoz galoppozott. Mit Írjunk Tokióról ? olyannak látszott mint mindig, mint a Trial Stakes, az Alagi dij, a Derby és a Piberi dij napján. Nagy ló ö, mint min­dig, harezra készen állva mindenkor. Galopp­jára ki mondhatott volna egyebet, mint hogy : bámulatos! A start rögtön sikerült. Tokio Páratlannal együtt azonnal az élre ment. de alig 200 méter letutása után, Páratlan lovasa látva, hogy Tokionak segítségre nincs szük­sége, lovát visszavonta ; ekkor Tokio mintegy hat hoszszal vezetett ; öt követték Turul, Dornröschen, Páratlan, hátul Panama. Körül­belül a mértföldes startnál Tokio meggyorsí­totta az iramot, ugy hogy csakhamar tiz hossz választotta el Turultól. A rövid pályára érve, Bulford. egy kis levegőhöz akarván jut­tatni Tokiot, egy másodpillanatra meglassí­totta az iramot, a mi Tokio sok ezernyi hí­vében rögtön azt a hiedelmet keltette, hogy Tokio megelégelte a versenyt ; de alaptalan volt félelmük, mert jóformán még el sem ér­ték az egyenes pályát, Tokio fejét már is szabadon ereszté lovasa. Ekkor mutatta meg igazán, mi lakozik benne. Gyorsabban mint ahogy ki lehet mondani, ismét mintegy tiz hossz választotta el Turultól, mely ekkor még mindig a második helyet foglalta el Dornrös­chen előtt. De még csak akkor jött a java.

Next

/
Oldalképek
Tartalom