Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-12-25 / 73. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTES LAPJA. A Magyar Lovaregylet. A vidéki verseny-egyletek. Az Urlovas szövetség, A Magyar Tattersall-egylet s az összes megyei lótenyész-bizottmányok hivatalos közlönye. -v«f*am int fy Előfizetési ára: egész évre 12 frt, £ évre ápril—október végéig (a vers. időszak) 10 frt. } évre január—junius 7 frt, és julius—deczember szintén 7 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Nemzeti Casino II. emelet) czimezendök. 73. szám Budapest, 1894. deczember 25. XXXVIII évfolyam Megjelenik a budapesti lóversenyek alatt mirden versenynap előestéjén, a bécsi versenyek ideje alatl minden héten kétszer (szerdán és szombaton este), a többi időben hetenkint egyszer (szombaton) HIVATALOS. Versenyhatárnapok 1895-re. Ápril. Alag 6. 7, 9, 14, Bécs 15, 18. 21, 23. 25. 28, Sopron ... 27, 28, Május. Bécs... ... 1, 3, 21, 23, 26, 28, Budapest 5, 7. 9, 11. 12. 14, 16. Junius. Alag 1 2. 3, 29. Bécs 2, 3, 6, Krakkó ... ... ... ... ... ... ... 20, 22, Sarajevo ... ... ... ... ... ... 29. Julius. Sarajevo ... ... ... ... ... 1, Siófok ... ...20,' Tdtra-Lomnicz... ... ... _. ... ... ... ...28, Augusztus. Tdtra-Lomnicz... ... ... ... ... ... _ 1, Budapest 11, 13, 15, 18, 20, 22. 25, Szeptember. Tata Alay .. ... ... ... ... ... 7, Bécs 8. 10, 12, 15, 17, 19, 22, Budapest ... Október. Budapest ... 1, 3, 5, 6. 8, 10, Bécs . 15, 17, 20, 22. 24, Arad.. 26, 15. 30. 29. 30. 19. 30. 9. 23. 30. 21. 30. •Ï, 29. 1. 8. 24. 29. 13. 27. 27. Nevezési zárlatok. Budapest, Magyar Lovaregylet versenytitkársága Nemzeti Casino. Deczember. 15. 1893. Tav.-meet. Gr. Károlyi emlékv. 40,001) k. 950"/ Nevezés — 1896. . Nemzeti hazaii dij. 23,000 k. 1600™/ — 1396. • Kancza dij. 15,000 k. 2000™/... — 1396. . Alagi dij. 30.000 k. 2000™/ ... — 1896. Oszi-meeting. St. Leger. 68,000 к. 2800™/ _. « 1896. > Szt László dij. 42,000 к. 1400™/ — 1898. Tavaszi-meet. Ivadékverseny. 6000 k. 2400™/ — 1895 Nyári-meeling. Szt. István-dij. 80,000 k. 1800"/ Törlés. Meghívó a Magyar Lovaregylet választmányának 1894. évi dec-zember hó 10-én esti 10 órakor tartandó ülésére. Napirend : 1. Az 1894. év pénzügyi eredményéről egybeállított megközelítő pénztári kimutatás előterjesztése. 2. Az 1895. évi költségelőirányzat bemutatása. 3. (ir. Batthyány Elemér igazgató lemondása folytán megürült igazgatósági tagságnak 1895—96 évekre leendő betöltése. 4. Uj tagok választása. Ajánlva lettek : Báró Inkey Imre, Gróf Károlyi Lajos, Rohonczy Lörincz, Rohonczy Gedeon, Gróf Wenckheim István urak. 5. Esetleges indítványok. Budapest. 1894 nov. 24. Elnök helyettes megbízásából : dr. Magyar László. titkár. Meghívó a Magyar Lovaregyletnek 1894. évi deczember hó 10-én este 11 órakor tartandó közgyűlésére. Tárgysorozat : 1. Az 1894. év pénzügyi eredményéről egybeállított megközelitö pénztári kimuratas előterjesztése. 2. Az 1894. évi számadások felülvizsgálatára az alapszabályok 6. §-a értelmében számvizsgáló bizottság kiküldése. 3. л/. 1895. évi költségelőirányzat előterjesztése és megszavazása. 4. A Slefánia-ut meghosszabbításával kapcsolatban az egyleti istállók melletti telkek kikerekitése czéljából telekvásárlásra 40,000 frt megszavazása. 5. Az alapszabályok 10. ij-a értelmében a választmány 1/

?-ának vagyis 10 tagnak kitar с z a. A Derby-jockey. Mily irigyek azok az égiek! Nem nézhetik jó szemmel, hogy a földi halandó csak a boldogságnak éljen! Megizleltetik az öröm poharával, de csak azért, hogy annál többet adjanak neki az ürömpohárból. Boldog Wallace — szegény Wallace ! Megadatott neki az a legnagyobb dicsőség, a mi azon a csalóka fényben ragyogó rögös jockey-pálván csak kevésnek adatik meg : ö lett ebben az évben a kék szalag joekeyhöse. Mily boldogság, mily szerencse! S alig két hónappal később ott az egekbe nyúló lomniczi csúcs alján halálra válva búzták ki elbukott lova alól. Mily boldogtalanság, mily szerencsétlenség ! Oh ! irigy égiek ! Mit vétett nektek ez a tetőtől talpig becsületes, törekvő, csupán hivatásának élő, szimpatikus fiatal jockey? Irigyeltétek ugy-e, hogy elhalmoztátok öt a dicsőségekkel, irigyeltétek'ugy-e, hogy mily nagy örömmel szállt le a catastropha napján Mágus hátáról, s nem akartátok megengedni, hogy e nagy dicsőséghez fűzze még azt a másikat is : a jockeychampionátust. Derbyt megnyerni és championnak lenni, vágyai netovábbja minden jockeynak. A mi «Denis»-ünk pedig mily közel volt hozzá ! Soha világéletében nem lett volna Smith elsö az elsők között ebben az évben, ha Wallace-t utol nem éri végzete ott Tátra-Lomniezon. Az a sok győzelem, a mit Adams, Ibbet, Vinall meg mások szereztek meg a Metcalfistállónak, melynek ö elsö jockeyja, mind mind az ö számlájára ment volna. Mert jockey ö a szószoros értelemben. Hidegvér, el nem bizakodottság (mi számos collegájának sajátja), és pontos kiszámítás jellemzik öt. E mellett nincs benne az a léhaság, mely a jockeykat híressé teszi, magába vonuló (27éves) ember, ki nem enged meg magának semmi frivolságot, s egészen pendantja az öreg Reevesnek. S daczára ennek, mégis mily szeretettel csüggnek rajta sorsosai. Látni kellett volna, hogy mily odaadással, mily fájdalommal se; gédkeztek azok az elfásuít angol emberkék [ a segélytnyujtó orvosnak a mázsálóházban. ük maguk vitték be Wallace élettelennek látszó testét a hordágyon Eomniozra, a Berzeviczy kastélyba. Dehogy engedték volna másnak. Egész éjjel nem mozdultak el betegágya mellől, s mily fájdalmasan vették dr. B. Pista I nyilatkozatát, hogy megvan mentve — ha megéri a reggelt. S erre nem volt remény. Nem remélte maga az orvos sem. Wallacet pedig megmenté SZÍVÓS természete, az orvosi tudomány, meg társainak ápolása. Igaz ugyan, hogy ezek sokszor csupa szeretetből tul mentek a határon s midőn szerdán teljes hetvenkét órai eszméletlenség után magához jött, kivették az ágyból s körülsétáltalak a szobában. Szegény Wallace meg is adta barátai jóakaratának az árát, viszaesett önkívületébe s В. Pista csak nagy nehezen hozhatta ismét magához. Midőn kilencz nappal a tragikus eset után elhagytuk Lomniczot, akkor is élet-halál között lebegett még : nem ismert meg senkit s lázas álmaiban folyton egy pej ménnel bajlódott. Hetek multával véletlenül találkoztam vele a budai vörös kereszt-egylet kórházában. Nem ismert meg, pedig ezelőtt, a hogy szokás mondani : «emböröm volt». Vissza iparkodtam hozni magamat emlékébe, mi nagynehezen sikerült is. Egyszerre csak e kérdéssel fordul hozzám: Doktor (igy hivott mindig) mondja csak, kérem, melyik ló nyerte meg az idén a Derbyt? Nos, Mágus, — felelém. Szinte dühösen pattant fel erre székéről s mintegy Ienézöleg mondá : Mágus? hisz az tavaly nyerte meg a kék szalagot ! S midőn erősíteni akartam mondásomat azzal, 'hogy hiszen ö hozta be azt elsőnek, révedezve nézett rám ; Az idén ? Nem I Tavaly volt az. Az idei Derbyt egy sötét pej mén nyerte meg. igen egy sötét pej mén Tatáról. Észre jöttem, nem vitakoztam többé vele e tárgyról, s még csak azt kérdeztem töle: Emlékszik-e még Tátra-Lomniczra ? Tátra-Lomnicz? Mi az? II