Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-03-24 / 13. szám

122 Körültekintés. Telivér tenyésztésünkről. Egy. a bécsi JockeyClub titkársága által legközelébb összeállított kimutatásból látjuk, hogy a monarchiában 1893-ban 673 telívércsikó látott napvilágot. Eme tekintélyes szám, — ha figyelembe veszszük, hogy kb. 900 telivér kancza fedeztetett telivér mének által, — mindenesetre örvendetes eredmény. A 673 csikó közül, melyek a fentemiitett évben elletvén, most kétévesek, eddig 93 mult ki. trainingbe pedig, ez ideig kb. 350 db 2éves került. Mindezek a számok azt bizonyítják, hogy tenyésztésünk nem csupán íolytonos lendületnek indult, hanem egésséges anyagot is tud ellöállitani, mert csak 230 olyan kétéves telivér csikónk van, melyek különböző körülmények miatt, az 1893. évjáratból, eddig nyilvános idomitó-intézetbe nem kerülhettek. Ha elgondol|uk, hogy nem minden telivér után nevelt lovat lehet versenyvérnek tekinteni, s igy a versenyzés helyett paripáknak neveltetnek; azonkívül, hogy igen sok oly ló van, mely kétéves korában nem idomítható, később azonban, különösen mint Steepler, sok képességet mutat, — arra az eredményre jutunk : hogy az 1893-diki évjáratnak csak igen kis része lehet olyan, mely testi hiba miatt maradt ki az idomitásbói. A mi a telivér apamének kedveltségét s egyszersmind termékenységét illeti, igen kellemes meglepetésben részesül az olvasó, a mennyiben konstatáljuk, hogy két belföldi apamén ló az, mely után a legtöbb kétéves versenylovat nyertük. Hogy saját tenyésztésünkből gyarapodjunk, ez az a czél, melynek elérésére kell törekednünk s igy reméljük, hogy mi is nemsokára eljutunk oda, a hová Erancziaország, helyes fölfogás mellett, immár eljutott. Zsupán 27 s Pásztor 26 csikót adott nekünk. Ezek után legközelebb állnak a sorban Morgan 24, Abonnent 23, Galaor és Gunnersbury 22-22 ivadékkel stb. stb. Az, hogy aztán eme szapora mének a legjobb produktumokat is szolgáltatják-e ? (Gunnersbury ezt már bemutatta) — természetesen egészen más kérdés, melyre a választ egyedül a jövő adhatja meg, a zöld gyepen vívandó küzdelmek után. * * « Márczius 22-én, kétségbeejtő várakozás után, Alagon is megkezdték mára lovak munkájukat ; a gyakorlópálya tulnedves volta miatt azonban, csak mintegy 1000 méternyire futhatnak a lovak. — A Magyar Lovar-Egylet, a ni" P. Price idomár által kezeli pályát, mely egyszersmind az Urlovas Szövetkezeinek versenypályául szolgál — házi kezelés alá vette. — Az újonnan bekerített uj versenytéren (az urlovasokén) serényen foly a inunka, hogy mielőbb begyepesithelö legyen, — csak a mai időjáráshoz hasonló — egész nap (márczius 22-én) erősen havazott — ne ismétlődjék. * * * Gödön még csak a jövő héten reméli Vivian, hogy kimehet lovaival a gyakorlótérre; még igen nagy hófúvások vannak rajía. * * Épen most kaptuk az osztrák földmivelési minisztérium által kibocsátott hivatalos kimutatást amaz állami ménekről, melyek a birodal mi tanács által képviselt országokban és tartományokban az 1895. évi fedeztetési idényben felállíttattak. Ezek szerint: a fedeztetési állomások száma 518, melyeken 1742 mén végez apamén-szolgálatot: ezeken kivül magángondozásra ki van adva 245 mén, bérbe pedig 101 mén. s igy összesen 2088 apamén ali az osztrák kormány rendelkezésére. Ezek közül 93 angol telivér, 752 angol félvér, 225 norfolki, 18 db arab telivér, 305 arab félvér, 85 lipiczai, 11 kladrubi, 109 normán, 490 hidegvérű fajtákból, 572 a radautzi mé! nesböl, 556 a csikó-udvarokból, 649 belföldön vásárolt mén, 43 Magyarországról vásárolt mén. 268 külföldön vásárolt mén. Megjegvzendö. hogy az 1&95. fedezési idényre felállítandó mének száma 209tí-ra van praeliminálva s igy a pótlék a fedezési idény folyamában osztatik szét, oda. hová szükségesnek látszik. Az angol telivérek a különböző országokban és tartomanyokban következőleg vannak az 1895. fedezési évre beosztva : AlsóAusztria kap 5 telivér mént, Felső-Ausztria 1-et, Stájerország 3-mat. Krajna 2-töt, Csehország 24-et. Morvaország 19-et, Slézia 1-et, Galiczia 37-et s Bukovina 6-ot. * * * Fentebbi kimutatáshoz függelékül csatolva van egy másik érdekes kimutatás is, mely arról számol be. hogy tavaly az ausztriai országok és tartományokban hány állami mén hány kanczát fedezett s egyszersmind arról, hogy az 1893-ban állami mének által fedezett kanczák után 1894-ben hány csikó látott napvilágot. 1894-ben 1791 mén összesen 942,65 kanczát fedezett s e szerint egy-egy állami ménre átlag 45 kancza esett 1893-ban a 2046 apa mén 100331 kanczát fedezett, melyek közül vemhes lett 51580de 1894-ben közülök csak 45,543 hozott csikót világra. Eme csikók közül 22008 a mén s 24445 a kancza. Igy tehát egy-egy mén átlag 49 kanczát fedezett, 25-öt termékenyített meg s 21 csikó lett utána, mi 42 száztólinak felel meg, a mi nagyon sovány eredménynek mondható. * * * Lapunk egyik közelebbi számában említést tettünk már br. Oettingen, németországi orsz. lovászmester röpiratáról, mely a telivérrel, annak képességével és fejlődésével foglalkozik, ez alkalommal pedig az egyes fejezetek megbeszélésére térünk át. A röpirat négy részre oszlik és pedig 1. A telivér fensösége ; 2. Az idő mint a képesség mértéke ; 3. A telivér tenyésztése viszonyítva a félvérhez ; 4. A lélvértenyésztés javítása. Minthogy az első pont már sokszor volt tárgyalva s amugyis köztudomásu dolog, ma a második pontot (az ügető és sikversenylovak képességének meghatározását idő szerint) veszszük elő. Az idő szerint való versenyek óhajtói, a futamokban a lovak egyenkint való vizsgálását akarják s igy elejét lehetne venni szerintök a hamis és nem tiszta versenyeknek. Ez a laikus leifogás azonban sohasem lesz keresztülvihető, mert az ilyen «egyes mérkőzésben» a lovas sohasem tudna ugy lovagolni, hogy a legjobb recordot ki tudná hozni. Továbbá az ily egyes mérkőzésben sokkal nehezebb lenne a lovas feladata, s sokkal nehezebb lenne a verseny correctségét, tiszta voltat megállapítani. Ezek a fanatikusok ugy gondolják a dolgot, hogy a lovas mindjárt eleinte a sarkantyú és ostor segítségével lovát a legerősebben hajszolja; hogy aztán igy igen rossz recorrd jönne ki. ez már régen bebizonyított dolog ; azt mondja — a szerző hogy egy sellingplater helyesen utána lovagolva, egy ily módon futtatandó Derby-lovat igen sokszor megverne. Az idöszerinti egyes mérkőzéseknél a legbámulatosabb és legellentmondóbb eredmények lennének. Például, nagyon könnyen lehetséges lett volna, hogy ilyfajta versenyben Ormonde nagyon közepes ló lett volna. Ha azonban meg lenne engedve, hogy ily versenyben ne csupán egy ló vegyen részt, hanem melléje vezető lovat is adhassanak, ugy bizonyára az fogja elnyerni a legjobb recordot, a melynek a legjobb vezető lova van. A recordokra továbbá nagy befolyása lenne a pályák különböző volta ; igy pl. az epsomi pályán és a bois de boulognei pályán (Grand prix) más és más a talajviszony s igy nem lehetne helyes és egybevágó recordot elérni (mint nálunk pl. az alagi sik- és a b.-pesti sikpályán). Az a szándék pedig, hogy ily recordversenyeknél csak akkor futtassák a lovat, mikor fit — az természetes, de nem vihető keresztül. Savernake, melyet az angol Derbyben és a St. Legerben Lord Lyon fejjel vert meg, egyik versenyben sem volt fit, mert a lábai nem engedtek erösebb traininget. Az egyes mérkőzésnél, bizonyára, még rosszabbul ütött volna ki a dolog reá nézve, mert a nem kész ló nem birja ki az erösebb futamot. Az ügető lovaknál a record-számitás helyén való, már csak azért is, mert az ügetésben a ló, kezdettől fogva végig, a legjobb paceben tud menni, a mi a sikverseny-lónál lehetetlen. Amerikában és Californiában a sikversenyeknél megmérik az időt, s sok amerikai plunger fogadásait az idörecordra fekteti, s sokszor előfordul, hogy első és harmad osztályú lovak egyforma teher alatt futnak s hogy az ilyen record-plungerek sok pénzt veszítenek, mig egy okos (mint európai) fogadó nagy összegeket nyerhetne. A milyen nagy szakképzettségük van az amerikaiaknak az ügetöversenyben, épp oly kevéssé járatosak, a sikversenyekben s ennek abban rejlik magyarázata, hogy a tulajdonosok legnagyobb része nem tud lovagolni ugy ahogy kellene, — mert az elmélet és gyakorlat két különböző dolog. Oettingen továbbá mathematikailag kimutatja, hogy a sikversenyló gyorsasága különböző távokon változik, mig az ügető egyforma gyorsasággal végzi a távolságokat. Kérdésesnek tartja azonban itt is, hogy az ügető tökélesitésénél az angol mérföldön is egyenletes marad-e a gyorsasága ? Azt mondja továbbá a szerző, hogy nálunk sikversenyló teljes paceben csak 300 méterre tud végig galoppozni; ha ily rövid távú futamok a tenyésztésre hasznosak lennének, akkor az idöszerinti versenyt helyesnek lehetne mondani. Azoknak, a kik a sikversenyeket az óra szerint akarják lefuttatni, hogy őket megezáfolja, a következő fogadást ajánja : Két egyforma jósagu ló venne részt egy 3000 méter távú futamban, s a választást a kihívóra hagyja, hogy melyik lovat lovagolja ö s melyiket ellenfele. A startnál ö 10 hosszat veszítene, a czélnál azonban csak kilencz hosszat számítsanak be neki idő szerint, ugy ö, akármilyen lovat lovagolna, mindig győztes maradna, mert a hátul menő ló mindig könynyebben megy, mint az, a mely magamagának csinálja a pacet. Az egyes mérkőzésekben egészen hamis eredmények mutatkoznának — mert melyik lovas tudná, midőn egymaga lovagol, érezni, hogy a legjobb record elérésére, mikor menjen gyorsabb paceben lovával vagy lassabban/ Ha lassabban megy, akkor a lehető legjobb recordot ép oly kevéssé éri el, mintha nagyon gyorsan bajszolja lovát. Az utóbbi esetben ugyanis annyira fárasztja lovát, hogy az nem tud többé galoppozni, hanem csak czammogni. * * ' * A vincennési, márczius 11-iki versenyek óriási közönség jelenlétében folytak le. A versenyek érdekesek voltak és daczára annak, hogy feneketlen sártenger volt az egész pálya, mégis majdnem minden versenyben a favouritek győztek. A puha talaj megkövetelte a maga áldozatait, szerencsétlenség volt kettő is, még pedig mind a kettő a Prix de Nuage-ban. Az egyik a közkedveltségü fiatal jockeynak Weechnek a balesete volt, Le Régente felbukott és maga alá temette lovasát, a ki eltörte jobb vállpereczét (clavicula). A másik baleset La Leyre-rel történt; a szép kancza verseny közben, valószínűleg egy ér megszakadása következtöben, élettelenül esett össze. A versenyeredmény különben a következő volt: A Prix de VirelanA Mr Lenoir Caressanteja