Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-12-08 / 74. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, I A vidéki verseny-egyletek, Az Urlovas szövetség, 1 A Magyar Tattersaíl-egylet s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. *"" "«HJaTnuit Előfizetési ára: egész évre 12 frt, f évre ápril—október végéig (a ver-, időszak) 10 frt, ^ évre január—junius 7 frt, és julius—deczember szintén 7 frt. Negyedévenként 4 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Nemzeti Casino II. emelet) ezimezendök. 74. szám. Budapest, 1894. deczember 8. XXXVIII. évfolyam Megjelenik a budapesti lóversenyek alatt mlcdep versenynap előestéjén, a bécsi versenyek ideje alat t minden héten kétszer (szerdán és szombaton este), a többi időben hetenkint egyszer (szombaton) „VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP" XXXIX-DIK ÉVI FOLYAMÁRA. A lap megjelenik a budapesti versenyek idejében minden versenynap után délután, leirja a megelőző napi versenyeket részletesen és kilátást ir a következő napi versenyeken valószínűleg induló lovak chance] air ól. A bécsi versenyek alatt kétszer hetenkint, egyébkor pedig egyszer adjuk ki a lapot. A Vadász- és Verseny-Lap abban különbözik a bécsi sportlapoktól, hogy a telivér-versenyek melleit a magyarországi ménesek (telivér és félvér) és anyaguk ismertetését is közli; igy a lefolyt évben (mint a Tartalom-jegyzékből láthatni) hat telivér- és kb. negyven féloér-ménes leírását adta, mit a jövő évben folytatni fog. Ezenkívül a ló-kiállítások, corsók, ügető- és hajtóversenyek és azok recordjai, lóárverések, nagyobb lóvásárok folyvást részletesen közöltetnek. A lap azonkivül, hogy a Magyar Lovaregylet hivatalos közlönye, egyúttal az Országos lótenyésztés, az Urlovasok szövetkezete és a Magyar laUersall-egylet hivatalos közlönyéül is szolgál és azok ügyeiről, versenyeiről hoz első sorban részletes tudósításokat. Minden hosszas ajánlat helyett legyen szabad Tartalom-jegyzékünk áttekintését kérni. Előfizetési ára (egyszerre előre fizetve) egész évre 12 frt, ÍA kik az év végén fizetnek, azoktól 14 frtot kell kérnünk). Január—junius félév ... ... ... ._. ... 7 frt, julius—deczember szintén ... ... 7 frt; április—október végéig ... ... ... ... 10 frt. és negyedévenkint ... ... ... 4 frt. Az április—októberi időszakasz azért drágább, mert a lap akkor 2—3-szor jelenik meg hetenkint. Az előfizetések postán Budapestre Sárkány Ján. Fer. neve alatt küldendők be, (legalkalmasabb erre a mellékelt postai utalvány). TA R С Z A. A kecske-ugrás.*) A Dunántul egyik kies fekvésű városában történt a hetvenes évek elején ez az «eset». Hazánk lóversenysportja abban az időben gyermekéveit élte, s csak akkor kezdették még lerakni ezt a szilárd alapot, melyen ma teljes virágzásban áll. Vállvetve segített min­denki a magyar versenysport előmozdításán, s főurainknak kedves passziója volt, birtoku­kon futtatásokat rendezni. Baronkay Dénes gróf is ama főurak közé tartozott, kik megkedvelték a versenyeket, s elhatározta, hogy húsvét vasárnapján futta­tást fog tartatni ***-ben. Lett is öröm a város lakói között ; hisz legnagyobb részük csak hír­ből — vagy abból sem — ismerte a lóver­senyt, melyben «a nagy urak angol telivér paripái nyerik, illetve veszítik el tulajdonosaik vagyonát.» Izgatottan várta mindenki, de különösen az alsóbb regio a föltámadás nagy ünnepét, mely az idén kettős örömet hoz nekik. A ki csak tehette, elcsípte Ambrus gazdát, a ki már volt fenn a melropolis versenypályáján s nagyban tudakolták töle, hogy milyen lehet az az izé: a lóverseny ! A felsőbb körök azonban már bele élték *) Kecske-ugrásnak nevezik sportnyelven a bukás ama nemét, midőn a ló hirtelen megáll az akadály előtt s az erre el nem készült lovas a ló fején ke­resztül egyedül «ugorja át» az akadályt. magukat s tipekröl, kondiczióról, cbanceokról, fly erről, stayerröl s tudja isten micsodákról nem beszéltek, e mellett kötőitek fogadáso­kat egymás közt a versenyekre, de különö­sen: a «Hölgyek dijá»-ra. Eme futam volt a nap főszáma. Ebben a győztes a jelentékeny anyagi haszon mellett, egy a megyei hölgyek áltat adományozott arany serleget is kap, melyet a megye leg­szebb leánya Baronkay Darinka grófnő fog a a boldog győztesnek átadni. Ez az utóbbi kö­rülmény nagyon érdekessé tette a versenyt, s az ország legjobb lovasai jelentek meg lo­vaikkal a küzdtéren. Meg is oszlott a vélemény az összegyüle­kezett sportsmanek körében. Az egyik párt Berzenezey Riki grófban bizakodott, a rnásik Szendery Maniban, a harmadik Gelsey Gyur­kában, egy kis klikk pedig Teregdy Viki bá­róban, ki Darinka grófnőnek volt boldog je­gyese. Majd meglátjuk, kinek volt igaza! * * Л Nagyszombaton reggel két tisztet látunk a versenypályához vezető alleeben lovagolni. Huszárfőhadnagy az egyik, dragonyos had­nagy a másik. Berzenezey Riki gróf a fő­hadnagy, Szendery Mani pedig, a hadnagy. Nagyon el lehetnek merülve a beszélgetés­ben, mert észre sem veszik azt a bájos ama­zont, ki egy gyönyörű aranysárgán követi őket. Csak akkor pillantanak bátra, midőn «Ö» közvetlen közelükbe érve, pajzánul rá­juk kiált. — Jó napot tiszt uraim ! — Ab... Comtesse, mille pardon, észre sem vettük, higyje el... . — Jó, jó, veszem észre. Miről tar akodlak oly mélyen? Tán csak nem arról, hogy nyerjék meg holnap a «Hölgyek dij »-át ? — Elta'álta, gróínö, — felelte Riki gróf, ki valóságos Alkibiades volt egy Achilles bá­torságával : a férfi s zépség ideálja. —Igen, épp most oktatom Mani barátomat, hogy a meny­nyire csak lehet, lovagolja várásra holnap azt a rogue Röppentyűt. — Tán flyer ?, — vágott szavába a bájos comtesse. — Hozzá még roarer Ugy sipol akár egy säckingeni trombitás. — Akkor okosan is teszi hadnagy ur, — tár­gyalt tovább Darinka grófnő, — ha hallgat a jó szóra; hisz dőreség lenne, ha ellenkező­leg cselekednék. De maga, favourite ur, maga — fordult ekkor Riki grófhoz, bogy — van Rárójávai? Ugy-e igy hívják a lovát? — Ugy, comtesse ; lovam pompás egészség­ben van, s tip top kondiczicban áll holnap a starthoz, kitűnően ugrik. Különben is épp most szándékszom vele egy nagy galoppot tenni ; meggyőződhetik képességéről grófnő. — És a remények milyenek, ha szabad kérdeznem, Riki gróf? — A mi csak tőlem függ, mindent elköve­tek, hogy holnap .... — Maga kapja meg tőlem a serlegel, ugy-e, ezt akarta mondani? De hát nem tart attól, hogy el találhatja valaki halászni maga elöl a serleget, teszem azt . . . a vőlegényem. Ennél a szónál a két tiszt önkényleieriül egy­Melléklet: Tartalom­jegyzék és postai utalvány az e'őfizetések megújítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom