Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-01-15 / 3. szám

1893 január 15. VADASZ- ÉS VERSENY-LAP A bécsi versenypropositiók. Amint а budapesti versenypropositiók sem ! mutatnak fel, a mult évihez képest, semmi lényeges átalakulást vagy ujitást, ugy az 1893-iki bécsi versenypropositiók is abban a keretben mozognak.gmint a mult éviek. A mult évhez képest a bécsi .versenynapok is szaporodtak egygyel s az idén a nyári meeting nem csak legfontosabb részét fogja képezni az egész bésci eompagnenak, de egyúttal legtöbb versenynapból is fog állani. Kiemelendönek tartjuk, hogy a Trial Stakes április 30-án, az Osztrák Derby május 28-án, a Critérium szeptember 10-én és a Jubileumoij szept. 24-én fog eldöntetni, Néhány uj versenyszámot is találunk a propositiókban, de ismét néhány régi futamot nélkülöznünk kell. A lényegesebb versenyek közül elmarad a Nemoschitzi dij, mely a tavaszi meeting alatt került eldöntésre s melyet 1892-ben Talány nyert meg Herpenye, Dragonier stb. ellenében. A Titian dijat, mely 2é és idősebb lovak számára 2800 meternyi távolságra volt több éven át kiirva, a propositiókban szintén nélkülöznünk kell. Еще versenyekért azonbau bőven kárpótol néhány uj concurrentia, melyek közül leglényegesebb a 10,000 forintos Államdij 3, 4 és öéves méneknek a Derby-távolságra, az októberi meeting alatt. Eme futam propositiói szerint a nyerő ló az osztrák földmivelési minisztérium által, mint állami mén, a szabályszerű határidőn belől 5000 frtért követelhető lesz. Ezek szerint tehát eme dijért csak oly lovakat fognak inditani, melyeknek értékét tulajdonosaik 15,000 írtnál többre nem becsülik, minélfogva valószínű, hogy valóban elsőrendű versenyló e dijat aligha fogja nyerni, mert egy Gaga, Espoir vagy Primás II. (plane versenyképes állapotban) 15,000 frtért nem eladó. E concurrentiában csak másodrendű nagyságok fognak mérkőzni, s a lefolyt 1892. versenyévben ezért a dijért az ösz végén egy Konradin, László, Pitypalaty, Vico stb. állhatott volna a starter elé. A szeptemberi meeting három nevezetesebb uj alkotással dicsekedhetik s ezek : az EspoirRennen 3300 írttal 1800 meterre oly 3é és idősebb lovaknak, melyek 10,000 frtért eladók, továbbá a Benczur-Handicap 3500 frttal 1200 meterre 3é és idősebb lovaknak s végre a GagaRennen 2100 frttal 1100 meterre 2 és 3éves lovaknak korteher alatt. Egyebekben minden a régiben maradt. A kitűzött versenydijak összege 582,500 Irtot tesz ki s emez összegből 129,100 frt jut a kétévesek versenyeire, 14,100 frt a kétévesek és idösbek versenyeire, 121,100 frt a háromévesek versenyeire, 189,600 a hároméves és idősb lovak versenyeire, 5000 frt a négyéves és idősb lovak versenyeire, 58,400 frt a gátversenyekre és 65,200 frt az akadályversenyekre. Egyes meetingek szerint a következőleg oszlik meg ama fél millió frtot meghaladó összeg ; a tavaszi meeting 9 napjára esik 127,700 frt a nyári « 10 « « 205,500 frt a szeptemberi« 8 « « 161,400 frt s az októb

eri« 5 « « 87,900 frt 32 vers.-n. összes. 582.500 frt Gróf Starhemberg Vilmos főhadnagy a távlovaglásról. Hü lovamnak, «AíAos»-nak szentelem eme sorokat. Minden baj s minden botlás nélkül vitt engem a derék állat, a távlovaglás alkalmával Berlinbe, mint első, a czélhoz. Ily kitartást és szívósságot, ily hűséget gazdája iránt, még ritkán tanúsított valamely ló. Ep ezért ama lovaglásomra való visszaemlékezés a hálát és elismerést ébreszti föl bennem páratlan lovam, Athos, iránt. Származása nagyon nemes ; apja Mars angol telivér, anyja ! pedig nemes eredetű félvér magyar kancza volt, mely fiát, Athost Mándokon, a gr. Forgách-féle ménesben hozta világra. Athos a versenypályára neveltetett, melyre, erős és szép testalkatánál fogva, különösen alkalmasnak látszott. Ez lehetett bizonynyal az oka, hogy már, mint négyéves, br. Dewitz ismert sportsmannek a birtokába került, ki a mént, szilárd alkata és szívósságánál fogva az akadálypályára szánta. Azonban. Athos daczos legény volt, hamis, csökönyös jellem s a versenypálya semmi örömet nem szerzett neki. Mindenelött makranczoskodását kellett megtörni testi erőfeszítés által, s a tulajdonos, ennélfogva, hihetetlen hosszú és erős galopra kényszeritette; de Athost nem lehetett kifárasztani ; először is fölcsapta a fejét s ép ugy megtagadta a munkát, mint az akadályon való átkelést s igy versenyben soha sem is érhetett czélt. Tökéletesen el volt lovagolva, de lábai, minden erőfeszítés mellett, még kifogástalanok voltak. Eme nem épen ajánlatos állapotban, a 15£ markos barna heréltet, Athost, a kiváló lovas hírében álló Bacsák kapitány 1889-ben megvette s a csökönyös állatot türelmes és rendszeres munka által egyensúlyba hozni tudta s annyira belovagolta, hogy mint megbízható front-lovat lehetett alkalmazni. Szerencsés voltam, Bacsák százados ur alatt — ki annak idején a 7. huszárezrednél századparancsnok volt, — szolgálhatni s már akkor megismerkedtem Athosszal, melyet én, nagy örömemre, vonzalék-vadászaton, vagy ha még jelentékenyebb föladatot kellett végeznem, gyakran lovagolhattam. Hányszor volt alkalmam ilyenkor eme lónak a szívósságát és aczélosságát, különösen a nagy manőverek idején bámulni. Athos, tulajdonosának ügyessége által, kitűnő használati ló lett; bármily menetnemben nagy távolságokat hagyott hátra, a nélkül, hogy fáradságot mutatott volna; csupán a durva bánásmódot nem tűrhette ; akkor rögtön visszatért a régi dacz, amikor aztán sok kellemetlenséget okozhatott. Midőn az elmúlt év tavaszán a távlovaglás terve nyilvánosságra került, legott eszembe jutott az én régi barátom, Athos, melynek szívósságát én oly sokszor csodáltam. S mikor nekem a lovat tulajdonosa a távlovaglásra szívesen bocsátotta rendelkezésemre, gyorsan elhatároztam magamat, hogy ezt, mint versenyzőt, bejelentem s minden előkészületet a lovaglásra megteszek. Előkészület! — A «hogy és miként» fölött bizonynyal nem egy bajtársam törte a fejét, itt ép ugy mint Németországon. A legellenmondóbb nézetek nyilvánultak. Egyik a kimerülésig idomította a lovát, a másik iparkodott azt, kímélettel, fris testi erőben tartani, mig a harmadik igy vélekedett: «Ez nektek mit sem használ — egy eszeveszett, a ki élet-halálra lovagol, az lesz első a czélnál.» S a negyedik igy szólt : «Nem, a lovasnak rendszere legyen; jól átgondolt programmot kell megállapítania, a helyes utal megválasztania, a terepet tanulmányoznia s mindenelött a lovat és a lovast vizsgálat alá vonni, hogy mire képes, mielőtt a távlovaglást megkezdené». Eme nézethez csatlakoztam én is, annyival inkább, mivel nem csupán Bacsák századostól, hanem atyámtól is — a ki tengerentúli utazásai alkalmával szokatlan nagy területeket lovagolt be, nagy távlovaglásokat végzett s igen érdeklődött a berlini távlovaglás iránt, — lényeges biztatást nyertem. Gyorsan is eltökéltem magamat egy, Berlinbe teendő próbalovaglásra s egész csöndben megtettem erre vonatkozó előkészületeimet. Fögondom volt, Athost frisen tartani a lábán, a nélkül, hogy megerőltessem. Szive, tüdeje egésséges volt, ezt úgyis tudtam. De azt a képességet, melyet lótól és lovastól kívánhatni, nem láttam egészen tisztán ma55 gam előtt, arra nézve, hogy a programmomat a szerint állapithassam meg. A tikkasztó nyári hőség mellett is tehát, augusztus végén, megkezdhettem kémszemle- és próbalovaglásomat Athoson Berlin felé. Hét napra osztottam be az utat s naponkint, korán kelve. 75—85 kilometert hagytam hátra 7—8 óra alatt. A hetedik s utolsó nap, Berlinhez közeledve, a hömérsék jelentékenyen csökkent s igy minden töprengés nélkül tehettem egy erösbitett lovaglást 150 kilometerre 11 óra alatt. S mikor én Berlinben istállóba vezettem lovamat, a legcsekélyebb fáradságot sem lehetett ezen észrevenni; határozottan frisebb volt mint a lovas, a ki az utolsó 150 kilométeren a fáradság jeleit érezte. Berlinben való kétnapi tartózkodás után Athos-szal visszatértem Bécsbe s mikor ide érkeztünk, ép oly frisek voltunk, mint mikor útra indultunk. Athos a patkóit is kevéssé megkopva hozta vissza. Ez is nagy megnyugtatásomra szolgált, mert mi sem lett volna kellemetlenebb, mint egy patkót elveszíteni s útközben uj patkót veretni föl. A cs. és királyi katonai lovaglási tanintézet állatorvosa Sperl József ur által készített öntött aczélpatkók bámulatosan megfeleltek a czélnak. Az aczél keménysége miatt nem lehetett a patkót támaszokkal látni el. Minthogy e miatt aggályt kelthetett az, hogy a pata köze a kemény uton szenvedhetne, ennek megtelelöleg a patkó erősen oda illesztetett. Egyetlenegy szög sem lazult meg a Berlinbe érkezéskor s a kopást az 580 kilometeres lovaglás alatt a kemény, köves uton, alig lehetett észrevenni. Eme ténynek köszönhetem én, hogy lovamnak a patáival legcsekélyebb bajom sem volt, s meg vagyok győződve, hogy ez a körülmény sokban járult lovaglásomnak a sikeréhez. Az, hogy Athos még sokkal többre lesz képes, mint a próbalovaglásnál volt, nem látszott többé kétségesnek előttem ; azonban az, hogy vájjon én több napon át egymás után megtehetek-e 150 kilométernyi utat, mint a próbalovaglás utolsó napján, még mindig nyilt kérdés volt. Eleinte ama nézetben voltam, hogy a Bécs és Berlin közt való távolságot, melyet 580 kilometerre számítottam, nem lehet négy napnál előbb hátrahagyni. De mikor a próbalovaglásról haza tértem, 2 óra híján három napra állapítottam meg az időtartamot, tehát összesen 70 órára; de nem tagadom, csaknem megijedtem merészségem fölött s nem mertem tervemet kinyilatkoztatni. Bacsák százados, kinek a tanácsa, nekem minden tekintetben a legnagyobb becsű volt, azt ajánlta nekem, kíséreljem meg még egyszer a saját képességemet s tegyek még egy második kísérletet a német határig. Igy történt! 330 kilometert, váltott lovakon 36 óra alatt hagytam hátra s eme siker által önbizalmam annyira növekedett, hogy most már a programmomat a távlovaglásban minden napra és minden helyiségre nézve pontosan megállapíthattam. Hetven óránál maradtam. Papírra jegyeztem minden abrakolási és éjszakai állomást s az időt, mint a vasúti vonatoknál szokás, órákra és perczekre osztottam be. Midőn az indulás napja közelgett, a szolgákat, a lónak és a saját személyem kiszolgálására, előre küldtem a különböző állomásokra. Eközben Athost minden nap négy órán át különböző menetrendben lovagoltam, a leggondosabban ápolva s tüdejét a távlovaglásra előkészítve, szivét és lábait frisen tartva. Én magam, ugy éltem, mint rendesen s bizalommal néztem az indulás elé. Elérkezett a kisorsolás napja. Én a legmagasabb számot húztam s 98 lovas közt az utolsó voltam, a kit az induló ponttól, Floridsdorfban. második nap elbocsátottak. Öltözetem, fölszerelésem attilából, szürke lovaglónadrágból, kényelmes, bö, erös talpú csizmából, flanel-ingböl, nyers selyem alsó 1*