Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-02-14 / 7. szám

1892. február 14. VADÁSZ • ÉS VERSENY-LAP 75 volt, melyből 45 maradt állva; 1892 ben 62 aláirásból 41 a startolásra jogosult. A «Liverpool Steeplchase»-ben 1890-ben 61 nevezésből 41 fogadta el a terhet, 1891ben 71 nevezésből 48 maradt állva s 1892ben 66 aláirásból 41 lett a versenyre kötelezett lovak száma. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. VII. A nyeregből való kocsizás. Egy jó barátom, ki hosszabb ideig élén álloU egy nagyobb udvari istállónak, mindig azt szokiavolt állítani, hogy könnyebb jól hajtani a nyeregből, mint a bakról. Minthogy épen azon időszakban sokat szoktam azzal mulatni, hogy magam hajtsak a nyeregből a végett, hogy cselédeimet arra taníthassam, más oldalról meg ifjú korom óta sokat hajlottam a bakról, nézetét osztani nem tudtam. Barátomnak fő-argumentuma az volt : hogy hosszú tapasztalása azt mutatta, hogy ügyes ifjakat rövid idő alatt jól kocsizó jockeykká lehet kiképezni, mig igen nehéz belőlük jó kocsisokat faragni. Ez némi benyomást tett reám, ugy, hogy az után figyelemmel kisértem a dolgot és minekutána egy pár legényt kitanítottam, igazat kellett adnom barátomnak. Ez paradoxonnak látszik, miután az, ki a bakról hajt, nem szorul reá, hogy lovagolni tudjon, mig a másik esetben ez határozottan szükséges; de mégis ugy vagyon! Hogy ezt megérthessük és átlássuk, mindenek előtt szükséges világosan megállapítani, hogy mit értünk igazán jó hajtás alatt. Ha kocsizás alatt mást nem értünk, mint a mit naponta középszerű kocsisoknál látunk, t. i. hogy fordulásoknál nem ütköznek az utczasarkokba és hogy betanított lovakkal közönséges utakon czéljukat elérni szokták, a nélkül, hogy földülnének vagy ha olyan urak kocsizását érijük alatta, kik elegáns magatartással és correct üléssel a phaeton-on ülve. azzal elégednek meg, hogy a sétatéren szépen fel és alá ügessenek, alckor mindenesetre sokkal könnyebb a bakról hajtani, mint р. o. a «la D'Aumont» módon kocsizni. De ha azt értjük a bakról való hajtás alatt, hogy a lovak felett teljesen uralkodjunk és őket individualizáljuk, azaz mind- j egyikkel természetéhez mérve elbánjunk, , és hogy biztosan csendes és szép egyformusággal hajtsunk, ugy, hogy a lovak útközben engedelmességben és szép járásban mindig jobban fejlődnek, akkor a bakról való hajtás sokkal mesterségesebb s pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a kocsis és a lovak közt való viszony, sokkal kevésbbé közvetlen. Mielőtt ezen különbségnek tüzetesebb magyarázatába ereszkedem, próbálni akarom mind azokat elmondani, mikre egy igazán jó kocsisnak folyvást figyelnie kell. Annyival szivesebben teszem ezt, mert sokszor feltűnt nekem, hogy értelmes és mivelt emberek bizonyos kicsinyléssel tekintettek más mivelt embereknek azon passiójára, mely szerint saját lovaikat, órahosszáig magok szeretik hajtani. Más oldalról azokat is csodáltam, kik mint az előbb emiitett urak, megelégedvén azzal, hogy az ostort meg a szárakat legdivatosabb módon tartják kezükben és órákon át egészen gondatlanul tovább hajtanak, mert soha sem tudtam felfogni, hogyan bírják ki az unalmat. De térjünk vissza a tárgyhoz. Mire kell figyelnünk, ha jól és szépen akarunk hajtani ? ; Mindenek előtt arra kell vigyázni, hogy a lovak jól legyenek befogva, helyesen és szabályosan kantározva, és hogy a szárak jól legyenek csatolva. Ez utolsó pont sokkal fontosabb, mint azt sokan gondolnák, azért ezt később tüzetesebben tárgyalom. Azután kell, hogy a kocsis egyformán indítson ugy, hogy semmiféle rángatás, vagy zökkenés ne legyen érezhető.- Továbbá arról kell gondoskodni : 1-ször. Hogy a lovaknak tempója csöndes egyformaságot mutasson. E mellett a lovaknak egyéni tulajdonságait kell tekintetbe venni és arról gondoskodni, hogy daczára a különböző temperamentumoknak, egyik ló épen annyit húzzon, mint a másik, hogy fejüket szép egyformán tartsák és hogy a mennyire lehet, egyformán támaszkodjanak a zabiára. Már ez magában sem kis mesterség, azon indirect eszközök mellett, melyek szolgálatunkra állnak, miután nem mind a négy szárt tartjuk kezünkben, mint az orosz kocsis. A ki nem bánja, hogy lovai hogyan járnak, ha csak a csapásban maradnak, annak ez nem fog sok gondot okozni. De a kinek öröme abban telik, hogy lovai szépen, egyformán, friss bátorsággal és könnyen járjanak, és a ki szereti, lia finom a szájuk, és ha minden pillanatban készek az urnák minden váratlan kívánságát akadozás nélkül teljesíteni, annak már csak ez által is oly sok a foglalatossága, hogy figyelme szüntelen igénybe vétetik. A jó kocsis mindig azon lesz, hogy lovai minden séta végén szebben, egyformábban és szabályosabban menjenek, hogy finomabb egyformasággal támaszkodjanak a zabiára, mint akkor, mikor hazulról elindult ; az ostor alkalmazását pedig azoknak, kik a kocsiban ülnek még, rángatás utján is, alig szabad észre venni. 2-szor. Minden fordulás szép gömbölyű legyen, valamivel lassabban vitessék végre a rendes tempónál, de ugy, hogy alig vehessük észre ; a vezérlést alig szabad látnunk és a lovak oly egyformán végezzék a fordulást, mintha azt öntudatosan saját akaratuk folytán tennék, vagy mintha a játékszer példájára, egy deszkára lennének szegezve. Négy lóval való hajtásnál nem szép, ha a kocsis, mint az igen szokásos, a lovakat mind egyszerre fordítja, ugy. hogy az első lovaknak azután maguktól sietniük kell, hogy helyüket a hátulsó lovak előtt az uj irányban újból vissza nyerjék, hanem kell, hogy az első lovak kezdjék meg a fordulást, ugy, hogy az egészen szép gömbölyűén folytattassék, egyszersmind arra is kell vigyázni, hogy az első lovak ilyenkor ne húzzanak, mert máskép a rud megnyomja a belső hátulsó lovat. Ha pedig kijön a fordulásból, igen tüstént ne siessen, mert ilyenkor a kocsi sokszor faralni szokott, mi épen nem szép és ügyetlen benyomást tesz, söt néha veszedelmes is. 3-szor. Szükséges, hogy a kocsis folyvást száz lépésnyire előre tekintsen és mindenre figyeljen, mi eleibe jöhet. Tudnia kell, hogy egyik vagy másik lova mitől és milyen mértékben ijedhetne meg, s ehhez előre alkalmazza óvintézkedéseit. 4-szer. Kell, hogy egy jó kocsis még a legrosszabb uton is ugy hajtson, hogy nem csak a feldülés elkerültessék, hanem hogy a kocsiban ülök mentül kevesebb rázást és zökkenést érezzenek. Látnia kell minden követ és minden legcsekélyebb gödröt, mely útjába akad és el kell kerülnie azokat, melyek zökkenést okozhatnának, vagy mellettök hajtván el vagy azokat a kerek közé vévén ; továbbá minden nagyobb mélyedésnél, melyet el nem kerülhet, a kocsit lassan kell bele ereszteni és valamivel sebesebben kiindítani, a nélkül, hogy legcsekélyebb rángatás vétessék észre. Egészséges fiatal embereknek nem árt, ha egy kicsit össze-vissza rázatnak, de más emberek irányában némi figyelemmel tartozunk, azonkivül egy ügyes kocsis, kinek csak egy kis ambitiója vagyon, már csak azért is el fog kerülni minden szükségtelen zökkenést, mert ez önérzetet sértene. (Természetes, hogy kivételt képeznek itt azon esetek, ha р. o. mulatság kedvéért keresztül hajtunk tüskönbokron át, vagy ha különös okunk van sietni s mindezt figyelmen kivül hagyni.) 5-ször. Hosszabb utalmál abba helyezze büszkeségét a jó kocsis: hogy legcsekélyebb időveszteség mellett, lovai oly friss és jó állapotban érjenek czélhoz, mint azt csak keresztül vinni lehet, azért szükséges, hogy jól tudja beosztani a tempókat, melyekben hajt. Nem nagy mesterség nagy utakat csinálni, ha az]ember lovainak feláldozását nem bánja.Azért többre is kell becsülnünk azon kocsisnak ügyességét, ki bár valamivel rövidebb hajtás után is lovaival friss, egészséges és jó kedvű állapotban érkezik. Egy lovon sem szabad azt észrevenni, hogy jobban volt igénybe véve a másiknál. A rossz utakon való szép, egyforma és zökkenés nélkül való hajtás, elkerülhetetlenül feltételez sok kitérést, ide s tova kanyarodást. Ez pedig kiváló alkalmat nyújt a kocsisnak arra .-hogy judiciumának és tapintatának mértékét felmutathassa, mert a sokféle kitérés sokkal jobban igénybe veszi a lovaknak erejét, mintha erre való tekintet nélkül a csapásban tovább hajthatunk. Ennek szükséges következése : egy folytonos lánczolata azon compromissumoknak. melyeket a kocsis a következő 3 tényező : u. m. 1-ször időnyerés. 2-szor a lovak erejével való gazdálkodás és 3-szor a kocsiban ülőknek kényelmére való tekintet közt csinálni kénytelen. Ha mind ezt összefoglaljuk (pedig még többet is lehetne említeni) akkor világos, hogy annalc, ki mind ezen követelményeknek eleget tenni kiván, annyi tenni és gondolni valója vagyon, hogy egy értelmes ember egész nap elég foglalatosságot találhat abban a nélkül, hogy unalmat érezne, annyival inkább, mivel a tökéletest mind ezen kívánalmak teljesítésében elérni soha sem fogja és azért csak arról lehet szó, hogy mennyire képes ahhoz közeledni. Gr. Széchényi Dénes. Versenyprogramul. Bécsi versenyek 1892. (Tavaszi meeting.) Első nap. Husvét-hétfö, április 18-án. I. Erôffnuiiçsrennen. 1000 frt az elsőnek, 200 frt a másodiknak. 3é és id. lovaknak. 1600 meter. Nev. április 12-én. II. Versuclisrennen. 1000 frt az elsőnek, 200 frt a másodiknak 3é cont. mének és kanczáknak. 1C00 m. Nevezés április 8-ig. III. Przedswit-Handicap. 5000 frt az elsőnek, 800 forint a másodiknak, 200 frt a harmadiknak. 3é és id. contin. lovak. Táv 1200 meter. Nev. márcz. l-ig. IV. Verkaufsrennen. 1000 frt az elsőnek, 200 frt a másodiknak. 3é és id. Cont. lovak. Táv 1600 meter. Nevezés április 14-ig. V. Maiden-Handicap. 1000 frt az elsőnek, 200 frt a másodiknak. 3é contin. maiden-lovaknak. 1200 m. Nev. április 8-ig. VI. Hürdenrennen. Handicap. 1000 frt az elsőnek, 300 frt a másodiknak. Continent, lovaknak. 2400 meter. Nevezés április 8-ig. VII. Frillijahrs-St.ceplecliase. 1000 frt az elsőnek, 300 frt a másodiknak. Contin. lovaknak. 3200 meter. Nevezés április 8-ig. Második nap. Kedd, április 19-én. I. Handicap. 1000 frt az elsőnek, 200 frt a másodiknak, 46 és id. contin. lovaknak. 2000 meter. Nev. április 11-ig. II. Donau-Rcnnen. 1000 frt az elsőnnek, 200 frt a másodiknak. 3é contin. mének és kanczák. 1200 meter. Nevezés április 11-ig. III. Praterpreis. 2000 frt a győztesnek, 300 frt a másodiknak. 3é és id. contin. lovaknak. 1800 m. Nevezés április 8-ig. 1*