Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-11-11 / 70. szám

70. szám. Budapest, 1894. november 11. XXXVIII. évfolyam. Megjelenik a budapesti lóversenyek alatt minden versenynap előestéjén, a bécsi versenyek ideje alatt minden héten kétszer (szerdán és szombaton este), a többi Időben betenkint egyszer (szombaton) EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTES LAPJA. A Magyar Lovaregylet, A vidéki verseny-egyletek, Az Urlovas szövetség, A Magyar Tattersall-egylet s az összes megyei lótenyész-bizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára: egész évre 12 frt, f évre ápril—október végéig (a vers. időszak) 10 frt, £ évre január—junius 7 frt, és julius—deczember szintén 7 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Nemzeti Casino II. emelet) czimezendök. HIVATALOS. Hirdetmény. Azon jockeyk, a kik 1894-ben állandóan az Osztrák-Magyar birodalomban lovagoltak, ezennel felszólittatnak, hogy az 1895-ik évre lovaglási engedélyük megújítását legkésőbb f. évi decz. 31-ig annál inkább kérelmezzék, mert e határidő eltelte után ez engedély csak 50 frt birság lefizetése mellett adatik meg. Budapest, Bécs, 1894 október hó 30. A Jockey- Club für Oes- A Magyar Lovaregylet terreich igazgatósága. igazgatósága. URLOVASOK SZÖVETKEZETE. Az alagi versenyek. Az Urlovasok szövetkezete volt az első a monarchiában, mely megkezdette a versenyeket s egyúttal ez volt az utolsó is, melybefejezte azokat. Az alagi vérsenypályán vasárnap és kedden délután folytak le az utolsó versenyek, melyeken nagyon is meglátszott már a szalmaágy közeledte. Daczára azonban a késő időnek, meg a korai kezdetnek, mind a két napon szépszámú közönség rándult ki a versenytérre s a kellemes öszi időjárás mellett abban az élvezetben is részesülhetett, hogy nem kellett élveznie a specialis alagi homokot, lévén már kissé fagyos a talaj. A megjelent előkelő vendégek sorában ott láttuk br. Üchtritz Zsigmondot, gr. Sztáray Jánost, gr. Pejacsevich Jánost fiával, gr. Nádasdy Tamást fiával, br. Kotz Venczelt, Jankovich Gyula, Jankovich Elemér, Harkányi Andor, János és Frigyes, Latinovich Ernő, Geist Gáspár, Keczer Miklós urakat, Halasy Pál ezredest stb. Urlovasaink közül pedig megjelentek a meetingre a többi közt Horthy István nejével, gr. Batthyány Gábor, gróf Wurmbrandt Károly, herczeg Taxis Max és mások. A második napon a talkavadász-társaság több tagja, mint gr. Nádasdy Tamás jun., gr. Csekonics Sándor és Gyula, gr. Teleki Tibor, Jankovich Elemér directe a vadászatról jöttek el a versenyekre s festői öltözetükben egész délután figyelem tárgyát képezték. Maga a versenysport, a körülményekhez képest, elég sikerültnek mondható s habár népes mezőnyökben nem volt alkalmunk gyönyörködni, jobb klasszisu anyagban s érdekes itemekben annál inkább, mi elfelejteté velünk az első dolgot. A meeting góczpontja, ha ugyan annak lehet nevezni, az öszi badseregi akadályverseny volt, illetve lett volna, ha nem négy ló áll ki startjához, s ezek közül is csak kettő volt számba vehető concurrens. A 2500 koronával s remek tiszteletdíjjal dotált versenyre ugyanis lemázsálták gróf Batthyány Gábort Barque-ra, Calm Oszkárt Gardéniára, Hoffman Lipótot Alfonsra és gr. Wurmbrandt Károlyt Gitanára. Gardenia, mely Maidauer Rudolf százados tulajdonát képezi, vasárnap aratott győzelme következtében, birta leginkább a közöíReg bizalmát, de azért talán épp annyian biztak Barqueban, melyet tulajdonosa éppen e versenyre tartott fenn, s e miatt nem is indíttatta vasárnap. A 4000 méteres pályának körülbelöl háromnegyed részét a négy tiszt nagy routinen-al lovagolta végig; az akadályok ugrásánál mi hiba sem történt s úgyszólván fej-fej mellett mentek a pályán végig. Midőn másodszor vették azonban a kőfalat, akcidens esett. Elsőnek Barque ugrott, de megbotolván a falban, (abTÁRCZA. «Price papa és a vén püspök». Versenytereink két tipikus alakját állítjuk ez alkalommal az olvasó elé. Ki ne ismerné őket? Price trainer az egyik, Huxtable jockey a másik; az elsőt «fejét megevönek», az utóbbit «vén püspöknek» keresztelte el a félvér sportvilág. Igen ! a félvér sportvilág. Mert miként a négylábú hösök között, ugy a kétlábuak között is van teli- és félvérsportkedvelö. A telivérfajta a felsőbb tízezerből kerül ki s ha ö maga nem is tart versenyistállót, bententes a jó barátok valamelyikének istállójában csakúgy, mint a habitué a kulisszák mögött. A félvér sportsmanek, illetőleg sportingmanek legnagyobb része pedig a középosztály iparosai, a diákság és a laikus zsurnaliszták köréböl kerül ki s meg kell vallani, ezek a legháládatosabb hivei a versenytereknek. Nos, a mi két emberünket ez utóbbiak tisztelték meg a diszes jelzésekkel, hogy mi alapon, az az ö titkuk. Gaga, Gourmand mesteri előkészítőjéről mult évben az Alagi dij lefutása után kelt világgá az ékes melléknév, akkor, midőn Gourmandnak az emiitett dij finishébe semmi beleszólása sem volt. Egyik «félvér» tudni akarta, hogy Price papa, — igy nevezik nemcsak collégái, hanem a telivér sportsmanek is ezt a becsületes, érdemekben megőszült férfiút, — a verseny előtt ugy nyilatkozott volna, hogy megeszi fejét abban az esetben, ha Gourmand nem nyeri mey a dijat ! Gourmand pedig nem vitte haza a 10,000 forintot — tehát Price idomárnak, szavához képest, meg kellett volna ennie fejét. Az a bizonyos «félvér» látta is az éji homályban este a Central éttermében Price papát fej nélkül ebédelni s oh, csodák csodája, harmadnap mégis fejjel a törzsén sétált künn a versenytéren. Azóta, valahányszor egy-egy nagyobb dijban az alagi istálló valamelyik lovának jó esélye van a győzelemre, lépten-nyomon lehet hallani, hogy : ha X. Y. nem nyeri meg a a dijat, Price idomár megeszi a fejét. Söt a székes főváros egyik szellemes zsurnalisztája a Szent István-dij előtt Gourmand chanceairól olyformán irt, hogy annak győzelme oly biztos — mint az Alagi dij előtt volt s bizonyosnak tartja maga Price idomár is ... . — No akkor, — teszi hozzá kedélyesen — ha Gourmand nem arat győzelmet, trainerje ismét meg fogja enni a tejét — Huxtablegarnirunggal. Pedig nem szolgált rá a két professionatus, hogy a tisztelt sportsmanek, ha nem is guny, de élcz-tárgyává tegyék őket. Egyikök sem mai csirke már, mindkettő megette kenyere javát. Tetőtől talpig korrekt, becsületes emberek, kikhez sohasem férhetett a gyanúnak legkisebb árnya sem. «Vén püspöknek» keresztelték el az öreg Huxtablet, tán azért, mert oly komoly, alázatos, szelid arczu férfiú, vagy mert néha-néha oly nyugodtan, kényelmesen ül lova hátán, mint vén püspök a karos székében? Különösen az utóbbi időben sok támadásnak volt kitéve az öreg a zsurnaliszták részéről — mert nem tudott versenyt nyerni. Menjen penzióba .... Mondjon le. . . . Nem való már maga alá ló . . . lehetett hallani itt is ott is. Igaz ugyan, hogy szólásszabadság uralkodik széles e hazában s mondhat bárki bármit, de ha valamit mint terhelőt bocsát világgá, figyelembe kellene neki venni akkor a körülményeket is. Sokan nem tudják, bizonyára, hogy Huxtable nagyon közel van már az ötödik X-hez s hogy már harmincz év óta folytatja mesterségét. Harmincz évig jockeynak lenni, nem kis dolog ám ! Hogy lehet most már azt várni töle, hogy oly energiával, tűzzel lovagoljon, mint fiatal társai. De azért, kérem szépen, mégsem marad el annyira mögöttük, mert ha volt a lóban tehetség, kidolgozta azt most is belőle épp ugy, mint évekkel ezelőtt. Azt sem veszik figyelembe, hogy Huxtable nem azért jockey, mert a jockey könnyen jut pénzhez s könnyen el is veri, hanem mert öreg napjaira kell gondolni, és tul a csatornán nagyszámú családot is fenn kell tartania. Különben, mint a napokban hirül adtuk, az öreg megvált istállójától, s családjához Angliába tért vissza, hol állandóan akar tartózkodni.