Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-02-26 / 9. szám

1893. február 26. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 113 [vaczképes áru és milyen árban vár mi nálunk eladásra. Eme munka keresztülvitelére legalkalmasabb a már meglevő erőket felhasználni, ajánlatos volna tehát, hogy a már meglevő «Magyar Tattersall-egylet» az «Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel» karöltve venné kezébe az ügyet s felszólítaná részint levelek, részint a lapok utján a tenyésztőket, hogy jelentsék be eladó lovaikat, a fajta, kor s használati czél megjelelésével. A bejelentett anyagot a megyei lótenyésztési bizottmányok erre felkérendő elnökei és tagjai, részint pedig a ménesek és méntelepek erre felkérendő tisztjei megszemlélnék, kimondanák, vajjoo az áru piaczképes-e vagy sem, a tulajdonossal egvetértöleg megállapítanák a becs-árt. Az igy •összeirt és nyilvántartott lovakat azután hirdetnök, ugy idehaza, mint külföldön is. még pedig nemcsak egyszerű hirdetésekkel, de a figyelmet külön felhívó és ismertető közleményekkel is. Ha tovább czélszerünek mutatkoznék, mintaküldemények állíttatnának össze s azok a külföldi alkalmas piaczokra küldve, ott áruba bocsáttatnának, megjeleltetvén egyúttal, hogy hasonló anyag nálunk, hol és körülbelöl mily árban kapható. A mi emez eljárás költségeit illeti, maga a bejelentés, valamint a megszemlélés a tenyésztőre semmi költséggel nem járna, csak ha a megállapított becsárt elfogadja, fizetne a tenyésztő bizonyos beiratási dijat. Ezzel fedeztetnének a hirdetéssel járó költségek, a melyekhez még felkéretnének a hozzájárulásra az érdekelt egyesületek, az értékesítés egyéb költségeinek viseléséhez hozzájárulná maga a az eladó közönség, még pedig ugy, hogy az eladott lovak után, ha azok a becsáron kelnek el. valami minimális összeg, a becsáron felül befolyt összegből azonban nagyobb hányad szedetnék erre a czélra. Végül pedig valószínű, hogy hozzájárulna a költség viseléséhez maga az állam is részint pénzzel, részint közvetve szállítási és egyéb kedvezmények a koczkázat egy részének elvállalása stb. által. Ez volna az, a mi jelenleg keresztülvihető és első sorban megteendő. Schmidt József min. tanácsos ur emez előadása kapcsán hossszas és élénk eszmecsere fejlődött. Dessewffy Aurél gróf arra utal, hogy az eddig az összeírással, árverésekkel, vásárokkal tett kísérletek nem vezettek czélhoz s eredményt csak jól szervezett Tattersall utján várhatunk. Miklós Ödön országos lóértékesitö szövetkezet utján vélné a kérdést megoldandónak. Széchenyi Aladár gróf utalva a nézetek szétágazására, bizottság kiküldését indítványozza a bizományi istálló szervezésének előkészítésére. Hozzá szóltak még a kérdéshez Zichy Nándor gróf, Melczer Gyula, Farkas Ábris, Perczel Dezső, Hutyra Ferencz urak, kik mindnyájan a lóértékesités nehézségeinek egyes részleteit foglalva, végeredményében Széchenyi gr. határozati javaslatát pártolták. Zárbeszédében a lótenyésztési szakosztály főnöke szintén elfogadta a javaslatot, de azonkívül utal arra, hogy a bécs—berlini távlovaglás által előidézett kedvező hangulatot ki kell használnunk, s miután a tapasztalat azt mutatja, hogy a külföld leginkább csak onnét hajlandó venni, a honnét biztosan és bizalommal vásárolhat, azzal egyidejűleg, hogy a bizományi istállóról tanácskozunk, meg kell kezdeni a dolgot minden hosszasabb előkészület nélkül, azon a módon, a hogy azt javasolta. A lovak bejelentése különben is egyszerűbb, mint a felküldés, azonkívül pedig a vita folyamán hallott aggályokkal szemben kijelenti, mikép bizik abban, hogy a lótenyészbizottmányi elnökök és tagok általában véve meg fognak felelni a bizalomnak, a becslést, ha mindenik más szemmel is, de kellő szakértelemmel fogja végezni s a helyi viszonyok által való befolyásolás vagy elfogultság esetén is alig fognak előfordulni, de ha előfordulnának is, csak az lehet a következésük, hogy e tulmagasra becsült ló, vagy egyáltalan nem, vagy csak nehezen fog elkelni. Amaz esetre pedig, ha a bejelentett lovak valamelyike időközben eladatik, az egyszerűen törlendő a bejelentésekből, komolyabb nehézséget az sem képez. Ezek után Beniczky Gábor elnök kimondja a szakosztály határozatát, miszerint Széchenyi Aladár gróf határozati javaslatához képest szűkebb körű bizottság fog k-küldetni, ugy az azonnal végzendő eladási teendőkben való eljárás, mint a bizományi istálló körének előkészítése végett. A bizottság pedig, a melynek tagjaiul megválasztattak: Dőry József, Horváth János altábornagy, Losonczy Mihály, és Széchenyi Aladár gr. urak, továbbá felkérettek a Magyar Tattersall-Egylet igazgatósága és Schmidt József min. tanácsos, mint a lótenyésztési ügyosztály főnöke, már a következő napon, azaz 21-én megkezdi tanácskozásait. Ugyancsak elfogadta a szakosztály Hutyra Ferencz ur amaz indítványát, mikép kéressék fel a földművelési minisztérium, bogy a lovak szavatossági hibáinak törvényhozási uton való megállapításáról sürgősen gondoskodni szíveskedjék. A bizományi lóistálló *j Az országos gazdasági egylet lótenyésztési szakosztálya csütörtök délutáni ülésén actióba j lépett a lóértékesités kérdésének tisztába ho- | zása iránt. Az első határozat megvan. Olyan m agyaros határozat, «majd másszor határozunk.» Albizottságot küldött ki a szakosztály s • mielőbb konkrét javaslatot fog előterjeszteni. ^ A körülmények indokolni látszottak e ha- ^ tározat helyességét, mivel az első értekezle- , ten nem volt határozott irány felmutatva, s j nem voltak jelezve a módok, melyek a meg- 1 oldást leginkább megközelítenék. A tárgyalás folyamata különben azt az impressiót adta, hogy bizományi lóistálló létesítése volna kívánatos. Nem mondották ki | ezt határozottan, hiszen bajos is lett volna, j mivel tenyésztő közönségünk előtt eléggé isme- , retes okoknál fogva nem éppen lelkesítő egy intézmény az. Czéloztak is erre szép kerülő módon, de értettük a világos értelmét, hogy ott a ló felemészti magát. A kiküldött albizottság hadd gondolkozzék a megoldási mód felett. Mig azonban ennek javaslata nyilvánvalóvá j lesz : legyen szabad egy eszmét megpendíteni, i A bizományi lóistálló felállítását én na- \ gyon időszerűnek látom és különösen szükségesnek is vélem ; de mentől előbb. Nem zárkózom ugyan el a nehézség méltánylása elöl, mely főként tenyésztőink idegenkedésében lel kifejezést, persze hogy a bizalmatlanság ennek szülő oka. E nehézség azonban nagyon könnyen, egyszerű szerrel legyőzhető. Pénzzel. Pénzbö világot élünk. Életre való vállalathoz özönlik a nervus rerum. Pénzzel nagy hirtelenséggel szervezhetjük az istállót, actióba hozhatjuk, tarthatjuk s fényes eredménynyel zárhatjuk az üzletet. Felállíthatnék pedig eme bizományi istállót a tenyésztők szövetkezése mellett, vagy nélkiilök. Jobb volna velük ; de ha nem lehetne, ha nincs bennük vállalkozás, ha a kínálkozó hasznot magános idegen — bár hazai — tökének átadni hajlandók: arról sem tehetünk. Nem értem ugyan, de látjuk tapasztaljuk, hogy nagyurainknál, vagyonos tenyésztőinknél a vállalkozás hiányzik. Különös ez. Magára *) Bizományi istálló felállítása ma napirendre került kérdés, erre vonatkozólag szívesen közlünk czikkeket még akkor is. ha nézetünknek nem egészen megfelelők. Szerkesztő. a lótenyésztésre — a mi pedig szintén vállalkozás, kedvet észlelünk igen széles mederben, de már az értékesítés üzletéhez nem szívesen adják a megkívántató tökét. Tán most, midőn az értékesítés kérdéséhez a ritka jó alkalom, az idők helyessége elérkezett : másként lesz. Minden összevág ugyanis, hogy egy bizományi istálló létesíttessék a fővárosban. Kereslet igen élénk a jobb használati és luxuslovak iránt ; az értékesítés iránti érdeklődés magas fokra hágott a tenyésztők körében. Az önbizalom élénk, a tenni akarás iránti vágy hatalmas. S a min tán éppen megfordul a dolog, egy kínálkozó alkalom lebeg szemünk előtt. Ez az alkalmatosság pedig nem más, mint egy bizonyos módszer, egy vállalat, a mely meggátolná azt, hogy a bizományi istállóba küldött lovak felemészszék magukat. Gondolom ezen fordul meg a dolog. Ha a bizományi istállónak olyan szervezet adatik, hogy az eladásra bejelentelt lova at az istálló az első időben rögtön megveszi, vagy pedig azokat ingyen vagy minimalis költségért tartani képes az eladásig, a tenyésztők bizalma rögtön biztosítva van. Ilyen vállalatnak tartom a budapesti omnibus-ügyet. Ezt kellene a bizományi istállónak kézbe keríteni. Disz-omnibusokat járatva az Andrássy-uton négyes és kettős fogatokkal ; pénze lévén egy ilyen vállalathoz, bőséges mennyiségben vásárolhatná a luxus-lovakat, s azokat a járatok közben mintegy annonceozná ; de mert sok ló felett rendelkezik: kímélettel használhatná. E hasznosítás által két czél éretnék el • az egyik az, hogy a ló megkeresné tartási költségeit, másrészt pedig a vevő munkában látná a lovat és sok fogat parádézván az emiitett diszuton, válogathatna Ízlésének megfelelő árut azokból. Az omnibus-vállalatot pedig, hiedelmem szerint, könnyen megkaphatná. Az az erő ugyanis, a mi a bizományi istálló szervezésében tömörül, az a támogatás, melyben a földmivelési kormány ez intézményt részesíthetné, már magában biztosítéknak tűnik föl erre. Hát ha még számitásba veszszük a belügyminiszter agilitását s a főváros ügyének lelkén viselését s ha apellálunk a főváros saját jól felfogott érdekére, nem lehet kétségünk az iránt, hogy az omnibus-járatokat készséggel ne bocsátaná a bizományi istálló kezére. Hisz a főváros nem zárkózhatnék el a rendkívüli előnyök méltánylása elöl ; az alapjában megerősödő bizományi istálló rendkívüli lóforgalmat biztositana a fővárosnak : külföldi kereskedők bejövése s az ezzel kapcsolatos elönyök kézenfekvők. Azután meg az a most még mindig siralmas omnibus-ügy egy olyan megoldási módban részesülhetne, a milyent eddigelé nem is álmodott a főváros. Teljesen megbizható hazai intézmény, pénzzel, szép és jó lovakkal bőségesen ellátva, kítünö kocsikkal és ügyes kocsisokkal a főváros diszét is emelné, meg a közönségnek is nyújtana eddig alig sejtett kényelmet. Ugy értem a dolgot, hogy a disz-négyes onmibusokba kerülnének az értékesebb lovak, a mely omnibus a Gizella-térről megindulva a városligetig nem állana meg : kerülne arra mindig kész fizetö-közönség s vissza ismét egyfolytában tenné meg az utat. hogy ekként a sürü megállás hátrányai elkerültessenek. A kevésbbé értékes lovak tennék a kettes fogatok szolgálatát bizonyos meghatározott megálló-helyek létesítése mellett. Ugyan efféle lovak a budai részekenHüvösvölgy—Budakesz stb, négyesben volnának felhasználhatók a nyaralók nem kis örömére és a főváros vidékénék nagy előnyére. És a bizományi istállóval ilyen omnibusjárat tekintetében sem idegen, sem hazai más vállalat nem versenyezhetne. Olyan lovakat 1*