Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-01-01 / 1. szám

24 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1893. január J. való felvétele alkalmából, midőn az erre való | jogosultság ezzel és a fedeztetési jegvgyel : bizonyittatik. Természetes, bogy a magas kormányzat ama rendelkezése is kikérendő lenne. Iiogy a törzskönyvelt kanczák az igazolvány elöniulatására ugyanazon törzs- vagy fajtabeli ménnél a fedeztetés sorrendjében elsőbbségre tarthatnak igényt a nem törzskönyvelt j kanczákkal szemben, ha csak a fennálló szabálvok szerint az utóbbit nem illeti az elsőbbség. (Pl. kilenczednapos utóugrásra való jogosultság ï. A törzskönyvelés eredményéről évente ugv az elnökség, mint a magas lótenyésztésügyi kormányzathoz megfelelő kimutatások terjesztendök be. A törzsbélyegre vonatkozólag még kiemelnénk. hogy az jellemző legyen és a czombra lenne alkalmazandó, inig a törzskönyv száma a nyereghelyen találhatna helyet. Oly vidékeken, a hol az egyesület által kitűzött tenyésziránvnak számosabb követője lesz s ennélfogva elegendő anyag áll rendelkezésre, megbatározott időben lótenyészjutalom-dijosztások rendezendök, a hol csakis törzskönyvelt lovak dijazandók. A dijosztás dotátiójáia a nagymélt. minisztérium kérendő | fel. Az eddig divó díjazások a csaknem általa- j nosan tapasztalt ki nem elégitö eredmény miatt elmaradhatnának; annál nagyobb lenne a törekvés az ujabb rendszer felé. Az egyesületnek hosszabb időn át folytatott sikeres működése esetén, midőn az egvvértenyésztés már több generátiön át űzetett, ugv, hogy az ilyen tenyésztésből eredő iné- , neknek a népies tenyésztésben való alkalmazása tanácsosnak mutatkoznék és a mikorra egyúttal elérkezik az az idö is. hogy törvény szerint minden község köteles lesz megfelelő számú és minőségű mént tartani, akkor majd tanácsos lesz, hogy az egyesület szolgáltassa az ország kisebb igényű tenyésztő községeinek a megfelelő méneket, tekintetbe véve azonban a méncsikók felnevelésével járó nehézségeket és költségeket, valamint ama körülményt is, hogy nálunk ezt a müveletet sem magánember, sem egyesület a franczia «éleveurs» módjára el nem vállalja, végre is ha ezé It akarunk érni. csak az államnak kell elvállalni a gondot, méncsikófelnevelö telep, v. telepek létesítése által. Az államilag fentartott méncsikótelep szervezetére nézve a következőket tartanám czélszerünek. A csikótelepbe törzskönyvelt tenyésztésből származó oly lèves méncsikók, veendők fel, a melyek egy. a lóteny. ügyi kormányzat által kiküldött bizottság által e czélra alkalmasnak találtatnak. Ez alkalommal becsárnk a tulajdonos közbenjöttével megállapíttatik és alkalmas módon feljegyeztetik. A csikó, midőn a tenyésztő beleegyezésével az áll. telepbe felvétetik a tenyésztő tulajdonában marad korlátolt rendelkezési joggal, a mennyiben az állam felneveléséről gondoskodik és a felnőtt mén után bevett árból egy előre megállapított általány összeget a csikó tartásával levonásba hoz. A tartási általány kiszámítása oly alapon eszközlendö. hogy az a magántenyésztönél divó szerény, de elfogadható tartás költségeinek átlagban megfeleljen. Vegyük például (de ez nem számításon alapuló példa) a tartási általányt a csikó 3éves koráig, tehát 2 évre, 200 frtnak. Ha az egyéves korában 250 frtra becsült csikó mint 3éves mén pl. 800 írtért kelt el. akkor (800—250—200 frt=350) a tartási dij levonása után a tenyésztő még 350 frttal többet kapna a becsárnál. Mintliogy pedig a tenyésztőt tulajdonképpen csak 250 frt illetné, méltányos, hogy a 350 frtnyi többletet a tenyésztő a kincstárral megoszsza, igy is 2504-175 frt=425 frt jutván neki az téves csikó árában. Tévedni azonban emberi dolog. Lehet, hogy a 250 frtra becsült lèves csikó 3 éves korában csak 350 frtért kelt el. — Ekkor a számadás igy áll : Bevétel 350 frt. ebből le 200 frt tartási altalány. marad 150 forint a tenyésztőnek, a mivel meg kell elégednie, mert az lèves korban történt becslés vagy téves volt, vagy előre nem láthatta, hogy a csikó fejlődése nem a kívánt módon fog tovább folyni s végre a tenyésztő csak ugv járt volna, ha maga neveli is fel. Ismételten kiemelem, hogy ezek a példák ; csak «találomra» vannak összeállítva, de azért mégis azt hiszem, lia komoly számítást vetnénk alapul, az allam akkor sem károsodnék. Valamit pedig mindenesetre áldoznia kell. Visszatérve a ménesikólelep kezelési módjára, czélszerii lenne, hogy az összes csikók évente tavaszszal a lóteny. ügyi kormányzat kiküldöttje által osztályoztatnának. Az ez idö alatt a tenvészczélra való qualificátiót elvesztő csikók kiberéltetnének és a tenyésztő rendelkezésére bocsáttatnának. — bár annak beleegyezésével tovább is, vagyis 3éves koruk betöltéséig és az ezt követő árverésig a csikótelepben maradhatnának, lia a tenyésztő ezentúl az egész tényleges tartási költségeket kész lenne viselni. Az egész 3éves anyag minden év őszén kellő módon hirdetett és népszerűsített árverés utján adatnék el A lóteny. ügyi kormányzatnak és ama községeknek, a melyek községi mént óhajtanak beszerezni, jogában állna a neki alkalmas példányokat, árverés előtt, alku utján megvenni. Az árverésre első sorban a községek képviselete, lóavató bizottságok, (esetleg a szomszédos déli és délkeleti kis államok lótenyészügyi hatóságai is) és egyéb consummensek (a bécsiek kivételével) meghivatnának. — Az árverés két részből áll. Először a tenyészczélra alkalmas mének kerülnek a kalapács alá. Ezekre csak honi községek és oly honi tenyésztők licitálhatnak, a melyek eme minő- i ségüket igazolni tudják. Az árverés eme része befejeztetvén, a fenmaradt anyag kerül kalapács alá a meghívóit kül- és belföldi vevők részvétele mellett. Az árverésnél befolyt összeg miként kezeltetik. azt már fentebb vázoltuk. Itt még csak arra reflektálunk, hogy a felnevelés ideje alatt a csikókat érhető balesetekre való tekintettel, egy biztosítási alap rendszeresítését is czélszerünek látjuk, oly módon, hogy a csikók felvételekor megbatározott becsáruknak bizonyos °/

0-a évente befizetendő a tulajdonos | részéről a gyümölcsöztetöleg elhelyezett alapba. Emez. idővel szépen növekvő alap állásától függne, hogy mily összegben fizettetnének ki a kártérítések és pedig oly módon, hogy az elhullott csikó után nem annak becsértéke, hanem egy évről évre élőre megállapítandó, az életkorhoz mért szerényebb általányösszeg téríttetnék meg. de csak az esetben, ha a | bizottságilag megejtett bonczolás valami vele- j született szervi bajt nem állapitana meg, a i mikor csakis a tényleg befizetett biztosítási | összeg téríttetnék vissza. Az egyesület ügyköréhez visszatérve, követ- ' kezik : AZ anyag értékesítése, nyilvántartás, közvetítés és vásárok rendezése. Törzskönyvelt tenyésztéseknél az áru nyilvántartása sokkal könnyebb, mint a be nem jegyzett anyagnál. Több mód áll rendelkezésre ; legegyszerűbbnek látszik azonban a következő : Kétszer, vagy esetleg többször évente, a központi nyilvántartási iroda bejelentési kérdőíveket küld ama lótenvész-bizottmányoknak, a melyek területén az egyletnek tagjai vannak. À bejelentési iv rovatokat tartalmaz, a melyekbe a bejelentett ló (v. lovak) törzskönyvi száma, pontos leírása, származása, ára, a tulajdonos lakhelye stb. bevezetendök. Az uri tenyésztők a kapott ivet maguk kitölhetnék és beküldhetnék a központba — e földmives tenyésztők helyett meglelhetnék azt a megyei lóteny. bizottmány vidéki tagjai. Természetes, hogy ezeknek a bejelentéseknek egyrészt a szokásos legnagyobb felállítás ide-* jében. másrészt pedig akkorra kérendök be, a mikor a külföldi consummensek árama felénk szokott irányulni. — A bejelentési ivek a központi nyilvántartási irodában vidék és fajta szerint rendezve részint egy albumot képeznek, a melyből a venni szándékozó tájékozást meríthet, részint alapjául szolgál ama kivonatnak, a melyet a központ ismert consimunenseknek szétkiild világgá. о ö Oly helyeken, a hol a bejelentések nagyobb száma kellő sikert igért, talán czélszerünek fog mutatkozni vásárokat (kiállítást) rendeznia hol természetesen esak törzskönyvelt tenyész tésböl eredő lovak vezethetők fel, a melyek ott fajta szerint csoportosíthatók. Mindez, azonban a lehető legcsekélyebb kiadással és a kínálkozó alkalmak megragadásával eszközendö, mint pl. méntelepi istállók igénybevétele a fedezési idény alatt sat. Az egylet kebelében a törzskönyveit lovakra kötelező állatbiztosítás rendszerét viszonylagossági alapon behozni egy alap létesítése által, minden esetre megfelelne a kor igényeinek, — de nálunk ama bizonyos kis szócska miatt, hogy «fizess», alig valósitható. — Futni szeretnénk mindnyájan, de fizetni nem. Tervben volt még, hogy a költségvetésről is szóljak egyet-mást; tiszta dolog azonban, hogy ezzel jobb lesz nem mérkőznöm s igy csak azt említem fel. hogy az egyedüli számbavelietöbb költség — (a méncsikótelep terhe az államé) — csakis áz áru-nyilvántartás, az ennek czéljaira a központban, Budapesten fentartandó iroda és ennek vezetője az egyedüli fizetett közeg által okoztatnék. Ezt az intézményt is legjobb lenne, amaz országos agriculturális szövetkezet központi apparátusába becsempészni, a melynek elnöke emez egyesület elnökségét elvállalná — az áruforgalom költségeit pedig a közvetítésért beszedendő dijakból fedezni. A törzskönyveléshez szükséges nyomtatványokat pedig, azt hiszem, szívesen adná a lótenyésztésügyi országos kormányzat, szerény ráadásul ama tekintélyes papii tömegre, a melyet a fedeztetési állomások kezelése évente felemészthet. Befejezésül legyen szabad ismételten kiemelnem. hogy az értekezésemben tárgyalt tenvészirány czéljának nem tekinthetjük sem azt, hogy a népies tenyésztés egész anyagára terjedjen, sem azt, hogy egész községek, vagy vidékek ez irányt kövessék. Az legyen czélja azonban, hogy a külföldi consummens ama kiváló anyaghoz hasonlót — a melyet az öszi árveréseken az állami ménesek kisorolt anyagából oly nagy előszeretettel vásárol — egy-két évtized multán az ország számosabb magántenyésztöinél is találhasson, lia nem is a tökély ama fokán, de legalább typirozottan és törzskönyvelve. Hogy az egész tervezetben kifejtett nézetek sokrészben a mérlegelés és az Ítélet egyoldalúságában szenvednek, arról teljesen meg vagyok győződve, — de nem is egy ember, hanem egy szakértő értekezlet feladata lenne a tervnek gyakorlati kivitelét lehetővé tenni. Az ilyen, a haladást jelentő mozgalom ideje elérkezett. Ám. lássuk, tudunk-e baladni vagy nem ! Kiss Mihály. TÁRCZ A. Madártávlatból. (Sport-karczolatok.) (Királynői gyaloglások. Stefánia főherczegnü sportja. Királykisasszonyok versenyfutása és táncza. Tun-bat vadászat a Magyar tengeren. Lawn-tennis és galambtöversenyek Abbaziában. Pisztoly-löversenyoinkröl,