Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-08-07 / 42. szám

1892. augusztus 7. 365 eo-yetértöleg működik közre, mert mindinkább belátják ennek a szükségét. — A «Société hippique d'Alger» ha nem is a legrégibb, de a legtekintélyesebb és legjobban vezetett társaság. Ez versenyeire nézve elfogadta a három nagy franczia versenyszövetség szabályzatait s van hivatalos közlönye, mely közli Algir valamennyi versenyének az ügyeit s fölkarolja a lótenyésztés érdekeit. * * * Az algiri ménesek administratiójáról kell még egyetmást említenünk. Mindenik tartománvban. Blidahban, Constantineban és Mostaganemben méntelepek vannak, melyeket, eléggé helytelenül dépôt de remonte nak neveznek. Eme három établissement ban 530 tisztavérii arab berber (syriai) és anglo-arab mén van fölállítva; helylyel-közzel találhatók köztük percheronok, normandok és bretonok s pár turkoman ló. A fedezési idény alatt ezek száztizenhét állomáson osztatnak szét s ezek körülbelöl az egyedüli apamének, melyek Algírban a közönség kanczáinak fedezésére szolgálnak. Van ugyan néhány tenyésztőnek néhány apaméne is, de ezek nem igen feleltek meg eddig a hozzájok kötött várakozásnak. A hadügyminisztérium minden évben 45,000 frankot fordít lótenyésztési jutalomdijakul. A községek elöljáróságai ítélik oda a dijakat a lóversenyek alkalmával : azonban az egyes jutalomdijak oly csekélyek, hogy a tenyésztők nem igen tartják érdemesnek 80—1.00 kilometer távolból a versenyek színhelyén, a pályázat végett részt venni. Másrészt, az arabok, attól félve, hogy lovaikat requirálják a hatóságok, nem igen szeretik azokat fitogtatni. Igy történik aztán, hogy jelenleg egész Algírban alig van jutalomdíjban részesült ló több, mint öt vagy hat. — Az algiri kormányzó határozatából 1886 óta ménes-könyvet is szerkesztenek, melybe beiktatják minden évben ama berber, arab-berber és angol-arab fajtákat, melyeknek eredetéi és azonosságát egy erre kinevezett bizottság konstatálja. A Stud-bookba bejegyzett mének és kanczák fölmentvék minden katonai requirálás alul. — E közleményből látszik, hogy Algírban a tér eléggé elö van készítve a lótenyésztésre ; azonban még sok ott a tennivaló, hogy oly sikereket lehessen aratni, a minők jogosan várhatók. A jelentékenyebb jutalomdijak kiosztásán kivül a lótenyésztés emelésére nézve egyik fötényezö lesz, kétségtelenül, a közlekedési utak javítása is. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. ív. Finom lovaglás. Mennyi meglehetősen ügyes sportsmant lehet mai nap találni, kik tulajdonképen nem is jutottak azon alkalomhoz, hogy a lovaglásnak legfőbb élvezetével csak megismerkedjenek. Azon érzékeny és intim viszonyt értem itt, mely egy ahhoz szokott lovas és egy igazán finoman idomított paripa között ered, midőn a ló és az ember úgyszólván csak egy lényt képeznek. A hol a lovasnak alig van ideje ezt vagy azt a mozdulatot kívánni, mikor a ló azt már végre hajtja. Épen ugy mint mikor pl. a jobbik karunkat emeljük, vagy gyalog járva, helyben megfordulunk, még mielőtt magunknak e kívánságot világosan elmondottuk volna. Nem szabad, hogy a ló minket egy .jól szaladó gépre emlékeztessen, melynél kereket kell zárnunk, ha elmaradni vagy megállni kívánunk, hanem az kell és hogy ugv érezzük magunkat a lovon, mintha 2 láb helyett, most négvgyel bírnánk. Ha mi egy több tagból álló társaságban lovagiunk és különböző tempókban, egyszer ehhez, máskor egy másik pajtáshoz csatlakozunk, egyszer előre ugorva, máskor elmaradva, vagy megfordulva, legfölebb arra gondolunk, a miről beszélni kívánunk és épen nem a lónak vezetésére, mely magából fejlődik, úgymint saját tagjainknak engedelmessége, akkor a lovaglás egy egészen különös élvezetet foglal magában ; de oly élvezetet, melyet csak egy érzékeny és jól idomított paripa szerezhet; ki ezen élvezettel egyszer megismerkedett, az többé nem mellőzheti és minden uj lóval, bár néha észrevétlenül, nem fog nyugodni, mig ezen uj lóval is a hajlékony engedelmességnek és tökéletes assimilatiónak fokát el nem éri. Az élvezet, melyet a paripával való assimilátió nyújt, olyan nagy, hogy minden lovasnak csak tanácsolhatom, hogy erre törekedjék. Bécs városa ez irányban egy gyöngyöt bir. Egy gyöngyöt, melynek párját, ugy hiszem, most már sehol nem lehet találni, ámbár nem nagyon régen, több ilyen intézetek léteztek. Ezzel az udvari spanyol-lovardát értem. Taxis berezegnek okszerű és szakértő vezetése, ezen intézetet megint nagyon emelte. A lipizzai ménesnek szinte arra termett érdekes és szép lófaját is javította Gebhardt Ferenez az első lovászmester pedig ezt jól tudja kihasználni. Igón érdekes megtekinteni a miket ott látni lehet. Ha a circus és az iskola közt, előbb magyarázott különbségnek elejét szem előtt tartjuk, akkor mind az, a mi ott végre hajtatik, az által még érdekesebb lesz. Miliyen jó volna, ha az ott lakó urak közül azok, kik az igazi sport iránt valódi érdekkel viseltetnek és nem csak a futtatásokkal öszekötött speculatiók iránt, többször oda mennének, a lovászmesterekkel megismerkednének és télen lovaikat ott gyakorolnák,, mire ugy hiszem, nem nehéz engedelmet kapni. Lehetséges, sőt valószínű is, hogy több nézetkülönbségek fognának elöállani a vadászlovasok és a lovászmesterek között, de ez nem árt. Ha kölcsönösen kibeszélik magokat, mindig tanulhatnak valamit egymástól, még akkor is, ha mindenik a maga szempontja mellett marad. Egy bizonyos egyoldalúságot, nem lehet rosz néven venni azon uraknál, mert ök egész nap, csak saját specialitásuknak irányában dolgoznak. Ha egy chemiai tanár, ki egész idejét laboratóriumában tölti, éppen nem törődik a hasznossági kérdéssel és mindent a mi csak kezébe kerül, tudományosan megvizsgál, az az industrials chemicust nem fogja visszatartani, hogy meglátogassa annak az előadásait, viszont majd ö kitalálja, hogy mit tud értékesíteni az előadottakból. A tanárnak sem fogna ártani, ha néha elmegy a másiknak gyárába, megtekinteni hogy tudományának némely ágai practice miképen értékesíttetnek nagyjában. Az épen a nagy baj, a tudásnak és cselekvésnek minden ágaiban, hogy az iskola meg az élet a theoria meg a praxis szinte farkasszemmel nézik egymást, a helyett, hogy kezet fognának. Itt volna egy alkalom, legalább a lovaglási téren okszerűbb eljárást kezdeményezni, mi annyival hasznosabb volna, mert ez egyszersmind megmenthetne egy hasznos nézetet, mely most talán már az utolsó a maga nemében. Ha a publicum nem képes a hasznot felfogni, mely benne rejlik, akkor £ezen szép régi mesterség vagy inkább művészet feledékenységbe fog esni, mig ha a sport-emberek az iskolához közelednének, itt-ott amolyan lovat próbálnának, más oldalról alkalmat nyújtanának a lovász-mesternek, hogy vadászlovaikon néha egy jó galoppot csinálhatnának ; mindebből egy kölcsönös haszon fejlődhetnek ki. A vadászlovasok a telet értékesíthetnék és az iskola sok pontban praktikusabb formát öltene magára és igy jobban a korszakhoz alkalmazkodnék. Akármilyen nagy a concurrentia, melyet a gőz a lovaknak csinál, mégis még soká fog tartani, mig megszűnik a lovaglás és mig egészen meg nem szűnik, nem árt, ha úgyszólván a finom lovaglásnak egy academiája marad fenn. Mi egyébaránt azon köteléket illeti, mely az iskola és az élet között egyáltalán olyan kívánatos volna ez irányban, az utolsó időkben a katonaságnál vehettük észre egy csinos előmenetelt. Ezt azon kutyafalkák képezik, melyeket most. már több lovas-ezredek tartanak, úgymint első sorban a es. es kir. vadászati intézet Holicsban. Mi egyébaránt az ottani vadászatokat illeti, épen nem régen egy ur, ki Holicson keresztül utazott és véletlenül szem tanuja volt egy sajátságos jelenetnek, ezt velem kritikus humorral közölte. Azt beszélte nekem, hogy épen egy akadály mellett állott, mikor a vadászat arra hajtott. Mihelyt az egyik lovas átugrott az akadályon, a többiek (sok ifjú tiszt) oda siettek, összetömörültek, egymást nyomták és gátolták, sőt szóváltásba ereszkedtek, mert mindegyik ugyanazon a ponton kivánt átmenni. Ez reá, ki régi vadászlovas, igen kémikus benyomást tett. Én nem láttam és itt csak ismétlem, mit az nekem elbeszélt. A benyomás, mit ez reám tett, a kővetkező : azt hiszem, hogy ezek véletlenül mind oly fiatal tisztek lehettek, kik vagy egy katona-nevelő intézetben, vagy az ezredben lettek csak először a lóra ültetve és igy még más lovaglást nem is ismertek, mint a lovardában a sorban és a csoportban valói, minél fogva egy természetes instimtus arra hajtotta őket, hogy az elsőt kövessék és mindenben pontosan utánozzák. IIa hozzá veszszük az emberi nemnek azon különös csoportozási hajlamát, melyet a francziák «les moutons de Panurge» nevü klaszszikus citatióval jellemeznek és mely a dijatok fejlődésénél oly határozottan mutatkozik, akkor nem kell a dolgot csodálnunk. De épen ezen jelenet mutatja, mily feltűnő ezen intézetnek hasznossága, a végre, hogy a fiatal emberek önállóságot kapjanak és mindenütt tanulja saját útját keresni. Meg is vagyok győződve, hogy az illető parancsnokok őket később hibájukra figyelmeztették. Ezen intézetekkel mindenesetre némi haladást vehetünk észre azon irányban, hogy egy hasznos mesterségnek, tudniillik a lovas-mesterségnek, különféle ágai összeköttetésbe és igy harmóniába hozattassanak. Gr. Széchényi Dénes. В ánatjelentések. Bécsi versenyek 1892. (Szeptember-Meeting.) Barmndifc nap. Csütörtök, szeptember 8-án. IV. Wiener Critérium. 15,000 frt az elsőnek, 2000 frt a másodiknak. 500 frt a harmadiknak. Kétévesek. 1200 meter. (140 aláirás.) Május 8-án bánat jelentetett a következőkért : Annyira, Athléta, Atlanta, Bányász, Beatrice, Bukfencz, Corisande, Csokor, Dávid, Diadem, Donaustrand, Duncan, Edith-k, Eva, Gavallér, Go on, Gretchen, Hadfi, Haragos, Hir, Isoline, Kelevész, Követ, Or-vert, Partisane, Pirol, Poison, Rajkó, Royal Vale, Ság, Szikra, Vadorzó, Velocipede. Augusztus 1-én kisbánat jelentetett a következőkért : Absalon, Akar, Alag, Arcanus, Árva, Atheist, Babu, Randa, Beeswing, Bimbash, Borneo, Both Pál. Coeur d'or, Coppelia, Crackshot, Csatlós, Czimbora, Doreuse, Eglinton, Erös II., Eszes, Fasana, Fidelio, Fridensfürst, Guttapercha, Helyes, Hihetetlen, Königswinter, Kropidló, Kupa, Lavater, Lieber Kerl, Lord Brooke. I Maggie. Málcsi, Mirabelle, Mutine, Nadir, Oliva, PassiI flóra, Pchutt, Persenbeug, Re Galantumo, Rhadost, Seeräuber, Sógorné, Supplent, Szüret, Telimena,