Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-11-12 / 72. szám

646 1893. de czember 17. HIVATALOS. Közlemény Az 1891. évi október 26-án kelt határozat­tal Pintér Gyula és Popper Károly (Móricz) ellenében — a Magyar Lovaregylet és a «Jockey Club für Oesterreich» felügyelete alatt álló összes pályákra kiterjedöleg — el­rendelt kitiltás a mai napon visszavonatik. Budapest Bécs. 1893. október 31. A «Jockey-Club für Oes- A Magyar Lovaregylet terreich» igazgatósága. igazgatósága. Versenyhatárnapok 1894-ben. Május. Budapest 6, 8, 10. 13, 14, 17, 19, 20. Julius. Tdtra-Lomnicz - 29. Augusztus. Tntra-Lomnicz 2, 5. Budapest 12, 15, 16, 19, 20, 23. 26, 28, 30. Szeptember. Tata ... - 2. Budapest ... ... ... ... ... 30. Október. Budapest 2, 4, 7, 9, 11, 13 és 14 TELIVÉREK ÉS VERSENYEK. Versenyhatárnapok : Bécs, ápril 15, 17, 19, 22, 24, 26. 29 és május 1, 3. ' Bécs, május 22, 24, 27, 29, 31 és junius 3, 5, 7, 10. Bécs, szeptember 8, 9. 11. 13. 16, 18, 20, 23. Bécs, október 16, 18, 21, 23, 25, 28. Versenyügyünk mai állapota. A versenyév véget érvén, előttünk feküsz­nek a statisztikai kimutatások, melyeknek adatai versenyügyünk mai állapotát híven tükröztetik vissza. Daczára ama nehézségeknek, melyekkel meg kellett az utóbbi években küzdeni s daczára ama veszélyeknek, melyek a közel múltban a versenyügyet némileg fenyegették, el lehet mondani, hogy a fejlődés ez utóbbi évre nézve is határozottan konstatálható. A fejlődés most már természetszerűleg nem haladhat oly óriási méretekben, mint azt a nyolczvanas évek közepétől azok végéig tapasz­talhattuk; azonban teljes megnyugvással nézünk a jövö elébe s megelégedéssel konsta­táljuk, hogy ugy, mint a közel mult évek­ben, ezúttal is haladásról beszélhetünk. A monarchiában a lefolyt versenyévben kerekszámban 1 millió és 250,000 frt volt dijakban nyerhető. Ez oly összeg, melyet eddigelé statisztikánk felmutatni nem volt képes. Mióta az évszázad utolsó évtizedébe léptünk, a nyerhető versenydijak összege már valamivel felül volt az 1 millió forinton s azóta a növekedés folytonos volt s most már ez összeg 1* mil.ió forintra tehető. Ha tekintetbe veszszük, hogy amaz intéz­kedések, melyek már eddigelé a jövőre nézve megtétettek, — mint például a tátra-lomniczi versenvtér létesitése, a budapesti tavaszi meetingnek egy nappal való kibővítése, a krakói meetingnek ugyancsak egy verseny­nappal való megtoldása és a krakói Derby kiírása. — a következő évekre ismét haladást és emelkedést biztosítanak a versenyügynek ; ugy az 1894 végén a versenydijakban nyerhető összeg bizonyára megint emelkedést "fog fel­mutatni. Alig szenved kétséget, hogy az 1896-ik évre tervezett milleniumi kiállitás is egy jó : lépéssel fejleszteni fogja a budapesti verseny­tér fontosságát, a mint az 1885-iki országos kiállitás éve is lényegesen kedvező befolyással ' volt a budapesti meetingek és az azokon ! eldöntésre kerülő dijak emelkedésére. Ha ehhez még ama reményünknek adunk kifejezést, hogy a közeli években a verseny­ügy fejlődését véletlen akadályok gátolni nem j fogják, s hogy a togadási kedv czélra nem j vezető, az anyagi erőket azonban az ország | lótenyésztésétől elvonó intézkedések által sem lesz károsan befolyásolva ; ugy azt merjük állítani, hogy mire a jövö századba átlépünk, az egy év alatt nyerhető verseny-dijak össze­ge meg fogja közeliteni a két millió forintot, s a monarchia területén eldöntésre kerülő versenyek száma eléri az ezeret. Azt hiszszük, hdgy reményeink nem túlsá­gosan optimisticusak. mert azok eléréséhez csak egészséges fejlődés s az ügyre zavaró eshetőségek elhárítása volna szükséges ; mert hiszen az utóbbi évek alatt is megvolt a fokozatos fejlődés, annak daczára, hogy ver­I senyügyünk olykor veszélyeknek volt kitéve ; s ily körülmények között is elértük azt, mikép a lefolyt versenyévben a monarchia j versenypályáin közel 700 verseny lett lefutva. ! S midőn ma millió frtnyi évi nyeremény- ! I összeget tudunk felmutatni, egyúttal vissza ! ! akarunk nyúlni a múltra, hogy az utolsó év- j I tized haladásai annál szembeötlöbbek legyenek, j Vegyük például az 1880-ik év eredményeit, j tehát mától visszamenőleg csupán a 13 év i előtti állapotot, midőn a monarchia verseny­terein nyerhető dijak összege alig haladta meg az * millió forintot. lizenhárom év alatt a monarchia verseny- , ügye tehát annyira fejlődött, hogy a nyerhető dijak összege azóta megötszöröződött. Bizonyára fényes eredmény ! Ezelőtt tizenhárom évvel a statisztika lap- ! I jain csak 5 oly ló szerepelt, mely 10.000 ! frtnál nagyobb összeget nyert dijakban, a j legközelebb lefolyt versenyévben 25 ló szerzett a monarchia versenyterein 10,000 frtnál többet, j Akkor csupán 23 lovunk volt 300 frtnyi ! vagy nagyobb nyeremény-összeggel, az idén j 113 ló tartozik ebbe a cathegoriába. Elemér, az 1880-iki Derby-nyerö, melynek i i dicséretére íratott, hogv kivüle csak Kincsem | [ és Przedswit tudott nagyobb összeget nyerni ; hároméves korában, hat győzelmével csupán 34,760 frtot szerzett gazdájának, mig Gour- mand, az idei Derby-nyerö, csupán háromszor j győzött és 60,900 frtot keresett Hogy egy jó ló ma mennyit kereshet di- j ! jakban, azt a Gourmand példájánál fénye­I sebben bizonyította be 1892-ben Espoir, mely | 81,550 frtot szerzett a monarchia verseny- j j terein. Bálvány, az 1880-iki versenyév legjobb J I kétévese, összesen 10,500 frtot nyert, Nem- , ! szabad az 1892-iki legjobb kétéves 46,300 I frtot tudott számlájára iratni, s az idén hét ! kétéves íordul elö a nyertesek listáján, mely | 10,000 frtnyi vagy nagyobb összeget nyert. J Hogy" az Í880-ik évnél maradjunk, akkor gróf Zichy Béla állt a nyertes istállótulaj- j donosok élén 47,824 frttal, s utána br. Sprin- j ger Gusztáv és gr. Henckel Hugo következ- ! tek 25,487, illetőleg 23,990 frt nyeremény­összeggel ; ma gróf Festetics Tassilo közel i ; 90,000 frttal áll a nyertes istállótulajdono- | j sok élén, s utána még öt oly istállótulajdo- j nos következik, kiknek nyereményösszege i 50,000 frtnál nagyobb. Ezelőtt tizenhárom I évvel 10,000 frtnál többet csupán 10 istálló- j tulajdonos nyert, a lefolyt versenyév 33 ily istállófulajdonost tud felmutatni. És számtalan ily példát lehetne az össze­hasonló ás kedvéért felmutatni, melyből ver­senyügyünk óriási fejlődése visszatükröződik. Abban az időben, midőn verseny-pályáin­kon * millió frtnál több nem volt még nyer­hető, verseny-istállóink inkább rá voltak utalva arra, hogy a németországi verseny­téreken is gyakrabban megforduljanak. A Németországba tett kirándulások gyak­rabban, söt lehet mondani, a leggyakrabban sikerrel végződtek, s abban az időben a Né­metországban nyertes lovak listáján sürün fordultak elö a mi lovaink, mig az utóbbi években a monarchiában honos istálló-tulaj­donosok mindinkább ritkábban jelennek meg lovaikkal a német versenytereken. Lovainknak Németországba való küldése a mult évtized első felében még igen nagy divatban volt, s például 1880-ban a német­országi pályán sikeres lovak élén Tallós (37,100 márkával) és Gamiani (27,612 márkával) első és második helyen állottak. Bálvány ugyan­abban az évben az ötödik, Merény a hatodik, Elemér a kilenczedik helyen állott, és igy tovább. A németországi expeditiók lassan-lassan gyérebbek lettek, és pedig abban az arányban, a mint monarchiánkban a versenynapok és a dijak szaporodtak és emelkedtek. A németországi expeditiók elmaradása tehát természetes következménye annak, hogy ma már minden időben minden minőségű és minden korú ló megtalálja az alkalmat arra, hogy saját versenytereinken keresse meg zabját és némely esetben ennél is többet. Es sportszempontból teljesen elegendő, ha legjobbjaink ezentúl csak a nagyobb tenyész­versenyekben küldetnek ki Németországba, s az 1895-ik évi Német Derbyre legutóbb lezárt nevezések azt mutatják, hogy istállóink erre elegendő kedvvel birnak, s a Német Derbyben azok legjobbjaival a küzdelmet ezentúl is fel akarják venni. Kolozsvári lóversenyek. Vasárnap, október 29-én. A Kolozsvárról induló külön vonat mint­egy 400 utassal délelőtt 11 órakor érkezett az alsó-zsuki versenytérhez. Ekkor már pár száz néző részint a déesi reggeli vonattal, részint a vidékről kocsin érkezve, ott várt. Az újonnan épült tribün, mely alatt mázsáló, öltöző szoba, totalisateur-helyiség és restaura­tió van elhelyezve, csakhamar megtelt néző­közönséggel, melyben Erdély aristocratiája majdnem teljesen képviselve volt. A versenyek igen érdekes lefolyásúak vol­tak, elég szép mezőnyökkel. Meglepetésben sem volt hiány. Az első szám az 1-ső osztályú Államdíj, melyért 5 lovat nyergeltek fel. Diannát tu­lajdonosa, Primulát Gr. Spanocchi, Évát tu­lajdonosa, Helenát Szabó Béla hadnagy és Alborakot a tulajdonos részére. A favorit, eme dij mult évi nyertese Helena volt, de Dian­nának is sok pártolója akadt. Dianna ugrott el a vezetéssel a nehéz hegyi pályán. A 4100 meteres pálya következő képen volt beosztva : 350 meter felfelé, 350 m. le. 900 m. egye­nes, 300 m. fel. 600 m. egyenes, 300 m. le, 300 m. egyenes, 300 m. fel. 350 m. le, 350 m. egyenes. A pálya felén Alborack vette fel a vezetést, Dianna 2-ik helyen, aztán Pri­mula, Helena ; Eva itt már csak nehezen birta az iramot. Alborak egy oszlopot meg­került, de hirtelen visszafordítva, a kettős ároknál már beérte a többit és az utolsó hegy alatt újból vezetett. A lejtön Helena előre ment, követve Primula által, az egye­nes vonalon Alborak felment Primula mellé és rövid küzdés után elhagyja. Dianna há­tulsó lábara letört. Eva feltartva. Idö 5 p. 48 inp. e mi tekintettel a pálya nehéz vol­tára, sebesnek mondható. A Vá/aszuti díjért 3 ló indult. Br. Bornem­isza Elemér Pengője, lov. Szabó Béla had­nagy, gr. В thlen Károly Schlankelje, lova­golta tulajdonos és gr. Wass Jenő Sera phinje, lov. Zalay hadnagy. Schlankel vezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom