Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-11-20 / 69. szám

600 VADÁSZ- És VERSENY-LAP. 1892 november 20. be nem fizettetik. Teher : ménekre 56 kilo. kanczákra 54} kilo. Belf. lovaknak 2} kilo eng. Minden eddigi győzelemért 2} к külön, 10 kiloig halmozva. Táv kb. 950 meter. (К. P.) A második lónak 2000 márka, a harmadik lónak 1000 márka biztosíttatik a tétekből és bánatokból. A negyedik ló tételét menti. Nevezés 1892. decz. 30-ig az Union-Club főtitkárságánál Berlinben. Grosses Hansa-Preis. 25.000 márka. A második lónak 5000 márka, a harmadik lónak 1500 márka biztosíttatik a tétekből és bánatokból. Minden országbeli 3é és id. méneknek és kanczáknak. Tét 400 márka, bánat 300 márka, de csak 100 márka, ha a 500 márka ulánfizetés 1893. márczius 31-ig nem történik. Teher 3é 52} kilo. 4é 62 kilo, öé 65 kilo, id lovak 66 kilo. Kanczákra 1} kilo kevesebb. Egy. legalább 10,000 márka értékű verseny nyertese 1} kilo, legalább 20.000 márka értékű verseny nyertese 3 kilo, legalább 30,000 márka értékűé 4} kilo ; legalább 50.000 márka értékűé 6 kilo külön, de nem halmozva. Belf. lovaknak, melyek még 3000 márka értékű versenyt nem nyertek,' 2 k. eng. Táv 2000 meter. A tétekből és bánatokból az első, második, harmadik és negyedik ló tétének a levonása után a második lóé 5000 márka, a harmadiké 1500 márka; a tétekből és bánatokból esetleges maradvány a győztest illeti. Nevezés 1892. deczember 30-ig, az Union-Club főtitkárságánál Berlinben. Angolország. Leiccster-Novciuber-Meeting. November 7. The Aylesford Foal Plate. 1000 sov. 2éveseknek. 1000 meter. Mr. A. M. Singer p m Glenwood OrmondeMaid ol' Dorset 9 st. 7 font J. Watts 1 Mr. W. Johnston sga m Sím Giovanni 8'7 Alsopp 2 Col. Montagu p in Soult 9 stone M. Cannon 3 Mr. Abington p m Father Matheic 8'9 C. Loates 4 Gen. 0. Williams Hippona 8 st. G. Chaloner 0 Fogadások : 6:4- San Giovanni, 2:1 Glenwood. 100:12 Soult, 101 Hippona, 100:8 Fattier Matbew ellen. — Fél hoszszal könnyen nyerve ; fejhossz a második és harmadik közt. Francziaország. Anteuili versenyek November 6-án. Prix Congress. Akadályverseny. 20,000 frank. 3éveseknek. 3100 meter. M. Jaquemln sga m Coteutin Energy

—Vertpré 65 kilo ' E. Watkins 1 M. H. de Vesian sga m Selim U. 65 k. Ronan 2 Gr. Ganay sga к Tarasque 65 kilo Ward 3 Nem helyezve : Nisus, Occagnes, Mirette, Alio. — Totalisateur: 27}:10. Fogadások: 13:10 Cotentin. 7:4 Selim II., 10:1 Alio, 12:1 uccagnes, 16:1 Nisus, 25:1 Tarasque, 33:1 Mirette ellen. — Tiz hoszszal nyerve ; tiz hossz a második és (harmadik közt. Occagnes, Mirette és Alio elbuktak. — Versenyérték : 17,650 frank az elsőnek, 3000 frank a másodiknak, 2000 frank e harmadiknak. Prix de Vincenues. Gátverseny. Handicap. 15,000 rank. 5000 meter. M. Trounouer 5é stp к Moutard Thurio— Mountain—Ash, 60 к. Boon 1 M. G. Guinebert id. p h Hennés 67} k. Ronan 2 Gr. Titzkyewitz 5é sga m Sado 60 k. Lock 3 Nem helyezve : Assuérus, Poker, Niagara, Zéphir. — Totalisateur : 63.10. — Fogadások : 9:4 A.suerus, 6:1 Moutarde, Sado és Poker, 10:1 Hermès, 12:1 Niagara és Zéphir. — Két hoszszal nyerve ; nyolcz hossz a második és harmadik közt. Versenyérték : 4,000 frank az elsőnek, 2500 frank a másoeiknak, 1500 frank a harmadiknak. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Magyarország lótenyésztésének történetére, fejlődésére és jelen állapotára vonatkozó adatok. a) Történeti feltevések. Hogy a mai Magyarország területén a lótenyésztésnek már a hunnok, avarok és magyarok betörései előtt is jelentékeny szerepének kellett lenni, ezt igen valószínűvé teszi éghajlati íékvése, a föld dus legelői s az a körülmény, hogy a terület legnagyobb része már a természet szerint is termelésre és áliat-tenyésztésre utalta a rajta élő lakosokat. Alig vonható e mellett kétségbe, hogy ezen a területen, már a keletről bezudult törzseknek megjelenése előtt is, A könnyű és SZÍVÓS alkotású lófajta volt az uralkodó, mert e fajtának használatát voltak tartani kénytelenek, már a lakosság gvérsége mellett is előállt ama körülménynél fogva, hogy ugy gazdálkodási mint érintkezési szempontból is nagy távolságokkal kellett számolniok. Mig egyrészt tehát a halmos és sik terület földrajzi és te melési viszonya ezt feltéteiezteti, addig másrészt a nemesebb vérii és mozgékonyabb ló létezését bizonyítja még az ország hegyes vidékeire nézve is ama körülmény, miszerint hegységeink növényzete és égalja egyáltalán nem alkalmas a nagyobb s hidegvérű ló tenyésztésére, valamint nem alkalmas más állat-nemnél sem a test nagyobbitására, de kitartóvá és szívóssá tételére igen. Bátran feltételezhető, hogy a hunn és avartámadások alatt és által már az ázsiai ló is képviselve lett hazánk akkori területén, nemkülönben valószínű, miszerint a lakosok, habár talán elveszthették is lóállományuk egy részét a terület feldulása által, mégis jelentékeny mérvben tenyésztették a lovat, már csak védelmi szempontból is, miután látták, hogy a betörő keleti törzsek, támadásaik sikerét legelsöbben lovaik számának és jóságának köszönhetik. Legnagyobb befolyást kellett azonban gyakorolni a lótenyésztésre a magyarok megjelenésének, kik lovas csapatjaikkal nemcsak hazánk mai területét, de egész Közép-Európát és a keleti császárság határait is elözönlötték s épen lovaik gyorsasága és kitartása által lettek félelmetesekké, mindenhol hamarabb meg tudván jelenni a képzelt időnél s mindenhol győztesek maradván a nemtelen nehéz lovakon ellenük vonult csapatok felett, úgyannyira, hogy a megtámadott germán fajoknak, védekezési szempontból megerősített helyekről s ezekbe elhelyezett gyalog harezosok szervezéséről kellett gondoskodni, mely intézkedésekkel végre bizonyos mérvben gátat is vetettek a magyar lovas tömegek merész berohanásainak. A magyar támadás ugyanazt a lófajt hozta hazánk területére, mint minőt előtte a hunnok és avarok használtak s miután a magyar támadás, következményeiben a testvér-törzsek fellépésénél állandóbb sikert aratott s a betörő harezosok e téren végleg megtelepedtek, természetes, hogy a velük hozott anyagot az ország területén állandósították. Képzelhető ugyan, hogy harczi kalandozásaik alall ugy a nyugaton, mint a keleten is sok lovat ejtettek zsákmányul, de az fel nem tehető, hogy a nyugatról zsákmányolt nehéz lovakat tenyésztésre használták volna, meri ezek sem harczi, sem gazdálkodási foglalkozásuknak és modoruknak meg nem felelhettek. A Balkán vidékről s esetleg az északi Kárpátokon tul ily módon szerzett lovak tenyésztése valószínűleg egybeolvadt az eredeti magyar lóval. Hogy az államalakulás után egész a tatárdulásig nagymérvűnek kellett lenni a lótenyésztésnek, ez valószínű, miután mégis hoszszabb ideig kevesebb volt a külháboruskodás, mint a vezérek alatt. Képzelhető, hogy a tatárjárás e téren is nagy pusztítást eszközölhetett, azonban fel kell tennünk, liogy a tömérdek legelő, és rétség feletti rendelkezés mellett, a hiány csakhamar pótolva lett. Amennyiben a tatárdulás alatt tatár lovak is maradhattak az országban, ez a fajtára nézve, mint azonos fajta, bajt nem képezhetett. Bizonyosnak vehető tehát, hogy az Árpád-származásuak uralkodásának tartama alatt, — mely időszakban a tatárok betörését és a kunok fellépését kivéve, nagyobb belső sebeket ejthető esemény nem igen fordult elö — a lótenyésztés nagy mérvben űzetett, valamint kétségtelen, hogy a tenyésztett lófajta a honfoglalással behozott keleti vért képviselte részben pedig abból képződött. Az Árpádok kihalta után amennyibsn a külfölddel történő érintkezés mindinkább előtérbe lépett, valamint a külháboruk viselésének egész sora megkezdődött, már inkább feltehető, hogy az ország lótenyésztése is nagyobb változásoknak volt kitéve. •— Hogy a háborúskodások a tenyésztést megtizedelték vagy. ötödölték, ez kétséget nem szenved ; eme csorbát azonban a tenyésztés, a kedvező égalji és gazdálkodási viszonyok melletl annyira mindig kiköszörülte, hogy tartós és nagy fogyatkozás elö nem állhatott. IIa az említett események kifogását tekintjük, első sorban az Itáliába tett megjelenés és hadjáratok befolyását kell fontolóra venni. Hogy a közép- és dél-olasz földre bevonult magyar seregek, hazatértük után, az olasz culturának bizonyos részét elsajátítani törekedtek, ezt tudjuk a történelemből; nem vonható tehát kétségbe az sem, hogy egyúttal az ott talált állatfajtákból is hoztak magukkal p. o. a bivaly és a szamár e hadjárat által lett az országba hozva, mit tanúsít ez állatok magyar elnevezése, mi az olaszszal majdnem egészen egyenlő; e szerint kétségtelen. miszerint onnan lovakat is hoztak magukkal s ez annál hihetőbb, mert az olasz származású fejedelmek, ha másra nem, tehát diszbevonulásokra bizonyára szívesebben használták a habár belértékre kevesebb, de szemre termetesebb úgynevezett diszes járású olasz (nápolyi' név alatt ismert) lovat. Ezt az állítást bátran lehet koczkáztatni, ha szemügyre veszszük ama siirü kereskedést, mely Károly és Nagy Lajos királyok alatt az olasz földdel folvtattatott. Л XV. században kezdődő s egész a XVII. század legvégéig tartott háborúskodás a török hatalommal a ló létszámát illetőleg bizonyára érzékeny sebeket ejtett az országon ; másrészt azonban nem lehet tagadni, hogy a lófajta minőségét illetőleg a török hódoltság következtében csak nyert az ország lóállománya. — Tudjuk ugyanis, hogy a török foglalás alatt egyes török-csapatok bizonyos vidékeket majdnem mint telepesek szállották meg s vannak tájak, melyek egy egész századon át következetesen meg voltak szállva a törökség által s minthogy tudjuk azt is, hogy a török lovasság majdnem kizárólag méneket használt harczi lovakul. feltételezhető, hogy eme méneknek a tenyésztésre való használata nem tartozhatott a ritkaságok közé. — Ezt világosan megerősíti még a mai napig is a nép birtokában levő lóanyag, mely mindazon a vidéken, hol a török huzamosabban tartott csa atot, inkább a turkomán ló jellegét viseli magán, mintsem a vele különben rokonszármazású tatár ló jellegét. Ha már a törökkel való háboruskodássaz egvidöben fellépett belső villongások érzékenyen hatottak az ország tenyésztésére, még érzékenyebben csonkították azt a XVIII. század eseményei. A század első tizedében folytatott belháború az úgynevezett örökösödési, a sziléziai. a hétéves, az orosz szövetségben folytatott török s a század végén a franczia köztársaság ellen s nagyobb részt szerencsétlenül viselt hadjáratok erös csorbát ütöttek az országos tenyésztésen, miután rengeteg mennyiségű anyagot emésztettek fel. Minthogy azonban az idötájt a gazdálkodási rendszer még mindig az állattenyésztést tartotta a gazdálkodás főágának, megsemmisülve vagy nagyon megsülyedve a tenyésztés ügye még nem volt. Amint a XV., XVI. és XVII. század eseményei az ország lófajtájára nézve annyiban tettek felötlést, hogy a turkomán vér tért nyert, épen olyan hatása lett az országos lótenyésztésre nézve a XVIII. században ama körülménynek, hogy eme szazadban a nagyobb és jelesebb ménesekben a spanyol vér lett alkalmazva. Eme század elején és közepe' táján ugyanis a főrendiek és nagybirtokosok megnyerése kedvéért az uralkodó háznak spanyolországi birtokairól jelentékeny számú mén lett aján-