Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-01-20 / 4. szám

30 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1895. január 13. alte Gewichsträger nehmen es in Bezug eines sorgfältigen Trainings nicht so genau». Hogy a mi tisztjeink a bécs-berlini távlovaglás alkalmával a német tisztek által oda dobott keztyüt, a mi abból állott, hogy azok a mieinket «tiszti versenyekben» való részvételre hivták fel, miért nem vették fel : az máig is kétséges, mert az legkevésbbé sem áll, hogy talán a mi tisztjeink birtokában nincsenek oly lovak, a melyekkel megmérkőzhetnének, hiszen pl. Don, Harald, Hadnagy, Athléta, Stróz, stb, valóban igen jó klasszisu steeplerek voltak. Ilynemű versenyek Boroszlóban, Dresdában és Lipcsében 1893-ban ki voltak irva, de miután azokban a mi tisztjeink nem vettek részt — elejtettek. Részemről megvagyok győződve : ha nálunk Prágában vagy bármely a német határhoz közeljesö versenyhelyen ilynemű «egyesült hadseregi akadályversenyek» volnának kiirva, szános német tisztet látnánk a starter zászlaja előtt megjelenni. Az efajta versenyek nagyban emelik a lovasok erélyét ; s teljesen mindegy, hogy a lémet avagy pedig az osztrák-magyar tiszt gyöz-e, és csupán azok vonnak le eme barátságos küzdelemből (vagyjobban mondva győzelemből) ferde consequentiákat, kik nem állanak a valódi sport niveauján. Azonban akadályverseny-pályáinkon is kellene oly akadályoknak lenni, melyeken nem minden sikversenyló tudna rövid iskolázás után átszökni ; hi-z nálunk (a pardubitzit kivéve) a többit nem is lehet akadályversenypályának nézni. Ha nagyobb s fair akadályaink volnának, ugy több lassú, de biztos ugrásu tiszti lovaknak több chanceuk volna a nyeréshez, ami bizonyára jobban vonzaná tisztjeinket. Minél kisebbek az akadályok, annál gyorsabb a pace, — s minél gyorsabb a pace, annál gyakoribb és veszélyesebb a bukás ! Miután pedig tisztjeinknek lóháton minden alkalommal fejők és szivük kellő helyen van, s csupán a verseny-lovaglásnál hiányzik a kellő gyakorlat : alkalmat kellene nyújtani, hogy magukat abban képezhessék, ami főleg abból áll hogy : 1. Minél több vidéki versenypálya létesitessék, hogy az utazási költségektől meg kiméltessenek ; 2. Kisebb tétek és ahhoz mérten a második, harmadik és negyedik helynek díjazása ; 3. Akadálypályák nagy — de faire akadályokkal; 4. Oly propositiók, melyek szerint 1000 koronás versenyekben az 1500 koronát nyert gát vagy akadályversenylovak ki vannak zárva ; 5. Hosszú távolságok ; És végül 6. Általában a versenylovaglások nagyobb pártolása a katonai körök által másutt is — nemcsak Sopronban ! K. S. Körültekintés. A soproni tiszti lóversenymeeting (mely tudvalevőleg az ottani Urlovas-szövetkezet versenynapja előtti és utána való napon tartatik meg) propozicióiban (lásd V. V. lap 3 sz.) több rendbeli ujitás beiktatását tapasztaljuk. Különösen feltűnik emez újítások közt, hogy nem csupán a lovalc kapnak Icülön terheket és teher-engedéseket, hanem ezek az urlovasokra is kiterjesztetnek. Hasonlót látunk Franczia- és Németországban, mert eme két országban bizonyos versenyekben oly urak, kik az utóbbi három évben nyilvános versenyben semmi győzelmet sem arattak, teher-engedést nyernek. — Mi e rendszer mellett átalában nem igen lelkesülnénk, mert pl. egy Baltazzi Hektor vagy Metternich Frigyes gróf stb. (tehát oly lovasok, kik gyakran üzleti lovasokat vertek meg) az által, hogy három év óta nyilvánosan nem lovagoltak, teher-engedést kapnának. — Sopronban a lovasok pönalizálásának e módja azonban, hála istennek, nem terjed odáig, mert csak négy versenyben visznek oly lovasok, kik nyilvános versenypályán 3000 koronát és a fölött nyertek, 2 kilóval többet ; ellenben azok, kik nyilvános versenyben még nem nyertek, 3 kilo, s olyanok, a kik még egyáltalában nem startoltak, ezenkívül még 2 kilo leengedésben részesülnek ; ode a versenyszabályok 164 §-ában megszabott minimális teher épségben tartása mellett.» Mivel eme versenyben még a lovak is lényeges teher-engedésben részesülnek: ilyformán egyenlő korú pályázóknál — (ugyanegy versenyben) 16 kilo teherkülönbözet is fordulhat elő ! Továbbá azt látjuk eme propozieziókból, hogy mind a Magyar Lovaregylet, mind a bécsi Jockey-Club eme tiszti lóverseny-meetinget tetemes pénzdijakkal támogatja, minek honvédelmi szempontból örülünk. A két nap alatt döntésre kerülő tiz verseny közül hét verseny (a lovakat illetőleg) nemzetközi jeli eget visel; belföldi lovak számára csak a Kohlendorfi Handicap — eme 2000 méter távolságú sikverseny — maradt. Miután a soproni pályának akadályai nehezebbeknek mutatkoznak, mint akár a bécsi akár az alagi versenypályákéi: a biztos ugróknak ott nagyobb esélyük nyilik ; sajnos, hogy a legnagyobb távolság csak 4800 méterig terjed.» * * * Akad ál y-sportunk érdekében. Ez év őszén Bécsben négy oly akadályverseny kerül eldöntésre, mely minden országbeli lovaknak van kiirva. Ez reánk nézve uj aerát jelent az akadálysport terén. Igaz ugyan, hogy épugy a franczia, mint a német akadálysport, részben a nemzetközi konkurrencziáknak köszönheti gyors föllendülését, még sem üdvözöljük eme propozicziókat valami nagy riadallal. Mi ugyanis abban a nézetben vagyunk, hogy az akadály-sportnak is hasznot kell hajtania az országos lótenyésztésre nézve, s igy jobban szerettük volna, ha a «minden országbeli» lovak dijára soha sem bocsáttatnának mások : csak mének és kanczák, vagy legalább az angol és franczia heréltek kizáratnának! Herélteknek külföldről való behozatalát ily módon elösegiteni nem tartjuk valami nagyon hasznosnak. Talán leghelyesebb lett volna, ha ezt mondják vala : aSeptemberi Steeplechase, Claim ings-Handicap, nyitva minden országbeli méneknek és kanczáknak. A nyertes ló 10,000 koronáért követelhető stb.» « Trompeter-Steeplechase, Handicap, nyitva minden lónak, a küllöldi heréltek kivételével stb.» «Hadnagy-Steeplechase. Eladó-Handicap, nyitva minden országbeli méneknek és kanczáknak. A nyertes 5000 koronáért eladó sat.» olgen-Steeplechase» nyitva minden lónak, külföldi heréltek kivételével.» Hogy mind a négy verseny — handicap legyen, nem igen tartjuk kívánatosnak, mert a bandicapper néha rejtély előtt állhat ; szerintünk jobb lett volna, ha ilyen versenyek «korteher-versenyeknek» írattak volna ki, a melyekben aztán a íranczia és angol lovak különterhet vinnének. Egyébiránt, hogy miért kell mind «eme nemzetközi versenyeket» csaköszszel tartani: kissé homályosnak tetszik előttünk ; vagy talán azt hiszik, hogy ez által a bandicapper munkája megkönnyebbedik — mert addig a külföldi lovak talán már futottak. Ily nemzetközi akadályversenyekben, a hol csak mének és kanczák vehetnek részt : eladási kikötések minden esetre nagyon üdvösek lennének, mert ama helyzetbe juthatnánk, hogy egy-egy jó, még versenyképes angol vagy franczia kanczát vagy mént az országnak megnyerhetnénk. * * » Az «AustriaPreis» propoziczióit az «Alig. Sp. Zg.» mult vasárnapi (január 13.) számában egy sportsman a «Beküldetett» rovat alatt, meglehetősen kimerítő bírálat alá veszi. A névtelen beküldő emez értekezésében helyesen mutatja ki, hogy oly verseny-istálló-tulajdonosok, kik a maguk tenyésztését használják ki: hátrányban vannak azok ellen, kik eladásra tenyésztenek, mert nem nevezhetnek hasonló mennyiségű csikót ilyetén versenyre, mint amazok. A yearling-vásárra tenyésztők ugyanis az ily versenybe, természetesen, minden csikój ukat benevezik — mert a beiratási illetékeket a később eladandó csikókért nem ök fizetikbe, hanem a ki a csikókat megvásárolja, pedig a nevezésért kitűzött ösztöndijat — ök (a nevezők) kapják! — Mint látható, ez pompás üzlet, mert csupán oly cs kökért fizeti a tenyésztő a nevezését, melyek az árverési határnapig, (tehát kb. 5—6 hónapig) kimúltak ; nyerheti azonban a 8000, 2000 és 1000 koronás jutalomdijak egyikét, mert ö volt a nevező ; azonkívül ménese ily győzelem után annyira emelkedik jó hírnevében, hogy minden későbbi yearlingjeért sokkal jobb árakat fizetnek. Azok a tenyésztők azonban, kik egyszersmind verseny-istállótulajdonosok, nem engedhetik meg magoknak azt a fényűzést, hogy valamennyi csikajukat sok ily drága sweepstakesbe benevezzék, mert mielőtt az ily sportsman, fiatal állatainak a képessége felöl csak féligmeddig is meggyőződést szerezhetne, már egy-egy lováért kb. 600 korona tétet kellett fizetnie. Emez állítás igazságának legjobb bizonyítéka az idei «Ausztria-Preis»-ért való nevezések. A nagy tenyésztők s egyszersmind versenyistállótulajdonosok : Blaskovich Ernő és Miklós urak csak négy-négy lovat neveztek, Henckel grófné és Üchtritz báró csak hát mat-hármat, Esterházy Miklós gróf és Springer báró egyetegyet, mig Rotsehild báró egyetlenegy lovat sem nevezett erre a versenyre, pedig ezek ugyancsak nagy tenyésztők és nagy versenyistállót tartanak. Ellenben a tenyésztők közül Balogh ur kilenczet, Baltazzi ur húszat nevezett, a kisbéri m. kir. állami ménes huszonnégyet, a monostori ménes és Seilern gróf tizenegyet-tizenegyet csikaik közül. Ama névtelen sportsman, a ki a «beküldetett» czikket az «Alig. Sp. Zg-»hoz intézte, eme baj elhárítása végett azt a nagyon helyes tanácsot adja : hogy az első beiratási illetéket, mint szintén az első határidőre vonatkozó fizetést az «Austria-Preis-»ban olcsóbbá változtatnák át ; a további utánfizetéseket aztán viszonylag magasabbra fokozni lehetne, vagy ugy is maradhatnának, miután a Clubnak a jelenlegi árak mellett is — a dijon felül nagy maradéka van. * * * A trembowlai (galicziai) parforce-vadásztársaság mult évi vadászait október és november hónapokban tartotta élénk résztvétel mellett, érdekes runökkel. Master gróf Koziebrodsky kapitány volt s résztvettek a vadászatokon Koziebrodsky Justine grófnő, gr. Goluchowsky József, gr. Baworowski Mihály, Janoch őrnagy, Pollo kapitány és a 10-ik dragonyos ezred számos tisztje. Több igen erős «run» volt a vadászatok alkalmával, melyeknek végiglovaglását nehézzé tett a kevésbbé alkalmas, egyenetlen talaj. A tizennégy napon át tartott vadászatok alatt nyulat és rókát vadásztak, s közöttük számos «kill» esett. A legerősebb «run»-ök egyike október 15-én volt, midőn majdnem ötnegyed órai erös iram után tudták csak megkillelni a nyulat. * * * Az idei tél szigorúságát ugyancsak sinylik az angol idomító telepeken, mert a lovak nagy részeTteteg, kivált képen Newmarketen, a hol a Derby-crackek nagy részét trainirozzák. A nagy hó akadályozza a rendes munkát