Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-01-01 / 1. szám

16 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1893 január 1 használtatott emez anyagra, mely azonban mintegv két évtized óta bizonyos hibák javítása végett (főleg a hát és csüdök) angol telivér ménekkel keresztezve, ma már angolarab jelleget nyert. Az angol telivér kitűnő eorrectornak bizonyult ennél a törzsnél : első generatioban ugyan a telivér ivadéka többékevésbbé vészit tömegben és csontban, de ezekre a kitűzött tenyésztési terv szerint kivétel nélkül ismét a régi Gidran-vér alkalmaztatván, ezáltal ismét viszanyerik a tömeget és csontot, de több aczélosságot és szabályosabb testalkatot mutatnak. К törzs középmagassága 168 centimeter. A «Nonius» törzs eredete Francziaországra vihető vissza. Ugyanis az osztrák-magyar hadsereg zsákmányképen a rosiere-i méntelepböl egy Nonius nevű kitűnő anglo-norman mént hozott az országba. Ez a mén az akkor franczia uralom alatt állott westfahleni ménesben neveltetett Orion angol telivér mén után egy normán kanezából. Eme ménnel, s ennek számos ivadékaival fedeztettek a legtermetesebb mezöhegvesi kanczák. ugy. hogy idővel beltenyésztés lolvtán megalakult az önálló «Nonius» törzs. Később e törzs két csoportra osztatott; a kisebb 158—168 centimeter magasságú s a 169—278 ctm. magas csoportra. A folytonos beltenyésztés veszélyeinek kikerülése végett, mintegy három évtized óta egyes nemzedékekben angol telivérrel párosittatik e törzs, de szintúgy,* mint a Gidranoknál, a lömeg és jelleg megtartása végett ismét Nonius használtatik a telivér mének sarjadékaira. A kisebb Nonius csoport SZÍVÓS, mozgékony és kitűnő képességű méneket nevel, a nagy Noniusok ellenben impozáns hintós és igás lovakat adnak. A kis Nonius ménes sarjai oly lovak, melyek közép nagyság mellett elég erősek és csontosak arra, hogy nehéz utakon a kocsit elbírják, elég szivósak. hogy ilyen utakon az egymástól távol fekvő helységek között a közlekedést közvetítsék, elég könnyűek és mozgékonyak, hogy azt gyorsan tegyék, elég kevés igényűek, hogy mostohább viszonyok közölt is vissza ne essenek s jól fejlődjenek, végre elég jó és nemes formájúak, hogy feleslegük megfelelő áron értékesíthető legyen. A nagy Nonius ivadékok a mellett, hogy a nemes, nagy hintós ló formáit mutatják, minden izükön teljes mértékben megtartották az ősök elismert jó tulajdonságait; erős, hatalmas, kitűnő, tiszta csontjukat, soha nem lankadó menési kedvüket s tömegükhöz képest igen nagy mozgási képességüket, gyönyörű actiójukat, szívósságukat, kitartásukat. A «Nonius» anyag nagy kincse az országos lótenyésztésnek. Kincs, melynek tökeértéke is nagyban fog még e törzs lovainak most már mindig könnyebben és fokozottabb mértékben való haladásával gyarapodni, de melynek különösen kamatai nagyobbodnak majdan óriásilag a szerint, a mint az elért szembeötlő eredmények folytán eme lovak tenyésztése országszerte nemcsak a ménesekben terjedni, de az erre való vidék népies lótenyésztésénél általánossá fog válni. Az angol félvér (Furioso-North Star) törzs a kisbérinél gorombább, azaz kevésbbé nemes, de csontosabb anyagot képvisel. Eme törzs eredetileg szintén vegyes származású, de a negyvenes években főleg Furioso és később North Star angol telivér-mének kitűnő ivadékaiból ujja alakíttatván, az ujabbi nemzedéken át folytonosan angol-telivér és félvérrel tenvésztetik. A kitűnő sok csont, a nagy tért ölelő haladó mozgás, aczélosság. határozott fajtajelleg és ezzel járó igen jó átörökitö képesség az. a mi e törzsből származó méneket a népies lótenyésztésnél ép ugy, mint a nagv félvér ménesekben egyaránt keresettekké teszi, ez utóbbiaknál megbecsülhetetlenekké különösen ott, a hol a nem elsőrendű telivér túlságos alkalmazása által a csontalap elfinomodott. A mezöhegvesi ménesnek nagyobb testű ménpéldányai leginkább Temes, Torontál. Bács Bodrogh. Gvör. Mosony. Sopron. Vas és Pozsony vármegyék tenyésztésének engedtetnek át. mig a közepesebb termetűek az ország I egyéb televényes talajjal biró vidékei számára j osztatnak be. Mig tehát a mezöhegvesi ménes J sarjaiból az országos tenyésztésnek átadott ; mének egy negyede az úgynevezett hámos (kocsis), vagy elevenebb vérű gazdasági munkás lónak mondható,addigugyanenneka sarjnak há[ rom ,negyedeo!y egyedekből áll. melyek egyaránt képesek mind katonai, mind gazdasági czéj lókra is teljesen megfelelő nemzedéket proI dukálni. Habár szorosan véve, a mezöhegvesi ménes I anyaga nem mondható az állam birtokában I levő ménesek között a legnemesebbnek és egyedileg pénzre legértékesebbnek, tagadhatatlanul mégis eme ménesnek anyaga bír a jelenben és birand a jövőre nézve is a legnagyobb fontossággal és legközvetlenebb behatással az országos lótenyésztés érdekeire nézve. A mezöhegyesi ménes jelenlegi lóállományában van : 18 darab törzsmén. (Ebből 9 angol telivérmén). 4 darab próba-mén. 212 « kétéves méncsikó. 225 « egyéves méncsikó. 126 « választott méncsikó. 24 « szopós méncsikó. 436 « anyakancza. 51 « hároméves kancza. 96 « kétéves kancza. 124 « egyéves kanczacsikó. 110 « választott kanczacsikó. 36 szopós kanczacsikó. E ménes rendesen évenkint 40—50 darab fiatal kanczát ad magának a ménesnek a kisorolt öreg anyakanczák pótlására, mig a méntelepek számára 100—120 darabig msnö fiatal mént képes előállítani, a többi sarjai vagy mint használati lovak értékesíttetnek, vagy pedig nyilvános árverésen a tenyésztők rendelkesésére bocsátattnak. A mezöhegyesi államménesben nevelt ménekből ez idö szerint a méntelepekben 767 darab található és pedig a Nonius törzsből 413 drb, a Gidrán törzsből 253. az angol félvér törzsből 101 drb. E ménes Csanád vármegyében fekszik és vasúti állomással bir. 4. A fogarasi ménes. A fentebb elősorolt három állami ménesben jelzett anyag képezvén az országos lótenyésztésre az alapot, ez anyag birtokában el lehetett mondani, miszerint majdnem mindama jellegű törzszse! rendelkezik az ország, mely ezeknek czélszerü fejlesztése után meglehetős biztos forrását képezik a hazai lótenyésztés általános követelményeinek. Mindamellett egy hiányt mégis észlelni kellett, a mennyiben volt ugyan anyag, hogy a dus talajon élő termetesebb fajta fentartassék, volt alap, hogy az ország legnagyobb részére igé nyelt középtermetű anyag javittassék ; a keleti törzsben elég példány állott rendelkezésre, melyekkel a sivárabb tájak SZÍVÓS, de jelentéktelenebb küllemű lovak, jó tulajdonaik megőrzése mellett értékesebbekké voltak átalakíthatók, de nem rendelkezett az ország ama fajtával, mely Magyarország zordon égalju, hegyes vidékei tenyésztésének javítására kiválóan mutatkozott. Hogy eme követelménynek is elég tétessék, határozta el a kormány 1873-ban egy karsti fajtából összeállított ménesnek Fogarason, tehát oly vidéken való szervezését, mely vidéken a felnevelési viszonyok már természetszerűleg kell. hogy olyanok legyenek, mint a minők ama körülmények, a rnelvek között a hegyes vidéki lakosok lótenyésztésüket űzni kénytelenek. » Említve volt a mezöhegyesi viszonyok ismertetésénél. hogy ott egy. a karsti törzsből származott, de az alföldi talaj- és égalji viszonyok által jellegéből és tulajdonságaiból kisodort törzs létezett. E törzsnek 30 példánya. továbbá mindamaz a lippizzai és piberi ménesekből a magyarországi állami ménesekbe került és szolgálati lovakul használt kanczák. melyek még nagyon öregek nem voltak és végre az épen emiitett ménesből vásárolt anyag: összesen 58 drb kancza lett 1874-ben a fogarasi kincstári birtokra áthelyezve, hol ennélfogva egy karsti fajta ménes végleg megalakittatott, mely ma 91 anyakanczával van hivatva az ország hegyes vidékei tenyésztésének a szükséges ménanyagot előteremteni. Az uj ménesben azok a sarjak, melyek a jellegükből ki nem vetkőzött anyagból kerültek Fogarasra. mindjárt az első nemzedéknél örvendetes fejlődést tanúsítottak, mig az alföld rónáján kissé elpuhult mezöhegvesiek csakis a második nemzedékben nyerték vissza fajtájuk minden tulajdonságát s ma, midőn e ménes alakításának 22-ik évébe lépett, minden hátrányt n ellözve, az anyag olyan állapotban van, hogy mélység, csontozat és öblösség tekintetében az eredeti karsti méneseknek inkább elébe, mint utána helyezhető. Ezen ménes tenyésztésénél szigorú elvként a beltenyésztés tüzetett ki. mely a fajtának Favory, Maestoso, Conversano, Neapolitano és Pluto nevű öt családjában, minden idegen vér hozzákeverése nélkül űzetik, E ménesnek sarjai átalán alacsony (148 — 160 centimeter) — de öblös alkotásnak, rendkivül egésségesek, lehetőleg igénytelenek s általában igen jól táplálkoznak, mozgásuk eleven és biztos, inaik és patáik a hegyi szolgálat súlyos követelményeinek teljesen megfelelők, s habár értékre nézve háttérbe szorul a másik ménesek többi törzseivel szemben, az elősorolt egyéb tulajdonságaiknál fogva a begyes vidék szolgálataira határozottan legalkalmasabbak. A fogarasi ménes egyedei a kisebb hámos lovak közé sorolhatók és hegyi ütegek szállítására felette megfelelő anyagnak minősíthető s egyúttal málhás lovakként is tökéletesen használhatók. E ménesnek sarjai leginkább Gsik. Besztercze - Naszód, Fogaras, Hunyad, KrassóSzörénv és az észak-kárpáti vármegyék területén használtatnak fel. jelentékenyebb mértékben még a Mátra hegység vidékein is. 146 ily karsti mén van jelenleg az állami méntelepekben, legtöbb, természetesen, az erdélyi telepben, szám szerint 50 drb. A fogarasi ménes lóállománva 324 darab. Ebből 6 darab törzsmén. 3 « próba mén, 20 « hároméves mén-csikó, 25 « két « « 33 « egy « « 19 « választott « 91 « anyakancza, 28 « hároméves kancza-csikó, 28 « két « « 34 « egy « « 36 « választott « 1 « szopós « E ménes az anyakancza létszáma kiegészítésére évenkint 12—16 darabot, a telepek számára 20—22 darab fiatal mént enged át. Számfeletti anyaga nyilvános árverés utján értékesíttetik. A fogarasi ménes az erdélyi keleti Kárpáthegység alján és hasonnevű vármegye területén fekszik, a hozzá tartozó ménes-uradalom kiterjedése 3600 hektárt ölel fel. A fentebb közölt adatok alapján eme négy állami ménes évenkint a saját 800-on felüli anyakancza állományának kiegészítésére 90—